A Jakab-hegyi pálos kolostorrom

A közelmúltban jártunk a Mecsekben,többek között a Jakab-hegyi pálos kolostorromnál is.A kolostorról azon kivül,hogy szép és érdekes és leginkább egy labirintushoz hasonlít,sok mindent nem tudtunk meg.Volt ugyan egy tájékoztató tábla a bejáratnál,de olyan hosszú volt rajta a szöveg,ha végig olvastuk volna,az már a túrából vett volna el értékes időt.Így hát inkább néztem utána mi is tudható a Jakab-hegy számtalan csodája közül az egyikről,jelen esetben az egykori kolosttorról.

Odalenn a kolostor és a piros tetős Jalab-hegyi kilát/pihenő

A Pécshez közeli Jakab-hegy platóján találjuk az egyik legkorábbi pálos remeteközösség egykori lakóhelyét. Az épületek eredeti formája már a török kor óta nem látható, de a ráépült barokk kolostor látványos romjai felett érdemes felidézni a környék történetét.

A ma Jakab-hegyként ismert, és a turisták körében rendkívül népszerű területet már az ókorban is felfedezték – egy hatalmas földvár épült a jól védhető hegytetőre, melynek nyomait ma is jól látni. A római hódítás után elnéptelenedett a hegy, majd a 12. században egy falu épült rá, román stílusú templommal. Később ez is lakatlanná vált, ezért Bertalan pécsi püspök ide költöztette a Mecsek erdeiben szétszórtan élő remetéket 1225 körül. A közösség később csatlakozott a pálosokhoz, és több száz éven keresztül éltek itt, fokozatosan továbbépítve, bővítve a templomot és környezetét. A ma látható romok már egy sokkal későbbi korszakból, a 18. századból valók, de érdemes megismerkedni az egyik legkorábbi hazai szerzetesi közösség történetével.

Olyan mint egy labirintus

A mecseki pálos kolostor története érdekes módon egy francia pappal kezdődött. II. András (Endre) magyar király második felesége, Courtenay Jolán nagyszámú kíséretének tagjaként érkezett hazánkba a művelt udvari káplán, Bertalan. A király hamarosan nyugat-európai diplomáciai utakra küldte, ekkor járt Santiago de Compostelában is, ahol nagy hatással volt rá Szent Jakab kultusza. Amikor a király 1218-ban kinevezte pécsi püspökké, a Patacs nevű hegyen álló, ekkor már elhagyatott falu román stílusú temploma köré összegyűjtött szerzetesekből kialakult közösséget Szent Jakab oltalma alá ajánlotta - innen ered a hegy neve is.

Egy kicsivel később az ország másik szegletében Özséb esztergomi kanonok a Pilis barlangjaiban élő remetékkel tartotta a kapcsolatot, majd 1250-ben megalapította a mai Klastrompusztán a Szent Kereszt kolostort és az egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet. A pálos rend számos remeteközösséget fogott össze, a mecseki közösség is csatlakozott hozzájuk, innentől lehet őket pálosoknak nevezni.

Valahol a kolostorban

Feltehetően már ebben az első időszakban meghosszabbították nyugat felé a román kori templomot, majd a 16. század elején egy új, későgótikus szentéllyel bővítették az épületet, amelyhez sekrestye és talán egy torony is kapcsolódott. A török korszak nagy pusztítást hozott a Jakab-hegyen is: a sekrestye és a torony elpusztult, a templom nyugati bővítésének falai is nagyrészt ledőltek, egyedül a kis román stílusú templom oldalfalai és későgótikus, boltozatos szentélye maradt meg.

A török hódoltságot követően az országba visszatérő pálosok a romos kolostor helyett Pécsen telepedtek le. A hegyen található épületek a pécsi székeskáptalan birtokába kerültek, majd 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost a romokra új templomot és sekrestyét, később zárt kerengőudvaros kolostort építtetett, amelyet ekkor már világi remeték használtak. A külső udvarban egy – talán korábbi eredetű - mesterséges tó biztosította a kolostor vízellátását, a belső udvar közepén pedig egy kút állt; mindkettő helyét láthatjuk még. A romok is elsősorban ebből a későgótikus és barokk, 18. századi időszakból származnak.

Érdemes felkeresni!

1786 után, amikor II. József király feloszlatta a szerzetesrendeket, a Jakab-hegyi kolostort is elhagyták a remeték, berendezését pedig elárverezték. A 19. század elejére az épület lakhatatlanná, majd romossá vált, köveit szép lassan elhordták. A II. világháború után a pálosok ismét elkezdtek berendezkedni a hegyen, egy kisebb rendházat és zarándokkápolnát terveztek ide építeni, de 1950-ben a szerzetesrendeket – immár egy másik rendszer akaratából – újra feloszlatták. A kolostor régészeti feltárása csak 1976-ban kezdődött meg, majd 2007-ben, egy újabb feltárás után helyreállították és látogathatóvá tették a rom környékét. Az 1947-ben elkezdett, majd félbehagyott kolostorépületből esőbeállót és kilátótornyot alakítottak ki, ahonnan tökéletes rálátást kapunk az egykori pálos kolostor romjaira, valamint a Mecsek középső szakaszának erdős hátaira.

A romok és a kilátótorony mellett tűzrakóhely, padok és asztalok kínálnak erdei komfortot, egy fedett helyiség pedig védelmet nyújt az eső ellen (de bivakolásra is kiválóan alkalmas).

A "főbejárat"

A kolostort a Jakab-hegy tetején találjuk meg egy kisebb fajta fensíkon,turistaútak találkozásánál.Itt megy el a kék,a zöld,a zöld kör valamint a zöld tanösvény jelzés is.Öt irányba tudunk elmenni jelzett turistaútakon,de akadnak jelzetlen utak is a környéken,így egy kiváló túra célpont is lehet az egykori építmény.A hely szabadon látigatható és ingyenes!

Jómagam kétszer jártam itt.Az első alkalom 2016 áprilisában volt,amikor Gergővel túráztunk a környéken és túránk érintette a romot.A második alkalom pedig 2024 áprilisában volt,ekkor Manóval a Tizedessel és Zolikával túráztunk erre,majdnem teljesen ugyanazon az útvonalon mint előtte nyolc évvel Gergővel.Ha egészségem engedi,akkor boritékolható,hogy jövök még ide.Szeretnék még ebben az évtízedben majd.

Filmünkben 34'55-nél érünk a kolostorhoz

Szösszenetnyi kis túra

 Úgy alakultak az utóbbi napok,hogy "kényszer" szabadságra voltam ítélve,ami azzal párosult,hogy nem nagyon mozdulhattam ki kerek tíz napig.Persze azért valamennyire igen,de annyira nem,hogy legalább egy környékbeli túrára beruházzak.Őszintén szólva,ez kezdett az agyamra menni és egyre inkább elhatalmaskodott rajtam a bezártság érzés.Éreztem ki kell mozdulnom legalább egy minimális alkalomra,mert úgy tűnt ebből baj lesz more...A szabadság idő utolsó előtti napján adódott egy kimozdulási lehetőség.Éltem vele.Tervezgettem én a napokban különféle környékbeli túrákat,de végül aztán egy helyi spontán hiánypotló túra mellett döntöttem.Most nem számíthattam senkire így egyedül vágtam neki.Úgy terveztem itt a városban lemegyek a helyi Szalki-szigetre majd elmegyek a Macskalyukig,arra a helyre ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.Ez így is nagyságrendileg egy 10 kilométeres túrát ígért,még úgy is,hogy nem itthonról indultam.

Ott a vihar a szomszédban

Helyi járatos busszal mentem ki a város fő víztornyához.Innen indítottam a túrát.Szinte azonnal rátértem még a felső-Dunaparton a piros jelzésű turistaútra.Ez az az út amely Adonytól vezet Paksig,de lehet még tovább.Mikor indultam a buszhoz otthon napfényes szép idő volt,de mire ide értem a piros jelzésre elkezdett dörögni az ég.Dél-kelet felé nézve láttam a viharzónát és,hogy odaát az Alföldön esik az eső...reménykedtem benne,nem erre fújja a szél mifelénk a vihart.Mentem tovább,hamar leértem Dunapentelére a piroson.Itt egy rövidebb út kedvéért letértem róla,de aztán visszatértem rá,csak,hogy újra letérhessek róla.

A hídnál úgy tűnt elkap a vihar

Egy patak felett akartam éppen átmenni egy kisebb hídon amikor már felettem dörgött meg az ég.Nem ijesztett meg,mentem tovább és elértem a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést,de mielőtt rátértem volna,lementem a szemközti Szabadstrand-öbölhöz.Sajnos mindenhol voltak horgászok így a jó helyek ugrottak.Azért találtam egy helyet,de ekkora már úgy besötétedett,hogy esélytelen volt jó fotókat készítenem az én müszereimmel...azért lőttem pár képet,majd a piros+ jelzésen a Százlábú-hídon át behatoltam a szigetre.Rögtön egy megállóba kellett beállnom,mert rájött az eső is.Szerencsére amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment!Így mentem tovább.A piros+ jelzésen szándékoztam körüljárni a sziget északi részét.A délire Gergő nélkül egyedül nem akartam menni,mert az más kávéház.

Kissé sötét van az öbölnél,nem is készülnek használható fotók

Ám mielőtt nekivágtam volna az északi résznek,tettem egy kitérőt.Méghozzá az egykori kompállomás és a helyi dunai temetkezési hely felé.Itt búcsúztattuk 22-ben a sógoromat és szorták a hamvait a Dunába...A kompállomás pedig már csak a múlté,itt 15 éve nem jár már komp,mióta a Pentele-híd megépült.Ezeket megnézve tértem vissza a piros+ jelzésre és mentem körbe a sziget északi részén.Itt-ott kis családok főztek erre,akik persze autóval jöttek be a sziget legrejtettebb részeire is,mert tíz métert sem tudtak gyalogolni...Szerencsére az észak-keleti csücsöknél nem volt senki,így lemehettem a környék egyik legszebb helyére.Ám még mindig nem volt jó idő,itt sem számíthattam csúcsfotókra.Itt nyílt kilátás a Dunára észak felé és a holtágakra valamint a szigetekre,elsősorban a szemközti Jónás-szigetre,amit még régen csak Első-szigetnek hívtunk Gergővel.

A holtág és a Jónás-sziget,volt olyan,hogy arra túráztunk.Most nem lehetett arra menni.

Arra benn túráztunk párszor Gergővel a régi szép időkben...amikor még itt volt velem Gergő és annyira alacsony volt a vízállás,hogy száraz lábbal betudtunk hatolni a környék szigetvilágába...Most ez lehetetlenség volt,igen magas volt a Duna vízállása.De majd lesznek még olyan idők amikor száraz lesz itt a környék,akkor majd újra eljövök erre is.Na,de most visszatértem a piros+ jelzésre amely a helyi kemping mellett haladt el,itt is főzöcskéztek a kis családok,persze mindenhol állt legalább egy kocsi is...Közelítettem a sziget észak-nyugati sarkához,ott volt a szigetről kivezető zsiliphíd.Ezen ment át a piros+ jelzés is.Ez az egyik kedvenc helyem a városban,hiszen rendkivül békés,nyugtató hatású kilátás van a hídról.Szerencsére nem volt itt senki,meg is álltam kicsi léleknyugtatásra.

A zsiliphíd

A kilátás

Állok a hídon...

A híd után a piros+ "kivezető" szakaszán mentem amely pár méter után visszatért a piros jelzésbe.Itt jobbra,azaz észak felé fordultam.Ez betonút volt.Jó egy kilométert kellett ezen mennem.Ismerös szakasz volt,kismilliószor jártam erre az elmúlt negyven évben,Legutóbb épp a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán jártunk erre februárban.Követtem a pirost Rácalmás határáig,amely itt lenyúlik Dunaújvárosig.Itt lényegébe egybe épült a két város.Itt az úttal együtt letértem az ártéri erdő mellé,kerestem a leágazást amely bevitt az erdőbe el a Macskalyukhoz.Nem kellett sokat keresni hamar megtaláltam,de nem ott ahol emlékeztem rá.Így aztán behatoltam az erdőbe.

Út az ártéri erdőben

Beérve az erdőbe az nagyon szép volt.Erre is jártunk már párszor Gergővel főleg...Az út meglepően jól járható volt.Ez ugye már jeleztlen út volt amely a piros jelzésből ágazott le.Kiértem a vízhez az egyik holtághoz ahol csónak pihent békésen.Még nem ez volt a legszebb rész,de szemben feltűnt a Fülöp-sziget,Gergő-szigete...a Második-sziget.Ott is jártunk már száraz lábbal,ha egyszer lesz még olyan időszak,majd újra eljövök oda is.Visszatértem az erdei útra majd jó szézötven méter múlva megleltem a Macskalyukat.Ide jöttem,hát lementem oda.Magas volt a vízállás így annyira nem volt belátható mint normál időkben,de azért a lényeget most is lehetett látni.Itt találkoztak a környék holtágai és szigetei.Innen indult ki a Rácalmási Kis-Duna is.Szemben a Fülöp-szigeten túl ott volt a Pap-sziget,odaát balra meg a Rácalmási-sziget.Értelemszerűen innen már a Jónás-sziget és a Szalki-sziget nem látszódott,azok délebbre voltak.

Csónak a holtágban,szemközt a Második-sziget

A Macskalyuk széleslátószöggel

Ma egyedül voltam...

Hát rengeteg emlékem volt innen is...ezek jutottak eszembe a sok régi remek túra Gergővel.A környék összes szigetét meghódítottuk vele!Minden oldalról láttam már ezt a Macskalyukat,amely azért keveseknek adatik meg.Ki olyan hülye pl.aki letúrázik a Rácalmási-sziget legeslegdélibb pontjára?Mi letúráztunk.De a Pap és a Fülüp-sziget végéről is megcsodáltuk már a Macskalyukat.Szerencsére hiába az áradás,nem volt sok szúnyog,persze azok majd inkább akkor lesznek amikor visszahúzodik a Duna.Így mondhatni jókor jöttem.Az idő is kezdett javulni.Amúgy délután fél négykor kezdtem a túrát és már hat óra felé kezdett ketyegni a mutató,ideje volt hát a visszairánynak.

Búcsú a Macskalyuktól

Visszamentem a pirosra és elindultam visszafele irányba és ekkor...hirtelen jó idő lett!Kisütött a nap és csodás fények kerekedtek a késő délutánban...ohh,hogy miért nem tudott egész túrán ilyen lenni?Így eredetileg úgy terveztem,hogy a piroson megyek vissza a víztoronyhoz,de így újra lezértem a piros+ -ra és visszamentem a zsiliphídhoz jobb fotókat készíteni.Ezután pedig a sziget nyugati parján a helyi strandon vágtattam át.Sokan mozogtak erre kellemes idő lett.Nem is tudom mikor fürdötem utoljára itt...talán 2013-ban és ez is Gergőhöz köthető...Kamaszkoromban persze mindennap itt voltam...Nosztalgikus hangulatban hagytam el a szigetet,jó volt újra itt járni!

Napfényben

Ott a híd,onnan jövök!

Az öböl a strand és háttérben a víztorony

Visszamentem a pirosra és felsétáltam a víztoronyhoz.Ott pedig betámadtam a buszmegállót.Némi várakozás után jött a 18-as busz,azzal pedig hazajöttem.Hát nagyon-nagyon kellett most ez a kis minimális kimozdulást,nem emlékeztem rá,hogy valaha is ennyire szarul éreztem magam egy szabi alatt.Jó ez olyan szabi volt ami nem volt betervezve,de akkor is.. Nem indult jól a túra,úgy tűnt elver egy vihar,de aztán fokról-fokra lett egyre jobb még így is,hogy egyedül voltam.

Ez volt számomra az év tizedik túrája.Most 10 kilométert mentem.Ez így összesen 157,6 km,ezt pedig könnyű kiszámolni,hogy 15,76-os túra/átlagot jelent!

Volt egyszer egy ballagás...

 Ha én elfelejtenék bármit is,az internet nem felejt.Ha nem is jut éppen eszembe,jön az értesítés és máris ott van előttem az egész történés.Minden ahogy volt,ahogy akkor történt.Bizony kerek hét éve,hogy Gergő elballagott a középiskolából.A már akkor is keményen megcsappant családunk még élő tagjai azért eljöttek az eseményre.Csütörtök volt emlékeim szerint és jó volt az idő.Szerencsés húzás volt az iskola részéről,hogy a csütörtöki napot választotta a ballagás napjának,mert másnap pénteken kemény ítéletidő volt,de csak egy napig tartott.Minden szépen és rendben lezajlott a gyerekek szépek voltak a műsor megható.Persze a tanulók örömére vagy éppen bánatára hamarosan következett a vizsga időszak.

Gergő ballagásán 2017-ben

Gergő aztán a nehézkesen legyűrt vizsgák után még elment továbbtanulni az érettségire.Sajnos aztán nem tudta elvégezni azt az iskolát ideje korán bekövetkezett halála miatt.De ekkor hét éve még minden szép és jó volt.Büszke voltam a nagy szép fiamra akiből úgy érzem sikerült remek embert nevelni.Természetesen Gergő ajándékokat is kapott ebből az alkalomból,én azt mondtam neki kérjen amit akar és én igyekszem teljesíteni.Gergő nem lett volna az aki,ha nem egy túrát kért volna ajándékba.Úgy akarta,hogy most terven kivül vigyem el valahova és túrázzunk egy remek helyen valahol.Összegyüjtöttünk tíz legszebb és legjobbnak ítélt túrát és sorsolás alapján döntöttük el,hogy melyikre menjünk.Erről az eseményről amúgy van bejegyzésem a blogban már, ide kattíntva elolvasható.

A virágos fiú mellett áll Gergő

Hogy-hogy nem az a túra nyerte a sorsolást amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen.Azóta sokat gondolkodtam ezen.Hiszen tudjuk,hogy véletlenek nincsenek,a sorsolásban meg nem volt semmi manipuláció.Hogy nyerhetett a legjobban kívánt túra?Valószínűleg úgy,hogy ez már leszületésünk előtt elvolt döntve!A Mecsekbe mentünk a kunyhóhoz...a csodás Csepegő és Farkas-árokba.Valóban felejthetetlen túra kerekedett belőle és ez volt az utolsó alkalom,hogy Gergővel közösen a kunyhónál jártunk..Alighanem így akarták az égiek,hogy egyszer még jussunk el ide közösen,ezért is nyerhetett ez a túra a mi rögtönzött sorsolásunkon.

A kunyhónk a Mecsekben,utolsó közös ott jártunkkor készült kép...

Na,de kanyarodjunk vissza a ballagáshoz amely e sorok írásakor hét éve volt.Annyi minden már nincs meg belőle elmémben.Megy asz osztály,körbejárja az iskolát az osztályfönök vezetésével,erre emlékszem.Aztán felsorakoznak az udvaron ahol egy kisebb műsor keretein belül búcsúztatják a ballagó diákokat.Emlékszem előadják Demjén Ferenc gyönyörű dalát a Felnőtt gyermekeket,de rém hamisan.Mindegy,így is megható és felemelő.Aztán a fotózkodás mindenhol.Emlékezetes képpé avanzsál az a kép ahol Gergő a bátyámmal van közös képen.Felbecsülhetetlen értékké válik ez a kép,annak tudatában,hogy két év és egy hónap múlva már egyikük sem él..

Felnőtt gyermekek...

Gergő aztán a sikeres vizsgák után továbbtanult.Furcsa,de azt az új osztályt jobban szerette mint ezt amelyikből ekkor elbúcsúzott és talán Gergőt is jobban szerették ott mint itt.Na persze itt sem volt olyan rossz azért.Már az érettségit és az újabb ballagást tervezgettük amikor egy téli hajnalon Gergő földi útjai véget értek...Hiszem és vallom,hogy a sok szép emléket magával vitte odaátra,ennek a ballagásnak és a kisorsolt túrának is a gyönyörű élményeit!

Megyer-hegyi tengerszem

 Ha Isten is megsegít (nem szokta túlzásba vinni) akkor a közeljövő egyik túrája a Megyer-hegyi tengerszemhez fog vezetni.Sőt ha szerencsénk lesz,már ebbe a hónapba valóra válhat az év fő terve.Folyamatosan készülünk a túrára és szervezzük azt,mert ez túlmegy az eddig megszokott vonulaton,elég ha arra gondolunk,hogy bármily hihetetlen,de ennyire messze még nem túráztunk az otthonunktól.Jártunk már persze ilyen messze,csak nem túráztunk még.Na,de nézzük át mi is tudható minimálisan erről a természeti csodáról.

Impozáns látvány!

A Sárospatak közelében, a Megyer-hegyen fekvő Tengerszem hivatalosan is Magyarország legszebb természeti csodája. A tengerszemet emberkéz formálta a középkor óta, de mára a hajdani malomkőbánya és a természet lenyűgözően harmonikus egységet alkot.

A 303 m magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, kemény kőzete kiválóan alkalmas malomkőgyártásra, már a XV. században is működő kőbánya volt a területen. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A XIX. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott.

A bányában felgyülemlett víz eltávolítására a vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg és évtizedeken át folytatták a középkori bánya szegletében. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek. Az itt bányászott malomköveket gabonaőrlésre, érczúzásra, de még paprikamalomban is használták. A Megyer-hegyen bányászott „pataki malomkövek” külföldön is keresettek voltak.

Nem akármilyen természeti csoda!

A tó legnagyobb mélysége 6,5 m, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé. A lélegzetelállító szépségű tavacskát a Malomkő tanösvényen keresztül közelíthetjük meg. A tájékoztató táblák részletes ismertetést adnak a természeti jelenség kialakulásáról, a malomkőbánya történetéről, a bányászatról, a terület élővilágáról.

A csapadékvíz felgyülemlésével kialakult tengerszem sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel egyedülálló jelentőségű, védett terület. A bányaőr barlangja, a sziklába vájt egykori kovácsműhely, a kibányászott malomkövek és az elszállításukra kivágott "kanyon" szintén érdekes látványt nyújtanak.

A Megyer-hegy oldalába magasan felhúzódó szőlők közül, az új Ciróka Pihenőparktól kb. 20 perc alatt egy néhol kissé meredek ösvényen tudjuk megközelíteni a Tengerszemet. A tanösvény jelzései teljesen körbe vezetnek a tó körül meredeken felkapaszkodva a sziklafalak tetejére. A biztonságot korlátok jelentik, nem érdemes kockáztatni egy-egy jónak gondolt fotó kedvéért, a sziklafalnál morzsalékos a talaj, és szédítő a mélység. Annak ellenére, hogy nem túl nehéz a túra, érdemes megfelelő lábbelit, legalább egy csúszásgátló talppal felszerelt, lábat jól tartó,strapabíró túracipőt viselni. A tó körüli meredek ösvényen pedig remek szolgálatot tehet egy pár könnyű túrabot.Innivalót hozzunk magunkkal,egy kis méretű hátizsákba a szendvicsek mellé még egy pulcsi is befér.

Érdemes körbejárni a tengerszemet a meredek, keskeny ösvényen, az egykori bánya pereméről lenyűgöző kilátás nyílik a vízzel telt „kráterra”. A fenékvíz lecsapolására szánt függőleges falú mély sziklafolyosón keresztül tudjuk megközelíteni a víztükröt.

A tengerszem partján

2019 júliusától nagyarányú turisztikai fejlesztések kezdődtek a Megyer-hegyi tengerszem környékén. Kialakítottak egy új parkolót, a hozzá vezető jó minőségű kocsiúttal és egy kerékpárúttal együtt, idáig lehet felmenni autóval. A Ciróka pihenőparkban büfét, mosdót, esőbeállót is találunk. Egy új kilátótorony is épült a Megyer-hegy tetején, a többszintes, a lombkorona fölé nyúló toronyból remek panoráma nyílik a zempléni tájra. A kilátó a tengerszemtől északra található, pár perces sétára a Piros kereszt jelzésű úttól, táblák segítenek a tájékozódásban. A kilátó egész évben ingyenesen látogatható.

A tengerszem partján egy újonnan felhúzott faépületben Őrlőműhely működik, mi is kipróbálhatjuk a molnármesterek munkáját, sőt egy apró liszteszsákban haza is vihetjük munkánk gyümölcsét.

Új szolgáltatásként a kényelmesebbeket terepautóval is felfuvarozzák a parkolóból a tengerszemhez!

Kétségkívül a leglátványosabb és a legizgalmasabb fejlesztés a vasalt utak kiépítése a tengerszem függőleges falain. Több útvonal közül is választhatunk, azonban vegyük figyelembe, hogy a terep, azaz az egykori bányaudvar falai, nehézsége miatt egyik pálya sem kezdőknek vagy gyerekeknek való. A több szakaszból álló, igen változatos és sok helyen lélegzetelállítóan merész vonalvezetésű pályarendszer legkönnyebb része is C kategóriájú, azaz nehéz útvonal. Kilakítottak még D (nagyon nehéz) és E (extrém) besorolású vasalt utakat is. Az útvonalak csak teljes via ferrata felszerelésben, sisakban járhatóak végig! A tengerszem közelében lévő Bányaközpontban tudunk felszerelést bérelni.

Folyosó a vízhez!

A Tengerszem, a kilátó és a Malomkő tanösvény egész évben szabadon látogatható. A Bányaközpont (via ferrata szett bérlés), az őrlőműhely és a Ciróka pihenőpark büféje márciustól októberig minden nap 10.00 - 18.00, november és február között csütörtöktől vasárnapig 10.00 és 16.00 óra között várja a látogatókat.

Megközelítés: A Sárospatakot elkerülő 37-es főútról nyíló köves úton tudjuk megközelíteni a Tengerszemet. A műúttól 200 méterre a Nagy-Bot-kő gejzírkúpnál találunk parkolót, itt megy át a tanösvény is, 2019-ben épült egy új, döngölt földút, mellette egy új kerékpárút vezet az újonann kialakított Ciróka pihenőparkig, ahol büfét és tűzrakóhelyeket is találunk. Autóval eddig lehet bejönni, innen már csak gyalog tudjuk folytatni utunkat a tengerszem felé. A pihenőtől nem messze a piros sávval jelölt széles útról jobbra, egy táblával is jelzett, Piros kereszt jelű útra fordulva kb. 900 méter sétával érjük el a Megyer-hegyi Tengerszemet. Az útról kissé feljebb szép kilátás nyílik balra, a Király-hegy felé. Az út bebújik az erdő fái közé és hamarosan a Tengerszemnél bukkan ki.

Hát nagyjából ez a lényeg.Izgatottan várjuk a túrát meg azért az ide utazás sem egy átlagos út lesz és a hazaút sem.A túra útvonalán még gondolkodunk,de nagyjából megvan a terv.Addig is itt egy videó,egy videóstárs tette közzé a you tuben.Nagyjából mi is ezt az útvonalat akarjuk majd bejárni!Természetesen ha sikerül a küldetés,jövök majd részletes beszámolóval,képekkel és filmmel is!

Kocsmatemplom

A Soprontól nyugatra, festői, erdős környezetben megbúvó Brennbergbánya napjainkban elsősorban mint kiránduló célpont kedvelt és ismert. Több látványos túraútvonal is érinti, a település emlékei pedig a kétszáz éves bányász múltat idézik. Brennberg szinte ikonikussá vált épülete a Szent Borbála római katolikus templom. Ez Magyarország egyetlen olyan temploma, amelynek felső helyiségében miséznek, alsó helyiségében pedig a Bányász Pince működik, azaz egyazon épületen belül található egy imaház és egy borozó. 

A templom oldalában van a borozó bejárata

Brennberg volt Magyarország első szénbányája. Az értékes ásványt a szájhagyomány szerint az 1750-es évek elején fedezték fel. Ismert egy olyan változat, amely szerint egy Rimbacher Pál nevű birkapásztor tűzrakása nem akart kialudni, mert azt alulról nagy, fekete, izzó „kődarabok” táplálták. A másik történet szerint Sopron környékén a kovácsok ekkoriban szénégetéssel állították elő műhelyük számára a faszenet. A szénégetők közül egy Rieger nevű kovács boksája sehogy sem akart kialudni, mert a boksát valószínűleg egy olyan elfedett kőszén kibúvás fölé telepítette, mely az égést tovább táplálta. Sőt, rövidesen az egész hegy égni kezdett. Az égő hegy németül úgy hangzik: brennender Berg, ebből született népnyelvi csonkítással a Brennberg, majd később magyar hozzáadással a Brennbergbánya elnevezés. 1793-tól hívták így hivatalosan az itt született bányásztelepülést, ezt megelőzően az anyakönyvekben „a soproni erdőben” - in silvis Soproniensis - megjelöléssel, a népnyelvben pedig Fenyvesvölgyként szerepelt.

Mint minden normális templom...

A szénbányát 1759-ben nyitották meg, kezdetben külszíni fejtéssel dolgoztak. Zömében osztrák, német, cseh és morva családok telepedtek le a szép völgyben és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosával, Sopron Szabad Királyi Várossal. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a bányászlakások is. Az itt dolgozók nagyobb része a telepen lakott: a bányaüzem pillanatnyi helyzetéhez alkalmazkodva sorra épültek a kolóniák. Ahogy a bányászat tolódott délnyugatra, úgy tolódott odébb a település is.

A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig a város birtoka volt, amit bérbe adott. Az egymást követő bérlők fejlesztései a 19. század utolsó évtizedeire Brennberget az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává tették. 1840-től itt dolgozott hazánk első bányában működő gőzgépe. A kitermelt szenet 1869-1952 között iparvasút szállította az ágfalvi állomásra. Hajózható csatorna építését is tervbe vették Bécs és Sopron között, hogy a szenet könnyebben szállíthassák az osztrák fővárosba. 1871-ben már 21 olyan üzem volt Sopronban és környékén, ahol az itt bányászott szenet használták: gázgyár, cukorgyár, malmok. A bérlők közül külön említést érdemel Draschke Henrik neve, aki sokat tett a bányászat fejlesztéséért: újabb teleprészeket tárt fel, és elérték az akkor rekordnak számító 300 méteres fejtési mélységet is.

Ez is a templom része...

1912-től az Urikány – Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. folytatta a kitermelést, az aknák jó része az 1920-as évektől osztrák terület alá került. 1945 után államosították a bányát és hamarosan fel is hagytak a kitermeléssel, hivatkozva a nagy mélységben folyó munka technikai nehézségeire. A Szent István-akna ekkor már az egész országban a legmélyebb volt, 630 méteres mélységből termeltek. 1956 novemberében aztán még egyszer beindították a kitermelést: a forradalom napjaiban brennbergi szénnel biztosították Sopron kórházának és legfontosabb üzemeinek a szénellátását. A nagyhírű brennbergi szénbányászatnak az 1968-ban a helyszínen megnyílt Bányász Emlékmúzeum, illetve Sopron belvárosában a Központi Bányászati Múzeum kiállítási anyagának egy része állít méltó emléket.

Brennbergbánya a 20. századra a kor szociális színvonalát meghaladó bányász település volt. A munkaadók és munkavállalók között egyfajta szolidaritás volt megfigyelhető ebben a rendkívül hierarchizált, zárt közösségben, amely hatással volt a lakosok életminőségére, életkörülményeire is. Ekkoriban a bányának 900 munkása volt, a telep lakosságszáma elérte a 3000 főt. Az itt lakók gyermekei 1864-ig Ágfalvára jártak német nyelvű iskolába, a bánya fizette a gyerekenként járó 30 krajcárt.

A templom teljes pompájában

A javarészt németajkú lakosság 85%-át kitevő katolikusok Ágfalvára jártak át misére is, ahol szintén német volt a szertartások nyelve. Ez azt jelentette, hogy 6-7 km-es gyaloglás árán tudtak a hívek a szentmisén részt venni. 1876. december 4-én, Szent Borbála ünnepén aztán felszentelték a brennbergi temetőkápolnát, melyet Drasche Henrik lovag, a bányarészvénytársaság vezetője építtetett. Ezt megelőzően veszedelmes kolerajárvány pusztított a vidéken, melynek több mint száz halálos áldozata volt Brennbergben – ekkor nyitottak temetőt a településen. A kápolna azonban ünnepi szentmiséken kicsi volt a hívek számára, így egy ideig inkább az iskola egyik tantermében gyűltek össze.

A Szent Borbála-templomot 1930-ban Füredi Oszkár építészmérnök tervei alapján építették át egy kisebb tornyos épületből. Ennek alsó helyiségében bolt működött, később felette, az emeleten iskolát alakítottak ki. Utóbbiból lett aztán a templom. Az építés költségeit gyűjtésből, országos közadakozásból és a bányát bérlő Urikány - Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. támogatásából fedezték.

Egy más szemszögből

1938-ban lett önálló lelkészség Brennbergbánya, első lelkésze Holczer Ede volt. Ekkoriban készült a templom főoltára a szentségházzal, kivitelezője Herlicska József oltárkészítő, aranyozó. A keresztkút is az ő munkája. Az oltár homlokrészén lévő fafaragásokat Stöckert Károly faszobrászművész készítette. Az imaház belső terét fával burkolták be, mely szépségével, melegségével nemcsak egyedivé varázsolja azt, de kialakításával a bányavágatokra is emlékeztet. A stációs képeket Ágoston Ernő soproni festőművész készítette 1941-ben. A Borbála-szobor Rausch József aknász műve, a bánya leállása előtt a Borbála-akna felolvasótermében volt, csak 1951-ben került a templomba. A szoborral szemben található a mellékoltár, ez a régi iskolából került át. Felette a Częstochowai Fekete Madonna kegyképmásolata látható, mely a II. világháború alatt Brennbergben menedéket lelő lengyelek hálaajándéka volt.

Brennbergbánya Bányászati múzeum

A szentély falfestményét Woschinszky Kázmér készítette 1958-ban, az oltár feletti Szent Borbálát ábrázoló üvegablak a temetőbeli Drasche kápolnából került ki. 1930. szeptember 28-án szentelte fel Papp Kálmán soproni városplébános, későbbi győri püspök. A katolikus miséket két nyelven, németül és magyarul celebrálták. A különleges templom 19 méteres tornyában egy 138 kilogramm súlyú harang szól, melyet Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő készített. Rajta a felirat: Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába.

Ugyancsak a Seltenhofer-műhelyből kerültek ki az 1930-as években a templommal átellenben, a Szent Borbála tér túloldalán emelkedő dombon, a Harang utcában álló evangélikus harangláb harangjai is. Szép rálátás nyílik innen a településre. További érdeklődésre számot tartó helyek a településen Szálasi egykori bunkere: a bányatárószerű óvóhelyen 1944 végén húzta meg magát Szálasi, mielőtt Kőszegre ment volna, valamint hangulatos környezetével sokak kedvence a Madisz- (korábban: Widner-) tó.

Mivel Brennbergbánya elég kivül esik a látókörünkből kevés az esély rá,hogy valaha is eljutok ide,pedig szívesen megnézném ezt a helyet is.Elérhetetlennek tűnik számunkra a Sporoni-hegység,de ezt mondtuk a Zempléni-hegységre is és lám,mostanság oda készülünk.Na,de mint érdekesség gyanánt a blogomban a helye és tényleg,hátha egyszer célponttá válik.Szöveg és képek forrása: sopronmedia.hu