Zengői győzelem!

 Az Aktív kalandor oldal választja meg minden évben az év kilátóját.Természetesen minden évben akad olyan kilátó,amely vagy tetszik,vagy a kedvenceim közül való,így aztán mindig van kinek illetve minek drukkolni.A Zengő kilátója már több évben is megméretetett,de rendre alul maradt vetélytársaival szemben.Legemlékezetesebb csatáját éppen a balatonboglári Gömbkilátóval vivta pár éve.Akkor a jónép a Gömbkilátót hozta ki győztesnek.Lelkük rajta.Az idei évben is komoly vetélytársai voltak a szavazással eldöntető versenyben a Zengő kilátónak.Sokáig amikor legalábbis én figyeltem a szavazás alakulását a Julianus kilátó vezetett (amely 2016-ban már nyert és valóban szenzációs kilátó az is),de aztán a végére meggyőző fölénnyel a Zengő kilátó behúzta az idei év kilátója díjat! Gratulálok és örülök neki,mert egy nagy kedvencemről van szó ahol már párszor jártunk is.

Megérdemelt győzelem!

A Mecsek legmagasabb pontján, 683 méteren áll a Zengő-kilátó, amely immár az Év Kilátója címmel büszkélkedhet. Az 1970-es években épült geodéziai tornyot 2020-ban egészítették ki egy acélvázas szerkezettel, amely azóta is szolgálja az arra túrázókat. A hat szintes kilátóból a Keleti-Mecsek panorámáját lehet élvezni, de ellátni egészen a Balatonig, délen pedig a Villányi-hegység és a horvátországi Papuk-hegység cakkozza a horizontot. A Zengő csúcsra több turistajelzés és egy zarándokút vezet fel, de a kihívást kereső terepbringások is előszeretettel látogatják meg a kilátót. Ha kedvet kaptál, és meghódítanád déli hegységünk csúcsát, ajánlunk egy túrát is hozzá, ahol a Kőmorzsoló óriással is találkozhatsz:

Voltunk itt és remélem jövünk is még

Az Év Kilátója 2025 végleges eredménye:

• Zengő-kilátó (Mecsek): 5752 szavazat
• Megyer-hegyi kilátó (Zemplén): 2770 szavazat
• Julianus-kilátó (Börzsöny): 2407 szavazat
• Gortva-Jójárt-kilátó (Mátra): 1429 szavazat
• Gloriette kilátó (Fertő tó): 781 szavazat
• Thuróczy Lajos-kilátó / Galya-kilátó (Mátra): 692 szavazat
• Szár-hegyi kilátó (Bakony): 636 szavazat
• Lábasház-kilátó (Tisza-tó): 553 szavazat
• Csere-hegyi kilátó (Balaton): 438 szavazat
• Kömpe Szeme kilátó (Őrség): 334 szavazat

A 2020-as itt lét

A Zengő kilátója ikonikus helye túrázásaimnak. Szinte mindenkivel voltam itt aki igazán számított túrázásilag az életemben.Sándor hozott ide első alkalommal 1989 júniusában.De voltam itt a haverokkal 98-ban,Gergővel többször is,többek között 2014 és 2017-ben, Manóékkal és Zolikával 2020-ban.Nagyon nagy kedvencem a hely és ha isten is megsegít akkor jövőre be is tervezek ide egy újabb túrát egy ősklasszikust majd.Nagyon örülök a győzelemnek,hogy végre egy kedvenc kilátó tudott nyerni!

Kilátás ami mindent visz!

Ikonikus helyek (8.) - Csiprik-rét

 Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.A helyeket elsősorban az itt megélt élmények alapján veszem górcső alá.A nyolcadik ilyen hely a Csiprik-rét,amely a Dunaújbároshoz közeli Pálhalmától nyugatra,nagyjából egy kilométerre található.Jelzett turistaútak nem vezetnek ide,azonban nem nehéz idetalálni.

A Csiprik-rét

A rét lényegébe L alakú,a rövidebb szála a szélesebb.Fák és egy kis erdő veszi körül,valamint szántóföldek.Nincs túlságosan mélyen a terület,kis domocska veszi körbe.A jelzetlen út a közepén halad ét majd az L sarkánál van egy leágazás a pálhalmai csöppnyi erdőbe.Lényegébe teljesen jelentéktelen terület,mégis valahogy szép és magával ragadó.Talán éppen ezért szerettünk bele.A jelezetlen utak ellenére nagyon jó kis túrákat lehet tenni a környéken.A rét egyik érdekessége,hogy amikor Pálhalma felöl jövünk és leérünk a rétre,jobbra feltűnik három fa.Valahányszor amikor erre jártunk,ennek a három fának a tövében tartottunk pihenőket,így Gergő halála után el is neveztem őket Gergő három fájának.

Gergő három fája

Nehéz megmondani és talán nem is tudom,hogy mikor voltunk itt elöször.Csak azt tudom,hogy az első itteni túra után rendszeresek lettek a rétet érintő túrák.Szinte kivétel nélkül mindig annál a három fánál pihentünk.Gergő halála után Mónival jöttünk ki ide a fákhoz Gergőre emlékezni...Majd ezután is rendszeresen jártunk erre,hol Mónival,hol Zolikával,de volt olyan is,hogy egyedül jöttem ide ki.Erről a helyről valahogy mindig Gergő jutott eszembe,így ha itt jártam mindig megnyugodott a lelkem,hiszen tudtam Gergő is nagyon szerette ezt a helyet.Így készült itt egy olyan film amikor egyedül voltam és Gergő három fájához jöttem ki..

Nagyban befolyásolta a továbbiakat a 2021-es repcetúra.Zolikával jöttünk akkor is errefelé,de legnagyobb döbbenetünkre méheket telepitettek ki a Csiprik rét keleti oldalára...Ekkor még nem is volt ebből baj,de ahogy mentünk egy kört a környéken és jöttünk visszafelé irányba,a réttől 200 méterre egy úton kiméletlen méhtámadás ért bennünket.Így ekkor 2021 május elején jártunk utolsó alkalommal a Csiprik-réten,azóta nem...Azóta valahogy nagyon kerüljük és engem nem kicsit zavar ez,hiszen szerettem ezt a helyet.Éppen ezért gondoltam arra,hogy bármi is lesz jövőre elnézek újra erre.Akkor már öt év telik majd el,ki tudja ott vannak-e még a méhek.Nekem nagyon hiányozak az itteni túrák,nagyon szerettem erre járni.Ha Zolika jön,jön ha meg nem hát nem.De jövőre elnézek majd újra erre.Mondjuk a biztonság kedvéért nem májusban...

Innen is látszanak Gergő fái

Talán kora tavasszal még nem veszélyes....

Röviden ez a Csiprik-rét története.Gergővel kezdtük tehát itt és megannyi túra haladt át a területen amik aztán a 21-es méhtámadással értek véget,de mondom elfogok jönni megnézni mi a helyzet jövőre.Ha továbbra is baj van,akkor is legalább újra voltam itt,ha meg nincs gáz akkor újra rendszeressé tesszük az erre vezető túrákat! Egy biztos a Csiprik-rét itt van a szívemben.

A rét

Jókkal találkozni

 Vajon mi lehet a közös egy vonatvezetőben,egy kalauzban és egy kocsmáros csajban?Talán az,hogy ők sem vannak tisztában vele,de akaratlanul is legalább egy jót cselekszenek az év egyik napján és szerencsénkre mi meg találkozunk velük.Régebben ugrott be néha-néha egy-egy olyan túra amikor összefutottunk egy-egy jó emberrel,de olyan még soha nem volt,hogy egy azon napon háromba is belebotoljunk...Pedig legutolsó túránkon ez történt.Azonban van a történettel egy óriási baj.Nem írhatom le konkrétan,hogy mi történt.Hogy miért? Hát mert a gyülölet és rossz szándék szintjére velejéig lesüllyedt társadalmoban,ha bármi kitudodna ebből,lehet még őket hurcolnák meg.Mindezt egy csöppnyi emberiességért cserébe...

Amikor egy vonatvezető emberiessége varázsolja szebbé a napot ( a kép illusztráció,nem ez a vonat volt)

Elég az,hogy mi tudjuk,viszont ott ficereg a tudatunkba,hogy mindezt lekéne írni,hiszen a rossz annyi,de annyi teret kap az életünkben és még ebben a blogban is,akkor a jó miért nem kaphat valami hasonlót?Pont ezért,mert ebben a teljesen lezüllesztett országban csak és kizárólag a jók szívnak.Mindig.Őket vennék elő,csak azért mert emberek próbáltak maradni még ha nincsenek is ennek tudatában,ebben a rendkivül mocsok embertelen világban.

Így tehát őket féltve és óvva,ez a történet most nem lesz leírva ide.Reméljük,hogy valahol valakik azért ezt is számontartják és a jó is elnyeri azt amit megérdemel.

Egy vonatvezető,egy kalauz és egy pultos csaj a kocsmában.Köszönjük,hogy léteztek és,hogy azon a napon pont arra jártatok amerre mi,a leges legnagyobb szencsénkre!

Valahol a világban egy kocsma ahol emberiességre lelünk (illusztráció)

Lellei meccstúra és kilátós túra

 Nehéz hetekkel mögöttem,végre újra túrázni indulhattam.Kínzó néha kétségbeesetten lábfájós időszak volt az elmúlt pár hét.Érett a dolog,mert fokozatosan az évek alatt kezdtem egyre szarul és szarabbul lenni.Aztán eljött a pont és nem lehetett tovább várni,orvoshoz kellett menni,mert komoly veszélybe kerültek a további túrázásaim.Úgy tűnt trombózisos a lábam,de aztán kiderült,hogy "csak" gyulladásom van.Elkezdödött a gyógykezelés és bár még nem tökéletes,de szinte sokkal jobb mint az elmúlt félévben bármikor.Kicsit ugyan félve vágtam neki a túrának,nem tudtam mit bírok így újrakezdve az egészet.Rövid távú nem túl nehéz túrát kerestem.Kapóra jött,hogy a csapatunk Balatonlellén játszott bajnoki mérkőzést,így újra összeköthettük a túra-meccstúra dolgot.Ezt pedig így nagyon szeretem.

Megérkezés Balatonlellére

Fél kilencre értünk Balatonlellére Zolikával,de érdekes útunk volt.Találkoztunk és erről majd részletesebben is írok egy külön bejegyzésemben,három jó emberrel is! Olyan apró jó cselekedetekkel szembesültünk ami egy kicsit visszaadta az emberekbe és a jóságba való hitünket ebben a gyülölet szintjére teljesen lesüllyedt mocskos világban.Persze nagyon nem részletezem ezeket,mert ha részletesen megírom mi történt még a végén ez a három ember kerül bajba....Ne feledjük,ez még mindig egy velejéig lezüllött mocskos gyülölettel teli világ azért...Na szóval fél kilencre Balatonlellén voltunk.A meccs délután négykor kezdödött,több mint nyolc óránk maradt egy túrára!A Balatonlellétől keletre található Kishegyet néztem ki célpontnak,ahol a Szent Donát kápolnát és a Kishegyi kilátót nézhetjük majd meg.Nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak.A túra távja oda-vissza 11 km-esnek ígérkezett,meg majd itt a településen keverünk egy kicsit,tehát így is 12-13 km lesz minden.Belevágtunk hát.

A Szökőkút

Hamar megvan a sárga!

Egy kávét még lenyomtunk a közeli kocsmában,megnéztük az állomásnál lévő szökőkútat,majd elkezdtük keresni a sárga turistajelet,ugyanis ez visz majd fel a Kishegyre.Hamarabb megtaláltuk mint gondultuk volna,be sem tudtam fejezni a mondatot,hogy keressük meg a sárga jelzést,az már ott is volt! Ez vitt ki a városkából.Nem sok látnivaló akadt,egy szép kis park maximum.Kiérve kissé keserüen tapasztaltuk,hogy bizony maga az egyik országút a sárga jelzés.Még meleget mondtak mára és kezdett is egyre melegebb lenni.Szerencsére az út sok helyen árnyékos volt.Enyhén emelkedett és ahogy haladtunk előre,egyre szebb és szebb lett a táj a szélrózsa minden irányába.Kelet felé feltünt maga a Kishegy.Hátra nézve meg ott volt a Balaton a Balaton-felvidékkel.Áthaladtunk az M7-es felett,majd ereszkedni kezdett az út.Nem sokáig és nem nagyon.Egy szép rétre értünk,ahol többek között gémes-kút is volt és lényegébe itt is voltunk a Kishegy lábánál.

Útközben...

Szép zöld rét a csillagászati ősz első napján

Innen kezdett aztán emelkedni az út a hegyre.Útközben pincészetek,borászatok mellett haladtunk felfelé,gondoltuk majd visszafelé beülünk az egyikbe.Amúgy ugyanazon az úton szándékoztunk visszamenni Lellére mint amelyiken jövünk,azaz a sárgán.Nem is nagyon volt más lehetőség.Némi kaptató után értünk fel a Szent Donát kápolnához,ahol a hűvösön tartottunk egy reggeli szünetet,a kápolnát és a kilátást csodálva.Innen már fenetikus volt a kilátásunk.Jó félórát pihentünk is,mert a meleg már kezdett izzasztós lenni,de magamat is meglepve eddig teljesen jól bírtam a meleget is meg a túrát is.

A kápolnánál

A táj...

A kápolnától durvább formát öltött az út.Kiírás szerint 10 majd 15%-os emelkedő következett.Na most,vagy én bírtam jobban mint az előző években,vagy valójában nem volt azért ennyire durva az emelkedő.Szerencsére nem is tartott sokáig.Fent már a hegyen pedig beértünk a kishegyi parkerdőbe,ahol jól járható utak voltak.Itt mentünk kb.olyan 200 méternyit ahol aztán egy kereszteződésnél búcsút vettünk a sárga jelzéstől és jobbra fordulva rátértünk a sárga3 jelzésre.Ez vitt el a közeli kilátóhoz.Hamar oda is értünk a csodás erdőben.A kilátó egy terasz volt jelen esetben a hegy oldalában.Mellett az erdőben játszótér volt.Mig voltak a nem túl tágas kilátóban addig várakozásképpen én hintáztam egyet.

A kilátóhoz érve

Hinta,palinta

A kilátó

Aztán oda fértünk a kilátóba.Egyszerű,de jól megcsinált építmény volt,de ide nem is kellett másmilyen.Majd részletesen megismerkedünk vele a kilátós sorozatomban.A lényeg,hogy a kilátás fenetikus volt a Somogyi tájakra a közeli településekre,a Balatonra a Balaton.felvidékre és a Keszthelyi-hegységre.....Nagyon szép volt! Jó félórát itt is eltöltöttünk gyönyörködve a tájban.Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a helyet,de indulni kellett vissza.Ugyanarra mentünk vissza is ahogy írtam,mint amerre jöttünk.Lefelé a hegyen is felsejlettek a csodás kilátások,majd valóban betudtunk ülni az egyik pincészethez,ahol egy földöntúlian finom bort ittunk meg.Ezután tovább mentünk le a hegyen,leérve már nagyon nagy volt a meleg.

A kilátás

A kilátóban

Mesélnek a bornak...

Az országúton visszafelé menet már nagyon meleg volt,de meglepően jól bírtam.45 perc alatt visszaértünk a városkába a hegy lábától.A központba beérve egy kajáldát kerestünk ahol megebédeltünk.Ezt követően még volt időnk a meccsig,így kimentünk a Balatonhoz amely itt Balatonlellénél is szép volt!Kicsit itt is körülnéztünk,majd a városkán át indultunk el a focipályához.Nem volt nehéz megtalálni.Odaérve a helyi rendezőknek hála bebasztak minket a vendégszektorba ahol semmiféle árnyék nem volt és közel 40 fok tombolt...nem engedtek át minket az árnyékos oldalra így kissé fostam a napszúrástól.

Visszaérve Lellére

A Balatonnál

Zolika baromkodik

Legalább közvezlen a mi csapatunk kispadja mellett lehettünk,így mindent láttunk és hallottunk.A meccs nem kezdödött jól,de mégis mi szereztünk gólt.Aztán olyan fokú bírói támogatásban részesült a balatonlellei csapat amit sokáig nem bírtunk.Büntetőből egyenlitettek,majd a csapatkapitányunkat állitotta ki az idióta bíró.Az jó volt,hogy sok játékosukkal lekezeltünk,a kapusunk aki meg nagy kedvencünk intve köszönt nekünk.A meccs végól 1-1 lett,a végén már nagyon szidtuk a bírót.Mindegy,továbbra is veretlenek vagyunk a bajnokságba és végül nem főttünk oda a vendégszektorba.Annyi maradt,hogy visszamentünk a vonat megállóhoz.

Hajrá srácok!

Meccs

A vonat késett ugyan kicsit,de rendbe Fehérvárra értünk.Ott meg átsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra.A buszunk haza aztán simán probléma nélkül jött.Este 11-re értem lakásra vissza.Ennyi volt az a nap amit én csak újrakezdésnek kereszteltem el.

A túrát meglepően jól bírtam,sokkal jobban mint az elmúlt hónapok túráit és úgy,hogy meglehetősen meleg volt.Ennek nagyon örültem,mert nem számitottam ilyen kis személyes sikerre.Szép helyeken jártunk a meccs úgy ahogy jó volt egy ritka nagy barom bíróval...de az ismét nagyon jó volt,hogy sok játékosunkkal lekezeltünk.

Ez volt az év tizennegyedik túrája amin most 12 km-t mentünk.Összeségében így 188 kilométernél tartunk,ami így 13,42-es átlagot jelent.

Jön az ősz,a legjobb időszak a túrázásokhoz.Remélem ezekután eltudok majd menni és különösebb gond nem lesz.Meglátjuk.

Mivé lettél Hóvirág?

 Még tart a betegségem okozta túrastop,de remélhetőleg már csak pár napig.Addig is keresgélem miről lehetne írni,mivel gyarapodjon a blog.Van amikor a (nem létező) véletlen vezet rá erre-arra.Mivel megtanultuk,hogy véletlenek nincsenek,így úgy veszem,hogy valami láthatatlan erő azt akarja,hogy erről írjak.A minap jártam arra,mivel a házi orvosomhoz erre vezet az út és ugye szegény doki létezni sem tud nélkülem,így kénytelen,kelletlen mostanába meglátogatom párszor.Ezen a környéken nőttem fel,a Hóvirág nevezetű presszóhoz vagy presszóba szinte napi szinten jártunk.Vagy fagyizni,vagy beülni egy italra vagy egy krémesre.Itt volt anno a világ legjobb krémese még a nyolcvanas években.Meg aztán rendre kellemes élő zene is volt itten,egy öregedő fószer nyomta szintin a sarokban majdnem minden este.Sokszor beültünk hallgatni.Tényleg nem tudom mi lett az öreggel,elképzelhető már nem is él...

Nem nagyon találni a Hóvirágról képeket a neten,ezt találtam csak...

Jártam ugyan arra azért az elmúlt évek során,de valahogy figyelemre sem méltattam a Hóvirágot.Ott volt,megvolt,de nem szenteltem rá különösebb figyelmet sosem.Aztán most ahogy mentem a dokihoz,kicsit hamarabb értem oda a kelleténél.Gondoltam jobb kinn ülni egy padon és várakozni (időpontra mentem),mint bent a levegőztetlen teremben.Ott üldögélve döbbentem rá,hogy a Hóvirág melletti padon ülök...Ami feltünt,hogy a ház sarkán fenn  már nem volt ott a hóvirág embléma.Pedig az mindig ott volt akkoriban.A bejárat fölé meg nem az volt kiírva,hogy "Eszpresszó",hanem az,hogy "Sörbár". Hát mit mondjak nem esett jól a felismerés...Hova tűnt a régi kedves presszó?Mi lett belőle,kocsma?

A Hóvirág napjainkban

Az ajtó nyitva volt,de míg ott üldögéltem jó 20 percig senki nem jött se ki,se be.Engem meg nem vitt rá a lélek,hogy benézzek,kicsit másfelé is mentem utána.Amennyire emlékszem,bár a túlsó felére most nem mentem el,a régi presszót megfelezték és a másik felében egy zöldséges nyílt.Hát így múlik el a világ dicsősége... A régi kedves presszó eltűnt,helyét felváltotta egy zöldséges és egy kocsma.Pedig hát vannak innen emlékeim bőven... Itt tartottuk pl. a bevonuló bulimat a haverokkal,amikor az egyik haver lehányta a vécésnénit.Onnantól szünt meg és lett ingyenes a wc a presszóban.... na és azok a krémesek...becsukom szemem és még mindig feltudom idézni az ízüket...Amikor belültünk a haverral és fejenként 100 forintból 10-10 krémest benyaltunk...szinte nem tudtunk kijönni..Na és a gyermekkorom fagyizásai,amikor a tesóm (aki már elhunyt) rendszeresen elhozott ide fagyizni...Jó idők voltak.

Régen kis teraszt hoztak itt létre nyaranta,ma semmi élet erre...

Nem nagy dolog ez az egész,mégis kissé szíven ütött.Mert ez a presszó is az életem része volt,egy olyan korból amikor még minden jó volt,amikor még élt mindenki aki számított és akit szerettem...Ez is megszűnt mint annyi minden az életben.Persze ennek az emléke is megmarad és elkisér útjaimon...

A szivárványhíd létezik!

Nagyszerű kezdeményezésre lettem figyelmes a minap a közösségi oldalon.Nem tudom kinek az agyából pattanhatott ki,de Dorog Város Önkormányzata tette közzé a dolgot.Már több ezren megosztották így nyilván már sokakhoz eljutott ez a hír is.De ugye mennyivel jobb ilyesmit olvasni mint azt a gyűlölet propagandát ami uralja most a magyar közéletet.Ismert tény,hogy kedvenc háziállataink távozásuk után átkelnek a szivárványhídon.A túlsó oldalon meg várja őket az örök szeretet és boldogság.ahol boldogan játszanak,boldogan léteznek tovább.Dorogon most megalkották a szivárványhídat.Noha itt a túloldalon nem vár semmi boldogság,mégis egy szimbólikus hely,hogy megemlékezhessünk eltávozott kedvenceinkről.Ezek után nézzük meg,hogy mit posztolt erről a dorogi önkormányzat.

A szivárványhíd létezik!

Szivárványhíd Dorogon

Emlékhely az eltávozott kedvencek számára

Egy szeretett háziállat elvesztése nagy űrt hagy a lelkekben és sokszor nehéz a búcsúzás. Napjaink rohanó világában jó egy olyan hely, ahol leülve vissza lehet idézni a kedves, együtt töltött időt és arra gondolni, hogy talán majd egyszer újra találkozhat a gazdi kis kedvencével.

Egy hely, ahol a gazdik méltó módon emlékezhetnek meg szeretett állatukról. Nemrégiben egy civil kezdeményezésre egy emlékhely készült el a Kenyérmezői-patak legutolsó dorogi hídján, ami a Kesztölci út végéhez közel található. Egy kutyaszerető rég dédelgetett álma vált valóra, amit egy külföldön már létező szivárványhíd alapján, számos önzetlen segítővel valósíthatott meg. Ezúton is hálás köszönet érte, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg.

Nagyon ötletes

Bizonyára ismerős a történet, mely Edny Clyne-Rekhy tollából származik. Miszerint, ha egy állat meghal, átmegy a szivárványhídon. A híd körül van véve erdővel, csobogó patakkal és a nap is süt. Itt játszanak egymással a kutyák és várják a gazdik érkezését. A hídon túl nincs betegség, se fájdalom, csak önfeledt játék és pihenés. Ennek ellenére egyvalami mégis hiányzik: a gazdi. A történet szerint, amikor egy kutya megáll és beleszagol a levegőbe, majd kiválik a többi játszó kutya közül, az azt jelzi, a gazdája megérkezett. Hiába az addigi boldogság, elégedettség, amikor viszontlátja, gondolkodás nélkül odafut hozzá, hogy újra együtt lehessenek.

Egyszer megnézzük!

Kedves gesztus ez az állattartók felé, sokaknak segíthet a hely a gyász feldolgozásában. A hídra bárki elhelyezheti elvesztett kisállata nyakörvét, bilétáját, vagy egyszerűen csak pár percre megállva felidézheti az együtt töltött közös pillanatokat.

Látogassanak el a hídhoz, legyen ez egy varázslatos emlékhely azon gazdik számára, akik már nem lehetnek a kiskedvenceikkel.

Eddig a dorogi önkormányzat posztja.Természetesen én is megosztottam.Bár nem számít,de érdekességképp a 485 ismerösömből 5 vette a fáradtságot,hogy belájkolja.Nyilván ez nem faszság,nem egy jó nő vagy jó pasi ossza meg,így aztán az emberek 99 %-át nem érdekelte.Sebaj engem igen és egy nagyon jó dolognak tartom.

Átkelünk majd!Nekünk is vannak olyan állatkáink akik már távoztak...

Javuló tendenciát mutat az egészségi állapotom,így van esély rá,hogy egyszer majd megnézzük ezt a hídat.Persze csak ezért nem jövünk el,de Dorog benne van az elképzeléseinkbe,így ha erre járunk mindenképp megfogjuk nézni.Mondjuk Móni aki időközben kutyabolond lett,megszeretné nézni.Neki kell akkor valami olyasmi programot kitalálni,ami nem nehéz és nem csak ennek a hídnak a meglátogatása van benne.Na meg mivel most én is táppénzen vagyok a lábam miatt,így a következő hónap nagyon nehéz lesz anyagilag,így esélyesebb,hogy ebből jövőre lesz valami...

Reméljük a hídra vigyáz majd a jónép és mikor érkezünk még ilyen lesz mint a képeken.Bár a társadalom mostani IQ szintjét nézve vannak kétségeim....

Videót még nem találtam róla a you tubon.

Maradt remény a folytatásra!

 Tegnap írtam a kényszerű túrastoppról.Annyira rossz állapotba kerültem,hogy kezdtem feladni a dolgokat.Ma aztán elmentem orvoshoz,mert úgy voltam vele,hogy ez így nem mehet tovább.A vizsgálatok megvoltak.Úgy néz ki szerencsére nincs trombózisom.Egyszerű gyulladás van amire remélhetőleg holnap megkapom a megfelelő gyógyszereket meg ami kell és remélhetőleg beállhat végre valami javulás.Nagyon bízom benne,hogy a jövő vasárnapi meccstúrára eltudok már menni.Ugyan szeretnénk a meccstúrát ötvözni egy sima túrával,ennek sikere vagy megvalósítása még kérdéses.Ha javulok annyit ám legyen,ha nem akkor csak a meccsért megyünk.A lényeg,hogy a tegnapi rossz kedvem múlóban és hátha van még remény a folytatásra!

Bár ez Balatonvilágos,remélhetőleg a Balatonlellei buli összejön!

Túrastop

 Hát úgy áll a dolog,hogy egészségi állapotom nem teszi lehetővé most a további túrázásokat.Olyan fokon elment rossz irányba a dolog,hogy úgy döntöttem holnap meglátogatom az orvost,mert ez így már nem mehet tovább. Ez nem jelenti azt,hogy holnaputánra már jól is leszek.Az is lehet már sohasem leszek jól,de reménykedem benne,hogy a jövő hétvégi balatonlellei meccstúrára legalább már el tudok menni.Ez van mos,így túrabeszámoló egyelőre nem várható.A túraterveket még nem veszem le,bízom benne,hogy nem is kell majd.De a jelenlegi állapot nem jó.

Kedvenc kilátóink (59.) - Őrtorony

2016-ban épült a tihanyi Őrtorony kilátó, amely gyorsan a turisták és a nyaralók kedvence lett. Ennek több oka is van, egyrészt ebből a kilátóból van talán a legszebb körpanoráma a Balatonra és annak környékére, másrészt könnyen megközelíthető, harmadrészt pedig a tó egyik legnépszerűbb települése mellett található a Tihanyi-félszigeten.Furcsa,hogy az ország egyik legjobb kilátója maradt ki eddig a sorozatomból.Bár írtam róla akkor amikor tíz balatoni kilátót vettem keresztűzbe.Na de akkor pótolom ezt a hiányt.Ez az általunk egyik legjobban kedvelt kilátó!

A pillanat amikor először érkeztünk az Őrtoronyhoz

Az építmény organikus anyagokból,az egykor ott található római őrtornyokat ídéző formában készült,fa és helyi terméskő felhasználásával.Négy vasbeton oszlopa a környék geológiájára jellemző bazalttufa burkolatú, megdolgozatlan szikla, rusztikus textúrával. Felépítménye az erdő világát idéző fa szerkezet. A 3,5 m-, 7 m- és 10,5 m-es szintek felfelé szélesednek – mintázva ezzel mindjobban az őrtornyokat. Ezek a szintek teljes egészében körbejárhatók, a kilátó teljes magassága 16,5 m.A kilátószintek tágasak,körbejárhatók.Egyszerre sok turista is kényelmesen elfér rajtuk.

Pompás építmény!

A kilátó a Tihanyi-félsziget közepén, a Külső-tótól nyugatra a 216 m magas Apáti-hegyen épült. Északról az Apáti templomtól, nyugat felől sajkodi strandtól, déli irányból pedig a „Ráta csáva” néven megjelölt területről érhető el gyalogosan. Ez utóbbi megközelítés az ófaluból, a Belső-tó mellett haladó turista úton érhető el. A kilátó az északi kaldera peremén, az őslevendulás melletti tisztáson található.

A kilátóból szinte az egész Balaton látszik: feltárul a nagy kaldera, a Külsó-tó, a kisebb Belső-tó és az ófalu, a háttérben pedig Balatonfüred, Délre nézve Zamárdit, Szántódot, Földvárt, nyugatra a Csúcs-hegyet, Nyereg-hegyet, Örvényest, Aszófőt, Udvardit és a Sajkodi-öblöt csodálhatjuk meg.

Tágas széles lépcsők vezetnek fel

A Külső-tó és a balatonfüredi öböl

Kilátás a sajkodi öbölre

A kilátóban jómagam két alkalommal jártam.Első alkalomkor 2021 augusztusában Manó és Zolika barátaim társaságában egy a Tihanyi-félszigetet bejáró túrán voltam itt.A második alkalom 2022 májusában volt.Ekkor Zolikával tartottunk Aszófőről a kilátó érintésével a Barátlakásokhoz,majd magába Tihanyba.Sajnos a sors nem adta meg,hogy Gergővel is eljuthassak ide,pedig őt ismerve biztosan nagyon tetszett volna neki és élvezte volna a  kalandot...

A kilátót mi ott jártunkkor mindkét alkalommal teljesen rendben találtuk.Sőt talán a legjobb állapotban lévő kilátóra leltünk túrázásaink történetében.Azóta eltelt már több mint három év,így az építmény jelenlegi állapotáról nincsenek infóim.Bízom benne,hogy nem keletkezett benne semmiféle kár.Sajnos nagyon sok rossz hír érkezik kilátókról mostanában...

Remélem még találkozunk!

Ha egészségi állapotom engedi (jelenleg nem engedi),akkor nagyon szeretnék még ide eljutni,hiszen valóban egy minden igényt kielégitő,rendkivül nagy élményt adó kilátó ez.Természetesen az egyik nagy-nagy kedvencünk!Aki nem járt még itt,mindenképp keresse fel!

Két filmünk is készült itt:Az elsőben 34'26-nál érünk a kilátóhoz.A másodikban pedig 12'47-nél.

Őszi tervek

 Meglehetősen bajban vagyok az őszi terveink megálmodásával.Volt persze egy eredeti tervem a legjobb évszakra,de olyan egészségi állapotba kerültem amely kérdésessé teszi a túrázások folytatását.Magyarul elég szarul vagyok.Azt nem tudom még,hogy ez átmeneti dolog-e,vagy valami tartósabb,esetleg már a végstádium.Fogalmam sincs,de így első ránézésre már komolyabbnak tűnik mint eddig bármikor bármi.Lassan két hónapja lesz,hogy a lábamal kínlódom és most mellé jött,hogy a vesém is igen fájdogál.Szóval nem tudom mit hoz ősz.Készítettem egy újabb tervet amely némileg felülírja az eredetit,de az,hogy ebből mennyit tudunk majd megvalósítani,hát azt majd meglátjuk.A lábamra való tekintettel könyitett túrák kerültek elő a repertoárból,olyanok amik akár már évek óta halasztódnak,de van olyan is ami az eredeti tervben is benne volt,de ezek könnyű túrák.Persze a lábamat az augusztusi két könnyű túra is megviselte,így kétségeim vannak a folytatást illetően.Na,de azért lássuk a terveket.

Eljutunk Balatonlellére?

Nagy valószínűséggel előtérbe kerülnek ősszel a meccstúrák,hiszen legnagyobb örömünkre a csapatunk kitünően szerepel a bajnokságban.Így valószínűleg elmegyünk majd Balatonlellére,Kaposvárra,Szekszárdra és majd a Népligetbe is meccsekre.Ahol lehet és mód van rá,ott egy túrával kombináljuk majd a mecstúrát.Így rögtön a balatonlellei meccs előtt előreláthatólag folytatódhat a Balaton kör túránk.Ezt nem szándékoztunk már az idén folytatni,de a jelenlegi helyzet felülírhatja ezt.Zamárdiból mennék Balatonföldvárig.Ez nem nehéz és nem hosszú túra,még egy enyhén fájós lábbal is teljesíthető.Balatonföldvárról meg majd átvonatozunk Balatonlellére a meccsre.Örülnék neki ha sikerülne.

Naplás tavi kilátó

Évek óta halasztódik a Naplás tavi túra.Ez is olyan fokú túra ami még enyhén fájós lábbal is könnyedén teljesíthető.Így most képbe kerülhet ez is.Amúgy is ideje lenne már ide eljönni,hát most az ősszel kitünő alkalom kínálkózik erre.

Kitünő alkalom kínálkozik a Monostori erődbe való visszatérésre is.Jártunk itt már 2019-ben,de akkor film nem készült.Ezt a hiányt szeretnénk pótolni.Több kilométer hosszú rejtélyes folyósó rendszer teszi vagy teheti kalandossá a túrát az erődben.

Ez a két túra szeptember vége,vagy október első felére van betervezve,de bármikor máskor is nyugodtan összehozható.

Monostori erőd,Duna bástya

Szeretnénk visszatérni a Thury várhoz is Várpalotán.De most végre megnéznénk belülről.Erre két dátum is kínálkozik az ősszel,hiszen október 4-én és november 30-án is ingyenes lesz a vár látogatása.Ezek valamelyikét szeretnénk kihasználni.

Októberben egy mecseki túra lehetősége is befigyel.A Réka-völgybe szeretnék visszatérni.Ez nem nehéz terep,de 13 alkalommal kell átkellni a patakon,így ide biztos csak akkor jövünk ha a lábam azt lehetővé teszi.

Bármi is lesz,nem maradhat el Gergő emléktúrája a Gergő memorial tour (korábban Egyenesen át).Ezt október 23-ra tervezem,vagy ahhoz közeli időpontban.

Réka-völgy

Az ősz fő túrája lenne a visszatérés a Prédikálószékre.A lehető legoptimálisabb időpontban,november első két hetében valamikor lenne ez a túra a Visegrádi-hegységben.Pilisszentlászlóról mennék a Prédikálószékre,majd a Vadállókövek érintésével ereszkednénk le Dömösre.Mondanom sem kell,ehhez is egy erősen javuló láb kell.

Ősz végén kerekednénk akkor végre fel és fedeznénk fel a Pokoli stadiont a Szentendrei-szigeten.Azonban ha úgy adódik ez a túra nyugodtan átmehet akár télre is.

Nagyjából ennyi lenne az ősz.Látható,hogy a tevezett Balatoni kék folytatása egészen biztos,hogy elmarad.Ez ha javulok is,abban az esetben is elmegy február-március környékére.

Elmarad az alföldi túra is a karcagi Zádorhídhoz.

Ja és nagyon szeretnék kimenni a Rácalmási-szigetre az őszi finálé idején,nagyjából október utolsó hetében....

Prédikálószék

Az ősz az számunkra csak szeptember 18 után kezdődik.Móni akkor jön ki a kórházból,addig pedig a kutyát nem tudom hová tenni.Egyedül egész napra meg nem hagyom.

Kezdünk kamera gondokkal is bajban lenni.Lassan két éves a jelenlegi telefon és egyre-jobbra lemerül az aksi.Jelenleg újra nem futja.Így ha esetleg van valakinek egy olyan készüléke elfekvőbe amibe van stabilizátor gondoljon ránk!

A fő gond persze ahogy írtam az egészségi állapotom.Ma például rendkivül szarul voltam,nem tudom a véghez közeledek-e,vagy csak átmeneti üzemzavar van.Majd kiderül.Jó lenne ha jól sikerülne az ősz,mert ez a kedvenc évszakom.

Pokoli stadion