2025. augusztus 31., vasárnap

Nesze semmi,fogd meg jól! - Nyári összefoglaló

Hát itt a vége a nyárnak is,amit én speciel egy cseppet sem bánok.Az idei nyáron olyan fokra emelkedett a nyár utálatom,hogy azt már elmondani sem tudom... Egyrészt ez a túrázásoknak leg nem kedvezőbb évszak.Másrészt a 35-40 fokos kánikula számomra már elviselhetetlen kategória,na és voltak más egyéb más bajaim is az elmúlt hetekben.Egy teljesen jó ősz és tél,valamint egy fantasztikus tavasz után tudtam,hogy a nyártól sok csodát nem várhatunk,de az,hogy ennyire fos lesz arra nem számítottam.Megvoltak persze a magunk kis tervei a nyárra,de ezeknek a töredéke jött össze.Nézzük át részletesen mi történt ezen a semmire se jó nyáron.

Shíva menedéke ezúttal csalódást okozott

 A nyár első buliján Shíva menedékébe tértünk vissza.A menedék névadó kutyájának a születésnapi bulijára.A rendezvény aztán hatalmas csalódást okozott.Inkább a marketing irányába ment el a dolog,mint az,hogy valóban a kutyákkal foglalkoztak volna.Az iszonyatos melegben az volt a leggázabb,hogy nem volt egy csap sem a területen,vízet ha akart az ember úgy kellett venni...Móni és Zolika volt velem,harmadszor voltunk Shíva menedékében,de ez volt az első alkalom,hogy nem éreztük jól magunkat.Ezt a bulit követte az osztályozó ami viszont hatalmas élmény volt!

Szombathelyen

Ugye megnyertük a megyei bajnokságot tavasszal.Ám a feljutásért az NB III.-ba osztályozó mérkőzést kellett játszanunk oda-visszavágós alapon.A sorsoláson a szombathelyi ISA Haladás csapatát kaptuk,az első meccs nálunk volt,a visszavágó Szombathelyen.Már a hazai meccs is jó volt,Pécsről is érkeztek barátok nekünk szurkolni.Már-már lemondtunk a sikerről mert rosszul alakult a mérkőzés,de aztán sikerült fordítani és megnyerni azt.A visszavágó Szombathelyen volt amire elmentünk Zolikával.Hatalmas élmény volt annak a napnak minden perce és joggal pályázik az év legjobb napja címre.Már az első perctől kalandos volt minden,A bedöglő vonat,aztán egy ismeretlennel való hosszú beszélgetés a Savaria IC-n. Az,hogy eljutottunk az életben először végre Szombathelyre a séta a városban és a meccs amit ott is megnyertünk,na meg az ünneplés a játékosokkal a meccs után. Életreszóló élmény volt.De a haza út is.Tudtuk csak másnap reggelre érünk haza.Így aztán félig Győrben,félig a budapesti Margit-szigeten éjszakáztunk,de minden olyan klassz volt.Ez volt a nyár legjobb bulija.

Csodálatos volt Győr az éjszakában...

Továbbra is a meccstúrák határozták meg a nyarat,de volt két olyan túránk ami hagyományos bakancslistás túrának minősül.Még júniusban folytattuk a Balatoni kéket,a hatodik szakasszal.Hál isten nem volt elviselhetetlen meleg aznap.Szép tájakon mentünk és olyan nagyon el sem fáradtam.Aztán júliusban beütött a karch...vagy mi.Mindig is a július volt a leggyengébb hónapunk,egy-egy kivétellel,de az idei júius minősíthetetlenül szar volt.Először is nem voltunk sehol,de nem is volt hozzá semmi kedvem.Sajnos Móni gyógykezelése súlyos anyagi vonzalmakkal járt,így a pénzem végére értem a nyár közepére.Ezzel pedig nem,hogy túrákra nem telt,de a saját magam lábfájásának kezelésére sem.Beállt majd három hét szünet és ezalatt a lábam olyan fokon kezdett el fájni,hogy komolyan azt gondoltam nem lesz más,mint az,hogy lekell vágni...A kedvem is ezmiatt a béka segge alatt volt és az égvilágon kivül semmi kedvem sem volt még egy apró kimozdulásra sem.Augusztusban tudtam magamra is költeni,de ekkor már olyan fokon fájt a lábam,hogy a javulás még most is egy lassú folyamat...

A legszebb rész a balaton kék hatodik szakaszán

Augusztusban azért már kezdett hiányozni a kimozdulás.Legalább az új fociszezon elindult így a meccsekre azért még ki tudtam menni.Aztán mondtam Zolikának megpróbálkozom egy túrával,de olyant keressünk ami nem nehéz,lehetőleg hegy nélküli.Így aztán Zolika agyából pattant ki a Balaton kör,hogy szakaszosan járjuk körbe a Balatont.Ez kánikulában is teljesíthető túra és nincs benne felfelé menet.Na meg bármikor ki lehet szállni belőle.Így aztán egy Siófok - Zamárdi túrával fogtam újra bele a túrázásokba.Bírtam jól,de a hazaérkezés másnapján kezdett újra iszonyatosan fájni a lábam.Ez újfent rendkivül elkeserített.De aztán mégis belefogtunk egy újabb túrába,ez már egy meccstúrával egybekötött túra volt.

A siófoki moló,csodás emlékek fúznek ide a múltból

Dombóváron játszott a csapat bajnoki mérkőzést már az új szezonban.Ha Dombóvár akkor gondoltam járjuk alaposabban be a Konda-völgyet,mert eddig csak az elején voltunk.Ez könnyű terep,felfelé menetek nélkül.Zolika benne volt.Remek túra volt ez is,majd elmentünk a város másik részén található Szigeterdőbe is.Majd onnan mentünk ki a meccsre.Jó kis nap volt ez is,de hazaérve ugyanazt tapasztaltam,hogy túra után bizony fáj a lábam...Ekkorra viszont már sikerült beszereznem minden olyan gyógy dolgot ami talán segíthet.Szenvedek még most is vele,mégha néha azt érzem,hogy van némi javulás.

A Konda-völgy eddig számunkra ismeretlen része

Még egy meccstúra volt hátra.Budapest volt a cél,Óbuda.Itt most nem túráztunk külön.Aquincum mellett volt a pálya ahol játszottunk.Hosszú idő után kaptunk ki,de ha már ott voltunk az ókori romok mellett,kicsit bekukucskáltunk oda is.Szép és érdekes helynek tűnt és talán majd egyszer eljövünk jobban bejárni azt.Ezzel a bulival végződött a nyár.Zoli még erőltette,hogy menjünk el a Thury várba Várpalotára,de újra úrrá lett rajtam a semmihez sincs kedv érzése,így ez most kimaradt.

Aquincum
Ez volt a nyár.Gyakorlatilag a terveinkből semmi sem valósult meg,egyedül az a balatoni kék túra.Ilyen fos nyárra nem emlékszem az életemből,nem is az,hogy alig-alig voltunk valahol,hanem,hogy ennyire nem volt életkedvem,ilyent még nem tapasztaltam.A június még úgy ahogy jó volt.A július meg egyszerűen katasztrófa.Augusztusban akadt némi javulás.Erről a nyárról így többet nem nagyon tudok mit mondani.Szívből örülök,hogy vége.Remélem a nagy melegeknek is.Az,hogy hogyan alakulhat az ősz,majd a következő bejegyzésemből derül ki,amelyben az őszi tervekről lesz szó.

A nyáron mindössze három film készült.Ezeknek nem szentlelek most külön bejegyzést,hanem beillesztem őket ide:



2025. augusztus 24., vasárnap

Vesztes meccstúra

 Régen kaptunk már ki,de most ez is megtörtént.Persze nincs olyan csapat a világon amely soha nem kap ki,ez valahol törvényszerűség,hogy előbb-utóbb megtörténik.A fövárosban játszottuk a soron következő mérkőzésünket a Kelen csapatával,Óbudán.Mivel még küszködöm a lábfájással és hiába voltunk szabadságon a héten,sehova nem tudtunk menni,így úgy döntöttünk eljövünk a meccsre.Ez nem bajnoki volt,hanem kupa.Ahogy mindig most is Zolikával.Nem terveztünk most a meccs mellé túrát,noha lehetett volna és egy kisebb jövés-menés azért így is lett.Nem kellett korán indulni,a fél tizenkettes vonattal jöttünk a Délibe.Ugye egy hét meg egy nap múlva ezt már nem tudjuk megcsinálni csak egy Kelenföldi átszállással,hála valamelyik kötsög baromarcúnak.Egyre értünk fel és hát miért is ne gyalog mentünk ki a Margit hídi hév megállóhoz.A lábamnak kifejezetten jót tett a séta,de túrára persze most nem mentem volna.

Aquincum

A hévnél kellemetlen meglepetés ért.Hiába értünk ide ötven perc alatt,még valamivel több mint két óránk volt a meccsig,de egy pillanatra azt hittem nem érünk majd oda.A hév nem járt,helyette potlóbuszok jártak a Szentlélek térig és onnan indultak a vonatok tovább.Beletelt kis időbe míg megtaláltuk azt a buszmegállót ahonnan a potlóbuszok indultak,de végül is megtaláltuk.A Szentlélek téren pedig átszálltunk és még időben kiértünk Aquincumig.Itt szálltunk le,mert itt volt nem messze a pálya ahol a mérkőzést rendezték.El is indultunk,közben maga Aquincum mellett vezetett az út.Az utcáról csodás rálátásaink voltak a romokra amik nagyon tetszettek.Csináltunk is jó pár fotót.Majd megkerestük a bejáratot is.Mivel még volt egy és negyedóránk a meccsig,úgy gondoltuk ha nem túl drága a belépő bemegyünk egy félórára.De aztán kiderült,hogy igen drága...Erre most nem akartunk koponyánként háromezer forintot adni...

Tetszett Aquincum!

Drágáltuk a belépőt,de majd egyszer eljövünk.

Balra kanyarodtunk aztán egy utcába.Itt volt az óbudai Auchan,vele szembe volt a pálya.Bementünk az áruháza kis italt és kaját venni.Nagyon tetszett a hatalmas áruház,sokkal jobb volt mint a mi otthoni Intersparunk ahova jómagam járok vásárolni.Sikerült is bevásárolni,majd indultunk a szemben lévő pályára,amelynek bejárata az egyik mellékutcából nyílt.Meglepetésre a belépés dijtalan volt! No lám,így is lehet... Pofás kis pálya volt,ezen BLSZ I.-es meccseket szoktak rendezni alighanem.Egyetlen hiányossága volt,hogy nem volt eredményelző.Míg a lelátón elfoglaltuk helyünket találkoztunk klubunk elnőkével és élettársával,valamint az első számú kapusunkkal Jancsival.Őt nagyon kedveljük,váltottunk vele egy-két szót.Megtudtuk ma nem ő véd,hiszen lehetőséget kell adni a bajnokin kevesebbet szereplő játékosoknak is.Ezután elfoglaltuk helyünket.

A gázgyári pálya

Jó kétszázan gyülhettünk össze a meccs kezdetére.Valóban nem a legerősebb összeállításban kezdtünk és ennek meg is lett az eredménye,mert nem tudtunk mit kezdeni a masszív lelkes ellenféllel,még úgy sem,hogy ők egy osztállyal lejebb szerepelnek.Gondoltuk szünetben változtat majd valamit az edzőnk mert nem münködött a csapat játéka.Ezt azonban nem tette meg,ennek pedig az lett a következménye,hogy kaptunk egy gólt...Ezután történt változás.Innentől kezdve mi irányitottuk a mérközést,szinte csak nálunk volt a labda,sorra vezettük a támadásainkat,de egyenlíteni nem sikerült a hösiesen védekező hazai csapattal szemben.Így az lett a vége,hogy kikaptunk.Ez hosszú idő után történt meg újra.Mert legutóbb május elsején a Sárbogárd elleni vármegye kupa találkozón kaptunk ki szintén egy nullra,bajnokin meg tavaly októberben (hozzáteszem a bajnokságban még veretlenek vagyunk).Hát így alkult,van ilyen.Kijövet elköszöntünk Jancsitól aki jó utat kívánt,mi meg mentünk a hévhez vissza.

A meccs hevében

Most kikaptunk,de a vereség is az élet része...

Útközben még megcsodáltuk egy hatlyukú kis hídat Aquicum egy darabját ami egy forgalmas út közepén állt.Átmenni közelebb hozzá esélytelen volt.Aztán megvártuk a hévet,bementünk vele a Szentlélek térig,onnan pedig busszal a Battyányiig.Innen pedig metróval a Délibe.A vonatunkat simán elértük.Alighanem ez volt az utolsó alkalom,hogy a Déliben olyan vonatra tudtunk szállni ami egyenesen haza megy (lásd:előző bejegyzésem),hála annak az idiótának aki ezt kitalálta... Ha nyolc nappal később van ez a meccs,nem értük volna el ezt a vonatot,mert lekellett volna mennünk Kelenföldre...Még várhattunk volna akkor két órát...Így most még fél kilencre simán problémamentesen haza értünk.

A hatlyukú csoda,ami lehet,hogy nem is híd

Végül is nem volt rossz buli ez az apró kirándulás.Persze kikapni sosem jó,de ez előfordul.Szurkolunk tovább.Most biztos lesz három hét túra szünetünk,hiszen Móninak kórházba kell mennie,nekem meg így nincs kire hagynom a kutyámat.Remélem a három hét alatt valamennyire javul majd a lábam,most rendeltem egy talán az eddigieknél jobb krémet rá.Három hét (vagyis most még négy) múlva Balatonlellén játszunk bajnoki mérkőzést,arra elakarunk menni,ha úgy áll a dolog akkor azt úgy megcsinálni,hogy egy túrával kombináljuk ahogy múlt héten Dombóváron is tettük.De ez még a jövő zenéje.

2025. augusztus 21., csütörtök

Viszlát Déli!

 Talán írtam róla pár hónapja,hogy mi szükség volt egy buszjárat évtizedeken át jól megszokott útvonalát megváltoztatni.Ugye a Dunaújváros-Komárom járatról volt szó,talán van aki emlékszik rá.Ez a járat volt nekünk a kulcs a Vértesbe.Átszállás nélkül eltudtuk érni a hegység több pontját anno.Most is valami hasonló dologról van szó.Próbálok értelmet keresni az értelmetlenségben,de képtelen vagyok.Most vonatról van szó,vonatokról.Amióta az eszemet tudom a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok a Déli pályaudvarra mentek.Mindig.Most valahonnan megint előjött egy agyoniskolázott jóképességű barom és megváltoztatta ezt.

Ilyen vonatok közlekednek Dunaújváros és Budapest között

A történet talán ott kezdődik,hogy csináltak Iváncsa és Százhalombatta között egy új vágányszakaszt.Az hagyján,hogy ez a szakasz elkerüli Ercsit.A szakaszt át is adták de a dunaújvárosi vonatok a régi megszokott útvonalon jártak,talán reggel volt egy zónázó vonat ami arra ment.Kiderült,hogy ezen a szakaszon akár 160 km/h sebességgel is tudnak menni a vonatok.A mi vonatjaink azonban még mindig a régi bevált szakaszt használták.Aztán előjött a semmiből egy agytröszt és úgy tűnik szeptembertől minden megváltozik.Az eddigi Dunaújvárosból induló S42-es vonatot Z42-re keresztelik,ami ugye zónázót jelent.Aki nem tudná ez azt jelenti kb.mint régen a gyorsított személy,nem áll meg mindenhol.Na és Iváncsától az új szakaszra terelik és ugye Százhalombattánál tér vissza a régire.Kimarad Ercsi és a Dunai kőolaj állomás.Ez azért érint érzékenyen mert Ercsi szok kelleni a túrázásainkhoz na és az itt található Shíva menedékébe is jártunk ugye.Vonattal.

De jó.A vonatoknak így 24 perccel fog rövidülni a menetidejük Budapestig.Igen ám,de ezen dunaújvárosi vonatok már nem a Déli pályaudvarra fognak közlekedni....Agytröszt barátaink ugyanis kitalálták,hogy akkor menjenek Kőbánya-Kispest állomásra.Ez lesz ezentúl a végállomás és innen is fognak indulni Dunaújvárosba.Nah köszönjük szépen!

A számomra kritikán aluli Kőbánya-Kispest állomás

Nem tudom ennek mi értelme volt...Ha a Délibe akarok menni ami nekünk kulcsfontosságú állomás volt sok tekintetben,akkor le kell szállnom Kelenföld állomáson és átszállni egy Délibe menő vonatra.Így aztán ugrik is a megtakaritott 24 perc...Hazafelé ugyanez a verzió.Mivel nekünk a Déli többet kellett a történelemben mint a Köbánya-Kispest állomás,így ha onnan akarok hazajönni,akkor lekell vonatoznom Kelenföldre és megvárni a Köbánya-Kispest felöl jövő Dunaújvárosba közlekedő vonatot.Hát ki van ez találva kérem szépen!

A legszebb az volt,hogy az egyik agytröszt közösségi oldalán (nem kívánom megnevezni az illetőt) amikor ezt közzétette még szinte csápoltak is neki,szívecskézték vagy ölelés lájkkal jelezték mennyire örülnek ennek,a sok agymosott...Közben aki kritiával illette a dolgot azt szépen kikezdték persze....

Hát ez van,itt tart ma ez az ország.Minden téren olyan visszafejlődés van,hogy az elképesztő,de te vagy a fasz ha ezt bárhol is szóvá teszed.Mert minden ami most van az szép is jó ugye... 

2025. augusztus 19., kedd

Túra a Kis-Konda patak völgyébe

 Hát ahogy ígértem neki indultunk barangolni Dombóvárra a Kis-Konda patak-völgyébe.Ismét összekötöttük a kellemest a hasznossal hiszen Dombóváron játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,de a meccs csak délután fél hatkor kezdődött.Így előtte bőven volt idő túrázni egyet már a városban megtalálható Kis-Konda patak völgyében.Nem is kellett korán indulni,hiszen csak negyed nyolckor indultunk és háromnegyed tízkor már ott is voltunk Dombóváron.Jártunk már a völgyben,így pontosan tudtam merre kell menni.El is indultunk.A völgy bejárata a vasútállomástól 800 méterre van,útközben a vasúti gyűjtemény szolgált látnivalóval.Most Zolikával voltam,de jártam itt tavaly márciusban Mónival is.Ezt követően hamar elértük a völgy bejáratát.Erdősre váltott az út.Noha az elmúlt napokban kibirhatatlan kánikula tombolt,mostanra elviselhető szintre csökkent a meleg.A helyenként feltámadó élénk szél pedig kifejezetten kellemessé tette az időt.

Vasúti gyűjtemény park

Az út egyenesen vitt a völgybe,a növényzet alaposan benőtte a dolgokat így alig lehetett észrevenni a nem túl messze lévő Landart-hídat,két oldalán a szempár pedig teljesen észrevehetetlen volt a sok falevél miatt.Tavasszal vagy télen már messziről látni amúgy.Közel kellett menni,hogy lássuk a szemeket amely egy ötletes grafiti volt a híd két oldalán.Az alagútban valakik viszont alaposan összebaszták a színvonalas grafiti alkotást.Mentünk tovább és a Fogadalmi liget szép rétjére jutottunk.Itt volt egy kis erdei pihenő,adta magát a dolog,hogy megreggelizzünk.Itt ettünk anno Mónival is.A pihenő azonban nem volt jó állapotban,a pad szétörve az asztal hiányzott a szemetes meg megvolt nyomorítva..Ettől függetlenül tudtunk kajálni.A közeli kis legendás tó amelynek legendájáról előző bejegyzésemben írtam,teljesen ki volt száradva.Itt volt a Kispolgárok parkja is.Erről is írtam mit is takar az előző bejegyzésemben,ott utána nézhetsz!

A Landart-híd

A rokkant pihenő

Végül üggyel bajjal rájöttünk,hogy az itteni domboldal jó nagy területen maga a Kispolgárok parkja.Feljebb mentünk,ott egy jobb állapotú pihenőt találtunk.Majd visszajöttünk a völgybe az útra.A domboldalba a szabályos rendszer szerint ültetett fák és pár tábla is jelezte,hogy ez itt végig a Kispolgárok parkja.Aki nem olvasta volna az előző bejegyzésem annak elárulom,hogy arról szól ez a park,hogy a helyi újszülötteknek fákat ültetnek minden évben.Letértünk balra a völgy ösvényéről.Itt volt maga a Kis-Konda patak és a Szárazréti-tó.A patakban alig volt most víz,hála a hetek óta tartó szárazságnak.A tó viszont szép volt most is.Ezt körbejártuk.Volt itt minden nyugágyak,székek,padok,pihenők,szobrok,szemetesek,erőléti játszótér...szóval klassz volt.A környezet is magával ragadó volt.

A Kispolgárok parkja

A Szárazréti tónál

A tó végén ott volt az a kőpark,amit már megcsodáltunk korábbi itt jártainkkor is.Egy kapu szerűségen kivül emlékkövek voltak itt,minden év májusából.Lassan visszatértünk az ösvényre és mentünk tovább a völgyben.Korábban mindig csak eddig jöttünk,ez volt az első alkalom,hogy tovább indultunk az ösvényen.Még a Kispolgárok parkjának itt található részei adtak látnivalót,majd elértük a 61-es országutat,amit kereszteztünk.Átkelve folytatódott a völgy és az ösvény tovább.Erre korábban még nem jártunk.Ez volt itt Dombóvár Tüske nevezetű része.

Kellemes ösvény

Jó egy kilométer múlva pedig már ott volt maga a Tüske-tó.A több kilométer hosszó tó nagyon szép látvány volt.Tudtuk nem soká átlehet kelni rajta.Így úgy gondoltuk most az átjáróig megyünk,a túloldalon meg visszajövünk.Aztán majd egyszer eljövünk bejárni az egészet.A tó horgásztó volt,rengeteg stég jelezte ezt.Jobb oldalt meg nyaralók sora tűnt fel.Jó egy kilométerre volt a híd amint áttudtunk kelni a tavon.Mellette pedig csónak kikötő árválkodott.A híd nem a teljes tavon vezetett át.Egy földnyelv egy félsziget húzodott be a tóba,arra vezetett rá.Szép volt.Íves híd vitt át oda,a hídról lehetett látni még a tóból egy jókora részt,de az még messze elterült.Majd egy napon talán elmegyünk arra....

A csónakkikötő és a híd

A félsziget

A túlparton aztán visszafele irányt vettünk.Egy erdőben kanyargott az út,nem volt annyira jó mint a másik part.A vízhez is csak egy ponton vitt ki.Majd kivezetett egy kukoricaföld mellé,ott jöttünk vissza addig a pontig ahol először megláttuk a Tüske-tavat.Itt kiszálltunk a völgyből egy másik kivezető útra léptünk amit előzőleg már kinéztem.Ugyanis egy étteremhez vitt az út.Így búcsút vettünk a völgytől és elmentünk ebédelni.Úgy érzem jövünk majd még ide!Egy olcsó színvonalas éttermet sikerült találni ahol böségesen megebédeltünk.Egyetlen bajuk az volt,hogy a kiszolgálás egy kicsit lassú volt.Így némi időt is vesztettünk,de úgy éreztem van mér rá idő így is,hogy elmenjünk a város másik részén található Szigeterdőbe.

Ebéd

A belvároson át vitt az út a híres víztorony mellett.Mónival is jártam erre tavaly márciusban.Majd a focipálya mellett menünk el ahol a meccs lesz.Végül is könnyen oda találtunk a Szigeterdőbe.Itt is Mónival jártam.Zolika először volt itt.A remek sétányok,a nagy fehér szobrok és a vártorony mindkettőnket lenyügőzött.Ráadásul egy olyan csapot is találtunk itt amelyből a nagy meleg ellenére is kiváló hideg víz folyt!Megcsodáltuk a szobrokat és tornyot majd mentünk a meccsre.Majd egy napon írok a Szigeterdőről is részletesen,mert olyan hely amely megérdemli,hogy minél több ember tudjon róla.

A víztorony

A Szigeterdő

A torony

A pálya olyan 800 méternyire volt a Szigeterdőtől.Fele annyiba került a belépő mint odahaza...Két játékos is köszönt nekünk amikor megláttak minket.Dunaújvárosi sállal jeleztem,hogy vannak vendégdrukkerek is.De úgy tűnt csak mi vagyunk itt Dunaújvárosból (meg egy-két szülő).Jól alakult aztán a mérkőzés amelyen szinte teltház volt,persze a kis stadionban az 500 néző már teltházat jelentett.Vezettünk 2-0 arányban,aztán 2-2 lett a vége,sőt majdnem kikaptunk a végén egy gyermeteg hibából...Hazafelé írtam messengeren a kapusunknak aki ismerösöm,hogy lábon kihordtunk egy infarktust...A meccs után jó 45 percünk maradt elérni a vonatot,így szedtük a sátorfánkat.Szerencsére tudtam merre kell menni.

A meccsen

Simán elértük a vonatot.Az állomáson meglepetés ért.Egy férfi köszönt ránk,aki nézi a videóinkat a you tube-n és ránk ismert.Hm,ez jól esett!A következő faluig ment,addig kellemesen elbeszélgettünk vele.Mi aztán rendben hazaértünk.Nem tudom hova kell felérni,de pontosak voltak a vonatok hazafelé.Fél 11 után már itthon voltam.Kellemes jó nap volt,még úgy is,hogy a fájós lábam még nincs igazán rendbe és azóta szenvedek vele...

Ez volt az év tizenharmadik túrája.Meccstúrával egybekötve.Most 13 km-t mentünk mindennel együtt.Így tartunk most ebben az évben 176 kilométernél ez pedig13,53 km/túra átlagot jelent.Fájós lábkorszakban ez is jó.

2025. augusztus 16., szombat

Kis-Konda-patak és völgye

 Érdekes dolgokat produkál néha az élet.Hála túrázásaimnak egyre több és több helyet ismerek meg az országban.Ellentétben másokkal én nem vágyom külföldre (persze ha úgy adódik nem mondok nemet rá) inkább a saját országomat szeretem megismerni,felfedezni.Ennek az országjárásomnak köszönhetem azt is,hogy a részemről korábban lesajnált település Dombóvár szépen lassan a kedvencemmé nővi ki magát!Persze,mert mit láttam korábban a településből: a vasútállomást és környékét ahogy húz ki és be a vonat.Valamint néha a vonatpotló busszal átrobogtam rajta.Így aztán olyan semminek tűnt az egész,ki szűrkének.Pedig egy nagyon kedves kisváros,amelyre ebben az évtizedben jöttem rá,hiszen mostanság volt módom és lehetőségem jobban megismerni a települést.Nagyon sok érdekesség van itt,olyan helyek is ahol akár túrázni is lehet,még úgy is,hogy nem igazán vannak hegyek a városka mellett.Egyik ilyen hely a Kis-Konda-patak - völgye.Korábban csak képekről ismertem aztán volt szerencsém kétszer el is jönni ide.Kellett kis idő,hogy rájöjjek,hogy amit eddig láttam a völgyből az annak  a kb.10%-a csak.Mert vannak itt csodák bőven!

Gyalogút a völgyben

Sajnos nem bövelkedik az iinternet sok információról a völgyről,elég méltánytalanul szerintem.Nem tudom mennyire felkapott a hely,nem tűnt annak itt jártaimkor.A fenséges völgyet legkönnyebben a dombóvári vasútállomás felöl tudjuk megközelíteni.Már a vasútállomással szemben a kiállított gőzmozdony mellett van egy "kitörése" a völgynek,de ez nem igazán említésre méltó még.Az állomástól akár a Bajcsy-Zsilinszky utcán,akár Kórház utcán haladva a Gyár utcába kell letérnünk.Annak inkább a Kórház utcához közelebb eső részénél indul befelé a gyalogút a zöldövezetbe.Innen indul ki a Kis-Konda-patak völgye.Jelzés erre már nem vezet,de adja magát a dolog,eltévedni nem lehet!Az állomástól ez a gyalogút a Kórház utca felé 800 méterre van!

Fenséges helyek még Dombóvár területén!

Maga a völgy vagy a patak ahogy tetszik kettéosztja Dombóvárt - Ódombóvárra és Újdombóvárra.Maga a patak itt a város területén ömlik aztán bele a Kaposba.A völgy észak,enyhén észak-nyugati irányban vezet ki a városból.Nem találtam infókat a hosszáról,néhány leírásból rakom össze a képet,hogy lényegében elér egészen Szakcs településig! Így ha ezt számitjuk végpontnak akkor a völgy hossza nagyjából 10 kilométer lehet!Választhatunk: csak itt a város területén található szakaszon sétálunk,túrázunk,botorkálunk vagy elmegyünk felfedezni végig.Érdemes mindkettőbe belefogni.Ha csak egy laza kis zöldövezeti sétára ruházunk be,elég ha nem megyünk ki a városból,viszont egy túra keretein belül érdemes belevágni és végigmenni rajta!

A Szállásréti tó mellette érdekes kövek

Nézzük át mit láthatunk ha csak a város területére eső szakaszt választjuk.A gyalogúton haladva csodás zöldövezetbe érünk ahol akár növnyritkaságokat is láthatunk.Majd lassan elérjük a híres "szemes" hídat.Esküszöm nem jut eszembe most a neve,pedig tudtam,de nem is találok róla infókat.A híd két oldalán/pillérén hatalmas szemet grafitizett valaki a múltba,de pont ettől lett roppant jópofa a dolog.Nagyon ötletes a dolog és nekem tetszik is.Bemutatok róla egy fotót ha már konkrétan a híd nevére nem emlékszem.

Na közben mire végeztem a bejegyzésre megleltem a híd nevét,így utólag beillesztve ide ez a Landart-híd!

Roppant ötletes szerintem

A híd alatt áthaladva gyakorlatilag a Kneipp ösvényre érünk,balra feltűnik maga a Konda patak kicsivel arébb pedig a Szállásréti-tó.Jobbra pedig szép réten egy ízléses pihenőhelyet találunk ahol érdemes megpihenni,uzsonnázni vagy akár gyönyörködni a helyben.Ez itt a Fogadalmi liget.

A Kneipp-ösvény a dombóvári Fogaldalmi ligetben található, romantikus környezetben, egy kis tó mellett. "A monda szerint, ha a tó vízében kedvesünkkel együtt megmossuk az arcunk, és elmondjuk a fogadalmat, a Napisten áldásával örökké egymáséi leszünk." - a romantikus helyszín a szerelmespárok kedvenc találkozóhelye a környéken.
A Kneipp-ösvény 125 m hosszan fut, a különböző felületeken való mezítlábas járás javítja az egyensúlyérzéket, segít a lúdtalp, valamint a gerincproblémák kialakulásának megelőzésében - és nem utolsó sorban nagy élmény. Jótékonyan hat az ér-, és idegrendszerre, és erősíti az izomzatot is. Az ösvény elején egy "merülő kádat" is használhatunk, amelynek hideg vizébe bele kell mártani az alkarunkat, így serkenthetjük a vérkeringésünket.

Megkapó környezet

Érdemes körbejárnunk a tavat amelyhez kis hídon a patak felett juthatunk át.A gyönyörű környezet mindenkit magával fog ragadni!

A tó körül szép emlékköveket találunk és akár nyugágyakat is,padokat.Legalábbis amikor én utoljára itt voltam még voltak.A tó megcsodálása után térjünk vissza a völgybe! Megtaláljuk még itt a Kispolgárok parkját amelyben évről évre új fák kerülnek elültetésre. 2007 óta vált hagyománnyá Dombóváron,hogy az előzá évben született gyermekeknek értékteremtő,kedves emléket állítanak.A fákon különböző relikviákat láthatunk (cumisüveg,csörgő,kisjátékok) melyet a szülők az ültetés után akasztanak gyermekük fájára.Igazán különleges élményt ad!

A városi szakasz ezután nem sokkal véget ér,érdemes még azért néhány méternyit barangolnunk tovább is.

Itt aztán lehet romantikázni!

A völgy további részén már jómagam sem jártam,így leírásokból,térképekről tudom a további dolgokat.A völgy még elhalad Dombóvár "Tüske" nevezetú gondolom városrészénél ahol aztán feltűnik már maga a Tüske-tó is.Annyit olvastam még,hogy a nyolcvanas évek első felében kisvonat is járt erre...

A tőzegbányászat által létrehozott mélyedésekben, a Kis-Konda-patak felduzzasztásával létrehozott Tüskei-horgásztó és Kiskondai-halastavak környékének természet közeli állapotú vizes élőhelyei és vízparti ligetei számos ritka, védett faj számára biztosítanak élőhelyet és táplálkozó területet. A vizes élőhelyi jellegből adódóan különösen kétéltű- és hüllőfaunája értékes. Az emlősök közül kiemelkedő a vidra (Lutra lutra) előfordulása. A völgyben 1980 óta folyik madárgyűrűzés és vonulás kutatás, így a madárfaunára vonatkozóan részletes adatok állnak rendelkezésre. A megfigyelt fajok száma 172, amelyek között több ritka, védett madárfaj is előfordul, mint például a réti sas (Haliacetus albicilla), a nagy kócsag (Egretta alba), a kis kócsag (Egretta garzetta), a fekete gólya (Ciconia nigra) és a fehér gólya (Ciconia ciconia).  A patak menti természet közeli állapotú ligetek, gyepek - különböző jellegű tájak közötti összeköttetést teremtve - regionális szintű ökológiai folyosót képeznek.  A tavak és parti sávjaik a környező „agrársivatagban” üde látványt nyújtó változatos, természetszerű benyomást keltő tájképi együttesek.

Tüske-tó

Maga a tó aztán Kiskonda halastavak névre vált ahogy fokozatosan közeledünk Szakcshoz és három ágra osztódik! Hát durván ez a lényeg,ezek amiket találtam infókat a völgyről,illetve van amit személyes élmény alapján írtam le.

A völgyben annak még a városban található szakaszán jómagam kétszer jártam.Először 2021 tavaszán Manó és Zolika barátaimmal, 2024 márciusában pedig Mónival.Ha isten is megsegít akkor e sorok írásakor - holnap újra eljövünk,most azonban az a terv,hogy kimegyünk a Tüske tóig egészen addig ameddig az erő (még küdök a lábfájással) és a meleg engedi.Jó lenne addig a részig eljutni ahol három ágra osztódik a tó.De ezt nem boritékolom.Nagy a kánikula és igazából meccsre jövünk most Dombóvárra,mivel itt játszik bajnoki mérkőzést a csapatunk,így az időre is figyelni kell majd,hogy oda érjünk.Csak gondoltuk előtte jó szokás szerint túrázunk egyet.Na és még jó lenne elmenni a város másik részén található Szigeterdőbe is...

Ha sikerül a küldetés akkor természetesen lesz róla bejegyzés.De egyszer jó túraidőben majd reményeim szerint visszatérünk bejárni az egészet mert mostmár birizgálja a fantáziámat!

2025. augusztus 14., csütörtök

Lebontják a Dévényi kilátót...

 Hemzsegnek a szomorú hírek a kilátókról.Lezárás,életveszély,lebontás...ezzel van tele a közösségi média,amely rendkivül elszomorító! Mi történt ezekkel a kilátókkal?Mit spóroltak ki belőlük,hogy egyre másra érkeznek az ilyen és ehhez hasonlatos hírek.Újabb olyan kilátót ítéltek halálra amely mélyen itt van a szívünkben.Amelynél Gergővel jártunk egy csodás őszi napon.Az ilyen hírek mélyen letaglóznak,hiszen nem volt kizárva egy visszatérés ide..

A Dévényi kilátónál 2016 októberében

A piliscsabai Nagy-Kopasz-hegyen álló Dévényi Antal-kilátó – vagy más néven „Jenga-torony” – állapota nem most kezdett romlani, hanem évekkel ezelőtt. „A tömör, ragasztott faanyagú faszerkezetet több gombafaj egyidejű támadása érte, amely ellen a hagyományos faanyagvédelmi módszerek nem bizonyultak hatékonynak” – írja a Parkerdő a közleményében. A torony megdőlt, a fa korhadni kezdett. Az erdészet lezárta a balesetveszélyes kilátót, és szakvéleményt készíttetett: a szakértők szerint mostanra annyira károsodott a faanyag, hogy nem lehet megjavítani.

Itt még rendben volt

A bontási munkálatoknak 2025 őszén állnak neki. A látványos, ám tiszavirágéletűnek bizonyuló Dévényi Antal-kilátó összesen mintegy 30 ezer látogatót fogadott. Hogy mi lesz a helyén, arról az erdészet a bontás után egyeztet majd a piliscsabai önkormányzattal.

Eddig a hír.Vajon mi az oka annak,hogy sorra mennek tönkre az ország kilátói,válnak életveszélyessé,lezárják őket vagy éppen lebontják.Nem nehéz kitalálni mi lehet ennek a fő oka.Természetesen a belőle kinyert,kilopott pénz amelynek a minőség és az időállóság látja kárát.Félek ez nem az utolsó erre a sorsra jutott kilátó.Senkinek se legyen kétsége felőle,hogy lesznek még ilyenek...

Gergő a kilátóban azon a csodás túrán

A kilátóban egyetlen egy alkalommal jártunk,de az nyomot hagyott.Egy fantasztikusan klassz túra keretein belül érintettük a kilátót egy olyan túrán amelyet Gergő talált ki.Ezért is fájó,a kilátó halálra ítélése.Éppen agyalgattam,hogy a tízéves évfordulókor megcsinálom újra ezt a túrát,dehát Gergő és immár a kilátó nélkül nem sok értelme maradt...

2025. augusztus 10., vasárnap

Balaton kör - I.szakasz

 Egy-két bejegyzéssel ezelőtt jeleztem,hogy akkor megkezdjük a végül is Balaton körre keresztelt túránkat a Balaton körül.Hogy ez miből áll pontosan és mi az elképzelés benne van abban a bejegyzésben,de megkönnyitem azok számára akiket érdekel és nem tudják hirtelen hova rakni a dolgot,belinkelem ide azt a bejegyzést: ide kattíntva elolvasható.Itt most nem térek rá ki külön részletesen.Lényeg,hogy Siófokról indulva Keszthely felé haladva körbejárjuk a Balatont gyalog!De...ez a túra csak kánikulai időszakra lett kitalálva,évi 2-3 alkalommal ha eljövünk rá és szakaszosan csináljuk meg.Ennek eredménye pedig az lesz,hogy évek múlva érünk csak körbe,ez persze minket cseppet sem érdekel.Az sem érdekelne ha évszázadok múlva érnénk körbe,lényeg az,hogy a legmelegebb napokra is kitaláltunk valamit,mert ilyenkor bizony nem esik jól maga a túrázás.Itt meg bármikor megszakitható a túra,bárhol tudunk inni vagy éppen enni.Nem visszük túlzásba hiszen a meleg az itt is meleg.Felesleges 20-30 kilométereket menni,bőven csak annyit amennyi éppen jólesik.

Jókai park Siófok

A nyár egyik legmelegebb napján vonattal érkeztünk a túra kiinduló és majdani vég pontjához Siófokra szokás szerint Zolikával.Az utazás viszonylag kényelmes volt és gyors.Már reggel nyolckor Siófokon voltunk.Leszállás után nem mentünk most várost nézni,hanem átmentünk a sínek felett a Jókai parkba.Innen inditottuk hívatalos a Balatoni kört.De mielőtt belevágtunk volna kimentünk a mólóra az angyalszoborhoz,amely immár hagyomány valahányszor erre járunk.Nekem ez egy szép emlékű hely,hiszen egy régi nagy szerelmemmel sokat kijöttünk ide...Miután kigyönyörködtük itt magunkat indulhatott a túra.Végig a siófoki kikötő mentén mentünk,majd a Sió hídon keltünk át a túloldalra.Télen voltunk utoljára itt,akkor alig volt víz a Sióban.Most bőséges volt a vízmennyiség a csatornában.

A siófoki móló

A Sió és a híd felette,azon mentünk át

Ugye úgy terveztük meg a túrát,hogy ahol lehet ott kimegyünk a partra közvetlen a Balaton mellé,ahol meg nem lehet,ott a lehető legközelebb megyünk hozzá.El is indultunk a part felé,de a Hotel yacht-nál nem lehetett kimenni a partra,így rögtön az utcákra kényszerültünk.Ám nem tartott sokáig az utcai szakasz,mert pár száz méter múlva már lehetőség adodott kimenni a vízhez.Így is tettünk.A siófoki ezüstpartnál kötöttünk ki.Így délelőtt még alig volt erre élet,békés nyugodt arcát mutatta a hely.Mi meg lájtosan haladtunk előre.Még ekkor nem tudtuk meddig megyünk.Az biztos volt,hogy Zamárdiig elmegyünk,de az erőtől és a melegtől tettük függővé,hogy megyünk-e majd tovább Szántódig vagy Balatonföldvárig.Ekkor még úgy kellemesnek tűnt a meleg is.Na persze alig voltunk kilenc óra magasságában...

Ezüstpart

Szépen araszolgatva haladtunk az ezüstparton,nem tudtam pontosan hol,de gondoltam lassan a Balatonszéplaki részhez értünk.Szállodák sora volt erre is.Reménykedtem benne,hogy megtalálom azt a szállodát vagy meglátom ahol évmiliókkal ezelőtt a szüleimmel nyaraltam.Egyszer mintha azt is láttam volna,de nem voltam biztos benne,mert az a nyaralás nyolc éves koromban volt és eltelt pár évtized azóta,de mivel nem akadt aztán az úton több hasonló szálló,feltehetőleg az volt amit annak véltem.Szerencsére jó pár kilométer hosszan tudtunk haladni az Ezüstparton majd Balatonszéplakon át ám egyszer véget ért az idill.De még itt Zolika útnak eresztett pár papírhajót ha már egyszer kinevezték papírhajó kapitánynak.Na persze váltakozó sikerrel.A hajók nem a Balaton belseje felé vették az irányt hanem ki a parthoz....

Zoli papírhajó projektje

Na,de aztán véget ért a kellemes szakasz.A parton nem lehetett továbbmenni,akadályokat jelentettek a magánházak álltal kisajátitott részek....Így beszorultunk a parhoz legközelebbi utcákra.Ezeken aztán semmiféle látnivaló nem akadt.Hosszú ingerszegény szakasz volt ez és meglehetősen unalmas.Ráadásul kezdett nagyon-nagyon meleg lenni.Úgy tűnt a melegben való túrázás a víz mellett sem jó ötlet.A hosszú utca végén aztán legnagyobb örömünkre ott volt egy étterem.Ideje volt megkajálni.Kellemesen megoldották a klimatizálást így aztán jó egy órát bentültünk a kellemes étteremben.Sört ittunk meg kávét és lenyomtunk egy babgulyást is.

Itt ért véget a kellemes szakasz

Kajaszünet

Ám az étterem után még mindig az utcákon kellett haladni,de már nem olyan hosszan.Végül kiértünk egy parányi strandra.Itt a hűvösön pihentünk mert már iszonyatos meleg lett.Én is bementem kicsit a vízbe,aztán miután felfrissültünk indultunk tovább.Már közel volt a nagy strand,Zamárdi strandja.Itt viszont közel negyvenezer ember tolongott,strandolgatott...hatalmas volt a tömeg és zavaró.Nem lehetett egy kajálós helyhez sem oda férni,mert mindenhol hatalmas sorok voltak.Elértük a Balaton szívét ahol egy hűs padra letudtunk ülni.Itt jártunk három éve szeptemberben,akkor alig voltak itt.Most rengetegen.Élveztük azért a kilátást Tihany irányába.Úgy döntöttünk nem megyünk tovább,ebben a melegben elég ennyi.

Én is bemerészkedtem,mondjuk neki vetközni nem ártott volna...

Balaton szíve

Végül egy helyre betudtunk ülni némi séta után a tömegben.De itt meg durva árak voltak,így itt enni nem ettünk csak ittunk.Egy órát itt is elhesszeltünk.Még kimentünk utána sétálgatni,de sem a meleg,sem a tömeg miatt ez már nem volt élvezhető.Így elindultunk a vasútállomásra.Útközben még egy-egy szobor akadt érdekességként,de más nem.Aztán megvettük a jegyeket,de...nem kaptunk már helyjegyet arra a vonatra amellyel menni akartunk,de közölték késik a mostani vonat aminek már itt kellene lennie,arra még van helyjegy.Így megvettük arra és hála a késésnek el is értük.Volt csatlakozásunk Fehérváron és Pusztaszabolcson is,így már este fél kilencre haza is értünk.

Zamárdi a Balaton szíve!

Összeségében nem volt egy nagy szám ez a túra.De júliusi semmi után már kellett valami,na és kiváncsi voltam a kemény lábfájásom után mire vagyok képes.A lábammal hál isten nem is volt semmi probléma,sem az erőlétemmel.A nagy meleg viszont zavaró volt így az jó ötlet volt,hogy most nem a hegyekbe mentünk,de nem tudom az jó ötlet volt-e,hogy egyáltalán belevágtunk bármiféle túrába.Mindegy ezt pont erre találtuk ki,egy 6-7 fokkal hűvösebben ez ideális túra lehetett volna.

Ez volt az év tizenkettedik túrája.Alaposan levagyunk maradva...Most 11 kilométert mentünk.Összesítve ez 163 kilométer idén.Ez pedig 13,53 kilométeres átlag túránként.

Várjuk,hogy véget érjen a meleg nyár,mert addig csak vegetálunk,de egy-két túrára talán azért majd sor kerül.Viszont a Balaton kört csak jövőre folytatjuk tovább!