A február után a március sem alakult rosszul.Bár arra aztán legmerészebb álmomban sem gondoltam,hogy több meccstúránk lesz mint hagyományos túra.Na,de így alakult.Március utolsó hétvégéjén folytattuk volna a balatoni kéktúrát az ötödik szakasszal,de olyan fokú esőzés volt a héten és még szombaton is,ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a túrázást.Így a túrát elhalasztottuk.De azért,hogy ne egész hétvégén otthon üljünk,kitaláltuk,hogy elmegyünk Fehérvárra.Ott játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk a maroshegyi pályán.Mivel múlt héten Mezőfalvára kisértük el őket ahol nyertünk hat nullára,szinte kedvet kaptunk egy következő meccstúrához.Ahogy szoktuk meccs előtt körülnézünk erre-arra.
Ebéd Fehérváron
Nem kellett korán indulni,a fél 12-es vonattal mentünk egy pusztaszabolcsi átszállással.Majd alkalom adtán írok erről a pusztaszabolcsi vasútállomásról,mert ott egy igen kemény kaland vagy kihívás az átszállás.Ez a téma majd megér egy bejegyzést!Na,de erről majd...most végül is épp,hogy elértük a Fehérvárra induló vonatot.Azzal pedig fél egy után oda is értünk Székesfehérvárra.A meccs négy órakor kezdődött.Több mint három óránk volt csavarogni.A fehérvári állomás előtt három felé mennek az utcák.Jobbra,balra és közép felé.Hol a jobb,hol a bal oldali kell nekünk,függve attól hova megyünk.Mivel a középső utcát nem szoktuk használni,így most azt választottuk.Elindultunk és pár méter után belebotlottunk a Provance nevezetű önkiszolgáló étterembe.Zoli javasolta,hogy akkor itt meg is ebédelhetnénk.Így is lett.Kifejezetten kellemes hely volt,ízletes kajával.Én tarhonyát ettem zúa pörkölttel,Zolika rántott sajtot valami zöldséges katyvasszal.Majd egy kávét is lenyomtunk.Ezután mentünk tovább a középső utcán és végül a Fehérvár áruháznál kötöttünk ki.Innen pedig át a romkert és a belváros felé vezetett az út.
A városkapu vagy mi a neve?
Ha ez az országalma mesélni tudna...sok számomra kedves emberrel látott már itt...
Meglehetősen fos időnk volt.Elvolt borúlva és élénk szél fújt,de túl hideg nem volt.Átvágtunk a belvároson anyóka orrát most is megcsavarva,majd a busz pályaudvarnál fordultunk vissza irányba,ugyanis Maroshegy Fehérvárnak egy dél-keleti városrésze.Még mindig rengeteg időnk volt a meccsig így kényelmesen araszolgattunk előre.Kiérve a belváros vonzáskörzetéből áthaladtunk a vasút alatti aluljárón.Erre volt a Sóstói stadion is,vagy mostani nevén a Mol Aréna.Eszembe jutottak az emlékek,mert sokat jártam erre.Tesómmal is,régi haverokkal,de Gergővel is,na és Zolikával is voltam már itt.Hamarosan aztán jobbra letérvén el is értük a szép új fehérvári stadiont a Mol Arénát.A mi meccsünk nem itt volt,de ha már itt voltunk kicsit körülnéztünk és fotozkódtunk.
A Mol Aréna Székesfehérváron
Az edző szobra
Arra gondoltam,ha bejutnánk a vármegye kupa döntőjébe,a döntő éppen itt kerül sorra majd.Akkor bizony eljönnénk,hiszen nem láttam az új arénát még belülről,csak a régi stadionban jártam még itt benn.Szóval ha bejutunk eljövünk,annál is inkább mivel ingyenes lesz!Most megnéztük kivülről az arénát.Utoljára akkor voltunk itt,mikor a covid első hulláma után feloldották a kijárási tilalmat és eljöttünk a Sóstói tanösvényre túrázni.A tanösvény amúgy a stadion mögött van.A bejáratnál ott volt Kovács Ferenc mesteredző szobra.Ő volt az edző amikor a Videoton bejutott az uefa kupa döntőjébe 1985-ben.Még fotózkodtunk párat,aztán eszünkbe jutott a kilátó a stadion mögött.Akkor a covid után levolt zárva.Most Zolika javasolta,hogy menjünk nézzük meg.
Jómagam a stadionnál
A Sóstói kilátó
Valóban ott volt a kilátó és láttuk,hogy van valaki odafenn.Ezekszerint nyitva van!Odamentünk hát és valóban nyitva volt.Félő volt,hogy odafenn erős szél van,de ez nem tartott vissza.Hosszú csigalépcső vezetett fel,pihenőszintekkel tarkítva.Majd kitérünk a kilátóra a kilátós sorozatomban.Mire felértem valóban nagy-nagy szél fújt odafenn.Zolika mosolya nem is volt őszinte.Én kimertem menni a kilátószintre és pár fotót sikerült csinálni.Jó innen a kilátás.Elsősorban magára a stadionra,de a Sóstóra is,na és a város is látszik.Erősen markolni kellett a kamerámat,nehogy kifújja a szél a kezemből.Végül is a lényeget láttam.Majd jóidőben visszajövünk még,talán épp majd a vármegyekupa döntőjének napján ha szerencsénk lesz...
Kilátás a Sóstóra
Kilátás a stadionra
Zolikával a kilátóban
Lejöttünk és mentünk tovább Maroshegyre ami innen már nem volt túl messze.Egy cirkusz volt a szomszédban ahonnan kellemes szagok áradtak ki...átmentünk a Székesfehérvár - Balaton vasútvonalon és már ott is voltunk Maroshegyen.Láttam van ott szemben egy Interspar áruház és az mellett van a pálya ahol mi játszunk.Elmentünk arra az áruház felé,de ott az út levolt zárva és képtelenség volt ebből az irányból megközeliteni a pályát.Sebaj.Megkerültünk egy szomszédos áruházat amit nem figyeltem meg mi volt,mert nem érdekelt.Megkerülve ott is voltunk a pályánál,de nem láttunk bejáratot (ott volt a szemünk előtt egy kiskapu,de ezt csak belülről vettük később észre),így a pályát is megkerültük és annak a túlsó sarkában volt a főbejárat.Am elsőre feltűnt,hogy nem kértek belépőt...Ingyen nézhettük meg a meccset!
Nem igazán azok vannak a pályán akik odavalók..
Két pálya volt egymás mellett és úgy tűnt a rosszabbikon játszunk.Sebaj.A pályán amin nem volt meccs több száz madár élte kis életét...Húgyoztunk egyet majd egy kis lelátón helyet foglaltunk a csapatok már melegítettek.Közben pár dunaújvárosi drukkerrel találkoztunk.Úgy tűnt többen is vagyunk mint a hazaiak.Na persze ez az Ikarus Fehérvárnak csak a harmadik csapata...nem nagyon érdekli a helyieket.Viszonylag kellemes idő lett a nap is kibújt néha.Kezdődhetett a mérkőzés.Fontos volt,hogy nyerjünk hiszen élet-halál harcban vagyunk a Mórral a bajnoki címért.
Zajlik a bemelegítés
Kezdődik a meccs!
Hiába kezdtük jól a meccset és kerültünk mezőnyfölénybe,helyzetünk nem volt.Közben a hazai csapat magához tért és kiegyenlítetté vált a játék.A félidő végén pedig két hatalmas ziccert hagyott ki az Ikarus. Nulla-nulla volt az első félidő ez nekünk nem kedvezett.A második félidőben kapujához szögesztük az ellenfelünket,de nem akart sikerülni a gól...Kezdtünk egyre kapkodósabbak és idegesebbek lenni.Nem játszottunk jól,de nagyot küzdöttünk és végül a 82.percben találtunk végre egy gólt! Vezettünk egy nullra!
Izgalmas volt a meccs!A fehérek a mieink.
Közben feltámadt a szél és hideg lett.A hazai csapat meg nem adta fel,nekiállt támadni az egyenlítésért.Komoly helyzetek alakultak ki a kapunk előtt és csak a jó napot kifogó kapusunknak volt köszönhető,hogy megtudtuk nyerni a mérkőzést!Nagyon nehezen...de nem sikerülhet mindig minden tökéletesen.Jó az egy nulla is!A nagy rangadók meg ezután jönnek majd.Mi fogtuk magunkat és lassan visszasétáltunk a vasútállomásra,ugyanarra a Mol Arána felé.A vasútállomáson aztán szembesültünk vele,hogy nem megy vonatunk csak vonatpotló buszunk.Mire erre rájöttünk és kimentünk a buszhoz az éppen már húzott el...Mit volt mit tenni,irány a buszpályaudvar! A baloldali utca kellett most.Volt 25 percünk,így fokoztuk a tempót és végül elértük a buszt.Este kilencre értem haza.Győztünk,minden más nem számított!
Győztünk,ez a lényeg!
Ezzel a meccstúrával zárult a március,ami elsősorban a kellemetlen időjárásáról marad emlékezetes...Az első túránkon a Zsidó-pokolban még jó idő volt.De aztán fáztunk rá egy hétre Shíva menedékében.Mezőfalván eláztunk az esőben a meccsen,itt meg nem volt épp melegünk.De azért jó volt.Várható áprilisban is meccstúra,reméljük a csórit összetudjunk úgy hozni,hogy túra is meg meccstúra is lesz.Ezenkivül vannak terveink áprilisra,jó lenne ha végre már a tavasz is megérkezne!
Nagyon nagy lehet az unalom az isteneknél.Hiszen unalmukban most nem tudtak mást kitalálni,mint azt,hogy lassan két hete kisebb megszakításokkal,de folyamatosan esik az eső...Na és persze most köszöntött be az az időszak is amikor szinte mindig hétvégére romlik el az idő...Ha akad is egy-egy kellemesebb nap hétközben,boritékolható,hogy a hétvége bizony szopás lesz.Már csak az a kérdés,hogy a mennyei mindenható mikor unja meg kisded játékára és mikor lesz újra jó az idő.
Akadnak olyanok is akik ilyenkor is útra kelnek.Én már öreg vagyok ehhez...
Miért van az,hogy amikor anyagilag is lenne rá lehetőségünk,időnk is akad,olyankor az időjárás gátol meg abban,hogy belefogjunk egy újabb túrába?Mert bizony ebben a vízes,sáros,latyakos időben és úgy gondolom,hogy nem esik jól egy túra.Nyilván bele lehetne fogni egy újabb kalandba,de nem látom értelmét,mert csak szenvedés lenne az egész buli.A dolog ott tart,hogy ma került volna sor egy újabb túránkra,nevezetesen a Balatoni kéket folytattuk volna az ötödik szakasszal,de mára is mondja még az esőket és a felázott,sáros és várhatóan dagonyás utakon úgy gondolom,hogy felesleges most erőlködni.
Te elindulnál?
A mai túrát így eltoltuk jövő péntekre.Azért nem szombatra,mert a csapatunk fontos rangadót játszik jövő szombaton amiről nem akarok lemaradni!Mellesleg holnap is játszik a csapat Fehérváron egy bajnokit és ha nem lesz nagyon durva az idő akkor oda elmegyünk.Szóval jövő péntekre halasztottuk a mai túrát,de ha nem is esik már péntekig egy szem eső sem,akkor is számolni kell,hogy addig nem fog felszáradni a talaj.Mindegy,ha már a nap süt akkor talán valahogy könnyebben megbirkozunk ezzel is.A baj az lehet,mi van ha pénteken is halasztani kell még?Utána való hétvégére már ott a következő túra amely pont a Csóri horgok lenne és azt már nagyon nem akarom elhalasztani,hisz hetek óta készülök arra.
Ennek is megvan a varázsa,de nem egyszerű na...
Szóval ilyen gondokkal küzdünk akkor amikor az élet más területein jóval nagyobb gondok is akadnak nekünk is,éppen ezért dühitő,hogy azt a kevés jót is elveszi a jó(?) isten tőlünk.Bízunk azonban a javulásban és ha most el is marad a balatoni kék túra következő szakasza,lehetőség szerint azonnal pótolni fogjuk.
Nem emlékszem amúgy melyik volt a legesősebb,legdagonyásabb túránk a történelemben.Egy a nyolcvanas években megesett túra dereng fel emlékeimben,amikor Sándorral a Mecsekben kapott el túra közben egy brutális eső.A Vár-völgyben a Kadarka turistaház verandáján találtunk aztán menedéket emlékeim szerint,de menni kellett aztán tovább,hogy hazaérjünk Sándorékhoz és az eső nem hagyott alább.Talán ez lehetett a legbrutálabb ilyen túránk,talán 86 vagy 87-ben.
Gergővel való túráinknál meg talán az első Burda-hegységi túra az emlitésre méltó amikor vihar csapott le ránk a szlovákiai hegység közepén,de odáig is meglehetősen esős és dagonyás volt az út.Ez 2016 szeptemberében volt.
Zolikával meg a Keszthelyi-hegység túránk volt ilyesmi amikor túra 65%-án esett az eső és sok helyen volt latyak,sár,dagonya.Ez ha jól emlékszem 2022 májusa volt.
Gergő tart a Burda felé Szlovákiában,nem éppen ideális körülmények között...
Szóval istenke befejezhetné végre ezt az olcsó játékát,vannak ennél súlyosabb problémák is a világban most,azzal kéne tőrödnie.Mi majd valahogy megoldjuk,ha nem ma akkor jövő pénteken,ha nem akkor,hát majd máskor.De süssön fel végre a nap!
Sorozatom következő kilátójáról szinte semmit nem találni az interneten.Nem kevés kutakodás után csupán a kilátásról és a kilátó állapotáról találtam némi infót.Így ebben a sorozatban először történik meg,hogy teljesen a saját élményeimre vagyok kénytelen hagyatkozni.Sajnos így nagyon sok olyan információval sem rendelkezem ami fontos lehetne.Na,de lássuk akkor mi tudható erről a kilátóról.
Ilyen a Muzsla kilátó
Muzsla csúcsból kettő is van a Mátrában.A magasabbik a hegység nyugati részén található.A mi Muzsla tetőnk Mátrafüred felett található,attól északra.Tengerszint feletti magassága 478 méter.Itt találhatjuk meg a Muzsla kilátót.Mátrafüredtől a kilátó nagyjából másfél kilométerre lehet,az oda vezető sárga jelzés végig emelkedik,így a közepesnél kicsit nehezebb túra vezet ide fel.Könnyebb dolgunk lehet ha Mátraháza felöl érkezünk.Ugyan abból az irányból is van némi emelkedő,de jellemzően lefelé vezet az út.
Stabilnak tűnik!
A kilátó talapzata kőből épült.A kilátószint mindössze másfél - két méter magasan lehet,oda egy korláttal ellátott kőből készült lépcső vezet fel.Maga a kilátószint is korláttal biztositott!A kilátószintből emelkedik ki egy fából készült esővédő tető.A tetőszerkezetet négy fa oszlop tartjaA tetejét nem nagyon figyeltem meg,de talán pala.A neten én azt olvastam,hogy a kilátó ehanyagolt és nincs jó állapotban.Ezt némiképp cáfolnám.Ugyan nem mondanám,hogy az állapota kifogástalan,de szereintem megfelelő.A korlát vasból van és stabilnak tűnt.
Sajnos az építésének évéről sehol sem találtam információt.A kilátó előtt déli irányban erdei pihenőhelyet alakitottak ki.
Ez a lépcső visz fel a kilátóba
Kilátásunk jellemzően déli irányban van.Alattunk feltűnik maga Mátrafüred,délebbre pedig Gyöngyös városa.Továbbá láthatjuk a Sár-hegy jellegzetes kopasz csúcsát.Téli időszakban meg kivehető az alattunk kivehető szerpentín út (a 24-es).
Hát ez minden amit mondani tudok a kilátóról.Egy kirándulást/túrát úgy érzem mindenképp megér.Annak fényében különösen,hogy a környéken rengeteg turistaút fut,így remek túrák tehetők a környéken a szélrózsa minden irányába!
Kilátás:alattunk Mátrafüred,távolabb Gyöngyös
A kilátóban mi egyetlen egy alkalommal jártunk.E sorok írásakor kb.másfél hónapja 2025 februárjában Zolikával és a Tizedessel karöltve.Én úgy érzem benne lehet a pakliban,hogy valaha még jövünk még erre!
Filmünkben 54 perc 35 másodpercnél érünk a kilátóhoz.Ha kiváncsi vagy milyen,"tekerd" előre odáig.
Most mondjam azt,hogy már semmi sem csodálkozom?Ehhez már nem nagyon lehet mit hozzáfűzni.Legfeljebb azt amit már régóta szajkózok.Az emberiségnek egyszerűen semmi keresnivalója ezen a bolygón!Ez a viselkedés és még sorolhatnám akár reggelig...túl megy az én értékrendemen.Mielőtt nagyon,nagyon-nagyon durván elragadtatnám magam nézzük is meg mi történt a minap!
A napokban valaki vagy valakik úgy gondolták, hogy egy jeles helyre „helyezik ki” a véleményüket. Sajnos ehhez a Budai Tájvédelmi körzet részeként védett TÜNDÉR-SZIKLA csúcsát választották helyszínül. A szikla korábban is célpontja volt ilyen, graffiti típusú rongálásoknak, de most úgymond szintet léptek, hiszen több négyzetméternyi élőhelyet tettek tönkre nem csak esztétikai szempontból. Mohák, zuzmók, páfrányok estek áldozatul a kék, sárga és fekete színű festéknek és valószínűleg egy bennszülött, ritka védett növényfajunk, a budai nyúlfarkfű sem úszhatta meg a színesedést.
Ehhez mit lehet még hozzáfűzni?
A sajátos megjelenésű, karakteres sziklaalakzataink, egyedi sziklaformáink un. élettelen természeti értékeink közé tartoznak. Ezek egyik legfontosabb sajátossága, hogy az élő természettel szemben nem megújulók, nem megújíthatók. Ennek oka egyrészt, hogy a kialakulásukhoz szükséges idő geológiai időskálán mozog, másrészt a kialakulásuk körülményei sem állnak ma már fenn.
A Duna-Ipoly nemzeti park szeretné felhívni a figyelmét az ide látogatóknak, hogy természeti értékekben rendkívül gazdag, de egyben rendkívül sérülékeny környezetbe érkeznek, amelyre különös figyelmet kellene fordítani ittlétkor.Bár nem hiszen,hogy az ilyen IQ bajnokok ebből bármit is felfognának...
Ennyi eszed van te rohadék...
Gondolom a nem létező agya nem fogja,hogy mekkora károkat okoz...
Na te barom aki ezt csináltad,remélem a ravatalon fogon megbaszni a jó büdös kurva édesanyádat és a pokol legmélyebb bugyraiban fogsz elrohadni,de ott is halálra baszatnak a legnagyobb csődörrel.Miért kell nap mint nap szembesülni azzal,hogy ennyi barom él ezen a világon?Miért?Miért a jók bünhödnek mindenért az ilyen genetikai hulladékok meg mindent megcsinálhatnak mindenféle következmények nélkül?Ha ezt az a magasságos úristen folyomatosan engedi,akkor odaát lehet valami nagyon nagy baj...
A Tündérszikla nagyon fontos része túrázásaink történelmének,aki ebben kárt okoz annak azt kívánom dögöljön meg minél előbb!
Régen volt már meccstúra!Gergővel sokat jártunk el idegenbeli mérkőzésekre,aztán Zolikát is próbáltam rászoktatni egy időben,hogy menjünk el csapatunk idegenbeli meccseire ha nem olyan irdatlan nagyon messze játszanak éppen.Ezeket a meccstúrákat mindig úgy csináltuk,hogy jóval a meccs kezdési időpontja előtt megérkeztünk az adott településre és szétnéztünk ott kicsit.Így jutottunk el az amúgy túrázás szempontjából nekünk "nem kellő" településekre mint pl.Monor vagy Dunaharaszti,Vecsés stb... Aztán az élet úgy hozta,hogy a csapatunk mélyrepülésbe kezdett és egészen a magyar bajnokság negyed osztályába süllyedt.Nem sok értelme volt bárhova is elmenni,hiszen szinte mindenhol kikaptunk.Persze drukkoltunk azért továbbra is.Most a negyedik vonalban vitézkedünk ahol nagyon izgalmasan alakul a bajnokság és éppen azért küzdünk,hogy visszajussunk a harmadik ligába....A sors és a sorsolás úgy hozta,hogy most a közeli Mezőfalván játszottunk bajnoki mérkőzést.
Ez egy új emlékmű Mezőfalván
Mezőfalváról,az itt megélt élményekről könyvet lehetne írni...Volt sok dologról már szó ebben a blogban is.A mezőfalvi focicsapattal emlékezetem szerint a nyolcvanas évek első felében játszottunk utoljára bajnoki mérkőzést itt Mezőfalván és akkor 8-1 arányban győztünk még a harmadik vonalban.Most úgy érkeztünk,hogy mi a második,ők a kilencedik helyen álltak.Mi számítottunk esélyesnek,de az ördög nem alszik...Most is ahogy régen korábban érkeztünk.Ugyan Mezőfalván olyan sok látnivaló nincs,de ami miatt mi jöttünk azért megérte.Ugyanis egy jó babgulyást jöttünk enni a helyi étteremben amely a negyven ,de lehet hatvan kilométeres körzet legolcsóbb étterme!Nem hagyhattuk ki...A deles busszal jöttünk ki,ami fél egyre itt is volt.A meccs háromkor kezdődött.Leszállva a buszról a közeli cukrázdába mentünk be egy kávéra és ha már itt voltam egy sütire is.Emlékeztem katona koromból,hogy ide mindig betértem,mert már akkor is megvolt a parányi cukrázda és ahogy most is,már akkor is egyszerűen király volt!Innen mentünk át aztán a közeli étterembe és rendeltük meg az ebédünket.
Fincsi babgulyás
Szuper palacsinta eszméletlen olcsón!
Ez egy jó borból,babgulyásból és palacsintából állt,a végén pedig újabb kávét rendeltünk.Szinte nevetségesen olcsó volt!Vajon,hogy tudnak ezek itt megélni,ha ilyen kedvező árakkal dolgoznak.Éppen azt beszéltük Zolikával,hogy másfél éve voltunk itt utoljára és a palacsinta ára most is annyi mint akkor!A babgulyás finom volt,szinte megállt benne a kanál.Jó a Tolna és Baranya megyei ízvilág színvonalát nem érte el,de egész jó volt!A palacsina jobb volt mint bármelyik amit a Balatoni túráinkon ettünk!A bor is isteni volt!Szóval teljesen rendben volt az ebéd.Majd másfél órát bent is ültünk az étterembe.A kaja végeztével indultunk ki a focipályára ami innen hát...olyan egy kilométerre lehetett.
Kiérve a pályára már melegítettek a csapatok
Kisétálva a pályához,útközben elkezdett esni az eső.Gyenge eső volt mégis a kellemetlenebbik fajtából mert egy kis szél is társult hozzá.Kiérve a pályára a csapatok már melegítettek.A pálya természetesen egyszerű kis falusi pálya volt,a mi stadionunk színvonalától fényévekre.De ha mondjuk OV itt születik ebben a faluban,akkor ma itt állna a Pancho aréna nem pedig Felcsúton..Az eső elöl egy kis sátorba menekültünk,elvégeztük a kis dolgunkat aztán oda mentünk a pálya melletti piros-fehér korláthoz.Mindkét csapatnak piros-fehér volt a színe,a hazaiak piros mezben is játszottak,míg a mieink fehérben.Találkoztunk a klubbunk szakmai igazgatójával,vele kezeltünk le,meg váltottunk pár szót,aztán egy volt munkatársunk lépett mellénk,esernyőt tartva fölénk.Itt lakik és kijött a mérkőzésre.Továbbra is gyenge,de kellemetlenül esős volt az idő.Kezdődhetett a mérkőzés!
Kezdés!A fehérek a mieink
Amúgy ennek az egyszerű falusi pályának is megvolt a maga hangulata.A sátorban pl.főztek és isteni illatok áradtak ki onnan.Nem sok néző volt,enyhe jóindulattal is kb.százan lehettünk.A meccs sok izgalmat nem tartogatott.Már a negyedik percben megszereztük a vezetést és az első félidőben szinte végig nálunk volt a labda.A 32-ik percben nőveltük az előnyünket és így 2-0-ás vezetéssel zárult az első játékrész.A szünetben kis pisiszünetet eszközöltünk mi is,majd az otthoni meccsrejáró haverom hívott,hogy mi a helyzet,ő 24 órás műszakban volt,nem tudott jönni.Aztán a csapat ügyintézője írt rám,ő meg Pesten volt,ő is kérdezte mivan a meccsen.A munkatársunk meg fázott így elment haza.Nem volt meleg az tény,de olyan hideg sem.Az eső még mindig esegetett.Kezdődött a második félidő.
Zajlik a meccs
Továbbra is az történt a pályán amit a mi csapatunk akart.Szinte lélegzetet sem engedtünk a hazai csapatnak és sorba jöttek a gólok.Három,négy,öt majd hat-nulla!Ennyire könnyű mérkőzésre mi sem számítottunk.A hatodik gól után vettünk vissza a lendületből és engedtük kicsit a hazai csapatot is játszani.Két helyzetet tudtak összehozni,mást nem.A meccs vége felé az eső is elállt...Szóval sima hat-nullás győzelmet arattunk,izgulni való nem akadt.Jól játszottunk és minden esélyünk megvan visszajutni a harmadik ligába,de az igazán nehéz meccsek majd áprilistól következnek számunkra!
Akcióban a mieink
Meccs vége,a győzelem ünneplése
Más nem maradt mint elsétálni a közeli buszmegállóba.Útközben még ránkdudált a klubigazgató,mondta elvinne haza kocsival,de tele vannak.Mondtam nem gond.A busz időben jött és fél hatra minden probléma nélkül haza is értünk.Hát elvoltunk most is,kicsit vissza is jött a régi meccstúrák hangulata.Az ebéd isteni volt,az idő nem.A meccs meg...hát nem lehet rossz egy olyan meccs amelyen hat góllal nyerünk!Erősen benne van a pakliban,hogy tavasszal lesz még meccstúránk,hiszen a megyei ligában egyik település sincs nagyon messze amelyek csapatánál játszunk.Legesélyesebb ugye Csór,ahol a meccstúrát összekötnénk egy rendes túrával is.Na majd meglátjuk.Most örülünk a győzelemnek!
Még annyi,ami kicsit gáz azért: kijönni busszal,megvenni a belépőt olcsóbb volt mint itthon egy meccsbelépő ára...
A Mecseki forrásokat bemutató sorozatom következő alanya a Csokonay-kút amelyet a mecseki források atyja tiszteletére építették 1998-ban!
A forrás a Virágos-völgyben található, a kék háromszög jelzésű útról letérve, a kék kör jelzésű ösvényen kb. 40 m-re.
Ilyen a Csokonay-kút
A forrásmező feltárását követően egy üllepítő medencét építettek be, ami a fakadó vizeket összegyűjti. A medence felett egy kút lett kialakítva (triász mészkőből) tisztító nyílással, amin alumínium ajtó biztosítja a hozzáférést. A forrást/kutat patkó alakban öleli körbe a falazat, és az előterét kövekkel fedték le a könyebb megközelítés érdekében. Névtábla a kútfőre került, és az északi irányt is elhelyezték. Itt csak időszakosan nagy csapadékok után, hó olvadáskor van vízkifolyás.
A kút túlfolyója a Csepegő-forrás, ami a forrástól az erdészeti út irányába található 25 méterre. A csepegő-forrás falazata is ekkor készült, amin szintén van névtábla és északi irány.
Nem emlékszem rá,hogy a forrásnál valaha is jártunk volna.Nincs betervezve a jövőben sem,de nem elképzelhetetlen,hogy valamikor erre tévedünk.
A mecseki források karbantartója,kezelője Baumann József úr egy éve hunyt el.Azóta sajnos jómagam is tapasztalom,hogy a Mecsek forrásai mintha kicsit elhanyagoltabbak lennének.Legalábbis az a pár amelyeknél megfordultam.Remélem ez csak erre a pár forrásra jellemző és csak átmeneti állapot...
A közelmúltban jártunk a Balaton-felvidék talán legizgalmasabb tanúhegyén a Szent György-hegyen.Az itt készült filmünkben ígéretet tettem,hogy a hegy legendáinak egy kicsit jobban utánajárok a blogban és megpróbáljuk jobban megismerni azt.Na akkor lássuk.
A Szent Györgyy-hegy
A környék többi látványos tanúhegyéhez hasonlóan a Szent György-hegy is a 3-4 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkanikus tevékenység egyik hírmondója. Egyedi bazaltoszlopait bazaltorgonáknak is nevezik, amelyek különös látványa már önmagában beindítja az emberi fantáziát, az pedig már csak hab a tortán, hogy a sziklák között egy fagyos levegőt árasztó üreg is felfedi a titkait. Ezt az üreget nevezik a helyiek Sárkány-liknak, illetve egyszerűen Jégbarlangnak, amelynek keletkezéséről több történet is szól.
Annak idején, amikor a hegyet még Magas-hegynek hívták, élt itt egy sárkány, aki azzal szomorította a falu lakóit, hogy minden évben egy szép leányt követelt magának. Ellenkezni aligha lehetett, hiszen a sárkány a falu elpusztításával fenyegetett. Volt is nagy sírás-rívás, amikor elragadta a szűz lányokat, de aztán idővel a sárkány nem bukkant fel újra, és nem is hallottak felőle. Tanakodtak a népek, vajon mi történhetett vele, és elhatározták, hogy felmennek a hegyre, és bemerészkednek a barlangjába. Így is tettek, és megtalálták a nagybeteg sárkányt. Az emberek azonban nem hagyták magára, ápolták, gyógyították, míg egy napon a sárkány így szólt: „Amiért ilyen jók voltatok hozzám, soha többé nem fenyegetlek bennetek, és nem kérek több leányt feleségnek.” Nagyon megörültek a falubéliek, hogy nem kell többet félniük a fenevadtól. Ezután még sokáig éltek egymás mellett békességben, az emberek a házaikban, a sárkány a hegyen. Teltek az évek, és a sárkány megöregedett, már repülni, végül járni sem bírt, majd egy éjjel végleg kilehelte a lelkét, amitől az egész barlang jéggé változott.
A Jégbarlang környéke a hegyen
Más történetek szerint a lányokat elraboló sárkány sosem vált békéssé, és maga a vitéz Szent György végzett vele, mert a fenevad az ő szerelmét is elragadta. Olyan változata is van a történetnek, hogy a szüzeket a hegy tetején lakó szerzetes kísérte a sárkány színe elé, egy másikban pedig egy szegény falubéli legény szabadítja ki a kedvesét.
Igaz, manapság a barlang hatalmas bejáratát aligha találjuk, a hideg fuvallatot csupán az egykoron leomlott bazaltoszlopok romjain keresztül érzékelhetjük. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: létezett-e valójában ez a barlang, és ha igen, tényleg a hegy gyomráig értek nyáron is jeges falai, ahogyan azt a környéken regélik?
Szerencsénkre a barlang létezéséről nem csupán a legenda és a szájhagyomány maradt ránk, ugyanis 1737-ben Gyurkovits György – Bél Mátyás dunántúli „adatgyűjtője” – jegyzeteket készített a Szent György-hegyi megfigyeléseiről. Ezekből az adatokból a neves földrajztudós a következőket írta kéziratában: „A Szent György hegye nevét a mesebéli sárkányölő vitéztől vette, és a köznép – nem tudni, mely szerző kitalálása után – ma is úgy képzeli, hogy itt játszódott le az a bizonyos küzdelem. Szerintem ez a mese avval a barlanggal van összefüggésben, mely a hegy nyugat és észak közötti oldalán tátong elég széles nyílással, és lehúzódik számos kivájt üregen át, majd felfelé, majd ismét lefelé öblöződő sötét és ismeretlen mélységbe.”
Feltehetőleg ezen törmelék alatt lehet a barlang
Napjainkban nyoma sincs széles nyílásnak, de akkor mégis hol van ez a barlang? Kételkednünk a szerző állításában azért sincs okuk, mert a Gyurkovits által leírt hét bakonyi barlang közül hatot is pontosan be lehetett azonosítani. Ebből arra következtethetünk, hogy a Sárkány-lik száját törmelék zárja el, és ezt a helyiek a bazaltoszlopok hajdanán nagy robaj kísérte ledőlésével magyarázzák. Ez egyébként nem is oly ritka jelenség a Szent György-hegyen, ugyanis a vulkanikus tevékenység következtében felszínre került kemény bazaltképződmények laza, homokos pannon üledékeken állnak.
Az instabil alátámasztás és az erózió következtében a bazaltperemmel párhuzamosan repedések jönnek létre, amelyek mentén az elváló karéjok saját súlyuknál fogva időről időre leomlanak.
A folyamat nyomait több helyen is felfedezhetjük a hegyoldalban, de az elbeszélések alapján a jégbarlangnak is nevezett Sárkány-likat a Kaán Károly kulcsosház közelében kell keresnünk.
Ezt látszik alátámasztani az 1930-as évekből származó turistaszóbeszéd, miszerint a kulcsosháztól mintegy 50 méterre olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, hogy az a nyári melegben is italok hűtésére alkalmas. Az 1950-es években a sziklák rejtekében megbúvó egyik szűk és fagyos üreget már a turistakalauzokban és újságcikkekben is Jégbarlang néven emlegették.
A bazaltoszlopok folyamatosan távolodnak a hegyytől,bár ledőlésük évmilliókba telik!
Ezt látszik alátámasztani az 1930-as évekből származó turistaszóbeszéd, miszerint a kulcsosháztól mintegy 50 méterre olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, hogy az a nyári melegben is italok hűtésére alkalmas. Az 1950-es években a sziklák rejtekében megbúvó egyik szűk és fagyos üreget már a turistakalauzokban és újságcikkekben is Jégbarlang néven emlegették.
A barlang tüzetesebb kutatására egészen 1986-ig kellett várni, ekkor vállalkozott a Vulkánszpeleológiai Kollektíva a rejtélyes üreg alapos vizsgálatára. Kitisztították és feltérképezték a feltételezett járat szűk bejáratát, amely az idő tájt mindössze 2,5 m mély volt.
Egészen 1996-ig folytattak klimatológiai méréseket itt , ahol a kifelé áramló levegő hőmérséklete a nyári időszakban is alig haladta meg a 0 °C-ot, továbbá az üreg falain több alkalommal jégkéreg volt látható. A vizsgálatok során azt is megfigyelték, hogy nyáron kifelé, télen pedig befelé húz a járat légáramlata, amiből arra lehetett következtetni, hogy a barlangnak van egy másik bejárata is valahol a beomlott sziklák mögött. A kis üreget a későbbiekben 7 m-esre bővítették, és füstbombákkal próbálták kideríteni, hogy vannak-e még máshol is bejáratai. A barlang mohón és nyomtalanul nyelte el a sok füstöt, ezért a kutatók egyre inkább arra gyanakodtak, hogy egy nagyobb kiterjedésű, Gyurkovits által leírt járatrendszerrel van dolguk.
Milyen titkokat rejt a hegy?
A Styx Barlangkutató Csoport a Sárkány-barlang feltárását 1997-ben kezdte meg, de nem az ismert barlangtorzó felől, hanem 8 m-rel nyugatabbra, az úgynevezett 2. szelelőrésnél. A következő évben, jelentős mennyiségű bazalttörmelék eltávolítása után találtak rá a 32 m hosszú és 10 m-es mélységig terjedő barlangra. Mivel a korábban vizsgált üreggel nem állt kapcsolatban, ennek a járatnak a Nagy-Sárkány-jégbarlang nevet adták. Ez az álbarlang is hasonló klímával bír, mint a közeli szomszédja. Levegőjének hőmérséklete 0–5 °C, és a huzat intenzitása pulzál, amiből arra lehet következtetni, hogy a szelelőrések mögött átszelelő, nagyobb járatrendszer húzódhat.
Ez a barlangkutató csoport is füstöléses módszerrel próbált rálelni az esetleges további kijáratokra, de csak részben jártak sikerrel, ugyanis a füstöt csupán enyhén lehetett érzékelni a hegy túlsó, déli részén, a szivárgás helyét pedig nem lehetett pontosan beazonosítani. Mindettől függetlenül bizonyossá vált, hogy az egész hegyet átszelő, észak–déli irányú hasadékról van szó, amely legalább a füst számára áthatolható. Folytatódtak a klimatológiai és jegesedési mérések, de kéziszerszámokkal már szinte lehetetlen volt a meglévő járat további bővítése, ezáltal a „jégbarlang” teljes feltárása.
2000-óta a Szent György-hegyi Sárkány-barlangot csupán biológiai szempontból vizsgálták, rejtélyes járatrendszeréről még mindig csak feltételezések vannak.
Napjainkban sem végeznek itt feltárást, a hegy sziklás oldalában megbúvó bejáratánál mindössze egy tábla mesél a legendáról és a barlang kutatásának történetéről.
A barlang létezik!
Összességében elmondható, hogy a Gyurkovits által leírt, jelentős méretű barlang nagy valószínűséggel létezik, de hogy pontosan hol húzódik, azt még nem sikerült teljesen kideríteni. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy nem jégbarlangról van szó, amit a jegesedéssel kapcsolatos megfigyelések is alátámasztanak. A kismértékű jégkéregképződés mindkét vizsgált üreg esetében csupán a járatok előterében jelentkezik, ami részben a légáramlással, a törmelék alkotta nagyobb párologtatófelülettel, valamint az ebből következő nagyobb hőelvonással magyarázható. Tehát olyan képződményeket, mint amilyeneket a híres Dobsinai-jégbarlangban találunk, itt biztosan nem fogunk látni. Ettől függetlenül a Sárkány-lik, ha nem is egyedi, mindenféleképpen egy különleges földtani képződmény.
A Szent György-hegy múltját és jelenét egyszerre alakítják a pompás bazaltorgonái, a római kor óta itt termő kiváló borok, valamint a róla szóló legendák, amelyekben valós elemek is fellelhetők. Ilyen például a Szent György-hegyi kolostor – egyik szerzetese a jégbarlang legendájában is feltűnik –, amelyről a kutatóknak azóta már sikerült bebizonyítaniuk, hogy egykoron valóban itt állt a hegyen. Ugyanez igaz az elfeledett Sárkány-barlangra is. És ki tudja, lehet, hogy a bazaltsziklák mélyén valóban egy hatalmas barlangrendszer húzódik, amely csak a jövő felfedezőire vár.
Filmünk a Szent György-hegyi túránkról,benne a Jégbarlang feltételezett helyével
Decemberben jártunk Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Akkor nagyon megfogott az esemény és mivel követjük a menedék közösségi oldalát,innen értesültünk a következő eseményről.Nevezetesen a menedék két kis tagjának a születésnapjáról.Úgy döntöttünk akkor eljövünk újra Shíva menedékébe,hiszen sok-sok kis állat a szívünkhöz nőtt.A menedéket sérült és másoknak nem kellő kutyák lakják.Van még egy helye kutya segélyszolgálatnak mégpedig Budapesten a Dézsma utcában,ám a szülinapi bulira itt került sor Shíva menedékében Ercsiben ahol három hónappal ezelőtti karácsonyi összejövetel is volt,
Shíva mendéke a bejárat
Március 15-re tették a születésnapi bulit.Úgy döntöttünk Zolikával,hogy Mónit is elvisszük,hiszen ő is követi a menedék közösségi oldalát és szereti az állatokat.Nehezítette a dolgunkat,hogy mindössze három nappal az esemény előtt hírdették meg a dolgot,természetesen nem kibaszásból hanem nekik is rengeteg dolguk van (kutyák mentése,azok kórházba juttatása,kezelése stb.) így nem tudhatták biztosra,hogy megtudják-e egyáltalán tartani.Szombatra esett 15-e,így péntek délután tudtunk némi adományt összeszedni a kutyáknak.Mi hat konzervet vettünk Mónival (nem a legolcsóbb fajtából) és egy zacsi jutifalatot még.Zolika kb.ugyanezzel a készlettel jött talán több jutifalatos csomaggal.Így összeraktuk az árut és így vittük Ercsibe Shíva menedékébe.
Sanyika az első akivel találkozunk!
A március 15.előtti napokban meglehetősen esősre váltott a kibontakozó tavasz.Megkérdeztük Gyurit a házigazdát,hogy eső esetén is meg lesz-e tartva az esemény.Azt válaszolta igen,akkor a menedék fő épületében a padlástérben,mivel eleve nem számítottak most sok látogatóval.Még elindulás előtti éjszaka is szakadt az eső,nem tudtam eljöjjünk-e,bár jeleztük részvételünket.Aztán reggelre végül is elállt.Egy órakor kezdődött a buli Ercsiben,elég volt a fél tizenkettes vonattal elindulni,hiszen Ercsi eleve nincs messze tőlünk.A menedék a vasútállomástól meg egy kilométerre van.Simán 12.20-ra ott is voltunk Ercsibe,de nem tudtam,hogyan tudunk haladni a nehezen és bottal járó Mónival a menedékig vezető dagonyás utakon.Végül is tűrhetően tudtunk menni Mónival is,annyira nem volt vészes Ercsi itt található pár földes utas utcája.Lehangoló volt viszont a vasútállomás melletti jó nagy terület,ami leginkább egy lepra telephez hasonlított...Ennyi szemétről azt sem gondoltam,hogy létezik ennyi..Mindegy,háromnegyed egy körül oda is értünk a menedékhez.
Móni először járt itt,mi másodszor
Abeba
Kicsit késett a házigazda,addig a menedék előtt várakoztunk,valóban nem sokan jöttünk talán harmincan.Közben megérkezett István,Gyuri jobbkeze egy furgonnal és pár kutyával.Így találkoztunk többek között Sanyikával és pár palota pincsivel.Bentről meg már sasolt a két ünnepelt Girma Vilma (aki egy vizsla) valamint Diána a savval löntött pit-bull.A kapuhoz érkezett még belülről Gedeon papó is az egyik legbetegebb kutyus,de ő is kivánszorgott fogadni minket.Közben befutott Gyuri is ő is hozott pár kutyát: A kétlábú Bogárkát,Nimánt és Abebát na és a menedék névadóját Shívát.Pár kutya a legbetegebbek,legrászorulobbak Gyurinál laknak ugyanis.Kérdezte miért nem mentünk be,nyugodtan bemehetünk volna...
Zoli Gedeon papóval
Shíva
Gyuri Bogárkával
Végül nem kellett a padlástérben tartani a szülinapi bulit.Hátul a ház mögött volt kis esőbeülő is.Gyuri és munkatársai remek munkát végeztek.Hagymás zsíroskennyérrel,pogácsával,tortával vártak minket.A kutyáknak mi meg hoztuk az adományokat,mire elkezdődött az esemény már lehettünk talán negyvenen is.Aztán Gyuri odaállt a két ünnepeltel,bele is kezdett egy ünnepi beszédbe,de közben Girma Vilma kishíján lepisilte.De aztán mondott néhány szót,majd nekiálltunk falatozgatni.Móni is letudott szerencsére ülni aztán pont Girma Vilmával barátkozgatott,mi meg elmentünk pár kutyust megsétáltatni.
Gyuri próbálkozik egy ünnepi beszéddel,de kevés sikerrel...
Végül csak összejön valami
Girma Vilma az egyik ünnepelt,Mónival nagy barátságba került!
Hátramentünk a kenelekhez Zolival,pár kutyát meglehetett nézni,aztán választani is lehetett melyiket hozzuk ki sétálni.Mi Zarát egy belga juhászt választottunk.Viszonylag szépen jött miközben körözgetett előttünk.Majd Zoli fényképezőjét vette el,azzal akart játszani.Elmentünk vele jó 150 méterre a menedéktől és vissza.Természetesen mások is hoztak ki kutyákat sétálni.Visszavittük Zarát majd rábeszéltek még egy kutyára,hogy hozzuk ki.Pandát választottuk,ő egy kisebb kutyus volt fekete-fehér mint egy panda.Ő is jól jött kicsit néha leakart feküdni a betonra,ahogy észrevettem valami viszketett neki és azt akarta úgy megvakarni.Minimálisan húzott,de ari volt.Majd zárásként Majára beszéltek rá ő nem tudom,talán német juhász féle kutyus volt az egyik kedvencem.Ő keményebben húzott,de ehhez hozzávagyok szokva,hiszen a saját kutyám Rexi is van,hogy húz.Zoli rámbízta a dolgot,ő nem nagyon merte még sétáltatni őket.Jó kis móka volt az egész!
Zoli Zarával
Jómagam Pandával
Maja is eleven volt!
Visszahozva Maját,még láttuk,hogy Móni a keneleknél nézelődik.Aztán befejeztük,bár még szóltak,hogy kivihetünk kutyákat sétálni,de elég volt.Lassan indulni kellett haza,várt otthon Rexi is.Búcsúzoul még váltottunk pár szót Gyurival,mondta nyáron lesz egy hatalmas buli Shíva születésnapján,ha tudunk jövünk.Majd a távozó István köszönt nekünk.Remek emberek!Mi meg visszasétáltunk a vasútállomásra,a vonat jött pontosan,símán hazaértünk fél hat után.Még Rexit is levittem sétálni.Nagyon jó kis móka volt ez a rendezvény,jól éreztük magunkat úgy is,hogy nem volt jó idő.Móni is hálás volt,hogy elhoztuk,Zolika ragyogott a boldogságtól ő nagyon jól érzi magát kutyák társaságában.Szóval remekül elvoltunk és szerintem jövünk még!
.jpg)
.jpg)
