A Sokorói dombságot Győrtől dél-keletre a Kisalföld és a Bakony között terül el.A dimbes-dombos tájat Pannonhalmi-dombság néven is ismerik.Magyarország új tájrendészeti besorolása alapján a Dunántúli-középhegységhez tartózik.Még soha nem túráztunk itt és járni is csak akkor jártunk amikor 2022-ben erre mentünk haza a Cuha-szurdokból vonattal Győr felé.Noha térképem már a nyolcvanas években is volt a területről,soha nem jöttünk még el erre.Éppen ideje volt.De most is a nem létező véletlennek köszönhetően.Nem volt ugyanis benne az éves tervben egy itteni túra.Azonban az egyik facebook oldalon megpillantottam pár képet a Lila-hegyi kilátóról és a környékről.Akkor már tudtam ide elkell jönni.Így aztán hamar összeállt a kép,egy itteni túra terve meg is valósult.
A szívemnek kedves Győrben...
Zolikával támadtuk be a dombságot.Dunaújvárosból a 4.30-kor induló vonattal indultunk,majd Kelenföldön szálltunk át a 6.16-kor menő Savaria IC-re.Ez a vonat olyan volt mint egy repülő,rendkivül kényelmesen és gyorsan már fél nyolc után Győrbe értünk.Az itteni csatlakozásig volt negyven percünk.Úgy döntöttem járunk egyet a környéken a szívemnek kedves Győrben.Sok-sok szép emlék köt ide...de nem volt itt az akivel ezeket az emlékeket közösen éltük meg...pontosabban valahol itt volt a városban,de persze nem álltam neki megkeresni,hiszen valószínűsíthetően ő már rég nem kért belőlem.Meg különben is túrázni jöttünk,a vonat meg lassan indult tovább.Még kicsit sétáltunk a városháza melletti parkba amely szintén szép emlékek őrzöje,de aztán visszakellett menni a közeli vasútállomásra.A mi vonatunk 8.15-kor indult Veszprém felé,de mi csak a harmadik megállóig mentünk vele.
Szép emlékek őrzője a győri park
Nyúlon szálltunk le a zsúfolt vonatból május másodikán pénteken.A négynapos ünnep második napján.Nyúl kedves és szép helynek tűnt,noha a településen átvezető 82-es út zaja és forgalma zavaró volt.Innen indult a túra.Azt terveztük,hogy felmegyünk akkor a Lila-hegyre amely itt magasodott a falu felett.Onnan pedig lemegyünk Écs településre és onnan a közeli Pannonhalmára.Ez 15km-es túrát ígért.Átvágva a településen egy szép,szobrokkal és emlékművekkel teli parkon vezetett az út.Itt kicsit körülnéztünk,majd námi trappolás után értünk ki a Győr-Moson-Sopron megyei településről.Kezdődhetett is az emelkedés a hegyre fel.Pontosabban a dombra.A Lila-hegy 313 méter magasságú volt,nem tűnt egy lehetetlen választásnak,de kezdett egyre melegebb lenni...
Nyúlra érve
Park Nyúlon
Bár autóval is járható betonút vitt fel,az út kezdett szurdikosra hasonlítani és valóban az is volt.A Sárkánylyuk szurdik.A zöld jezés vitt felfelé az úton meg meglehetősen nagy volt az autós forgalom ami nem kicsit idegesített...Egy külsö településrészen haladtunk át amely valószínűleg még Nyúlnak a része lehetett.Itt egy kis templom szolgált látnivalóul és egy még kisebb kedves kis kutya,aki jöttünkre kedvesen üdvözölt minket.Haladva tovább nem sokára leágazott a zöld3 jelzés,mi ezt választottuk,nona mindkét úton ellehetett jutni a Lila-hegyi kilátóhoz.Letérve a zöld3 jelzésre,hamarosan kiderült,hogy ez egy jó választás volt!
A kis templom
A kis kutya
A zöld3 egy pincefalu jellegű utcán át vezetett amely rendkivül hangulatos volt!Varázslatos pincesor kanyargott egy szurdikban,pár száz méteren itt haladtunk,majd a zöld3 megkezdte az emelkedését a Lila-hegyre fokról-fokra durvább formában.Nem volt hosszú,de hiába az alacsonynak számító hegy mégis durva emelkedő vezetett fel a kilátóhoz.Ott szerencsére voltak pihenőhelyek,így az egyiknél megreggeliztünk.Reggeli után aztán betámadtuk a kilátót.Már a képekből amit láttam róla,tudtam azt,hogy egy az átlagnál jobb kilátóval lesz dolgunk.Így is lett.Maga a kilátó egy geódéziai mérőtorony köré épített faváz volt.Csigalépcső vitt fel,de a felénél bement a toronyba ahol egy hídon tudtunk átmenni és a torony túloldalán folytatódott a csigalépcső.Klassz megoldás volt! A kilátószint 14 méter magasan volt,tágas volt,jól elfért több ember is.Egyetlen hibája a kilátónak az volt,hogy nem volt tető,így eső esetén nem nyújtott védelmet.A kilátás mindent vitt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt!
Varázslatos pincesor
A Lila-hegyi kilátó ami "ide hozott"
Kilátás a Sokorói-dombságra,távolban a Bakony
Kilátás Győrre
Észak felé szinte teljes Győrt lehetett látni,keletre feltűnt Pannonhalma az apátsággal,délre maga a Sokorói-dombság és azon túl a Bakony tűnt fel.Nyugatra főleg síkság látszódott,gondolom a Kisalföld egy darabja.Alattunk pedig Nyúl pompázott.Ezek voltak a közeli látnivalók.Mert azért messzebbre is ellehetett látni,persze ez erősen időjárás függő volt.Kivehető volt észak-keleti irányban a 102 kilométerre lévő Börzsöny.Jó idő esetén látni Pozsonyt és az Alpokat is (ezeket mi most nem láttuk),valamint délre a második legnagyobb tanúhegyünket a Somlyót is.Nagyon tetszett a kilátó és a kilátás is.Nálunk biztosan ez az év kilátója!Jó egy órát el is voltunk,de menni kellett tovább...
Jómagam a kilátóban
A híd a toronyban
Zolika tart lefelé
A piroson folytattuk tovább amely a kilátó után rögtön egy zöld erdőbe ért és enyhén ereszkedni kezdett lefelé.Unalmas 4km hosszú ingerszegény szakasz következett.Nem volt más csak fa,bokor és fű kilométereken át.Persze ennek is megvan a maga szépsége.Jó négy kilométer múltán beértünk egy szurdikba.Ilyent szinte csak a Tolnai-hegyhátban vagy a Szekszárdi-dombságban látni.Gondoltam én.Erre itt volt előttünk egy,nem is akármilyen.Eleinte úgy éreztem csak pár méter hosszú,de kiderült,hogy majd egy kilométeres volt.Az oldalfalai helyenként tíz méter fölé is emelkedtek.Nagyon klassz volt ez is!
Négy kilométeren át csak ez
Szurdik a Sokorón!
A csodás szurdik után lassan leértünk Écsre.Már nagyon meleg volt.Écs rendezett Győr-Moson-Sopron megyei falu volt.Egy cukrázdát találtunk ahol tartottunk egy kávé és fagyi szünetet,de félóra itt is eltelt.Már láttam,hogy nehezen fog beleférni a túrába az eltervezett dolgok.Mindegy mentünk tovább.Écs másik szélén még beugrottunk egy boltba ásványvízért.A bolt mögött csodás panoráma nyílt a fenséges Pannonhalmára.Oda tartottunk,de az még legalább négy kilométerre volt.Nekünk meg kettő és negyed óránk maradt,hogy elérjünk egy olyan tömegközlekedési eszköszt amelyről biztosított a csatlakozás hazafelé..Folytattuk,neki indultunk,de éreztem,hogy ez nem lesz meg...
Écsről Pannonhalma
Kiérve Écsről ott volt egy buszmegálló.Mondtam Zolinak nézzük meg mikor lesz busz azt ha lesz menjünk el vele Pannonhalmára,mert mondom necces,hogy így most beleférjenek a dolgok az időbe.Megnéztük és a tábla szerint perceken belül jönnie kellett egy busznak!Mire felnéztünk már ott is volt a busz!Így azzal mentünk el Pannonhalmára visszahozva egy órát a túrából.Beérve Pannonhalmára még egy sör is belefért,aztán megkezdtük az emelkedést fel a hegyre,mert ott voltak a látnivalók.Az egyre nagyobb meleg egyre jobban kiszívta az erőmet,nagyon szenvedve értem csak fel.Arra már rájöttem,hogy nekem a túrázásokon a nagy meleg a fő ellenségem.Lehet akármilyen nehéz a terep,megfelelő időben bírom,ám amint meleg van,kikészít egy kevésbé durva emelkedő is.Így nagyon nehezen értem csak fel a hegyre.
Felfelé...
Nyilvánvaló volt,hogy az apátságra nem jut idő.Hagytuk is,majd visszatérünk egyszer csak az apátságért.Most a Boldog Mór kilátó felé vettük az irányt amely az apátságtól majd egy kilométerre volt,szerencsére többnyire szinten ment az út odáig.A kilátónál sokan mozogtak,de itt is voltak pihenőhelyek.Így megettük a maradék kajánkat majd úgy mentünk fel a kilátóba.Ez a kilátó lett 2024-ben az év kilátója.Haladva felfelé meggyőzödtem róla,hogy az előző kilátó a Lila-hegyi sokkal jobb volt mint ez,mégsem lett év kilátója...Ez a kilátó noha fából volt mégis a Zengő kilátójára hajazott.Pontosan úgy mentek fel a lépcsők,olyanok voltak a szintek mint a Zengőn.Csak az ott vas volt ez meg itt fa.Na és itt középről hiányzott egy geódéziai mérőtorony...Mégsem volt persze rossz kilátó.A kilátószint 18 méter magasan volt.A hely szűk volt és ha sokan voltak fenn akkor nem volt egyszerű a mozgás.Nem tudom,hogy lehetett ez az év kilátója..
A Boldog Mór kilátó
Egy kis kilátás
A Boldog Mór kilátóba is eljutottam
Kilátásilag ez sem volt rossz,de nem tudta überelni a Lila-hegyi kilátót.Főleg a Kisalföldre nyílt kilátás és távolban a Bakonyra.Szóval én kilátó fan vagyok és talán nem is olyan rossz kilátó ez,de valahogy nem fogott meg.A kilátó után még lementünk az alatta lévő hal formájú lombkorona ösvényre.Ez még a kilátónál is nagyobb csalódás volt...Nem is attól amit nyújtott,hiszen tán még jobb kilátásunk is volt innen (főleg délre) ,hanem az állapotától.Sok helyen ki volt kopva a fa,ki voltak jöve a csavarok...szóval sok időt itt már nem töltöttünk.Indulni kellett,hogy elérjük a buszt.
A kilátó a lombkorona ösvényről
A lombkorona ösvény
Az apátság most nem fért bele,de majd visszajövünk!
Elértük a buszt amely visszavitt minket Győrbe.A buszról leszállva a buszállomáson megpillantottam azt a helyet ahol megismertem életem egyik legnagyobb szerelmét és azóta nem jártam itt... fura érzés volt újra látni azt a helyet...gyorsan le is fotóztam és az érzés immár képpel együtt ment vissza a szív mélyére...Ötven percünk maradt a vonatig.Elmentünk a buszállomás sarkában lévő büféhez,ahol már reggel kipuhatoztuk,hogy este is nyitva lesz.Gyorsan megvacsoráztunk.Én megettem életem talán legfinomabb sajtos-tejfölös lángosát.El is határoztuk ez lesz a törzshelyünk Győrbe,ha erre tévedünk ide mindig betérünk.A kaja után alig maradt félóránk,annyira volt idő,hogy elmentünk még a városháza elé pár képet csinálni.
..az a hely...
Búcsú Győrtől
Végül visszamentünk a vonathoz,az pontosan indult,majd Kelenföldi átszállással fél 11-re értünk rendben haza.A túrához nagy reményeket fűztem,de elsősorban a meleg miatt nem éreztem annyira jónak mint amilyennek vártam.Aztán az,hogy eltököltük az időt sok helyen,így nem jutott megfelelő idő Pannonhalmára.Győrt viszont jó volt újra látni és egy kicsit ott lenni.Némileg elő is jöttek a szép emlékek a szív mélyéről,de nem volt idő ezekbe aztán alaposabban belemerülni.Talán majd egyszer...
Ez volt az év kilencedik túrája,most 15km-t trappoltunk.Így összesítésben idén 125 kilométernél tartunk.Ez pedig 13,88 km/túra átlagot jelent.
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:
akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,
ahogy a fák között tovaoson.
Te már tudod, hogy ezt a szellőt
az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod:
surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben.
Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd,
és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik.
Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.
De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél,
csodálatos meséket az erdőről. . .
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,
s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed.
Ez a kép a valódi Angyalok tisztásán készült a Kékestetőn,de feltehetőleg nem erről írt Wass Albert
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved
és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor.
Csak annyit hallasz, hogy a madarak
nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél.
Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha,
a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,
amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék
pipájából, és jóságosan mosolyog.
Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé,
a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé,
és hiába gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozod gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt,
és az élet legsúlyosabb perceiben is
derű és békesség van a homlokodon:
csak akkor látják meg rajtad,
hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem.
/Wass Albert/
Talán kevesen tudják,hogy az Angyalok tisztása valóban létezik.Kékestetőn található a Tv-torony közelében.A közelmúltban párszor megfordultunk itt.Ám nem ez az a tisztás amiről Wass Albert írta gyönyörű költeményét.Nekünk is van egy Angyalok tisztásunk,amit mi annak tekintünk,vagy inkább Angyalok rétjének,ez pedig a Salgó vár alatt található,attól délre Salgótarján közelében.Amikor először ide keveredtem szó szerint az jutott eszembe,hogy ez az Angyalok rétje.Ám 15 éve nem jártam itt és félő,hogy már nem is fogok...
Munkahelyemre ha busszal érkezem,a hátsó kapunál tudok bemenni.Itt két cég van egymás mellett,a mienk és egy másik.De ezt úgy kell elképzelni,hogy a portánál a baloldali kerítés már a két céget elválasztó vonal.Itt a másik cégnél a porta mellett élt egy 10 x 10 méteres helyen Zénó a gyönyörű labrador.Már évek óta ott élt Zénó és sokszor megugatott amikor léptem be a kapun,hiszen hiába a másik cégnél volt az ő területe annak széle éppen a két céget elválasztó kerítés volt.Látott tehát mindig.Persze nem csak engem,hanem minden arra közlekedőt megugatott Zénó,végtére is ez volt a dolga.Nem volt agresszív kutya,hiszen ugatás közben is csóválta a farkát.Sajnáltam mindig mert be volt zárva abba a 10 x 10 méteres területre,bár úgy tudtam minden este kiviszik a szomszéd cég portásai egy sétára.Mindig köszöntem neki,de más úgy nem történt az évek alatt.A sajnálatot mindig éreztem és gyakran megfordult a fejembe,hogy jó lenne elvinni megsétáltatni.
Internetes kép,de ugyanilyen volt Zénó is
Aztán ugye Gergő elvesztését követően lettem egyre jobban érzékenyebb.Sok olyan dolog megviselt amire korábban figyelmet sem szenteltem...Így aztán Zénó szomorú sorsára is egyre inkább érzékenyebb lettem,kezdett a szívem megszakadni a fekete szépségért.Kánikulában vagy a legnagyobb fagyban is mindig ott volt bezárva azon a parányi területen.Sokszor a fűvet sem vágták le nála,mert tiszta füves volt amúgy az a rész.Nem tudtam,hogy a legnagyobb hidegben vajon be engedi-e a portás a fülkéjébe,hogy legalább ott melegedjen.Úgy láttam,enni és inni azért kap rendesen.Néha mi is dobáltunk be neki ezt-azt,elsősorban Reni a volt munkatársam hordta neki otthonról a kajákat,de aztán idővel Reni leszámolt a cégtől és Zénónak csak az jutott amit annak a cégnek a portásai adtak neki.Látszott sokat rajta,hogy szívesen mozogna,futna,de abban a lezárt ketrecben ezt nem tehette meg.Sajnáltam,nagyon.
Így várt minden reggel Zénó
Egyre jobban megviselt,hogy állandóan csak azt látom,hogy oda van bezárva szegény pára.Láttam a szemében egyfajta szomorúságot.Aztán a múlt decemberben amikor az Árva kutyák karácsonyán voltunk Ercsiben és ott is megszakadt a szívem a sok kis ártatlan életért,utána döntöttem el,hogy teszek valamit Zénóért.Hacsak valami apróságot is,de tennem kell érte valamit.Így attól a naptól kezdve mindig vittem neki a juti falatokat mikor mentem dolgozni.Ennek persze mindig örült és mindig szívesen fogadta.Minden nap vittem valamit és így persze hamar haverok lettünk.Délután mikor elmentem mindig oda jött egy simire,reggel meg mindig várt a sarokban mikor tünők fel és adom a juti falatját.Remekül elvoltunk és hamar a szívembe zártam.A két cég portásai is felfigyeltek rám,hogy mindennap viszem a kutyusnak a finom falatokat,de mindkét helyen rendesek voltak és már velük is rendszeresen beszélgettem.Ekkor tudtam meg olyanokat,hogy elviszik esténként sétálni,meg azt,hogy van olyan portás a cégnél aki nagyon is szíven viseli Zénó sorsát,így alighanem beengedték a melegre a fagyos éjszakákon is.Na és azt is megtudtam,hogy fiatal korában ütötték-verték szegényt és onnan hozták el aztán ide a szomszédos céghez.
Zénó is ilyen volt!
Pár hete aztán Zolika is felfigyelt rá aminek az lett a vége,hogy vele is összebarátkozott Zénó.Múlt pénteken ahogy mentünk haza,akkor is odajött egy simire hozzánk,mi meg megsimogattuk és elbúcsúztunk tőle.Megígértük,hogy hétfőn hozzuk a szokásos juti falatot neki.Eltelt a hétvége,mi ugye meccsen voltunk Adonyban.Hétfőn én értem előbb be a munkahelyre.Nem láttam senkit a sarokban Zénó nem várt.Mindig várt december közepe óta,így nem értettem hol lehet.Aztán már jött elém a szomszéd cég portása és mondta,hogy Zénó vasárnap délután elment...Hihetetlen szomorúság lett rajtam úrrá.Még elmesélte mi,hogy történt.Hogy egyszer már volt neki valami rohama,de akkor megtudták még menteni.Most elterült a földön és negyven másodperc múltán már nem mozdult többé.Ennyit mesélt a portás.A jutifalatot vihettem haza az én kutyámnak Rexinek,de ugye az ő adagját feleztem meg mindig Zénóval.
Ekkor ért be Zolika is a munkahelyre azt mondtam neki mi történt.Amúgy a portás is (feltehetőleg ő volt az amelyik szívén viselte Zénó sorsát) a könnyeivel küszködött,de én is,sőt Zolika is.Megkedveltük Zénót és nem is tudtuk,hogy beteg...
Az a pénteki volt az utolsó simi.Ha tudjuk,hogy az,nem engedjük el olyan hamar és könnyedén Zénót.Remélem keserves életét egy minimálisan megtuduk szépiteni és amikor átkelt a szivárványhídon magával vitte a juti falatok és a simijeink emlékét is!
Úgy tudom spirituális szempontból,hogy a kutyák egyből újra születnek máshol,más testben (ettől ez még lehet nem így van).Csak remélni tudom,hogy Zénó következő életében szerető gazdikra lel,akik őszintén szeretik,nem bántják és nem tartják bezárva.
Nyugodj békében drága Zénó!
Nyugodj békében Zénó és szeressenek nagyon következő életedben!
Ezen a tavaszon aztán alaposan belehúztunk a meccstúrákba.Nem gondoltam volna.Két hónap alatt csapatunk negyedik idegenbeli meccsére mentünk el.Na persze nálunk az a faramuci helyzet állt elő,hogy elmenni egy idegenbeli meccsre a belépővel együtt olcsóbb mint egy hazai meccs...akkor meg miért ne?Ugye nálunk kétezer forint a belépő és ha még iszunk egy sört ott vagyunk,hogy közel háromezerben benne van egy hazai meccs!Ezzel szemben ha elmegyünk a megyébe valahova,mert ugye vagyunk olyan jók,hogy kiestünk a megyei bajnokságba egy éve,szóval akkor ezer forint egy megye napjegy amellyel megyén belül 24 órán át korlátlanul utazhatunk,a belépő meg mindenhol 500 forint,meg egy sör,az kb.2200 forint csak.Hát nem jobban megéri idegenbeli meccsre járni?Na,de most nem ez a téma,hanem az,hogy idei negyedik meccstúránkon Adonyba érkeztünk.Itt játszott a Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Mi meg Újváros drukkerek vagyunk,én már 48 éve!
Adony "Central" park,egy kedves emlékű hely új futópályával
Adony...Gergővel kezdtük felfedezni az izgalmas kisváros és környékének felfedezését még 2016-ban.Jó sok túránk köthető ehhez a településhez,szeretjük is.Azt azonban nem gondoltam volna soha,hogy egyszer majd itt játszunk bajnoki mérkőzést.Ez minket minősít,mert ugye a magyar foci negyedik vonalába azaz a megyei bajnokság szintjére süllyedtünk 2024-ben.Most óriási harcban vagyunk a visszajutásért a harmadik vonalba és éppen vezetjük is a bajnokságot.Sorra nyerjük a mérkőzéseinket és úgy tűnik újra van egy szerethető csapatunk amelynek érdemes drukkolni.Szóval az Adony-Dunaújváros mérkőzésre érkeztünk április utolsó vasárnapjának kora délutánján Zolikával a kedves városkának tünő Adonyba.Fél háromra meg is érkeztünk a meccs ötkor kezdődött.Úgy döntöttünk megkajálunk valahol kezdésként.
Kínai ebéd Adonyban
Nem kellett sokat menni,egy kínai éttermet találtunk.Úgy gondoltuk ez jó is lesz.Nem is volt rossz.3500 forintért annyit ehettél és ihattál amennyit akartál,így aztán bőven meg is kajáltunk és a legszebb az egészben az volt,hogy a szép kártyát elfogadták mint fizetőeszközt.A kaja után még mindig volt bőven idő,elsétáltunk a közeli "central" parkba.Ezt még Gergővel neveztük el central parknak mégpedig azért mert gyakorlatilag Adony kellős közepén található.Egy végtelenül kellemes zöld övezet sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,szökőkúttal és immár egy új 500 méter hosszú futópályával.Na és ennek nyugati szélén található a focipálya is ahol majd a mérkőzést rendezik.Itt sétálgattunk Zolikával vagy egy órát,de még mindig maradt időnk,így beültünk egy közeli presszóba egy kávéra és üditőre.Sört most nem akartam inni,a múltkori meccsen nagyon kiszáritott és nem volt úgy kényelmes a dolog.
Adonyi templom
A kávé után visszamentünk a parkba és mentünk egy kört a futópályán.Csak itt amúgy a délután folyamán 2 kilométert sétáltunk.Lassan ideje volt oda menni a pályához.Lelátó csak egy kicsi volt az egyik oldalon a felezővonalnál.Így szóba sem kerülhetett,hogy odamegyünk.A keleti kapunál a tizenhatossal egy vonalba a korlátnál álltunk meg a pálya hüvös oldalán.Később kiderült hiba volt,mert mind az öt gól a másik kapuba ment...de ezt bántuk a legkevésbé.Igen kellemes időben aztán elkezdődött a mérkőzés.A mieink fehérben a hazai csapat pirosban játszott.Nem kellett sokat várni az első gólra,mert a hetedik percben már mi vezettünk egy nullra!
Az adonyi pálya
Remekül játszottak a mieink,szinte csak nálunk volt a labda és az történt a pályán amit mi akartunk.Ennek következménye lett,hogy a 33.percben már kettő nullra vezettünk!Előzetesen nem számítottunk könnyű mérkőzésre mert bár mi az első helyen álltunk a hazai Adony meg a kilencediken.Az ilyen meccsek nem szoktak túl simák lenni.Ehhez képest a gólszüret csak ezután indult be igazán.A 40-ik,a 44-ik és a 45-ik percben is gólt szereztünk!Öt nullával zárult a félidő a meccs eldőlt!Reménykedtünk,hogy a második félidőben újabb gólokat szerzünk arra a kapura is amelynél mi álltunk.De nem így történt.A mieink mert megtehették sorra lecserélték a kulcsembereket és fiatalokat hoztak be helyettük.A rutinosabbak egy részét eküldték pihenni tehát a jövő heti rangadóra készülvén.A fiatalok viszont nem tudtak újabb gólokat szerezni,igaz nem is kaptak gólt!Így maradt a meccs végeredménye öt nulla,nekünk! Előzetesen max 2 vagy 3-0-ás eredményre számítottunk,így ezzel teljesen elégedettek lehettünk!
Zajlik a meccs,a fehérek a mieink
Így tehát megerősítettük első helyünket a tabellán,jöhet majd hétvégén a rangadó a Sárbogárd ellen! Amúgy jó 300-an lehettünk a meccsen,megyei bajnokságban ez szép szám.Meccs után visszasétáltunk a presszóba még egy italra,mert a buszig volt ötven percünk.Közben az egyik újvárosi játékos is jött egy italra köszönt nekünk.Érdekes volt,mert a csapatot meg láttuk elmenni haza közben a klub kisbuszával.Vajon ő itt lakhat Adonyba?Alighanem.Közben jött az ellenfél edzője is egy italra,ő meg ős dunaújvárosi,régen a Kohászban focizott és jöttek a helyi szurkolók is,de semmi ellenségeskedés vagy ilyesmi nem volt.Mondjuk nem is nagyon tudta senki,hogy mi nem a hazai csapat drukkerei vagyunk...
Ezután már nem volt mit tenni,elsétáltunk a közeli buszmegállóba és hazajöttünk a menetrendszerinti pontosan közlekedő járattal.Győzni mindig jó,győzelmet látni mindig jó,Izgulni,drukkolni a csapatért mindig jó.Így egy kellemes délután volt ez is!
Megrendítő időutazás: a Szentendrei-szigeten megbújó, gazzal benőtt, százhúsz éves pálya, amelyhez fénykorában hajóval jártak át Vácról a játékosok és a szurkolók.Mai bejegyzésemben a Pokol-pálya titkainak eredünk a nyomába.
Váccal szemben jól látszódik az egykori stadion pályájának sziluettje
Alig-alig látszik ki a rozsdás kapu a fejtetőig érő csalánerdőből, a fák sűrűjében megbújó betonlelátót csernobili elhagyatottságban emészti az elvadult természet. Az omladozó lépcsősorok, gazzal benőtt korlátcsonkok valamit érzékeltetnek a hajdan népszerű pálya varázsából, a kopott építmény belsejében pusztuló öltözőhelyiségek eredeti funkciójára azonban már jóformán semmi sem utal, hacsak nem az alkalmi hajléktalantanya fekvőhelye mellé helyezett békebeli vaskályha, a salgótarjáni Hirsch és Frank Gépgyár és Vasöntöde huszadik század elejéről megőrzött, Kalor 196 néven forgalmazott darabja.
Az egykori lelátó napjainkban...
A 80-as években...
Az elárvult pálya ovális ívét kirajzolják az egykor labdafogó kerítésként szolgáló, barnásan rohadó bádoglemezek, oldalukban mindenütt felgyülemlett szemétmaradvány, a málló konzervdobozok, műanyagflakonok között néhány állatcsont és egy törött állkapocs is felbukkan. Ha létezik romantikája egy futballstadion természetes pusztulásának, azt a leginkább itt, a Szentendrei-szigeten, a Tahitótfalutól néhány kilométerre található erdei helyszínen lehet megtapasztalni. A vidéki labdarúgás Csipkerózsika-kertjének kísérteties hangulatú díszletei mintegy utólag is igazolják az évtizedek óta elhagyatott sporttelep nevét: a Pokol.
Az egykori focipálya utolsó memetója a kapu amit a természet magáévá tett....
Hivatkozott rá annak idején a sajtó Pokol-pályaként vagy Pokoli pályaként is, és néha előfordult a magyarfutball.hu oldalon átvett körülírás, a kissé kacifántos „Pokol Csárda mögötti pálya” változat. Helyszínmegjelölés szempontjából utóbbi a legpontosabb, ugyanis a sportpálya a Váccal szemközti Pokol-sziget déli csücskénél, a révátkelő melletti legendás vendéglő, a Pokol Csárda „tartozékaként” rögzült a környéken élők tudatában.
Ami a lelátóból maradt...
Lelátó napjainkban
A baljóslatú nevet az anekdota szerint ifjabb Varázséji Gusztáv lapszerkesztő adta a mulatóhelynek, miután az 1880-as években egy holdvilágos éjszakán fiatalok társasága a Buki-szigetről leevezett „Kharón csónakjaival” a révcsárdához, amelyet a lidérces Duna-ünnepség alkalmából alvilágot idéző görögtűzzel világítottak meg. Nem is annyira burkolt, vallási színezetű szóhasználati hidegháború is kibontakozott a fürdőhely kapcsán, a Pokol-sziget helyett ugyanis az 1930-as évektől imitt-amott szórványosan előfordult a Paradicsom-sziget változat is.
A pokol csárda
Pokol vagy Paradicsom, a váci népnek egyre ment, nem úgy viszont a váci püspöknek, akit az anekdota szerint olyannyira zavart a székesegyház tornyából is látszó Pokol-csárda felirat, hogy kívánságára a Pokol szót lefestették – a kivételes diplomáciai érzékkel megáldott étteremtulajdonos azonban ügyelt arra, hogy a vékonyan kent mészfesték alatt azért továbbra is kivehetőek legyenek a tiltott betűk.
A régmúlt mesebeli hőseit, balladisztikus történeteit eltüntette az idő: a népszerű Pokol Csárda már csak az egykori vendégek emlékeiben él, a 2000-es évek közepén lebontották a folyó fölé magasodó éttermet, a helyén egy félbemaradt panziókezdemény csupasz és összegraffitizett téglafalai rontják a képet, a váci nép egykori közkedvelt fürdőző- és mulatóhelyének sporttelepe pedig teljes feledésbe merült.
Nem akármilyen meccsek voltak itt és nem akárkik léptek itt pályára...pl.Zsák Károly a múlt évszázad egyik legnagyobb magyar hálóőre...
A dzsungelben maradt romokról is néhány megszállott helytörténész vagy futballzarándok tud csupán, a kitűnő Dunai Szigetek tematikus portál mellett néhány éve a A magyar futball faktor, a Városok, stadionok, kocsmák és a Pörge grundol blog írt a Pokol-pálya titkairól. Az említett források keltették fel érdeklődésemet Magyarország egyedülálló futballhelyszíne iránt.
A meghökkentő részletek, a rozsdás vastámasztékok, fával benőtt kapufák, roskadozó öltözőfalak lenyűgözően gazdag sportmúlt néma tanúi, belegondolni is merész például, hogy a homályos szurkolói emlékezet szerint még az Aranycsapat is edzett ezen a pályán.
Repüljünk vissza hát képzeletben száztízenkét évet, 1914 júliusáig, amikor az első világháború kitörése előtt kilenc nappal ragyogó sportünnepségnek volt a helyszíne a Pokol-pálya!
Az akkor már bő évtizede működő sporttelepet átmeneti elhanyagoltsága után felújították, a díszes alkalomra pedig a Váci Sport Egyesület vezetősége „hosszas fáradozás és áldozatok” után megnyerte ellenfélnek az élvonal országos hírű csapatát, a 33 FC-t, soraiban „az egész kontinens legjobb kapusával”, Zsák Károllyal. Az előzményekről és az akkor 19 éves, utóbb harminc válogatottságig jutó, valóban Európa-hírű, korszakos kapusról az imént a Váci Hírlap korabeli fordulatait idéztük, és bár maga a mérkőzés viszonylag unalmas, ráadásul Zsák-bravúroktól mentes 1:1-es döntetlent hozott.
A Vác SE 1915-ben
A Pokol-pálya évtizedekig a váci futballélet meghatározó helyszínének számított, az 1912-től a másodosztályban, a Pest-vidéki kerületi bajnokságban szereplő Váci Sport Egyesület otthona volt, futballozott itt a Váci Atlétikai Club, később az akkor már Váci Petőfi néven szereplő NB II-es csapat egészen az 1960–1961-es idény végéig használta. A váci együttes utolsó itteni bajnoki fellépése az 1961. június 26-án, a Kőbányai Lombik elleni, 1:1-re végződő mérkőzés volt, az újságban feljegyzett ötszáz néző aligha gondolta, hogy a NB III-ba zuhanó csapat mellett a Pokolt is sirathatja aznap.
Nézősereg a Pokoli stadionban
Az 1960-as években elcsitult a Pokol-pálya környékén a meccslárma, a városi futballélet egyre inkább áttelepült az időközben megépült Ligeti stadionba, és bár egy ideig még előfordultak alkalmi mérkőzések, az 1970-es már jobbára agárversenyeknek, turisztikai bemutatóknak adott otthont a pokoli helyszín.
Egy légifotó tanúsága szerint még 1988-ban is viszonylagos épségben állt a sporttelep, sértetlen alakjában felismerhető az 1930-as években emelt, az 1960-as években átépített tribünépület is.
A rendszerváltás óta azonban az enyészet az úr, noha az 1990-es évek közepén halványan körvonalazódott a terv egy esetleges motorversenypálya létesítéséről, végül nem lett belőle semmi. A mai állapotokra gondolva újra aktuális Gergely Ferenc 1930-as siráma, a Váci Hírlap hasábjain közölt „Levél a Pokolból” című, lírai hangú írás. „Az elmúlt nyáron megdaloltam a kietlen szigetnek e kedves oázisát, mert a «csacska fecskék csevegése», vadgerlicék nevetése, rigómadár s fülemüle léleksimogató, drága szava engem is dalra hangolt. Akkor alig értünk a nyárba, szerelemről beszélt az egész erdőcske, a fűszál, a bogár, a lepkehad, a madársereg s a kövek közül kiszabadult ember… Kacagott az egész oázis… Most, hogy a nyár végigaszta a letörpült magyar rónát, a Poklot is megülte a csend…”
Az öltöző
Ennyi amit kiragadtam a Nemzeti Sport,Hátsó füves bejegyzéséből,vannak még bőven részletek,de a lényeg lényegében ennyi.Engem mindig is érdekeltek az ilyen elhagyatott helyek,van valami különleges varázsuk,sokan manapság szellemházaknak,szellemjárta helyeknek hívják ezeket,de ez engem nem támtorít el.Az,hogy a jövőben lehetséges lehet-e egy ide vezető túra nem tudom...Aktuális túratársaimat nem tudom,hogy tudnám meggyőzni,hogy keressünk fel egy ma már alig létező valamit,főleg nyáron a szúnyoginvázió idején,de mondjuk télen nem lenne hülyeség.Nem ígérem,hogy valaha is eljövünk ide,de nincs kizárva,hogy egyszer eszembejut és óhatatlan késztetést érzek,hogy felkeressem a pokol stadionját...
Ha jól számolok,akkor 43 éve túrázgatok éppen.1982 húsvétja óra trappolok kilométerek ezrein át.Lassan ideje megválasztani a 43 év alatt készült képek legkedvesebbjét.Ez persze nem könnyű feladat,hiszen közek 50 ezer kép készült a négy évtized alatt.Persze már sok nincs is meg,de a 80 %-uk még igen.Rengeteg,rengeteg élmény,csodás helyek,nagyszerű emberek,kalandok...Nem könnyű.De mégis az.A mai nap feldobott egy kilenc éves emléket a facebook.Ahogy megláttam azt a képet mosolyra fakasztott és egyből ez jutott eszembe,hogy ez minden idők legkedvesebb képe a számomra!Úgy érzem kommentár sem kell hozzá.Csupán csak azért,hogy érthető legyen.A kép 2016 április 23-án készült Kővágószőlősön Baranya megyében a Mecsek lábánál.A képen Gergő látható egy kiskutyával aki üdvözölni szaladt oda hozzánk.Ebbe a képbe minden benne van amit mi képviselünk,ami rólunk szól.Nem is kell ehhez több kommentár.
Lacival a munkahelyen ismerkedtünk meg.Ő vasútas.Ők hozzák nekünk az árut vonattal amit mi leszoktunk szendi a vagonokról.Ez függve attól mit hoznak,általában 2-4 órát vesz igénybe.Ezen órák alatt szinte elkerülhetetlen a személyes kontakt és persze fokozatosan beszélget,megismeri az ember a másikat.Lacival majd később a munkatársával Bandival az évek alatt alakult ki egy jó kapcsolat,kölcsönös tisztelet,kölcsönös megkedvelés.Voltak közös témáink bőven,így eljutottunk oda,hogy Laci szólt nekünk (nekem meg Zolikának),hogy túrát szerveznek és szeretné ha elmennénk velük,mi mégiscsak jobban képben vagyunk,jobban megtudjuk ezt az egészet szervezni az útvonalat megtervezni stb.Örömmel vettük a felkérést és így igent mondtunk neki.A Cuha-szurdokba és a Cseszneki várhoz szerveztek túrát amelyet Laci barátnője talált ki.Ők úgy érezték nem tudják ezt megszervezni,így kerültünk mi a képbe.Laci mondta,hogy mások is jönnek,úgy próbáljuk megszervezni,hogy ne legyen hosszú a táv lehetőleg és a Cseszneki várra mindenképp jusson idő.Zavaró tényező volt,hogy különböző településekről jött a társaság,így úgy kellett megszervezni,hogy volt egy időintervallum,azt lehetőleg ne lépjük túl,mert mindenkinek haza kell jutnia időben.
A csapat balról jobbra: Bandi,én,Zolika,Marcsi,Niki,Laci,Józsi,Nati,Kata,Szonja
Nem volt egyszerű,de természetesen sikerült.Na és egy olyan túrát hoztunk össze amelyen mindenki jól érezte magát és nem győzött elég hálásnak lenni a közös buliért.Mi pedig vadiúj túratársakra leltünk.Na nézzük a krónikát.A terv az volt,hogy Vinyéről indulunk,végig megyünk a Cuha-szurdokon a sárga jelzésig.Ott pedig Csesznek felé fordulunk és elmegyünk a várig.A vár után pedig Cseszneken végződik a túra.Az utazás úgy zajlott,hogy Székesfehérváron a vasútállomáson találkozunk.Mi Dunaújvárosból autóval megyünk odáig,a többiek is arról a településről ahonnan jönnek (elsősorban Simontornyáról).Fehérvárról a Bakony IC-vel megyünk Veszprémig,onnan meg a legendás Veszprém-Győr személyvonattal Vinyére.Vissza pedig Csesznekről busszal Zircig,onnan vissza vonattal Veszprémbe,ahonnan szintén a Bakony IC-vel Fehérvárra,onnan pedig mindenki haza kocsival.Az egész túrára 6,5 órát adott Laci,ennyi idő alatt kellett végigvinni a bulit.Sikerült.
Indul a banda!
Már az első találkozáskor Székesfehérváron mindenki nagyon szimpinek tűnt.Az utazás alatt meg elsősorban Marcsival tudtuk többet beszélgetni.Végül kissé későn,fél 11-re értünk Vinyére.Először készült egy közös kép (fentebb) majd kerestünk egy kávézós helyet.Ez is időt vett el,így nagyjából 11 előtt indult a túra,voltak kicsi kétségeim voltak,hogy sikerül-e a tervezett időre befejezni a túrát,de jólvan csináljuk!Elindultunk a fenségesen zöld Cuha-szurdokba.Amikor három éve itt jártunk elég fos idő volt.Most viszont nem lehetett panaszunk.A piros jelzést követtük.Jókat nevetve,mókázva,beszélgetve,csodálkozva a szép dolgokra haladt a túra.Ugyan a patakon nyolc alkalommal is átkellett kelni,de mindenki hősiesen gyűrte a kilométereket.
Niki a túra kitalálója kel át a patakon
Bandival és Marcsival egy alagútnál
Így haladtunk az amúgy jól járható völgyben.Sokan voltak,de ez most egyáltalán nem volt zavaró.A Gubányi viadukthoz érve a fele társaság feljött velem,a másik fele addig lenn pihent.Odafenn ismerös helyek köszöntek szembe jó kilátással a szurdokra.Ugyanakkor figyelni kellett mert bármelyik pillanatban jöhetett egy vonat.De őrangyalaink vigyáztak ránk,nem jött egy vonat sem míg fent voltunk.Pár fotót löttünk fenn is,majd folytattuk a túrát a csodás szurdokban.Nagyon szép zöld volt minden.Friss zöld.Elértünk egy pihenőhelyet ahol megreggeliztük,vagy tán már ebédeltünk.A legfiatalabbak mentek amúgy elöl,mi Lacival főleg,Katával,Nikivel,Marcsival a középmezőnyben,Zoli meg Bandi a legvégén,de ők aztán mindent fotóztak.
Kata,Marcsi és Niki kel át sokadszorra...
A viadukt
Zolikával,Lacival és Bandival a viadukton
Kajaszünet
Kellemesen megkajáltunk majd folytattuk a túrát az egyre jobban szelidülő völgyben.Mondjuk eddig sem volt durva.Most teljesen zöldre váltott már,ligetesnek tűnt.Végül elértük a sárga jelzést és innentől megváltozott a túra jellege.Az eddigi sík terepet felváltotta a hegymenet és az ereszkedés sűrűsége.Szerencsére az erdő itt is szenzációsan szép volt!Még mindig két fiatal ment elöl,mi fiúk követtük őket.A csajok kezdtek szenvedni és lemaradni.Persze mindig bevártuk őket.Főleg Marcsi szenvedett,de ő meg kemény mütét után tért vissza az életbe...Szóval a völgyhöz képest nehéz terep volt,számomra most semmi nehézséget nem jelentett.Élveztem a túrát.A csodás zöldben végül elértük Cseszneket és úgy láttam már sikerül az időbe beleférni.
Már a sárgán
Szonja és Kata és nem ők vannak leghátul!
Feltűnik a Cseszneki vár!
Fura volt mert ugye jártunk már itt,de mégis sok helyre nem emlékeztem.De volt olyan is amire igen.Elérve Cseszneket egy vízcsapnál frissitettünk meg pihiztünk egyet.Főleg Marcsi készült el az erejével,de Niki arcán sem volt őszinte a mosoly,de mégis élvezték a túrát.Várt még ránk egy hegymenet a várhoz.Csodás réten mentünk át ahonnan csodás rálátásunk volt a várra.Majd a Kőmosó-szurdok és egy zsidő temető érintésével kapaszkodtunk fel a hegyre.Itt más sokaknak nehezen ment,de végül mindenki felért a várhoz.Megnéztük az időt 1 és negyed óránk volt a várra.Szabadprogramot hírdettünk,és mondtuk 16.15-kor a várkapuban találkozunk.
A vár a rétről
Másodszorra a csodás várnál!
Első közös fotónk Lacival
Persze mindenki megnézett mindent amit lehetett.Laciék külön kérése volt,hogy a várra jusson idő.Hát jutott.Most is fenséges volt a vár.Legjobban az tetszett személy szerint nekem,hogy az egyik hegykúpon a távolban felfedeztem a pannonhalmi apátságot (egyik következő túránk oda vezet majd).Majd a távcsőbe belenézve azon túl még Győr városát is látni véltem!Szóval minden szép volt még úgy is,hogy a belső udvar (ki tudja miért) le volt zárva.Persze hiszen sokkal jobb idő volt mint három éve.Sok képet készítettünk,egy újabb közös képet is a társasággal,a megbeszélt időben meg mindenki ott volt a kapunál.Persze újra eszembe jutott Gergő is.Hiszen vele tervezgettük a Cseszneki várat és egész biztosan el is jöttünk volna...csak ő meghalt és én már másodszor voltam itt nélküle...
Közös kép a várban
Annyi maradt,hogy lementünk még a faluba,ahol tudtunk egy jót fagyizni.Majd jött a busz.Azzal elmentünk Zircre,onnan meg vonattal Veszprémbe.Ott 45 percünk volt.Agyaltunk Zolikával,hogy elmegyünk a vasútállomás közeli kilátóhoz gyorsba,de nem mertük bevállalni,nem tudhattuk,hogy 45 perc elég lehet-e rá.Na aztán Veszprémből a Bakony IC-vel húztuk vissza Fehérvárra.Ott pedig elbúcsúztunk.Úgy tűnt mindenki jól érezte magát és hálás volt a mai napért.Nekem meg úgy tűnt ez egy jó kis társaság.Na és végül sikerült beleférni abba az időbe is amit Laci kért.Ő is hálás volt a nagyszerű szervezésért.Szóval jól sikerült minden!Minket Zolikával Bandi vitt aztán haza és 20.45-re már itthon is voltam.
Zolikával a veszprémi vasútállomáson
Tényleg egy remek nap volt,jól éreztük magunkat és hiába voltunk már ezen az útvonalon,az most is gyönyörűséges és élvezetes volt.Reméljük lesznek még közös túráink ezzel a társasággal,ezt ők is remélik.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Egyelőre nagyszerű tavaszunk van amúgy.Most is 12 kilométert mentünk,ez így összesen 110 kilométer eddig idén.,ez így 13,75 km/túra átlagot jelent.
Erről a túráról én most nem készítettem filmet,de lehet egy képes videót majd összedobok.Az fura,hogy a facebookon pár emberkét rosszul érintett,hogy most nem készült film (..) nem nagyon mertem beválllalni,hiszen volt egy időintervallumunk,egy videó készités lassitotta volna a túrát és lehet nem férünk bele az időbe.Meg sokan is voltunk,így még nem videóztam én sem,ahhoz kell némi nyugi is.Szóval azért furi pár ember kiakadása ez miatt,mert amúgy meg szinte lájkot sem nagyon szoktam kapni ezekre a filmekre...na,de mindegy....
Az esetleges képes videó helye,de ebből,hogy mikor lesz valami nem tudom...