Tulajdonképpen bevehetném ezt a kilátót a kedvenc kilátóim sorozatomba,de mégsem tehetem.Hiszen oda csak olyan kilátók kerülhetnek be amelyeknél legalább egy alkalommal jártam.A Visegrádi-hegység Bánya-tetői kilátójánál pedig nem jártam még sosem.Nincs két hete ugyan,hogy pár méterrel lejebb mentünk el tőle,de akkor még nem volt tudomásom a létezéséről,ha tudok róla biztos megnéztük volna.Most eszembe jutott egy túra lehetősége ide,de kutakodva az interneten több helyen is olvastam,hogy a kilátó kritikus állapota miatt levan zárva és nem látogatható.Egy kilenc éves kilátó.Hogy kerülhet kilenc év alatt egy kilátó kritikus állapotba?
A Bánya-tetői kilátó
Furcsa kilátó áll a Visegrádi-hegység peremén: nem a hegytetőn, hanem annak oldalában kapott helyet, a fák lombkoronájánál alacsonyabb, és hiába szomszédja a Dunakanyar, mégis alig látni róla a folyót.
A 2015-ben átadott kilátó járószintje 11 méteres magasságban található, ami sajnos a szomszédos fák lombkoronája alatt marad. A visegrádi Fellegvár és a mögötte hullámzó, erdős hegyhát azonban így is kiválóan látszik, ahogy a Borjúfő sziklaletörését is könnyedén kiszúrhatjuk szemközt. A szomszédos vadföld hátterében az Öreg-Pap-hegy domborul, tőle balra a Szent László-völgy kanyarodik - de aljára nem látunk le, az takarásban van. Délnyugati irányban a Lepence-völgyet őrző hegyek sorakoznak, tovább fordulva a Prédikálószék sziluettje viszont már csak télen, lomb hiányában rajzolódik ki az ágak hátterében.
Képeket nézve (nem csak ezt) nem tűnik úgy mintha bármi baja lenne
A Dunakanyarnak csak egy szűk szelete kéklik a lombokon túl, a Csóványos és a Börzsöny hatalmas tömege szintén alig bukkan elő. Érdemes a kerítéssel védett földterület túloldalára átsétálni (a hegytető vonalába), ahonnan nézve teljesen nyilvánvaló a kilátó elhelyezésének értelmetlensége, viszont szépen látszik a visegrádi vár és a Magas-Börzsöny is.
A torony lépcsőin felkapaszkodva táblákat olvashatunk, melyekről megismerkedhetünk az erdő szintjeivel, tájékoztatást kapunk az erdőgazdálkodásról és magáról az erdőről is. A „függőleges tanösvény" és a kilátó szépséghibája nem csak részleges funkciótlansága, hanem az oda vezető, jelzett turistaút hiánya is.
A kilátó tövében tűzrakó- és pihenőhely található.
Azért ez nem rossz!
Kifejezetten hívogató!
Több kérdés is felmerül bennem a kilátóval kapcsolatban.Amit először is feltettem,ha valóban kritikus állapotban van,hogy romolhatott le ennyire egy alig ismert,alig látogatott kilátó?Továbbá,miért nem történik semmi a megmentése,felújítása érdekében?Aztán.Miért nem vezet ide jelzett turistaút?Hiszen csak a Spartacus ösvényen vezető zöldről ami megy tovább Visegrád felé kellett volna egy feltételezhetően ma is létező (térkép alapján mondom) mellékutat jelzéssel ellátni?Kinek és mi volt akkor a célja ezzel a kilátóval?Nagy-nagy kár érte.
Mondom megfordult a fejembe egy ide vezető túra lehetősége,mert a képek alapján nem lehet rossz.Vajon mi értendő az alatt is,hogy levan zárva?Egyáltalán nem lehet felmenni rá?Még megkell vizsgálnom a környék lehetőségeit,hogy érdemes-e belefogni egy túrába ide.Nyilván több ötlet is van,hiszen a közelben akad látnivaló és akkor úgy kellene összehozni,hogy ne ez legyen a túra fő eleme,fő látnivalója.Végül is megszervezhető ide egy ilyesmi túra.Na,de ez majd a jövő zenéje,mindenesetre engem érdekelnek az ilyen dolgok.
Túrázásaim ikonikus helyszíne a mecseki Nyárádi kunyhó és majd szerepelni is fog az Ikonikus helyek című sorozatomban.De eddig is sokat benne volt már ebben a bogban.Persze nem véletlen,hiszen szinte ezen a helyen kezdődtek a túrázásaim 1982-ben.Itt volt túráink főhadiszállása a Sándorral fémjelzett ragyogó időkben...Volt is erről már szó bőven.Mint arról is,hogy a kunyhó Sándor 2008-as halálát követően rohamosan vesztett állapotából és kezdett tönkremenni.Legutólsó itt jártamkor mikor is?Ha jól emlékszem 2020-ban már olyan állapotban volt a kis kulcsosház,hogy mérget vettem rá,hogy hamarosan összedől.Aztán sokáig nem tudtam róla,de mivel nem jött hír,úgy gondoltam nem történt meg a legrosszabb,tehát nem dőlt össze a házikó!
Aztán minap végre hír érkezett a régi szép idők ikonikus helyszínéről!
Szinte hadirokkantként,de áll még a házikó!
Egy mecseki csoportban amelyben amúgy nem vagyok benne...szóval ki tudja miért,mondanám,hogy véletlenül,de ugye mi már tudjuk,hogy véletlenek nincsenek.Tehát egy mecseki csoport egy megosztását mutatta épp a facebook hírfolyama,de mondom én nem vagyok tagja ennek a csoportnak.Mégis úgy gondoltam ha már felhozta a hírfolyam benézek a csoportba amely szerencsére nyilvános volt.Elkezdtem nézni a képeket,hiszen sok szép képet osztottak meg itten a tagok.Aztán megakadt a szemem két képen.A két kép nem volt régi,pár napos csupán és a kunyhó volt rajtuk.A Nyárádi kunyhó.Szemmel láthatóan kritikus állapotban,de még állt és nem dőlt össze!Én 2020-ban már egy-két évet adtam neki,de most négy év telt el azóta is még mindig áll Sándor egykori kunyhója!A szívemet megdobogtatta ez a hír és örültem,hogy áll még a házikó!
Itt kezdődött minden 1982 húsvétján!
Szentül hiszek a síron túli világban,abban,hogy eltávozott szeretteink ott vannak és így vagy úgy,de időnként kapcsolatban lépnek velünk,jeleket küldenek,valahogy értésünkre adják,hogy igen ők vannak és nem felejtettek el minket.Persze ezt csak az arra érett emberek értik,illetve fogadják be...Úgy érzem most Sándor üzent ezzel.Jelezte,nyugodjak meg áll még a házikó,nem dől az csak olyan könnyen össze!Elvégre a mi kis várunk volt a régi szép időkben!Örülök neki nagyon!
De még ennél is jobban örülnék ha jönne valaki és felújítaná,mielőtt még valóban bekövetkezik a legrosszabb!
2016 november 13-án állt minden úgy össze,hogy elindulhasson a dolog.Addig is létezett,de csak itt a fejemben.Mivel benne van a pakliban,hogy egy szép napon úgy megörülhetek,hogy semmire sem emlékszem,bekellett bíztosítani magam.Nyomot kellett hagyni,nyomot,hogy ez a sok szép élmény újra életre kelhessen ha be-be nézek ide és elolvasok ezt-azt újra.Így hát nyolc éve,hogy útjára indult ez a blog.Nem gondoltam,hogy elérem a nyolcadik szülinapot.Azt bánom,hogy nem kezdtem el már ezt az egészet mondjuk valamikor 1986 körül...persze akkor még nem volt hova elkezdeni,max egy fűzetbe.Szóval bár maga a blog nyolc éves,a történet lényegébe igazán 1986 óra íródik,vagy 1982,esetleg 1980-an óta.De rendszeressé 1986 óta váltak a túráim.A Sándorral töltött túraidőkről nem készülhetett oly sok bejegyzés,sok mindent elfelejtettem az évek alatt,de amire emlékszem,az benne van ebben a blogban.A Gergő érának pedig szinte minden eseménye megvan örökítve ide.Így hát ez a személyes kis világom,ahová számomra mindig jó betérni.Az elkerülhetetlen volt,hogy ezt mások is lássák,mások is olvassák,hiszen nyilvános ez itten.
Nyolc éve járja a blog a maga útját benne Gergő tragédiájáról szinte minden dokumentálva.De levan írva az is,hogyan sikerült talpraállni az elviselhetetlen fájdalomból,hogy a barátok a túrák és a meccsek hogyan hoztak vissza az életbe Gergő elvesztését követően...Pedig az eredeti terv az volt,hogy ha majd én távozom ebből a világról Gergőnek marad itt valami a közös élményekből amit majd élete sötétebb napjain elővehet és felmelegítheti a szívét...Sajnos nem így alakult,Gergő ment el...Minden túrával és a blog minden szavával rá emlékezem,most is róla szól ez az egész.És ha én is távozom,legalább majd marad itt belőlünk valami.Valami amiben lesznek olyan dolgok is,hogy mások hasznát vehetik,pl.egy-egy túraleírásnak,egy-egy infórmációnak.,mások pedig láthatják kik is voltunk és milyen remek kalandjaink voltak.Milyen élményeink úgy,hogy szinte ki sem tettük a lábunkat az országból...
Úgy tűnik ez a blog mindent túlél!
Legyen így továbbra is.Boldog nyolcadik születésnapot!
Magyarország egyik leghíresebb túraútvonala, a Visegrádi-hegység legendás Spartacus-ösvénye,de hívják vadászösvénynek és tanösvénynek is. Pilisszentlászlótól egészen Visegrádig kanyarog helyenként káprázatos dunai panorámát nyújtva. A látványos vonalvezetésű, egykori vadászösvény 2015-ös hivatalos megnyitása óta hazánk egyik legnépszerűbb kirándulásának számít, bejárása felejthetetlen élmény. Pilisszentlászlóról indulva megyünk végig a jól járható, keskeny csapáson, majd Visegrád felett, kis kitérőt teszünk a kevesek által ismert Bánya-tetői-kilátóhoz, aztán még egy rejtett kilátóhelyet érintve ereszkedünk le a nagymúltú településre.
A rövid idő alatt híressé és népszerűvé vált ösvény eddig valahogy kimaradt a túrázásainkból,pedig már szemeztünk vele még Gergővel is.Aztán az évek alatt elő-elő jött az ötlete,de nem szántuk rá magunkat,hogy eljöjjünk ide.Hiba volt.Idén bevettem a bakancslistába és szerettem volna ha ősszel kerül rá sor.Noha nem nagyon bíztam benne,hogy összejön,de végül is az eredetileg tervezett időpontban mégis megvalósult a túra ide!
Pilisszentlászló kis temploma
Mivel tudtuk,hogy a hely népszerű,így eleve úgy terveztük,hogy nem hétvégén fogunk ide eljönni.Így is lett.November második péntekjén Zolikával vágtunk neki az útnak.A fél hatos vonattal mentünk fel a Délibe,onnan metróval meg a Battyányi térre.Hévvel húztuk ki Szentendrére.45 perc volt míg kizötykölödött a hév.Innen meg busszal mentünk ki túránk kiindulópontjára Pilisszentlászlóra.
Pilisszentlászló...édes emlékeket hozott a lágy őszi szél...Itt végződött az a bizonyos királynői túra évmilliókkal ezelőtt...Az egyetlen olyan túra amit az egyik legnagyobb szerelmemmell csináltam meg nagyon-nagyon rég....Fura de nem sokmindenre emlékeztem Pilisszentlászlóból.A főtérre vitt a busz,itt rögtön megleltük a nekünk kellő zöld turistajelzést.Ez vitt rá a Spartacus ösvényre,le sem kell térni róla!A terv az volt,hogy ellentétben az ösvényt hagyományosan bejáró túrázókkal,nem körtúrára készültünk,hanem az,hogy elmegyünk egészen Visegrádig.Ha pedig szerencsénk lesz,komppal még átmegyünk Nagymarosra is.Elindultunk pontban délelőtt kilenc órakor.
A kálvária
Az Öreg Pap-hegy
Az út pár száz méteren még a településen vezetett.Majd kiérve a helyi kálvária köszönt szembe,pontosabban oldalba,hiszen tőlünk jobbra volt.Ezután feltűnt a Pilisszentlászlót körülölelő hegykoszorú.Valami medencében voltunk,a neve nincs meg,de lehet nincs is neki.Elég az hozzá,hogy bliriáns szépségű hely volt!Nem nagyon ismertem a környék hegyeit,de Zolika esküdözött,hogy szemben velünk az öreg Pap-hegy van.Jobbra nézve meg úgy éreztem,hogy ott fenn a gerincen jöttünk végig a királynői túrán akkor rég...Tudtuk az út nem megy fel a hegyre,a leírások és beszámolok alapján megkerüli azt.Ám haladva egy tábla köszönt szembe,amelyen közölték,hogy az ösvényt új útvonalra terelték a következő két kilométeren.Nem értettük miért,de követtük a jelzést.Ez pedig nem várt emelkedésbe kezdett.Szerencsére nem volt vészes,az erdőbe érve az ősz pedig elkezdte legszebbik arcát mutatni.Na ezért akartam novemberbe ezt a túrát!
Elterelés
Alakul ez!
Nem ment fel teljesen a hegyre az út,sőt némi kanyargás után elkezdett lefelé ereszkedni,majd valószinűleg visszatért az eredeti nyomvonalra.Nem értettük az elterelés okát,Zolika aztán idehaza utána nézett és valamit felástak vagy kiástak az eredeti útvonalon.Mindegy szép helyeken jött az út idáig.De ha ez szép volt akkor a következő méterekre már szavakat sem lehetett találni...A színes tarkabarka fák a földre hullt levelek és a beszürödő napfény az ősz a legeslegszebb arcát mutatta.Tudtam és emlékeztem,hogy itt a Visegrádi-hegységben elképesztően szép az ősz,ezért akartam én ezt a túrát ősszel megtenni és lám nem csalódtam.Gyönyörű volt!Leírhatatlan!Az út itt még mondhatni széles volt,de tudtuk hamarosan majd összeszükül és egy nyomsávos lesz.Egy nő futott el közben mellettünk egyedül...Mi meg mentünk tovább a fantasztikus őszi erdőben.
Gyönyörű őszi erdő...
Nagyon kellemes szakasz
Ez még az egésznek csak az eleje
Megtaláltuk azt a táblát amely figyelmeztette a vándort,hogy csak kellő felkészültséggel és felszereltséggel vágjon neki az ösvénynek,mert helyenként nehéz...Nos ebből semmi sem volt igaz.Jó persze nem árt kellően felkészülni,de az ösvény végigjárása semmiféle nehézséget nem okozott.Szinte szinten mentünk és innen már valóban csak egy szűk nyombonal vezetett tovább az aranyló erdőben.Színes bokrok között haladtunk,majd egy ponton kilátásunk nyílt nyugat felé.Szemközt három hegy bontakozott ki.Balra a Bánya-hegy,jobbra az Ágas-hegy tornyosult.Középen kissé bentebb pedig a hegység egyik királya maga a Prédikálószék tornyosult.Itt már ismertem a hegyeket és a térkép is a segítségünkre volt.Közben hangokat hallottunk magunk mögött.Három lány jött négy kutyával,megvártuk míg elkerülnek,a szűk úton ez nem volt olyan egyszerű.Mentünk tovább az aranyló erdőben,az út beljebb hatolt a hegybe,de továbbra is szinten ment.U alakú völgyek felett cikázott át,andezit tömbök árnyékában,oldalsó mellékvölgyekkel és patakokkal a mélységben.Valóban az ország egyik legszebb turistaútja volt ez,pedig a java még ezután jött!
Szemben a Prédikálószék tömbje
Kanyarog az út..
Itt-ott az útra dőlt fák akadályozták a haladást,de ezeket könnyű szerrel kikerültük.Közben elértük az útvonal kicsi de ikonikus lépcsőjét,majd ezután egy enyhe jobb kanyart követően következett az egész túra legszebb szakasza.A hegy oldalában futó útról gyönyörű kilátás nyílt a Duna,a Dunakanyar felé központban a Szent Mihály heggyel amely már a Börzsöny déli tagja volt.Amúgy mind a Szent Mihály-hegyhez mind a Prédikálószékhez fűzött egy-egy szép emlék.Mindkettőn még Gergővel jártam.Alattunk egy völgy volt,szemben az Ágas-hegy amely már nagyrészt takarta a Prédikálószéket.Leírhatatlanul gyönyörű hely volt!Nem is kapkodtunk a továbbhaladással.De aztán persze továbbmentünk.Újabb minden eddiginél aranylóbb erdő következett.Szűk út ment tovább is.Majd egyszer csak kilyukadtunk a Jenő kunyhónál egy újabb bliriáns szépségű helyen!
Az ikonikus lépcső
A jobb kanyar
A kilátás
És mi is itt vagyunk!
Központban persze a kis kunyhó volt.Előtte,oldalt szép padok asztalok,hátrébb egy pottyantós.De az erdő itt olyan tarkabarka volt,hogy erre a szépségre nincsenek szavak...Összefutottak az utak is itt,de ezek közül nem mind volt jelzett.Itt megkajáltunk.Közben újabb túrázók érkeztek,ezek is nők! Útközben a lépcsőnél is elkerült egy túrázó az is nő volt!Mi van,kihaltak a férfiak?Jó félórát töltöttünk itt,eszméletlenül kellemes hely volt!A Jenő kunyhó amúgy egy kulcsosház volt,ki tudja majd egy szép napon írok róla részletesen.Az út lassú ereszkedésbe kezdett,majd átértünk a hegy keleti oldalára.Idáig a nyugatin jöttünk.Kilátás nyílt kelet felé ahol egy hegy állta a kilátás további útját,ennek a hegynek a nevét nem ismertem.Még dél felé láttunk kicsit ki az Apátkúti-völgy vonalára.Ezt követően egy ingerszegény erdőben vitt az út a következő kilométeren.Majd búcsút vettünk a zöld jelzéstől és a zöld+-en mentünk le az Apátkúti-völgybe!
A Jenő kunyhónál
Kellemes környezet
Az a vájat az Apátkúti-völgy
Leérve az Apátkúti-völgybe rögtön szembe köszönt a fűvészkert és az Ördögmalom étterem.Kicsivel odébb a rét aminek tudom a nevét,de nem tudom,hogy kell leírni,így most nem írom le.Valamint maga az Apátkúti patak.Bementünk az étterembe,mivel haverjaink a Manó és a Tizedes ódákat zengtek róla.Egy kávét ittunk és egy vaddisznó gulyást nyomtunk le.Ittunk már finomabbat és ettünk is már finomabbat,az árak nem voltak a legrosszabbak,de nem is a legjobbak.Szóval erősen közepes volt,nem tudtuk mi tetszett annyira Manóéknak rajta,bár kétségtelenül jól nézett ki.Az ebéd után mentünk Visegrád felé a völgyben,immár a piros jelzésen.Megtaláltuk az Ördögmalom-vízesést és a pisztrángos tavat.Szép volt mindkettő,bár a vízesést én komolyabb eresztésnek gondoltam.
A fűvészkert,benn van az étterem is!
Medve vigyáz az Ördögmalom étteremre
Az Ördögmalom vízesés
Mindezt letudván lassan beértünk Visegrádra,a kisváros eddig számomra ismeretlen részein haladtunk át.Ez az út pedig egyenesen levitt a nekünk kellő kompállomásra.Útközben túl sok látnivaló nem akadt,Visegrád ezen része egy kicsit tán csalódás is volt.Negyedóránk volt még a komp indulásig.Igazából Visegrádon most nem terveztünk semmit,így megvettük a jegyeket majd beszálltunk a kompba.Már innen jó rálátásunk volt a várra és a szemközti Nagymarosra.Elindultunk,a Duna közepéről csak fokozodott a rálátás a fellegvárra és a Salamanon toronyra.Tíz perc alatt átértünk.Nosztalgiáztam,hiszen a várhoz nem kevés szép emlék fűz,többet között az a bizonyos királynői túra is érintette...Nagymarosról is szép emlékek elevenedtek fel,nyolc éve volt,hogy Gergővel itt jártunk...
Visegrádi templom
A kompunk Visegrádon
A vár a Dunáról
50 percünk volt a vonatig és mivel az állomás közel volt sétáltunk kicsit.Egy darabig a nagymarosi partokon,majd a település belterületén.Elmentünk ahhoz a templomhoz is ahol Gergővel is jártunk.Aztán már nem maradt más el,pontosabban fel mentünk az állomásra.A mi vonatunk jött rendesen késés nélkül,ráadásul emeletes vonat volt,így kellemes volt az út a Nyugati pályaudvarig.Innen villamossal nyargaltunk át a Széll Kálmán térig,majd gyalog a Délibe.A Délibe szinte az összes vonat késett...Mi 20 perc késéssel indultunk haza,de rendben hazaértünk este fél nyolc után.Klassz nap volt!
A nagymarosi parton
Végállomás:Nagymaros
Alighanem az év túráját hozta a Spartacus ösvény.Felülmúlhatatlanul szép útvonal volt a lehető legkellemesebb túraidőben.Nehézséget nem okozott és a rendkivül kellemes környezetben sok-sok látnivaló is akadt.
Ez volt az év 21.túrája.Most csak 14 kilométert mentünk,így ha összesítünk akkor idén 323 kilométernél tartunk.Ez annyit jelent,hogy 15,38 kilométer az átlagunk túránként.
Mielőtt bárki megijedne,vagy bármit leszűrne a címből,az egész dolognak nincs semmi köze sem a politikához,sem semmiféle felekezethez vagy valláshoz.A Zsidó-pokol nem más mint a Mecsek legismeretlenebb szurdoka,a térképek is alig jelölik és az interneten is alig-alig találni róla infókat.Pedig igen közel van ahhoz a Nyárádi kunyhóhoz ahol engem rászoktattak a túrázásra,ahol belecsöppentem ebbe a csodálatos világba,a túrázás és a természetjárás világába.Zsidó-pokol,akkor miért is írok róla?Azért mert birizgálja a fantáziámat.Manó barátommal gyakran felemlegetjük egy ide vezető túra lehetőségét.Zolikának még nem nagyon merem mondani,mert tudom az efféle kalandokhoz ő nem mindig viszonyul pozítivan,nem szereti az ismeretlen esetlegesen veszélyes helyeket.Manóval tervezgetünk ide egy túrát,de ennek fázisa még ott tart,hogy beszélünk róla,igaz egyre többet.Sok infót mint mondtam nem találtam róla.Ami hasznosnak tűnhet azt Elbi blogjában találtam és elnézést tőle és mástól is,ha most az ő írását veszem segítségül,bízva abban,hogy még ebben az évtizedben eljutok ide és a személyes élményeim is megoszthatom.
Vékény
Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről hallgatnak a térképek.Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár. Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. Az ismert térképek alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy.
Feltehetőleg a szurdok felső nyllása
A Zsidó pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál.(Valószínűleg innen átveszi át egySzél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány,aholUTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény.Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázássalnépszerűsítették. Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatátami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani. Update: Később az elnökség -nagyon helyesen- a GOJ nevet is letiltotta.
A szurdokban
A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran.Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja. Itt is talán a mély szurdokvölgy adta névbe a poklot. De mitől lett Zsidó-pokol? A Zsidó-pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti,többször is jártunk ott.Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír:"Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fuvarosok voltak és megrakott szekereikkel gyakran felborultak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében. Szerintem ez az utóbbi névadás a valószínűbb.
Kisebb vízesések lehetnek a szurdokban
Ezt követően a szerző (Elbi) tovább nem szűri a történetet,képekkel és kevés leírással mutatja be az ismeretlen szurdokot.Próbálom ídézni a lényeget a továbbiakban.Elbi azt írja,hogy a szurdokban kevés a víz,de itt-ott kialakultak kisebb vízesések,lásd fenti képen.Megemlíti azt is,hogy helyenként csak hegymászás szerűen lehet haladni a blogban.Amúgy ha jól veszem ki,ő lentről haladt felfelé,lehet nekünk is így kéne majd tenni.Vagy a másik lehetőség,hogy a Csepegő-árkon megyünk fel és a vele párhuzamos Zsidó-poklon jövünk le.Azt írja még,hogy több lépcsőben rövid távon kell ötven méter szintkülömbséget leküzdeni.Van egy vízfolyás a szurdokban,de amikor ő volt alig-alig volt benne víz.Kérdés,hogy bővebb vízmennyiségnél mennyire járható a szurdok?Igazi durranásnak tűnik a szurdok felső végénél található löszkút,amely komoly mélységgel bír és a leírtakból arra következtetek,hogy félelmetes!
A löszkút
Aztán több zubogó is van a völgyben,ez azért érdekes,mert korábban meg azt írta Elbi,hogy akad azért pár vízesés.Szóval itt nem tudom mi nála a sok vagy a kevés.Akárhogy is,mindenképp szépnek és érdekesnek tűnik ez az ismeretlen szurdok.Aztán van egy korábbi bejegyzése is a szurdokról,pár évvel korábban is járt itt.Akkor úgy tűnt fentről jött lefelé.Új infó mindenesetre nincs abban a bejegyzésében sem mint az eddig leírtak.A szurdok hosszúságáról nem ír,én a térképet böngészve úgy ítélem meg,hogy nem lehet több két kilométernél.Amúgy az én térképemen egy szaggatott vonal jelöli a szurdokot,nevet nem említve.Ez tehát az infó amit találtam a szurdokról.
Igen ez nem túl bizalomgerjesztő...
Ez jól néz ki!
Én mostantól elkezdem a kutatást a szurdokról,hátha találok még több infót,képet,esetleg videót róla.Ha így lesz akkor nem soká jelentkezem majd a Mégegyszer a Zsidó-pokolról bejegyzésemmel,de ez még a jövő zenéje.
Aztán valóban elkéne kezdeni egy ide tartó túrának is a tervét.Azt tudom,hogy Gergővel már belevágtunk volna ebbe.De sajnos Gergő nem jöhet már velem.Manó hajlik a dologra,ha ő akkor könnyen elképzelhető,hogy a Tizedes is.Zolikát kell meggyőzni,bár a leírtakból úgy tűnik,hogy annyira nem is veszélyes ez a völgy.Szóval remélem eljutunk majd ide nem is olyan soká!
Vagy lentről fel,vagy fentről le,de a Csepegő-árkot aligha kerülhetjük el,ez meg nem Zoli kedvence...
Felhasználtam tehát Elbi blogját forrásként mivel nem találtam más használható információt.Igaz nem is nagyon kerestem még.Így remélem mindenki megbocsájtja,hogy nem csak a saját szavaimat használtam most ide.A szöveg 80% Elbié és a képek az első és az utolsó kivételével is az övé.Mindenki nyugodjon le,lesz majd még innen saját élménybeszámoló is!
Ha november 3. akkor évforduló.Mint minden évben most is.Az utolsó túra évfordulója.Az utolsó túránk Gergővel... Nem is tudom mit írjak,hiszen erről a túráról,erről a fantasztikus napról már tényleg mindent,de mindent megírtam.Persze nem érdekel,az sem érdekel ha minden évben ugyanazt írom,de amíg "szalonképes" vagyok addig ezután is minden november harmadikán megemlékezem az utolsó túránkról,az utolsó nagy-nagy kalandunkról.Felejthetetlenül belevésődött a szívembe ez az egész nap és ez alighanem akkor is így lenne,ha Gergő nem megy el azon az átkozott decemberi napon...Így lenne mert akárhogy is nézem,ez volt minden idők legjobb túrája.Olyan élmény volt amivel hat év távlatából sem tudok betelni.
Közelítés a hírhedt szurdokhoz
Hat év telt el.Ha nehezen is,de a túráim folytatódtak tovább Gergő nélkül is,hála azon barátaimnak akik velem tartottak illetve akikkel velük tarthattam.De ilyen fokú élmény nem volt több.Ilyen az ember életében csak egyszer van.Egy olyan túra ami felülír minden korábbit és ezt követőt!A Salabasina-árok maga volt a csoda.Százszor leírtam már,de most leírom,egy csoda volt!A rémséges híre a kiismerhetetlensége,a kaland az,hogy bár rémséges volt,de mégsem annyira mint ahogy az az internet világában elhíresült róla.Kellett egy fajta minek is mondjam,készség,merészség,bátorság,hogy belevágjunk,de belevágtunk és nem bántuk meg.A baj az,hogy Gergő ebből öt hetet tudott még élvezni,hiszen e túra után 38 nappal hunyt el...de ugye én rendületlenül hiszem és vallom,hogy a lét folytatódik a halál után is,csak egy másik dimenzióban és érzem és tudom,hogy Gergő magával vitte ennek a túrának az emlékét.A Salabasina emlékét.
Már a szurdokban,a legklasszabb kalandon
Fantasztikus volt!
Úgy érzem teli találat volt az időpont kiválasztása.Akkor úgy hittem véletlen torlódik a túra,mert ugye korábbra terveztük.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek.Úgy alakult,hogy az év lehető legjobb napján legyünk itt.Persze túrázásilag a legjobb napján.A létező legjobb,legideálisabb túraidőnk volt,aranyló barna-sárga színben úszott minden.A szurdok nagyszerűségét pedig a terepen és a tájon és a csodás őszi időn kivül még az adta,hogy nem volt itt senki.Senki rajtunk kivül.A mienk volt az egész Rém-szakadék!Senki nem zavart és olyan nyugis nagyszerű túrát tudtunk így tenni,hogy arra szavak nincsenek.Ahogy meg csináltuk arra sincsenek szavak.Gergővel tényleg a szó szoros értelmében odafigyelve a másikra ha kellett a másikat segítve,ösztönözve mentünk végig ezen a csodán.
Életem nagy kalandján
A csodás szurdok egy szakasza
A szurdok néhány helyen járható volt,máshol járhatatlan.Ágak,fák alatt kövek sziklák között kellett lavírozni.De élveztük!Ma már Zolikával alighanem átkozódnánk itt-ott egy ilyen terepen haladva,mi akkor Gergővel nagyon élveztük.Maga a szurdok,hát mit is mondjak...ahonnan leereszkedtünk bele onnan a felső végéig,hát...talán másfél kilométer hosszú volt enyhén emelkedett az út végig,néha sziklákat mászva kellett szintet emelkedni.A felső kivezető szakaszon találkoztunk egy szembejövő párral,de ez volt mindenki aki ekkor a szurdokban járt.Sosem felejtem el,hogy a végén mindketten azt kívántuk Gergővel,hogy ne legyen vége.Ez egy olyan fantasztikus kaland volt amiben az volt a legfájóbb,hogy vége lett....
Gergő az utolsó kalandon
Mindig azt írtam,hogy túrázásaink abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget,lényegében így is van.Na és persze a túra még folytatódott a Salabasina-árokból kiérve is,mégis ma már úgy érzem,hogy ott fenn a Salabasina felső végén,kiérve a szurdokból,ott értek véget a mi útjaink...Ez volt az út vége.És ha volna rá lehetőségem egészen biztosan ide varázsolnék egy emlékművet,egy olyan emlékművet amely a mi közös túrázásainknak állít emléket.Gergővel való közös túrázásaink itt értek véget (persze mondom a túra itt még folytatódott és jó is volt tovább is),ez a szimbólikus vége.Kevés időt kaptunk mégis ezernyi kalandunk maradt,de ez volt a csúcs és ez volt az utolsó...Ma hat éve.
Az út vége.A Salabasina-árok őrzi lépteink.
Csak összehoztam egy emlékművet a Salabasina-árok végére...
Az évszázad meccséről,az ott történtekről már többször is volt szó ebben a blogban.De mivel ma van a 10 éves évforduló,így megérdemel egy külön bejegyzést.Köztudott rólam,hogy több mint negyven éve drukkolok szülővárosom csapatának,hívják azt bárhogy,vagy szerepeljen akárhogy akármelyik osztályban.Tesóm vitt ki hét éves koromban először a meccsre és én ott ragadtam örökre.Sok,nagyon sok élmény összegyűlt és lehetne bőven válogatni ezekből is,pár le is van írva a blogban,mégis szinte az élre kívánkozik a 2014 november elsejei mérkőzés.Nem ekkor volt a történelemben a legjobb csapatunk,sőt a kiesés ellen harcoltunk a legmagasabb osztályban az NB I.-ben!Ki is estünk szezon végén,de ekkor még éltek a remények,hogy sikerül bentmaradni.A Pécs csapata érkezett ezen az őszi napon az esti meccsre ahogy mindig Gergővel sétáltunk ki a stadionba.Ahol aztán elfoglaltuk szokásos helyünket.
Nem voltunk sokan a mérkőzésen,bár jóval többen mint manapság.Izgultunk mert egy esetleges győzelem esetén elmozdulhattunk volna a kiesőhelyről.Ehhez képest az első félidőben csetlettünk,botlottunk és az ellenfél meg is szerezte a vezetést és 1-0-ás hátránnyal zártuk az első félidőt.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,de azt nem gondoltuk,hogy egy olyan félidő fog jönni amit soha nem fogunk elfelejteni...
Az a gólöröm...
Óriási küzdelem alakult ki a második félidőben a csapatunk rendkivüli akarással vetette ebbe bele magát.Meg is lett az eredménye mert nem soká egyenlítettünk!Ám mire megnyugodtunk volna újra az ellenfél vezetett.De nem adtuk fel és óriási szívvel ismét sikerült az egyenlítés.Extázis körüli állpotok kezdtek kialakulni a lelátón,nagyon izgultunk Gergővel.A meccs jó volt és eseménydús.Ekkor lépett pályára csereként nagy kedvencünk a színesbörű játékos Goldslove.Egyre jobban játszott a továbbra is hatalmas szívvel küzdő hazai csapat és az egyik támadásnál hét perccel a meccs vége előtt Goldslove-hoz került a labda.Úgy tűnt elügyetlenkedi az akciót,csetlett,botlott de valahogy olyan szerencsésen pattogott a labda,hogy az rendre nála maradt.Lyukat rúgott majd ismét hozzá pattogott a labda és másodszorra némi szerencsével ugyan,de jól eltalálta a játékszert.Olyan jól,hogy az bement a Pécs kapujába!Ezt pedig gólnak hívják!Vezettünk 3-2-re! Olyan fajta extázis és gólöröm lett urrá a lelátón amilyent soha nem tapasztaltam.Sem előtte,sem azóta,pedig írtam a meccsjárásom már nem is negyven,hanem lassan ötvenéves történet lesz!Elképesztően üvöltöttünk én is teli torokból,hogy góóóóól,góóóóól.Extázis volt,felejhetetlen pillanat.Ránéztem Gergőre ő is üvöltött,mindenki és tapsolt is.Óriási volt.Nem felejtem el soha.
Gergő még élt sokáig felemlegettük ezt a meccset és ezt a gólörömöt.Aztán Gergő távozása után sem felejtettem el,hiszen az egyik legnagyobb meccs élményünk és emlékünk.És most a tízéves évforduló is eszembe jutatta.A sport az elmúlt több mint negyven évben sok-sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg és öröm,hogy ebben sok hazai élmény is van,hiszen volt és van nekünk még kézilabda és jégkorong csapatunk is.És egy nagy élményért nem kell,hogy a legjobbak legyünk,sőt sokkal értékesebb egy dolog,egy olyan amikor gyengébbként verünk egy erősebb ellenfelet.Ez volt számunkra az évszázad meccse,pedig ugye 2000-ben magyar bajnokok is voltunk.Soha nem felejtem el és úgy érzem Gergő is magával vitte ennek az emlékét....
Érdekesség még,hogy szezon végén Golslove távozott.Más csapatokban játszott,de aztán éppen az idén visszatért hozzánk.Így régi kedvenc játékosunk ma is e sorok írásakor nálunk játszik ismét!
Mindig öröm ilyen híreket olvasni,főleg amikor ennyire jelentéktelennek tűnő építmény újul meg.Tizedes barátom posztolta a minap ezt a hírt,ő jóval gyakrabban jár erre mint én.Sőt még Zolika is gyakrabban járt erre nálam.Én mindössze egyszer voltam itt,még a 2020-as évzáró túránkon.A Vértesben túráztunk a Panoráma tanösvényen,majd onnan jöttük át a hegyeken Csókakőre a Csókakői várhoz.Útközben haladtunk el a Maurer kunyhó mellett.Pontosabban meg is álltunk itt,Tizedes és Zolika is mesélt az itteni élményeiről én meg hallgattam.Ritka volt,hogy én voltam az újonc egy helyen.De ez mellékes.A kunyhót akkor jó indulattal sem lehetett kunyhónak nevezni,de persze ettől függetlenül lelehetett volna itt forgatni a jól ismert "A viskó" c. film folytatását is akár.Zoliékat ez nem zavarta mert mindkettőjüket édes emlék fűzte ide.Én meg elneveztem a Cartoon Netwoorkon futó ismert sorozat után Muriel kunyhójának,de csak a poén kedvéért.Egy szó mint száz a kunyhó nem volt jó állapotban,fel sem merült bennünk,hogy ezt valaki valaha is rendbehozza...
Ilyen volt Maurer kunyhója
Tizedest és Zolika barátaimat édes emlékek fűzik ide
De rendbehozták!Korábbi állapotához képest elég klassz lett.A poszt eredeti megosztója azt írta,hogy akár még bivakolni is jó lehet a kunyhó!Valószínűleg nincs zárva a kunyhó,csupán egy rekesszel van lezárva,hogy az ajtó ne nyíljon ki.Amennyire tudom Maurer Ágoston egy erdész volt és ő építette az eredeti kunyhót,amely aztán az évek alatt már-már az enyészeté lett.Most mégis újjászületett és innen is köszönet azoknak akik időt,pénzt és munkát áldoztak rá!Tizedes és Zolika ahogy én is nagyon elégedett volt és nagyon jó dolog,hogy ilyesmik is történnek ebben a teljesen elkorcsosult világban...
.png)
