Ez király volt! - Tavaszi összefoglaló

 Ismét eltelt egy évszak,ideje újra összefoglalni a tavasz eseményeit.A magunk mögött hagyott évszak egészen szenzációs volt és minden képzeletünket és várakozásunkat felülmúlta.Szinte minden hétvégére jutott valami,így nem unatkoztunk.Noha a szokásos bakancslistás túránk mindössze hat volt (persze ennyit is terveztünk),de volt mellette egy városnézős túránk és egy kutyamenhely túránk is.Valamint volt hat meccstúránk is,ezzel előzetesen igazán nem számoltunk.Szóvak kijutott a jóból ezen a tavaszon,slusszpoén az,hogy még anyagi gondjaink sem voltak.Nagyon nehéz lesz a jövőben egy ehhez hasonlatos évszakot produkálnunk,így aztán megbecsüljük az idei tavasz emlékeit,ezekre meg nincs jobb szó mint az,hogy király volt!

Hatalmas béke honolt a Zsidó-pokolban!

Na,de menjünk időrendi sorrendben úgy ahogy az események követték egymást.Már nagyon régóta terveztem a mecseki Zsidó-pokol felkeresését,még Gergővel is terveztük hajdanán,de sehogy sem akart összejönni ez a túra a Mecsek ismeretlen szurdokába.Elhatároztam,hogy idén ha törik,ha szakad eljövök ide.Így is lett.A tavasz első túrájára március első péntekjén keritettünk sort Zolikával karöltve.Azért nem szombaton vagy vasárnap,mert hétköznap lényegesen jobb ide a tömegközlekedés mint egy hétvégi napon.Nem csalódtunk,a Zsidó-pokol szenzációs volt és a neve ellenére nagyon békés és szép.Amennyire tudtuk végigjártuk az ismeretlen szurdokot,majd belefért még ebbe a túrába,hogy újra eljöjjek a kedves kunyhómhoz a Nyárádihoz.Megnyugvással tapasztaltam,hogy még nem dőlt össze.Valamint lementünk még a közeli jól ismert forrásokhoz a Kata és a Balincai-kúthoz.Szászváron egy jó kajálással fejeztük be ezt a szuper túrát!

Shíva menedékében: Vilma,Gyuri és Diána.

A következő hétvégén visszatértünk Shíva menedékébe Ercsibe.Girma Vilma és Diana  születésnapi bulijára voltunk hivatalosak.Szintén Zolikával mentünk,de elvittük most magunkkal a betegeskedő Mónit is,aki nagyon jól érezte magát.Teljesen jó rendezvény volt a híres kutyamenhelyen,nagyon remekül elvoltunk itt is.A házigazdák kitettek magukért mert bőven volt ennivaló is.Sőt most kutyákat is sétáltattunk,hármat is.Na és persze vittünk némi adományt is a kuytáknak.Most nyáron lesz egy újabb szülinapi buli ugyanitt,de az,hogy eljövünk-e újra most függ a csapatunk mérkőzésétől amely feltehetőleg ugyanezen a napon játszik osztályozó mérkőzést a harmadosztáyba való jutásért.Ha így lesz akkor a meccs elsőbbséget élvez.De erről majd bövebben a nyári tervekben.Szóval az Ercsi buli jó volt ismét és újra elfogunk jönni,ha nem most akkor majd az azutáni legközelebbi rendezvényre.

Hat nullás siker Mezőfalván!

Ezután beindultak a meccstúrák.Azt azonban nem gondoltuk,hogy hat is lesz a tavasz folyamán.De kedvenc csapatunk a DFC kezdett igen jól szerepelni és nem nagyon akartunk lemaradni egy meccsről sem.Ekkor még óriási harcban voltunk a Mór csapatával az első helyért és minden meccs izgalmas volt és jó,na és rendszeresen győztünk is!Az első meccstúra a közeli Mezőfalvára vitt.Ott meccs előtt jól bekajáltunk valószínűleg az ország egyik legolcsóbb éttermébe,majd onnan mentünk ki a pályára.Javarészt esőben zajlott le a mérkőzés,de nem bántuk,mert nyertünk hat nullára.

Egy héttel később újabb meccstúra következett.Most Fehérvárra mentünk az Ikarus csapatához.Meccs előtt itt is kajáltunk.Találtunk egy kellemes helyet Fehérváron és ott.Majd sétáltunk egy jó nagyot a városban és úgy vettük az irányt Fehérvár Maroshegy nevezetű városrészébe.Útközben érintettük a Mol Arénát a Videoton stadionját.Mellette ott volt az a kilátó amely levolt zárva a covid idején (akkor jártunk itt legutóbb),most viszont nyitva volt.Így nem mulasztottuk el az alkalmat és felmentünk rá.Elég erős szél volt kicsit remegett is a lábunk,de legalább feljutottunk.Felejthetetlen látvány volt,hogy beláttam Fejér megye legnagyobb stadionjába.A meccs keményebb volt és izgalmasabb mint a mezőfalvi,de sikerült megnyerni ezt is.Most egy nullára győztünk!

Fehérváron egy nullára győztünk!

Már áprilist írtunk amikor egy újabb bakancslistás túra volt soron.A Balatoni kéket folytattuk Zolikával,immár az ötödik szakasszal.A Balatonfüredről induló túra szép volt és kellemes időnk is párosult hozzá,mégis sikerült kétszer is eltévedni az út folyamán.De a fene bánta.Szép helyekre jutottunk és végre a Zádorvárhoz is sikerült eljutni.Sajnos ezen a túrán nem tudtunk éttermi kajálást beeszközölni mert eleve erdei szakaszon tudtunk csak kiszállni a kékből,a közeli faluban pedig nem volt semmi.Na,de ezt sem bántunk.Kellemesen elfáradva de jól éreztük magunkat ezen a napon is.

A Zádorvárnál

Egy meccstúrával egybe kötött bakancslistás túra következett Csórra.Ezen a napon itt Csórón játszott a csapatunk és már a télen elterveztük,hogy majd úgy jövünk ide,hogy túrázunk is egy jót meccs előtt.Így is lett.A Csóri horgokat jártuk be amelyek szenzációsan szépek voltak.Egy nem túl hosszú és nem túl nehéz túra vitt körbe Csór körül a két leghíresebb csóri horgon át.A túra végén tudtunk egy jót kajálni az egyik étteremben,majd onnen mentünk ki a közeli focipályára.Egy roppant szorakoztató mérkőzésen ismét sikerült győzni és négy kettőre nyertük meg a meccset.Ez ismét egy remek nap volt és ez volt az a nap amikor a bajnokságban átvettük a vezetést.Éppen jókor mert következett a szupperrangadó a Mórral,Dunaújvárosban!

Csór felett az eltűnt Torii kapu helyén

Győzelem Csóron is!

Nagy várakozás előzte meg a tavasz rangadóját mi is tiszta lázban voltunk.Hetekkel előtte hangolodtunk már a mérkőzésre.Zolikán kivül egy másik haverom is jött a meccsre,vele csak meccsekre jártunk,de ő is Zoli.Szép számú közönség előtt egy izgalmas jó meccsen kettő nullra legyőztük a Mór csapatát és ezzel gyakorlatilag megágyaztunk a bajnoki címünknek a vármegyei bajnokságban.Öt ponttal vezettük ekkor a ligát és persze még semmi sem volt biztos,de a csapatunk annyira meggyőző formát mutatott,hogy éreztük ezt a bajnokságot nem veszitjük már el.Persze most nem elég megnyerni a bajnokságot,mint írtam osztályozó  mérkőzés is kell a fejutáshoz.Erre pedig júniusban kerül sor.A bajnokság ekkor még folytatódott és mi mentünk sorba a többi meccstúrára is.

Zolival hangolodunk a rangadóra

Szokatlanul sokan voltunk a rangadón

Ám újabb bakancslistás túra következett.Egy munkatársunk Laci hívott meg minket egy túrára,amelyre bővebb létszámú csapatot verbuvált.Igent mondtunk és nem bántunk meg.Lacinak szüksége volt tapasztaltabb túravezetőkre,ezek voltunk mi.Így a túrát bár ők találták ki,mi vezettük azt.Szerencsére olyan helyre mentünk amit már ismertünk.A Cuha szurdokon át a Cseszneki vár volt a cél.A társasággal hamar összebarátkoztunk és végül egy kellemes hangulatú vidám buli kerekedett belőle.Szuper időnk volt a túra pedig csodás tájakon vezetett keresztül.Ez is egy remek nap volt!

A csapat Vinyén a Cuha szurdoknál

A "fönökasszony" Niki vezérletével átkelés a patakon

Adony következett és egy újabb meccstúra.Ide is kimentünk kicsit korábban kicsit sétálni és egy jót kajálni.Adony ismerös túrázásaim történetéből,nem egy túra érintette valamilyen formában már a települést.Meccstúránk viszont még nem volt ide.Most ez is megtörtént.Kellemes idő volt ezen a napon is.A meccs nagyon sima volt.Különösebb megerőltetés nélkül nyertünk öt nullára.Egészen elképesztő szériát produkált a csapat,hiszen október közepe óta minden meccsét megnyerte!Érett nagyon a bajnoki cím!

Sajnos másnap tudtuk meg,hogy ezen a napon hunyt el az általunk is kedvelt munkahelyi kutya Zénó.Másnap mély megerndüléssel fogadtuk a hírt.

A májust egy bakancslistás túrával kezdtük méghozzá egy új eddig még sosem felkeresett helyen,a Sokorói-dombságban.Az ide úton pedig érintettük a számomra kedves emlékeket őrző Győrt is.

Győr...mindig jó ide visszatérni!

Győrbe mindig jó visszatérni,egy elmúlt szerelem emléke fűz ide.Kissé üres minden amikor itt járok,de ugyanakkor mindig jó visszatérni.Ritkán jövünk erre...Most itt szálltunk át a Nyúlra menő vonatra,volt félóránk kicsit sétálni a környéken.Aztán kivonatoztunk Nyúlra.Pannonhalmára szándékoztunk menni.Ez volt az első melegebb nap az évben.A túra pedig a vártnál nehezebb volt.Voltak látványos szakaszai,de voltak rendkivül unalmas részei is.Végül is azért jó volt és ha némi üggyel és bajjal,de elértük végül is Panonhalmát,persze az apátságra már nem jutott idő,de a kilátóra igen.Visszafelé ismét volt kis időnk Győrben,ahol elfogyasztottam életem legfinomabb lángosát a buszpályaudvari büfénél.

Ettől a túrától kicsit többet vártam,de persze nem volt rossz.

A Boldog Mór kilátóban Panonhalmán

Városnéző túra következett.Idén van 10 éve,hogy Gergővel Vácon jártam,akkor az a túra mérföldkőnek számított,mert innen indultak ki tervszerűen a bakancslistáink.Megfogadtam,hogy idén visszatérek.Gergőre gondolván Mónit hoztam magammal,de hiba volt.Nem tudtam vele érdemben egy jót sétálni,hamar kidőlt.Meleg is volt kissé,így mindössze három órát tudtunk csavarogni Vácon.Legalább a diadalívhez sikerült elmenni,de ha tudom,hogy ez lesz,inkább egyedül jövök!Így aztán nem tudtam annyira Gergő emlékének adózni ezen a napon.Vác amúgy szép volt,de kurvadrága!Érdekes,hogy a Dunántúl legnagyobb városa Pécs jóval olcsóbb hely ennél!

Vácon a diadalívnél

Másnap meccstúra következett,már az ötödik a tavaszon!Martonvásárra mentünk Zolikával.A kisváros kellemes helynek bizonyult és akadtak látnivalók is.Na és itt is tudtunk egy jót kajálni.Jó nagyot sétáltunk a meccs előtt.A pályára kiérve jól eső érzés volt,hogy köszöntek nekünk a játékosok.A meccs bár kemény volt,de ezt is sikerült megnyerni.Most három null arányban diadalmoskodtunk!A meccs után is volt némi idő egy kisebb sétára.A hazaút volt kalandosabb a kelleténél.Mert bár Matonvásár nincs messze Dunaújvárostól,közvetlen járat hiányába Érd felé kellett kerülni ahol meg csak két óra várakozás után lett volna vonat haza...de kapcsoltunk és egy buszt még azért elértünk.Mindegy a győzelem volt a lényeg.

Kastélypark Martonvásáron

Győzelem itt is!

Nem volt vége a tavasznak!Bakancslistás túra volt soron mégpedig a Mecsekbe! Már egy ideje,hogy megfogadtam,hogy a Rotary körsétányt is körbejárom,mert mindig csak kereszteztük azt,végig sosem mentünk rajta.Zolikával május közepén érkeztünk,napos,de meglehetősen hűvös időben.Ez persze nem baj,mert sokkal jobb ilyen időben túrázni mint kánikulában.A Misina-Tubes gerincen haladó túrán maga a Rotary körsétány csalódás volt.Hiába ment az a hegy oldalában,kilátásunk szinte minimális volt.Azonban minden más jó volt!Sikerült eljutni a mecsekszentkúti haranglábig.Túra végén meg jót kajáltunk a Vácnál jóval olcsóbb Pécsen!Jó túra volt ez is.

Zolika örül a sikeres körnek a Rotaryn

Bodajkon fejeztük be a tavaszt egy meccstúra keretében.Meccs előtt és után felmentünk a helyi Kálvária-hegyre ahonnan lenyügöző kilátás fogadott.A Vértes és a Bakony találkozásánál fekvő kisváros kellemes kikapcsolodás lehet bárkinek.A Kálvária után lementünk egy étterembe a szokásos kajálásra.Majd innen mentünk ki a pályára.A meccset végignevettük,mert a mieink nem győztek poénkodni amelyet ki lehet hallani a pályáról.Nagyon magabiztosan 11-0 arányban nyertük a mérkőzést és ekkora már eldőlt a bajnoki cím is.Tíz pont előnnyel vezetjük jelenleg a bajnokságot,amikor egy forduló van hátra.De mondom valószínűleg jön még a play off.Erről majd a végetérő szezon bejegyzésemben valamikor júniusban.

Kilátás a Kálváriáról

Tizenegy gólos győzelem Bodajkon

Ez volt tehát a tavasz,igen-igen sok élménnyel.Mindhárom hónap kitett magáért,nem lehet választani melyik volt a legjobb ha összesítünk:

Akkor volt:

-hat bakancslistás túra

-hat meccstúra

-egy várostúra

-egy kutyamenhelyes túra

Ez tizennégy buli.Tizenháromszor ott volt velem Zolika,Móni pedig két alkalommal.Valamint Laci és bandája egy alkalommal.Emlékezetes klassz tavasz volt.Bár jönne még hasonló évszak,de nehéz lesz ehhez hasonlót produkálni...

Szurdik vs. szurdok

 Érdekes írást olvastam a Turista magazin oldalán,amely arról szól,hogy mi a különbség a szurdik és a szurdok között.Mivel számtalan alkalommal jártunk már szurdikban és szurdokban is,de a témát csak hozzávetőlegesen érintettük,ezért most változtatás nélkül közzéteszem ezt a írást,hogy mindenki megtudja érteni a kettő közötti különbséget,amely természetesen nem csak egy betű!

Magyarországon megannyi vadregényes és gyönyörű természeti látnivalót rejtő szurdokkal és szurdikkal találkozhatunk a kirándulásaink során. Gondoljunk csak a látványos bakonyi Gaja-szurdokra és az egészen elképesztő sziklaformációkkal teletűzdelt Kertes-kői-szurdoka, vagy az ámulatba ejtő nyúli szurdikra és a Szekszárd környéki sejtelmes szurdikokra. De mit tud egy szurdok, és mi az a szurdik?

A Római-fürdő hazánk egyik legismertebb szurdoka

Először érdemes tisztázni, mit is jelentenek külön-külön, és van-e közöttük különbség. S ha van, akkor mi lenne az? Kezdetnek a szurdok viszonylag közismert definíciójából indultunk ki.A magyar nyelv értelmező szótára szerint a szurdok: „Meredek falú keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint víz vájt ki.” Az ELTE Földrajzi fogalomtárában hasonló definíciót találunk a szurdokra: „nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakaszjellegű völgy.” Veres Zsolt geográfus, A kövek mesélnek blog szerzője Geokéktúra című könyvében mindezt kicsit árnyalva, a következőképpen határozza meg a szurdokot: „keskeny, mély völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak; kemény ellenálló kőzetekben (például mészkő) alakul ki.”

És akkor lássuk, mit tudhatunk a szurdikokról. Az Álltalános természetföldrajz című tankönyvet (szerk.: Borsy Zoltán) fellapozva azt találtuk, hogy a szurdik olyan löszhasadék, ami ember által a löszbe vájt mélyutakban keletkezik. Szóval az ember beleváj a löszbe, hogy utat alakítson ki, de a csapadékvíz azt idővel kimossa, továbbmélyíti, így jön létre az a löszszakadék, vagy „löszszurdok", amit Tolnában és környékén szurdiknak neveznek.(de találkoztunk már vele,legutóbb pl.a Sokorói-dombságban is Győr-Moson-Sopron megyében)

Ez éppen a Sokorói szurdik,de Magyarországon főleg Tolnában gyakori

Szintén megbízható forrásnak bizonyul a Dövényi Zoltán szerkesztette A Kárpát-medence földrajza című kiadvány, amelyben a szurdikok kialakulásáról a következőket olvashatjuk: „Függőleges falú, szűk, jellemzően 2-3 méter mélységű mélyutak szinte minden lösszel fedett területen megtalálhatók, de a szőlő- és borkultúrájukról híres vidékek nagyobb meredekségű, fokozottabb antropogén hatásoknak kitett lejtőin a 10-15 méter mély löszmélyutak sem ritkák. A löszmélyutak az idő során, a fokozottabb esőzések és a felszín alatti szuffózió hatására löszszakadékokká alakulnak. A korábbi függőleges falak V alakúvá válnak, a mélységük elérheti a 20-25 métert is, a felszín lepusztulási üteme felgyorsul. Magyarországon jellemzően a Szekszárdi-dombság területén találkozhatunk löszszakadékokkal, melyeket „szurdikoknak" neveznek.”

Mindezek alapján azt leszögezhetjük, hogy szurdikok kifejezetten a löszös talajban létrejött mélyutakat érti a szakirodalom.

Ugyanakkor azt még érdemes megemlíteni a fentebb idézett fogalommagyarázatok értelmében, hogy a löszmélyút nem emberi utat jelent, hanem azt, hogy egy löszfelszínen kialakított pl. dűlőút a rajta átfolyó csapadékvíz és az emberi használat (keréknyomok) hatására tovább mélyül, és egyre jobban bevágódik a löszbe. Tehát valójában nem az van, hogy eredetileg belevágtak egy több méter mély utat a löszbe, a falak közé, hanem az fokozatosan mélyült ilyenné. Majd aztán később felhagyják, mert mondjuk, már túl szűk, magára marad, és az erózió továbbmélyíti, így lesz belőle löszszakadék, avagy szurdik. Röviden: a szurdikok kialakulásában a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységnek éppúgy szerepe van.

Tolnai szurdik

Ugyanakkor azt is megemlítik a források, hogy a szurdik a szurdok szó egy sajátos tájnyelvi alakja, és helyenként ma is használják mindenféle olyan hosszanti mélyedésre, ami löszben alakult ki, vagy löszben alakították ki. Tehát pl. sima löszmélyutakra, lösszel körülvett dűlőutakra is. Így elmondható, hogy a tájnyelvi használat és a természetföldrajzi fogalom elkülönül.

Végül kíváncsiak voltunk, mit mond a ChatGPT arra a kérdésre, hogy mi a különbség a szurdok és a szurdik között. A válasza elég tanulságos volt, mert igaz, olyan nagyon nagyot nem tévedett, de a lényeget mégsem tudta megmondani (még!). Azt, hogy például a szurdik kifejezetten löszös talajban, míg a szurdok kemény, ellenállóbb kőzetekben jön létre, még csak meg sem említette.Mint írta, „A szurdok és a szurdik szavak jelentése hasonló, de van köztük néhány fontos különbség, főként a használatban, méretben és a tájnyelvi jellemzőkben.”

Majd a következő táblázatban foglalta össze az eltéréseket:

Csöpögö-forrás

 Rengeteg forrás van a Mecsek erdeiben.Amikor erre túrázol nagy az esélye annak,hogy legalább egybe belebotlasz.Ez a sorozat abban segít,hogy a Mecsek számtalan sok forrását egy kicsit közelebb hozza és jobban megismerkedjünk velük.A mai rész a Kelet-Mecsek egyik csodás szurdokába kalauzol el minket.Itt található a Csöpögö-forrás.

A Csöpögö-forrás

A Vékény településtől délnyugatra tartó Csepegő-árok keleti oldalában jelentkező forrás. Megközelíthető a zöld kereszt jelzésről leágazó zöld kör jelü ösvényen.

A forrás a völgy talpa felett egy jól felismerhető, sziklás tömbökkel jellemezhető hely közelében jelentkezik. A természetes állapotában feltörő víz egy vékony cső segítségével távozik a sziklafalból. A sziklán az elnevezés fekete gránit táblán fehér felirattal látható.
Szép mésztufakiválás figyelhető meg a kifolyás helyszíne alatt.
A forrás stabil vízhozamú, 2–4 liter/perc érték jellemzi.
A forrástól felfelé 500 m-re a völgyben az egyik nagy sziklafalban szép Szűz Mária szobor látható.
A szobrot Brandt Gyula fogadalomból helyezett ide, mivel felesége súlyos betegségből gyógyult fel.

A víz kis csövön keresztül a mohás sziklafalra, s arról 2 m-re a patakba csöpög le.

A névtábla 2009-ben került felújításra

A forrásnál két alkalommal jártunk túrázásaink története során.Először 2017 májusában Gergővel,amikor is a Vékény - Csepegő-árok - Farkas-árok - Váralja túra keretein belül.Másodszor pedig 2020 júniusában,ekkor a Kelet-Mecseket szeltük át Vékénytől-Hosszúhetényig észak-dél irányban.Zolika,Manó és a Tizedes volt velem.Esélyes,hogy járunk mi még erre!

A Csepegő-árok 2020 nyarán

Tizenegy gól Bodajkon

 Hát álmomban sem gondoltam,hogy ez a tavasz tele lesz meccstúrákkal is.A sokadik ilyenre készültünk már ebben az évszakban.Ha már a megyeibe süllyedt le a csapatunk akkor kihasználtuk a megye előnyeit,hiszen így semmi sincs igazán messze és egy megye napijeggyel meg belépővel még olcsóbban is megúsztuk ezeket a meccstúrákat mint a hazai meccseket!Na ez a nem semmi... A bajnokság már eldőlt amit megnyertünk,de volt még a szezonból két már tét nélküli forduló.Persze a java utána következhet,mert könnyen lehet,hogy osztályozó mérkőzést kell vívnunk a feljutásért a harmadik ligába egy másik megye bajnokával,de még ez sem biztos,mert a várható visszalépések miatt még akár automatikusan is feljuthatunk.Na mindegy ez még egy másik történet.Most Bodajkon játszott a csapat immár egy tét nélküli meccset.Az első helyezett játszott az utolsó előttivel.Várható volt egy gólszüret,így elmentünk Bodajkra is.

Ez a lépcsősor vezet fel a Kálváriára,de még előtt ott van ez a kis templom

Persze ahogy szoktuk egy kicsit körülnézünk a településen a meccs előtt és után ha marad idő.Zolikával jöttem most is és negyed egykor indultunk busszal Dunaújvárosból,egy fehérvári átszállás után pedig negyed háromra értünk Bodajkra.Ott egyből egy sétába kezdtünk.Bodajk amúgy egy Fejér megyei település Mórtól pár kilométerre dél-keletre.Jártunk már itt a múltban,túra is indult már innen és itt voltam építőtáborban a nyolcvanas években.De különösebben még sosem néztünk körbe a kisvárosban.Egyből megláttuk a Kálvária-hegyet amely ott tornyosult a település majdnem közepén.Manó barátunk javasolta,hogy oda mindenképp menjünk fel,mert nem fogjuk megbánni.Igaza lett.

Kezd kibontakozni a kilátás!

Bodajki kálvária

Könnyebb volt felmenni mint ahogy arra előzetesen számítottunk.Sorba ott voltak a stációk és egy jól járható út majd ösvény vitt fel.Sajnos az idő közben elborúlt így jó képeket nem tudott lőni a kamerám.Ezek a képek már este a meccs után készültek,mert visszamentünk hiszen akkor lett ideális idő a fotózáshoz.Szóval ekkor még elborúlt az idő,de így is élvezhető volt.Fokozatosan feltárult a kilátás amely lenyügöző volt! Ha jól speklizek akkor észak,észak-keletre nyílt főleg kilátásunk.Alattunk ott volt maga Bodajk,szemközt pedig feltűntek a hegyek a Vértes déli vonulata.Szemközt kivehető volt a Csókakői vár,emlékszem volt olyan,hogy onnan néztünk ide.Mellette pedig ott volt a Csóka-hegy gerince Fejér megye legmagasabb pontja.Annak oldalában túráztunk egyszer Gergővel...Minden gyönyörű volt! A távolban még Székesfehérvárt is látni lehetett.Persze ez más főleg este a meccs után a jó időben volt igazán élvezhető.

Alattunk Bodajk,szemben egy régi ismerős a Vértesi Csóka-hegy

Rázumolva szemben ott a Csókakői vár!

A kálvárián

Felértem végre!

Zoli is felért!

Kigyönyörködés után visszamentünk a városka központjába.Itt pedig egy étteremre leltünk,akkor már lenyomtunk egy babgulyást.Na meg egy kávét és sört is.Még volt kis időnk a meccsig így benéztünk a kis tavacskához.Itt már jártunk Zolikával 21-ben.Gyereknapi rendezvény volt mellette a parkba,de ez minket nem érdekel.Itt sétálgattunk kicsit,innen is feltűnt a szemközti Csókakői vár.Hát nem tudom,olyan 6-8 kilométerre lehetett.A séta után meg a focipálya felé vettük az irányt.Már előzetesen jó szokásomhoz híven felmértem merre kell menni.Így nem okozott gondot,hogy oda találjunk.Amúgy sem volt messze.Odaérve még 45 perc volt a meccsig,így sétáltunk a pálya környékén.Szerencsére találtunk egy kocsmát ahol tudtunk venni ásványvízet.Ez kellett mert a sör meg kiszáritott és éreztem,hogy a pályán nem lesz büfé.

Tavacska Bodajk közepén

Innen is látszik a vár!

A pálya nagyon szép környezetben feküdt.Innen is remek rálátás volt a Csóka-hegyre.Amellett az eddigi megyei pályák közül ahol jártunk talán ez volt a legjobb.Ízléses lelátóról szurkolhattunk amelyen támla nélküli székek voltak.Nem úgy mint pl.Martonvásáron ugye..Büfé ahogy gondoltam nem volt,a helyi klub meglehetősen szegény volt.Eredményjelzőre sem tellett,ahogy a megyei bajnokságban ritka labdaszedőkre sem.Kiérve a lelátóra a mieink már melegítettek,ahol úgy tűnt roppant jó a hangulat.Már ekkor kihalatszottak a poénok amit a játékosok eresztettek el.A csúcs az volt amikor a labda kirepült a pályáról a földekre ahol tiszta dzsungel volt minden.Egyik játékosunk Bazsi ment ki érte akit össze-vissza csipkedtek a szúnyogok és visszatérve nem győzött vakarózni.

Az ellenfél is megjelent.Volt itt meséből kilépő favágóra hasonlító szakállas úriember a csatáruk meg egy jó 120 kilós medve volt.Nem voltunk sokan nézők.Talán jó esetben is ha ötvenen lehettünk.Hiába az utolsó előtti csapatra nem sokan kiváncsiak még akkor sem ha a bajnok volt a vendég.Végre kezdődhetett a mérkőzés.Nem sokáig tartották magukat a hazaiak,hiszen már a hetedik percben megszereztük a vezetést,színesbörű játékosunk Godslove révén.A tizenhatodikban pedig a gólzsákunk Gránicz növelte az előnyünket.Ekkor az egyik hazai néző belénk kötött.Mulatságos körülmények között szerezte Gránicz a gólt amire mi elnevettük magunkat.Amire az úriember belénk állt,hogy mit röhögünk,amikor egy méteres les volt és,hogy mi jobb csapat vagyunk annál mint,hogy játékvezetői segítségre legyen szükségünk.Mondtam neki,hogy nehogy már megtiltsa,hogy a csapatunk góljának örüljünk ha meg a bíróval van dolga akkor neki kiabáljon be,ne nekünk hisztizzen.Erre elhallgatott.Jobb csapat vagyunk persze annál,nem is volt szükségünk bíróra hiszen az első félidő végén már 5-0 arányban vezettünk.

A bodajki pálya

Kezdődik a meccs,a piros-fehérek a mieink

A második félidőt is végig nevettük,hiszen jöttek ki a pályáról a poénos beszólások.Ezeket ugye nálunk odahaza mivel nagy stadion van,nem hallani,de itt pályaközelből igen.Ezekben elsősorban Gránicz jeleskedett,de amikor újra kirepült a labda a pályáról Bazsinak kiabáltunk be,hogy újra ő a soros,intett ki nevetve,hogy nem-nem.A gólokat meg futószalagon gyártottuk bírói segétség nélkül.Hatalmas különbség volt a két csapat között az amúgy teljesen sportszerű mérkőzésen.A vége az lett,hogy 11-0 arányban nyertünk idegenben.Ebben a szezonban már másodszor.A hisztiző úriember is eltűnt...

Zajlik a meccs

Meccs után még majd két óránk volt a buszig,így bóklásztunk tovább Bodajkon.Ekkor mentünk vissza a kálváriára és csináltunk jobb képeket mint délután.Most este ideálisak voltak a fényviszonyok.Ténferegtünk egy nagyot aztán megvártuk a buszt.Az jött rendesen és a menetrend szerint hat percünk lett volna Fehérváron átszállni a dunaújvárosi buszra,ám olyan jól jött a bodajki busz,hogy tíz percünk is volt.Az újvárosi busz viszont meglehetősen lassan döcögött hazafelé,így végül is este 11-re értem haza lakásra.Jó kis bul volt ez az idei sokadik meccstúra,sokat nevettünk a mieink poénkodásain,na meg láttunk 11 gólt is.Még egy forduló van a szezonból aztán jöhet az igazi izgalom az osztályozó...hacsak automatice nem jutunk fel.Ez hamarosan kiderül.

Bodajki főtemplom

Egy kör a Rotary körsétányon

 Jártunk már párszor a Misina-Tubes gerinc sárga jelzésű turistaútján.Ez két ponton is keresztezi a Mecsek ikonikus sétaútját a Rotary körsétányt.Így aztán már többször is kereszteztük a híres sétányt,ám végigmenni még soha nem mentünk rajta végig.Pedig már 2013-ban Gergővel is amikor itt mentünk el,agyaltunk rajta,hogy körbe kéne járni egyszer a Rotaryt.De ez valahogy mindig elmaradt.Elérkezettnek láttam az időt,hogy végre megvalósítsuk ezt a nem túl komplikált tervet is.Így aztán a soron következő túránk már ide vezetett.Zolikával érkeztünk egy májusi pénteki reggelen Pécsre.Az utazás nem volt egyszerű,de erről már korábbi pécsi túráinkon is volt szó,ezért most nem részletezem.Fél kilencre értünk a Dunántúl legnagyobb városába és helyijárattal mentünk fel a Misina tetőre.Innen indult ez a túra.A Rotary körbesétálása önmagában kevés lett volna egy túrának így úgy terveztük elmegyünk még a Tubesekre és a Remeterétre,valamint onnan a pár hónapja elmaradt mecsekszentkúti haranglábhoz is elnézünk.

Rajt a Misináról

Május közepe ellenére hűvös volt kissé,az ujjatlan mellényt mindketten elálltuk.Sütött ugyan a nap,de élénk szél volt és valahol 17 fok környékén lehetett az idő.Ez mondjuk még mindig kellemesebb mint a harminc fok feletti kánikula.A Tv-toronytól indultunk tehát.Magába a toronyba most nem szándékoztunk felmenni,azt megtettük a kilátós túrán pár hónappal ezelőtt.Most sajnáltunk rá koponyánként 1600 forintot.A torony után rögtön ráálltunk a sárga jelzésre.Ez vitt a Misina-Tubes gerincen.Kellemes zöld erdőben ment az út amely már jó háromszáz méter múltán el is érte a Rotary körsétány kereszteződését.Itt fordultunk mi balra azaz a déli oldalra a sétányon.Majd jövünk vissza az északin a kör végén.És ugye féltávnál,vagy ha úgy jobban tetszik fél körnél újra keresztezzük majd a sárga jelzést a kör felső metszés pontján.

A kereszteződés és jobbra a sétány északi oldalára vezető út

Innen kezdtük a kört

Hogy a Rotary körsétány pontosan mi is,most nem írom le,hiszen volt már róla szó ebben a  blogban.Ha kiváncsi vagy rá ide kattíntva elolvashatod.Itt a kereszteződésnél van egy kis pihenő emlékkővel,rajta ott egy felírat is,hogy Rotary.Szóval balra fordulva a sétány déli oldalán kezdtük meg a kört amelyet olyan 3,5 km-esnek ítéltem meg.Szinten ment az út,rendkivül kényelmesen lehetett haladni,ám hiába haladtunk 550 méter magasan a hegy oldalába kilátásunk nem volt.Az erdő nőtt be annyira,hogy nem lehetett kilátni.Jó száz méter múltán volt egy szinte ugyanolyan pihenő kővel mint a kereszteződésnél.Ezt letudva mentünk tovább a sétányon.

Kellemes út a Rotary körsétányon

Egy szinte ugyanolyan pihenő mint pár méterrel korábban

Bár kétségtelenül szép volt a szépséges zöldben menni,a kamerám nehezen boldogult,neki túl sok volt a zöld így a képek nem igazán lettek csúcsminőségűek.Itt-ott felsejlett egy-egy kisebb kilátás,vagy a városra Pécsre,vagy a dél-nyugati végen tornyosuló Jakab-hegy tömbjére,de az út többnyire ment a zöld erdőben,végig szinten.Semmi szintkülönbség nem volt benne.Utak,jelzett és jelzetlenek keresztezték a sétányt amely jól ki volt építve és jól járható volt.Jól is haladtunk a hűvős,de túraidőnek tökéletes időben.Sok látnivaló ugyan nem akadt,de mégis kellemes volt.A kör felénél pedig valóban újra kereszteztük a sárga jelzést,amely itt a Tubesről ereszkedett lefelé (vagy ment fel oda).Itt fogunk majd lejönni mi is nem soká.

Egy a monogrammukkal ellátott követ is találtunk!

Ilyen is volt!

Átérve a kereszteződésen már a gerinc északi oldalán voltunk,itt ment tovább a körsétány.Valamivel talán még kellemesebbnek tűnt mint a déli.Itt bükkösök voltak főleg,míg a déli oldalon szellős tölgyesek adtak árnyékot.Mintha ez lett volna szebb.Pár méter után egy emlékköre bukkantunk,rajta egy aktuális Vörösmarty idézet: "Az ember fáj a földnek". Úgy érzem a jelenlegi helyzetben ami van a világban és az országban ezt nem kell kommentálni...Mentünk tovább,változatlanul továbbra is szinten a kellemes erdőben.Semmi kilátásunk nem akadt,még annyi sem mind a déli oldalon.Már kezdtük feladni,hogy nem lesz kilátás amikor egyszer csak felvillant egy és ez szebb volt mint ami a déli oldalon akadt!

A felíratos kő

Ingerszegény mondhatni unalmas a sétány,de mégis valahogy kellemes...

Alattunk egy völgy húzodott és a ritkuló erdőben felsejlett egy csodálatos kilátás kelet,enyhén észak-kelet felé.Ott a horizonton pedig feltűnt a hegység királya a Zengő.Felemelő,csodás látvány volt!Töbször,több helyről láttam már a Zengőt,de innen valahogy minden eddiginél varázslatosabb látványt nyújtott.A körsétány maradék szakasza nem sok izgalmat rejtett magában és jó háromszáz méter múlva elértük a kiinduló pontot az első kereszteződést.Itt fejeztük be a körsétányt,de a túrának még nem volt ugye vége.Jó ötven perc alatt értünk körbe,persze megálltunk itt-ott,fotózni,videózni.Így nagyjából adja magát a dolog,hogy valóban olyan 3,5 km lehetett a kör.Pontosan adatom sajnos nincs.Na,de mentünk tovább akkor innen a gerincen futó sárga jelzésen!

Varázslatos kilátás a Zengőre

Zolika diadalérzete miután körbejártuk a Rotaryt

Minimális emelkedő után nem volt messze a Kis-Tubes.Itt is jártunk már,nincs öt hónapja az utolsónak,de most nem volt itt senki!Így még nem voltunk itt,ezt ki kellett használni!Felmentünk a Kis-Tubesi kilátóra,ahol majd félórát eltöltöltöttünk a kilátást csodálva.Pedig szinte csak délre láttunk ki.Főleg magára Pécsre és dél-Baranyára,a Villányi-hegységre és a horvát Pavuk-hegységre.Kellemes hely volt és akárhányszor is járok itt,sosem tudom megunni.Aztán mentünk tovább a Nagy-Tubes felé amely a hegység második legmagasabb csúcsa volt a maga 611 méteres magasságával.

A Kis-Tubes

A Kis-Tubesi kilátóban

Itt is volt egy nem túl combos emelkedő,majd elértük a Tubes csúcsát ahol a János-kilátó üdvözölt minket mint régi ismerösöket.Itt sem volt senki!Ez persze köszönhető volt annak,hogy péntek volt.Felmentünk ebbe a kilátóba is.Odafenn most alapos szél volt,de nem volt olyan nagy,hogy ez érdemben zavarjon minket.Itt aztán teljes körpanorámánk volt.Az egész Mecsek belátható volt,egész Baranya és az azon túli Horvátországi részek is.Úgy tudom tiszta időben még a Badacsonyt is látni.Most ezt nem lehetett.Persze így is lenyügőző volt,itt jó húsz percet álltunk.A Tubes után mentünk tovább a sárgán,amely ereszkedésbe kezdett a Lapis felé.

A Tubesi kilátó

Zolikával ökörködünk

Itt csúszkáltam december végén az akkor jeges úton.Most jól járható volt.Újra kereszteztük a Rotaryt,ugye itt mentünk át nem olyan rég amikor a déli oldalról az északira váltottunk.Most viszont mentünk egyenesen a sárgán és hamarosan leértünk a Lapishoz.A turistautak csomópontjában állt a hét törzs emlékmű amely ha a másik irányból jövünk akkor honfoglalási emlékmű.Itt mondtunk búcsút a sárga jelzéstől és a sárga+ jelzésen mentünk tovább.Most a Sós-hegyi kilátót kihagytuk.A sárga+ belevezett a zöld+ jelzésbe és az vitt le a nem túl távoli Remeterétre.Hát itt sem először jártam...

A Lapisi emlékmű

A Remeterét

A Remeteréten sem volt senki!A decemberi tömeg után,ez kifejezetten kellemes volt.Leültünk kajálni és én töltöttem a kamera aksiját mert merülőben volt,így félórát itt is pihiztünk.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt is először... így pár percig rá gondoltam most is,míg Zolika hagyott,mert persze az ő pofája be nem állt szokás szerint.A pihi után jöhetett a túra utolsó szakasza immár a piros jelzésen.Ezt hagytuk ki decemberben akkor a Manóval és a Tizedessel voltunk itt és ők akkor a durván jeges úton úgy ítélték meg ne menjünk tovább.Most viszont mentünk.Kellemes erdei szakasz következett újra,különösebb emelkedő nélkül.Nem volt messze Mecsekszentkút ahová félóra sem kellett,hogy eljussunk a Remeteréttől.

Valahol a piroson

Elérve a haranglábhoz

Mecsekszentkútra beérve rögtön a haranglábhoz értünk.Ide is elakartam már jönni régóta,itt még nem voltam.A haranglábat pedig csak képekből,beszámolókból ismertem.Hát ide is eljutottam végre.Mecsekszentkút amúgy Pécs egyik városrésze,régen önálló település volt,benyúlik egy völgybe a hegyek közé.Szép természeti környezetben találhazó.A harangláb szép volt,de minden zárva volt,csak egy kisablakon tudtunk bekukkolni,odabenn szent képek és figurák voltak,ami szép volt!A Szentkút a harangláb aljában is zárva volt.De maga az építmény szép volt és örültem,hogy láthattam végre.Majd ha egyszer több infó összegyülik akkor megpróbálok a harangláb történetéről írni,ehhez most még nem rendelkezem elegendő anyaggal.Lényegébe itt végződött a túra,de természetesen itt még nem tudtunk kiszállni,elkelett menni egy buszmegállóhoz.

Nagyon tetszett a harangláb

Ehhez át kellett mennünk egész Mecsekszentkúton.Ez végül is szép volt,de betonutas szakasz.Felváltva váltották egymást a szegény viskók és a gazdag paloták.Orrunk előtt ment el a busz és a következőig volt még ötven perc.Zolika javasolta addig menjünk el a következő buszmegállóig,majd még egyszer ugyanezt eljátszottuk.Végül így Ürög felső buszmegállónál ért véget a túra.Innen a 24-es helyijárattal mentünk be a belvárosba.Ott egy olcsó,klassz helyet találtunk ahol alaposan bekajáltunk.Végül kis séta után háromnegyed hétkor induló vonattal jöttünk el Pécsről.A hazaút sem volt egyszerű,a vonatok állandó késése miatt némi szerencsével értünk csak haza félóra késéssel este 11-re.De hazaértünk.

A pécsi vasútállomás

Kellemes jó túra volt,ami egyáltalán nem volt nehéz és túrázáshoz szinte tökéletes időnk volt.A Mecsek hozta a kötelezőt,most is mint mindig szenzációsan szép volt és érezhető volt még sok helyen a kellemes medvehagyma illat.A körsétány nem sok látnivalót nyújt,de mégis valahogy kellemes.A többi rész meg csodás volt.

Ez volt az év tizedik túrája amelyen 12 km-t mentünk.Összesítésben ez idén 137 kilométert jelent,nem nehéz kiszámolni ,hogy ez 13,7 km/túra átlagot jelent.

A tavasz egészen szenzációsan alakult,de úgy fest több bakancslistás túránk már nem lesz tavasszal (de nincs kizárva),de egy meccstúrára Bodajkra még van esély.Majd meglátjuk.