Ez akkor is az ötödik emléktúra,ha idén már volt egy pótlás.Májusban Móni érezte úgy magát,hogy eljöjjön súlyos betegsége után a fia emléktúrájára.Azonban akkor tekintettel Mónira a túrát megfeleztük.Most viszont azon agyaltunk,hogy szinte megduplázzuk majd a túrát.Ráadásul szakítva a hagyományokkal,ezúttal nem Nagyvenyimről indítottuk a túrát,hanem a korábbi végcéltól Perkátától.Tehát ellenkező irányból készültünk megcsinálni a túrát.Megfejeltük ezt azzal,hogy nem Nagyvenyimen szándékoztuk befejezni,hanem rádobtunk még kilenc kilométert és a végállomás idehaza Dunaújváros lett!Természetesen nem Móni javult meg ennyire.A túrát most is Zolikával csináltuk meg.
Start ezúttal Perkátáról
A túrára minden év októberében kerül sor.A hónapon belül viszont változtak mindig is az időpontok.Volt már,hogy hónap végén,de olyan is,hogy a hónap elején rendeztük meg az emléktúrát.Ha emlékeim nem csalnak az első (akkor még nem emléktúra) Egyenesen át túra az 2017 október 17-én volt.Most október 22-én vasárnap keltünk útra.Háromnapos ünnep volt,ráértünk mert hétfőn nem kellett dolgozni.Korán sem kellett kelni,hiszen a végállomás lényegében az otthonom volt most.Nem voltunk így visszafelé buszhoz vagy vonathoz kötve.Azonban Perkátára még ki kellett menni.Ezt sem kapkodtuk el,hiszen csak a 9.40-es járattal mentünk ki.Ezzel is kiértünk 10 óra 5 percre.A megállónál lévő boltba Zolika még bevásárolt egyet.Aztán indulhatott fél 11 előtt.Rögtön felkapaszkodtunk a dombon álló Győri kastélyhoz.Innen indult most hivatalosan a túra.
A Győry kastély
Perkáta egyik legszebb része
Dunaújvárosban reggel mikor indultam pompás gyönyörű napfényes idő volt.Ehhez képest Perkátán kellemetlen meglepetés fogadott.Sötét fellegek közeledtek vészjóslóan észak-nyugat felöl.Ennek ellenére hideg nem volt.Körbejártuk a kastély környékét,majd indultunk.A hátsó utakat fedeztük fel erre amerre még nem mentünk.Ezzel annyit értünk el,hogy kb.200 métert megspóroltunk míg kiértünk abba az utcába amely kivezett a faluból arra amerre mi szándékoztunk menni.Ugye eddig az emléktúrákon mindig szemből jöttünk.Furcsa volt most ellenkező irányból haladni a túrán.A bajlós árnyak ahogy kiértünk a településről fölénk értek és bizony vészjóslóan elkezdett esni az eső is.Amikor beakartunk bújni egy dúsabb fa alá,elállt...azonban a fekete felhők felettünk maradtak a következő két kilométeren.Újabb csapadék viszont nem esett.
Kiérve a településről
Megpihentek a fekete fellegek a rét felett
Átmenve a perkátai szőlőhegyen elértük az a bizonyos nagy rétet amely a korábbi években erre felé tartva a túra utolsó nagy momentuma volt.Itt vettünk most déli irányt.Azonban a rét felett megállt a fekete felhő és eltakarta a napot.Így kevés esély ígérkezett szép képeket készíteni...Mintha valaki szándékosan megállította volna itt a felhő vonulást...határozottan ez az érzésem támadt.Na,de ki és miért?Gergőnek nem tetszett volna valami?Tán az,hogy ellenkező irányból mentünk?Mást nem tudtam elképzelni,de ez sem tűnt hihetőnek.Gergő sosem haragudott volna ilyesmikért!Szóval nem tudtam eltalálni miért állt meg a felhő a rét felett.A rét amúgy nem változott.Most is mint eddig nagyjából 1 kilométer hosszú volt.Ennek bal szélén ment az út majd a vége felé átment a jobb szélre és ott ment be az erdőbe.Most is látni lehetett innen (ha visszanéztünk) a nem túl távoli Meleg-hegyet a Velencei-hegység legmagasabb csúcsát.
Zoli mintha valamit majszólna
Átkelve a réten közelítve a rét végén lévő erdőhöz,kezdtek végre elhúzni a fekete fellegek.Az erdőbe érve már kicsit világosabb volt.Sőt elő-elő bújt a nap is.Október vége kezdett lenni,nehéz volt megítélni hol tart a természet.Sok helyen még zöldek voltak a fák az erdőben,de sok helyen meg már sárgultak.Az út szerencsére ugyanaz volt mint eddig mindig,mint a legelső itteni túrán is,amikor Gergővel trappoltunk ebben a csodás erdőben...csak pont szemből jövet.A mélykútpusztai erdő a rét végén most is hozta a kötelezőt.Csodásan szép volt!Itt mindig lassabban megyünk mert ez a túra legszebb szakasza.Most sem kapkodtunk.Élveztük az erdő szépségét.Már fehér felhők voltak felettünk,de ezek is sokszor eltakarták még a napot.Arra gondoltam magamban,hogy ezt az erdőt elnevezem Gergő eredejének.Annyi mindent elneveztem már róla,erdőt még nem.És ez az erdő pedig kiérdemelte,hogy a valaha élt legnagyszerűbb túrázó nevét viselje.Így jövőre már úgy fog bekerülni a krónikába ,hogy Gergő erdeje.
Gergő erdeje
Gergő erdejében
Egyenesen át
Dűhitőnek hatott,hogy az egyik fára egy jóképességű karakter egy férfi nemi szervet rajzolt...Minden jót kivántam neki,majd a hosszú egyenes úton haladva a nöi börtönnél értünk ki a szépséges erdőből.Itt volt az a jól ismert hely,ahol az út egyik oldalán a börtön a másikon a temető volt...Tökéletes párosítás.Emlékszem,hogy meglepödtünk ezen Gergővel amikor először láttuk.Ma már meglepődést nem okozott.Az erdei temető pedig kifejezetten misztikus hatású volt.Elérve a Mélykútra vezető országutat ráléptünk a zöld jelzésű turistaútra,pontosabban az lépett rá a mi utunkra,mert mi maradtunk ugyanazon ahol eddig.A táj viszont innentől más jelleget öltött.
Út a börtön és a temető között
Aztán változik a tájkép!
Nagyjából a túra egyharmada volt meg,ideje volt megpihenni kicsit.Így ugyanott ahol tavaly is,egy az útra merőleges fasornál egy kivágott faágra leülve kajáltunk meg is pihentünk kicsit.Élénk szél fújt most is ahogy tavaly,de a nap nem akart igazán sütni.Utolértük a fekete felhőket amelyek megint kicsit megálltak.Úgy tűnt csak az erdőt nem szeretik... Kaja után mentónk tovább egyenesen előre Nagyvenyim felé.Itt már nem voltak erdők,csak végtelen mezők.Ezeket szelte ketté a mi immár jelzett turistaútunk!Helyenkét két szép őszi fasorral kísérve.Egy tök ártatlan és egyszerű helyen közben megcsúsztam és estem egyet.Nem ütöttem meg magam,csak ismét vidáman konstatáltam,hogy a kemény helyeken sosem esek,de a legkönnyebbek viszont igen.
Kajahely
Van,hogy én is esek..
Mentünk tovább,szinte nyílegyenes út vitt be Nagyvenyimre.A faluig különösebb esemény már nem történt.Venyimen kutyák üdvözöltek a külömböző telepek kereítései mögül,nem tűntek agresszívnak.A Rátgéber-tónál kötöttünk ki.Rátgéber-tó - Gergő tava.Természetesen ahogy mindig a történelemben,most is megálltunk.Szemügyre vettük a tavat ahogy mindig.Láthatóan minden rendben volt vele,több víz is volt benne mint egy éve.Gergő halála utáni napon,vagy még aznap erre még nem emlékszem,ide jöttem ki és itt kapott el akkor életem legnagyobb zokogása és fájdalma...Most egy fokkal azért kellemesebb volt itt lenni,noha törtek elő a Gergővel itt megélt emlékek.Letudva a tavat hamar elértük a Szent Bernát arborétumot.
Gergő tava
Megérkezés az arborétumba
Eddig minden egyes alkalommal itt kezdődött ez a túra és valószínűleg jövőre újra itt fog majd kezdődni.Most viszont ide érkeztünk,de a túrának még nem volt vége,hiszen ahogy írtam a távot megfejeltük még kilenc kilométerrel,így elmegyünk majd egészen Dunaújvárosig!Ám itt megkellett,hogy pihenjünk.Több okból is.Először is mert ikonikus hely túrázásaim történetében.Megszámlálhatatlan sokszor voltunk itt Gergővel,de a többiekkel is már.Másodszor mert egy nagyszerű,kellemes csendes hely ahol jól esik megpihenni.Vannak az arborétumban sétányok,de most leültünk egy padra és pihentünk.Egy kicsit kezdtünk fáradtnak tűnni.A csodás kert így is élvezhető volt,főleg mert mókusok adtak számunkra hatalmas müsort!A fákon futkároztak örült sebességgel!Nagyon jót mókáztak és szemmel láthatóan remekül elvoltak.
Itt pihentünk
A pihenőt letudva indultunk tovább.Nagyvenyim utcáin trappoltunk tovább,a főtér közelében egy pékség nyitva volt.Vettünk ezt-azt amit a helyi víztoronynál lévő kis parkban elfogyasztottunk.Meglepődve tapasztaltuk,hogy az itteni játszótér eltűnt...!Ki a jóistent zavarhatott ez a kis játszótér itt?Komolyan mondom elképesztő világot élünk és az a baj,hogy ezt a földet a mindenség legbunkóbb,legajadékabb faja uralja: az ember.Ki is akadtam a játszótér eltűnésén rendesen....így inkább mentünk is tovább.Útközben még ismerösökkel találkoztunk akikkel váltottunk pár szót,majd kiértünk Nagyvenyimről.
Mögöttünk Nagyvenyim
Előttünk Dunaújváros
A Nagyvenyimtől Dunaújvárosig tartó út is nyugodtan része lehet az emléktúrának,hiszen ezen a szakaszon is számtalanszor túráztunk Gergővel.Ugyanarra mentünk amerre mindig.Itt többször előfordult,hogy szemből vagy ebből az irányból jöttünk,mentünk.A végtelen mezőkön vezetett az út mögöttünk Nagyvenyim,előttünk Dunaújváros látképével.Egy erdős-fás része volt ennek a szakasznak nagyjából 350 méter hosszú.Szomorú volt látni az ide kihozott szemét tengert.Elképesztő mennyiségű szemetet hoztak ki ide a szarháziak.Erre már tényleg nem tudok mit mondani.Mivel ez Gergő emléktúrája volt nem akartam ezeket most lefotózni,de majd egy erre vezető más túrán lefogom fotózni.Végül aztán befordultunk a célegyenesbe.Ez az út már elvitt a városhoz.
Szerencsére nem csak szemét volt erre...
Célegyenes
Az út itt felvitt az M6-os sztráda fölé.Ezen a hídon is mindig megpihentünk Gergővel és néztük a kilátást.Most ideérve nem túl nagy örömmel láttuk,hogy vannak a máskor nyugis hídon.Egy ember telefonált még a híd előtt,fent meg egy autó parkolt benne két huligán kinézető sráccal.Sebaj arébb azért megpihentünk.Közben először a nap folyamán igazán jó idő lett.Ezen átkozodtam egy sort,hiszen ha ilyen időnk lett volna a mélykútpusztai erdőben,csodás képek készülhettek volna...Az autó közben elment,a telefonálós embert meg nem láttuk,így kicsit körbenéztünk.Jó a kilátás innen a végtelen mezőkre.Aztán kis pihenő után indultunk tovább.Már közel volt a város.
Az M6-os feletti hídon
Jó lett az idő
A maradék szakasz kissé sáros volt és egy helyen Zolika majd térdig merült a sárban.Más esemény már nem történt.A helyi (kettes) park centert érintve hatoltunk be a városba és a vasútállomásnál kötöttünk ki.Úgy tekintettük,hogy akkor ez itt a túra végpontja,még akkor is ha hazáig még elkellett azért menni.Itt végződött tehát ez a korábbi évekhez képest másmilyen Egyenesen át túra.Így is jó volt,az útvonal remek volt!Az időjárás viszont alaposan szopatósra vette ezen a napon.Sajnos a túra végére lett jó az idő.Így vagy úgy sikerült ismét megfelelő módon emléket állítani Gergőnek.
Ez volt az év húszadik túrája!Most 23 kilométert mentünk,így összesen tartunk 299,1 kilométernél,ez pedig 14,955 km/túra átlagot jelent.Gergő emléktúrája ezentúl is meglesz tartva minden év októberében,valamint ha Móni állapota olyan lesz,vele csinálunk egy pótlást az elkövetkezendő egy év folyamán valamikor,valószínűleg tavasszal.Jövőre elighanem visszatérünk a szokásos útvonalra,de ez még változhat.
Immár hat éves múltja van az ikonikussá váló "Egyenesen át" túráinknak.Először 2017-ben Gergővel agyaltuk ki ezt a túrát itt a közvetlen környékünkön.Ez a túrát elsődlegesen hiánypotló túrának szántuk,olyan időkre amikor bármilyen okból nem tudunk elmenni nagyobb távolabbi túrákra.Hiszen ez itt van közel,bármikor elővehető és nem kerül semmibe.Remekül elvoltunk azon a 2017-es túrán Gergővel,olyannyira,hogy beleszerettünk ebbe a túrába.Bele mert rendkivül kellemes volt.Úgy döntöttünk,hogy ezt minden év októberében megismételjük,hiszen ekkor voltunk ott 17-ben és oly szép volt minden,hogy az el nem mondható.Egy év múlva aztán 2018 októberében elvittük magunkkal Zolikát és Mónit is,Gergő édesanyját.A buliból aztán minden idők legvidámabb túrája kerekedett.Elképesztő mennyiséget röhögtünk össze négyen.Természetesen boritékolva volt a következő évi túra is.Aztán 19 októberében csakugyan sort kerítettünk erre a túrára,de a sors gonosz összeesküvése folytán ez már akkor Gergő emléktúrája volt...
Csodás idő köszöntött ránk a túrán
Gergő 18 karácsonya előtt távozott és amikor azon gondolkodtunk,hogy legyen-e emléktúrája és ha igen melyik,akkor nem kellett ezen sokat agyalni.Természetesen az egykori legvidámabb túra lépett elő hivatalos emléktúrává.Így tovább vittem a hagyományokat és azóta is minden év októberében megrendezésre kerül a túra.Igen ám,de most június van,miért is írok akkor ismét erről a túráról?Pofon egyszerű a magyarázata.Móni 21 szeptemberében stroke-ot kapott (mindenről van amúgy részletes bejegyzés a blogban).Ennek következtében sem a 21,sem a 2022-es emléktúrára nem tudott eljönni.Én tettem egy ígéretet,ha bármikor olyan állapotba kerül akkor hajlandó vagyok elvinni újra erre az emléktúrára függetlenül attól éppen milyen hónap van.Nos eljött az idő,Móni állapota javult és jelezte,hogy szívesen eljönne újra a fia emléktúrájára.Így 2023 június 3-án neki indultunk újra!Mondhatni igyekeztünk bepótolni a két Móni részéről kimaradt túrát.
Móni rajtra kész!
Móni állapota azért nem javul rohamosan,de ahhoz képest,hogy a halál torkából menekült viszonylag jól van.Viszont nem éreztem úgy,hogy a túra teljes távját a 13-14 kilométert kibírná,így úgy döntöttem,hogy csak a felét csináljuk meg.Ez pedig úgy volt kivitelezhető,hogy Móni anyja kocsival kivitt minket a Mélykútpusztai börtönhöz.Nagyjából itt van ennek a túrának a fele.Így hát innen indítottuk a túrát így olyan 6 - 6,5 km-et kell Móninak túráznia.A közelmúltban a Rácalmási-szigeten volt egy túránk,akkor 4 km-t mentünk.Úgy véltem a 6,5 talán kibírható neki.A börtönnél vált amúgy a túra az addigi mezőn átmenőből erdei szakaszra.Itt érünk be az erdőbe.Ez már amúgy jelzetlen út.Miután kiraktak minket a kocsiból baktattunk a börtön melletti úton be az erdőbe.
Megyünk a börtön mellett
Ugye ez azért Egyenesen át túra mert az út nagy részén egyenesen megy az út előre.Most is egyenesen haladtunk be az erdőbe ahol kellemes hűvös volt,szinte ideális túraidőben.Szombat délelőtt voltunk és boritékolható volt,hogy azért még melegszik majd az idő.Az út jól járható volt,alig-alig volt itt-ott kisebb sár és dagonya.Ezeken a helyeken volt ugyan egy-két szúnyog,de aztán nem zavartak minket.Közben őz ment át az úton,majd ügetett el mellettünk az erdőben.Kellemes látvány volt!Móni persze nem tudott valami nagy sebbeséget diktálni,úgy tippeltem a 6,5 km-t kb.három óra alatt tesszük majd meg.Telitalálat volt.Pontosan három óra alatt tettük meg.Szóval a számomra a szokásosnál lassúbb tempó miatt úgy éreztem mintha a távolságok kicsit nőttek volna az erdőben.Móni hősiesen trappolt előre az egyenes úton.
Elhagyva a börtönt
Móni trappol az egyenesen
Nagy sokára értünk ahhoz a részhez ahol az első jelentősebb kanyar volt ezen a túrán.Itt tartottunk egy ivó szünetet.Móninak jól jött volna némi pár perc leülés,de nem volt itt semmi ahová lelehett volna ülni.Mentünk tovább az erdőben.Motorosokat véltem hallani egyre közelebbről.Ez erdőben főleg ha cross motorosok akkor nem egy kellemes randevú,de nem cross motorosok voltak,mentek csak szépen lassan szelíden.Kicsit meglepődtek rajtunk,hogy vannak akik itt túráznak.Kicsivel arébb találtam egy tuskót ahová Móni leülhetett.Itt így akkor megpihentünk és tartottunk egy kajaszünetet.Medvehagymás pogácsát hoztunk falatozni.Jó tíz perc pihenő után Móni újra erőre kapott így folythatódhatott a túra.Még egy kis kanyar volt az erdőben.Ez volt a legszebb rész,de valahogy nagyobbra emlékeztem...fura októberben voltam itt utoljára,ennyit változott volna?
Az erdőben a kedvenc résznél
Kedves emlékek jutottak eszünkbe,mennyit ökörködtünk itt Gergővel...csak remélni tudtuk,hogy itt van velünk a lelke,mert érezni sajna most nem éreztük...talán a pár pillangó ami szállt körülöttünk,talán Gergő közelségét jelezték...Még kicsit trappoltunk az erdei szakaszon.Szép volt az erdő mert valóban szép,de az őszi színjáték szépségét meg sem közelítette.Lassan araszolva elértük az erdő szélét.Móni birkákat vélt látni kicsivel arébb,én a gyengülő szememmel csak nagy sokára vettem őket észre.Viszont én meg a távolban észrevettem a Velencei-hegységet annak is a legmagasabb csúcsát a 352 méter magas Meleg-hegyet,ahol jártunk már.
Lassan kiérve az erdőből
A távolban észrevenni a Meleg-hegyet!
A rétre kiérve már nem óvott minket az erdő hűse.Egyre melegebb lett.Móni pedig kezdett fáradni,de hősiesen gyűrte azért a méreteket.A rét nagyjából 1 km hosszú volt,de lehet másfél is.Leülni sehova nem lehetett.A földre Móni nem tudott leülni,vagyis letudott volna,de felállni már biztos nem tudott volna és felemelni onnan sem ígérkezett volna egyszerű műveletnek.Így trappoltunk előre,itt már árnyék sem volt,tűzött ránk a nap.Szerencsére legalább sapkát hoztunk.Kicsit kínlódva ugyan,de elértük a rét túlsó végét,befordultunk a célegyenesbe azaz Perkáta felé!
Trappolás a réten
Kiérve a Perkátára vezető útra ott volt a hűvösön egy kidobott hütőszekrény!Lelehetett rá ülni!Így célszerűnek tűnt ismért megpihenni.Közben telóztunk Móni anyjának,hogy akkor a megbeszéltek szerint jöjjön értünk mert hamarosan elérjük Perkátát.Móni újra erőre kapott így mentünk tovább.Szerencsére azért nem volt elviselhetetlen meleg.Főleg Mónira így is úgy kellett rászólni még a réten,hogy vegye le a hosszúújjúját...Beérve a faluba jött a telefon,Móni anyja jelezte,hogy már Perkátán van,de nem tudja merre keressen minket mert nem ismeri a települést.Útbaigazitottam.Közben haladtunk befelé a faluba.
Jézus segedelmével
Végül a postáig jutottunk be ami így garantálta a 6,5 km-t a mai túrára.Ekkor jelent meg Móni anyja a fehér suzukival.Felvett minket így itt végződött a túra.A kocsival hamar hazarepített minket.Móni ha kicsit el is fáradt azért hősiesen végcsinálta a túrát és így a lelke is megnyugodhatott végre,hiszen nem viselte jól amikor nem tudott a fia emléktúrájára eljönni.
Ez volt az év tizenkettedik és a nyár első túrája.Most mentünk akkor értelemszerűen 6,5 kilométert.Így összesen ez már 163,1 km! Ez pedig 13,59 km/túra átlagot jelent.
Ez a túra most kizárólag Móni kedvéért valósult meg,ezzel nincs letudva természetesen az idei emléktúra,arra reményeim szerint októberben ismét sor kerül!
Mindig is jó dolog volt és jó dolog ma is túrázni.Kivéve persze ha az ember a fia emléktúrájára készül...de tudom azt is,hogy Gergő ezt akarná.Hogy bármi is van,menjek és soha ne hagyjam abba.Gergő emléktúráját álltalában október második felében vagy a legvégén szoktuk megtartani,hiszen az eredeti túra ami persze akkor még nem emléktúra volt 2017 október 21-én volt.A történtek ismertek,hiszen van róla külön bejegyzés is.Az,hogy miért ez lett Gergő emléktúrája és mindaz ami ezt övezi ide kattíntva világosan le vagyon írva!Most viszont hónap elején került sor a túrára,mert aktuális túratársaink Viki és Tomi jelezték,hogy szívesen velünk tartanának,de csak ez az időpont jó nekik. Ez a 2022-es bizony már a negyedik emléktúra Gergőért.Természetesen nem hagyhattam ki,de majdnem kihagytam.Ugyanis a túrát megelőző éjszakán alapos rosszullét jött rám,reggelre nagyon gyenge voltam.Mivel a többiek már úton voltak nem akartam senkivel sem kicseszni,összeszedtem magam és elindultam.A találkozó a dunaújvárosi buszállomáson volt megbeszélve.Innen ruccantunk ki Zolikával kiegészülve a közeli Nagyvenyimre ahonnan mindig is indult ez a túra.Bár éreztem,hogy lesznek bajaim,de ahogy vártam útközben túlvilági jel érkezett.Hiszen Gergő pillangói végigkisértek a túrán!De erről majd később!
Jómagam,Viki és Tomi akik megtisztelték jelenlétükkel Gergő emléktúráját
Ahogy mindig most is a helyi Szent Bernát arborétumból indult a túra.Gergővel nagyon szerettük ezt a helyet és úgy láttam Vikiéknek is bejött.Kicsit lófráltunk is a csodás kertben,ami mivel nem túl nagy könnyen bejárható.Végül is félóra itt tartózkodás után elindultunk a már ismert útvonalon Egyenesen át Perkátára.A faluban az arborétum melletti öregek otthona szolgált látnivalóul,hiszen annak udvarán egy vadiúj játszótér(!) volt...talán az öregeknek játszani építették?Továbbmenve meg ott volt a Rátgéber tó,azaz Gergő tava.De ilyen ramaty állapotban még nem láttam.Sose felejtem el azt a napot...Gergő halála utáni nap volt,amikor kijöttem ide és felduzzasztottam könnyeimmel a tavat.Most talán még az akkori állapotoknál is jobban levolt apadva.Birkák játszottak a parton,illetve legelésztek mint akkor amikor legelőször voltunk itt.De megijedtek tőlünk és arébb vándoroltak.
Gergő tava,nem a legjobb állapotban
Barik a parton
Egy kicsit elidőztünk itt,nagyon a szívemben van ez az amúgy nem túl szép kis tó.Tovább haladva elmentünk az mellett az udvar mellett ahol az a nagy kutya volt bezárva egy pirinyó ketrecben.Ezen mindig kiakadtunk,minden évben,még Gergővel is.A dolog most annyiban változott,hogy egy kiskutya volt a ketrecbe bezárva...Valószínűleg a nagy elpusztulhatott...szegény kicsi meg nem volt tudatában milyen mostoha sors vár rá...a szívünk szakadt meg érte...Kiértünk Nagyvenyimről aztán kezdödhetett az egyenesen át buli.Az út mint minden évben eleinte sáros,dagonyás volt,de aztán fokról fokra javult,mígnem kitünő nem lett.Annak ellenére,hogy itt nem voltak hegyek és a mezőkön haladtunk Vikiék élvezték a túrát!
Őz lesen útközben
Rengeteg őz futkározott a mezőkön nem messze tőlünk,ezeket megálltunk megcsodálni.Sajna túl közel nem jöttek ők sem.Közben észrevettem,hogy pillangók szállnak folyamatosan körülöttem.Nem volt zavaró,sőt kifejezetten nyugtató hatású volt.Magamban pedig kezdtem arra gondoloni ezek Gergő pillangói....Arra gondoltam,hogy most egy fehér pillangó szálljon közelemben,erre tessék,jött egy fehér pillangó!Aztán ugyanezt eljátszottam egy tarkával is,ugyanez történt!Immár kétség sem férhetett hozzá,hogy ezek Gergő pillangói!Húú de örültem neki!Tehát Gergő itt van,figyel,velem van most is...ilyent csak olyan ember érhet meg aki elvesztette a gyermekét...De aki nem olvasta korábbi bejegyzéseimet,hogy mik azok a Gergő pillangói és szeretnék megtudni,azok kattintsanak ide .
Valaki hiányzik...
Hangulatos utakon
Az idő kezdett egyre jobban tisztulni,élénk szél volt és ez kitisztitotta a levegőt.Hideg nem volt.Kifejezetten túra idő volt.Elértük azt a fasort ami az útunkra merőleges volt.Mindig itt kajáltunk,de mindig itt az úton.Most Tamás javaslatára lementünk a fasorhoz ott letudtunk ülni a fatörzsekre.Micsoda remek ötlet!Hogy ez nekünk az előző években miért nem jutott eszünkbe?Szóval itt kajáltunk,bár fújt a szél,de nem volt zavaró és Gergő pillangói erre is elrepdestek körülöttünk!Jót ettünk egy hangulatos helyen!Éreztem közben,hogy nem vagyok túl jól.Néha csúnyán köhögtem és kezdtek ízületesen fájni a lábaim.
Kajaszünet
Elértük a börtönt!Innen jellegében változik ugye a túra.Olyan helyre ér itt a vándor,hogy ahogy beérkezik az erdőbe,az út jobb oldalán egy börtön,a balon meg egy temető van.Eléggé szürreális.Hatodszor vagyok már ezen a túrán,de ezt még mindig nehéz megszokni.A temetőbe benéztünk,egy hangulatos erdei temető.Valószínűleg itt még nyugodni is jó lehet.A börtön sarkánál még megálltunk,most nem jöttek olyan kisérteties hangok mint egy évvel korábban.Semmi mozgás,se hang nem volt érezhető a börtön felől,pedig ez egy női börtön és tudumásom szerint üzemel is.
A börtön árnyékában
A börtön sarkánál én is Zolika
Az erdőbe beérve ahogy azt már megszoktuk,méterről méterre lett egyre szebb.Még éppen csak beindult a színesedés,még a zöld volt az úr.Egy helyen sajna fakivágásokat véltünk felfedezni.Remélem ennek a gyönyörű erdőnek nem ez lesz a sorsa.Sok gomba volt most is az erdőben,de nem volt annyi mint tavaly.Viki el is nevezte az erdőt gombaerdőnek.Ritka szép erdő ez itt,áldom az eszünket,hogy annak idején Gergővel ráakadtunk.Nagyon tetszett Tominak és Vikinek is.Remélem ha jövőre jövünk itt lesz még az erdő és nem tarvágásokat fogunk itt látni...Élvezet volt itt minden méter.A legikonikusabb helyen elővettem Gergő fényképét és lefotóztattam magam most is vele.
Haladunk az erdőben
Gergővel.Mindörökké...
A szép erdőből kiérve azon a réten találtuk magunkat ahonnan remekül látni lehetett a Velencei-hegység legmagasabb csúcsait.Ezt Viki élvezte a legjobban.A réten is voltak gombák,de mondom nem annyi mint tavaly.Gergő pillangói itt is megjelentek mint szinte végig az egész túrán.Az út átelenben vitt át a réten ami nagyjából 1km hosszú volt,Zolika szerint 1,3km...Folyton visszanéztem a csodás erdőre,szeretném ha ott lenne jövőre is!A réten különös dolog nem történt,kezdett egyre melegebb lenni,de még mindig jó túraidő volt.A szél pedig mérséklődött.
A rét,a távolban halványan látszik a Velencei-hegység
Trappolás a réten
Végül elértük a Perkátára bevezető utat.Én már nagyon kínlódtam,nem éreztem jól magam.Valami vírus elkaphatott.Beérve a faluba az egyik buszmegállóban pihentünk kicsit.Ez jól esett ízületes fájdalmaimnak,mert tovább indulva egy kicsit jobb lett.Kinéztünk előzőleg egy éttermet úgy döntöttünk ott kajálunk.Éppen a kastéllyal szemben van.Odáig volt még pár méter.A templomot csodáltuk meg majd egy érdekes buszmegállót,ahol egy emléktábla arról informált,hogy ebben a buszmegállóban még nem történt semmi érdekes...
Érdekes emléktábla a buszmegállón
Ötletes!
Az étteremhez érve kellemetlen meglepetés fogadott.Már nem üzemelt mint étterem,csak mint cukrázda...Még jó,hogy az interneten erről egy szó nincs....Ám ott egy ember ajánlott nekünk egy másik helyet a Peru büfét.Mivel nem volt túl messze úgy döntöttünk elmegyünk oda,de előtte persze megnéztük Perkáta fő nevezetességét a Győri kastélyt.Az most is megvolt,nem változott semmit az évek alatt.Benne még soha nem voltunk,de annyira nem is vonz.Megnéztük még hátulról is,aztán elindultunk a Peru büféhez.
A Győri kastély
Szerencsére azt nyitva találtuk.Beültünk a teraszra és ettünk egy jót.A szokásos babgulyás itt ugyan nem volt,de ettől függetlenül igazán ízletes volt a kaja.Mivel nem voltam jól a sörözést így kihagytam.Másfél órát biztosan benn ültünk,majd elindultunk a központi buszmegállóhoz.Egy busz pont előttünk ment el,de húsz perc múlva jött egy másik.Időben fél ötre már itthon is voltunk.Vikiék még elkísértek egy darabon,majd ők mentek az adonyi buszhoz,Viki ott lakik Adonyban és most ott voltak náluk a hétvégén éppen.Hát így végződött Gergő negyedik emléktúrája.
A Peru büfé Perkátán
Indulhat a zaba!
Jól elvoltunk.Persze azzal,hogy többen is voltunk és nem éreztem magam tökéletes állapotban nem tudtam úgy "figyelni" és gondolni Gergőre,de a pillangók rendkívül nyugtató hatásúak voltak.Utózönge,hogy elkapott valami nyavaja valóban,alighanem egy torokgyulladás.Egy napot kivettem hátha kipihenem,azt szerdán megyek csak melóba.
Mentünk most 14 km-t.Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Összesen eddig mentünk 280,3 km-t,ami 15,572 átlagot jelent.A túra nagyon szép volt most is.Tomi meg is volt lepődve,hogy ezen a tájon is lehet ilyen szép túrát összehozni.Összeségébe jó buli volt persze.Tudom,hogy Gergő velem volt.Sajna,hogy nem voltam 100%-os állapotban.
