Régen kaptunk már ki,de most ez is megtörtént.Persze nincs olyan csapat a világon amely soha nem kap ki,ez valahol törvényszerűség,hogy előbb-utóbb megtörténik.A fövárosban játszottuk a soron következő mérkőzésünket a Kelen csapatával,Óbudán.Mivel még küszködöm a lábfájással és hiába voltunk szabadságon a héten,sehova nem tudtunk menni,így úgy döntöttünk eljövünk a meccsre.Ez nem bajnoki volt,hanem kupa.Ahogy mindig most is Zolikával.Nem terveztünk most a meccs mellé túrát,noha lehetett volna és egy kisebb jövés-menés azért így is lett.Nem kellett korán indulni,a fél tizenkettes vonattal jöttünk a Délibe.Ugye egy hét meg egy nap múlva ezt már nem tudjuk megcsinálni csak egy Kelenföldi átszállással,hála valamelyik kötsög baromarcúnak.Egyre értünk fel és hát miért is ne gyalog mentünk ki a Margit hídi hév megállóhoz.A lábamnak kifejezetten jót tett a séta,de túrára persze most nem mentem volna.
 |
| Aquincum |
A hévnél kellemetlen meglepetés ért.Hiába értünk ide ötven perc alatt,még valamivel több mint két óránk volt a meccsig,de egy pillanatra azt hittem nem érünk majd oda.A hév nem járt,helyette potlóbuszok jártak a Szentlélek térig és onnan indultak a vonatok tovább.Beletelt kis időbe míg megtaláltuk azt a buszmegállót ahonnan a potlóbuszok indultak,de végül is megtaláltuk.A Szentlélek téren pedig átszálltunk és még időben kiértünk Aquincumig.Itt szálltunk le,mert itt volt nem messze a pálya ahol a mérkőzést rendezték.El is indultunk,közben maga Aquincum mellett vezetett az út.Az utcáról csodás rálátásaink voltak a romokra amik nagyon tetszettek.Csináltunk is jó pár fotót.Majd megkerestük a bejáratot is.Mivel még volt egy és negyedóránk a meccsig,úgy gondoltuk ha nem túl drága a belépő bemegyünk egy félórára.De aztán kiderült,hogy igen drága...Erre most nem akartunk koponyánként háromezer forintot adni...
 |
| Tetszett Aquincum! |
 |
| Drágáltuk a belépőt,de majd egyszer eljövünk. |
Balra kanyarodtunk aztán egy utcába.Itt volt az óbudai Auchan,vele szembe volt a pálya.Bementünk az áruháza kis italt és kaját venni.Nagyon tetszett a hatalmas áruház,sokkal jobb volt mint a mi otthoni Intersparunk ahova jómagam járok vásárolni.Sikerült is bevásárolni,majd indultunk a szemben lévő pályára,amelynek bejárata az egyik mellékutcából nyílt.Meglepetésre a belépés dijtalan volt! No lám,így is lehet... Pofás kis pálya volt,ezen BLSZ I.-es meccseket szoktak rendezni alighanem.Egyetlen hiányossága volt,hogy nem volt eredményelző.Míg a lelátón elfoglaltuk helyünket találkoztunk klubunk elnőkével és élettársával,valamint az első számú kapusunkkal Jancsival.Őt nagyon kedveljük,váltottunk vele egy-két szót.Megtudtuk ma nem ő véd,hiszen lehetőséget kell adni a bajnokin kevesebbet szereplő játékosoknak is.Ezután elfoglaltuk helyünket.
 |
| A gázgyári pálya |
Jó kétszázan gyülhettünk össze a meccs kezdetére.Valóban nem a legerősebb összeállításban kezdtünk és ennek meg is lett az eredménye,mert nem tudtunk mit kezdeni a masszív lelkes ellenféllel,még úgy sem,hogy ők egy osztállyal lejebb szerepelnek.Gondoltuk szünetben változtat majd valamit az edzőnk mert nem münködött a csapat játéka.Ezt azonban nem tette meg,ennek pedig az lett a következménye,hogy kaptunk egy gólt...Ezután történt változás.Innentől kezdve mi irányitottuk a mérközést,szinte csak nálunk volt a labda,sorra vezettük a támadásainkat,de egyenlíteni nem sikerült a hösiesen védekező hazai csapattal szemben.Így az lett a vége,hogy kikaptunk.Ez hosszú idő után történt meg újra.Mert legutóbb május elsején a Sárbogárd elleni vármegye kupa találkozón kaptunk ki szintén egy nullra,bajnokin meg tavaly októberben (hozzáteszem a bajnokságban még veretlenek vagyunk).Hát így alkult,van ilyen.Kijövet elköszöntünk Jancsitól aki jó utat kívánt,mi meg mentünk a hévhez vissza.
 |
| A meccs hevében |
 |
| Most kikaptunk,de a vereség is az élet része... |
Útközben még megcsodáltuk egy hatlyukú kis hídat Aquicum egy darabját ami egy forgalmas út közepén állt.Átmenni közelebb hozzá esélytelen volt.Aztán megvártuk a hévet,bementünk vele a Szentlélek térig,onnan pedig busszal a Battyányiig.Innen pedig metróval a Délibe.A vonatunkat simán elértük.Alighanem ez volt az utolsó alkalom,hogy a Déliben olyan vonatra tudtunk szállni ami egyenesen haza megy (lásd:előző bejegyzésem),hála annak az idiótának aki ezt kitalálta... Ha nyolc nappal később van ez a meccs,nem értük volna el ezt a vonatot,mert lekellett volna mennünk Kelenföldre...Még várhattunk volna akkor két órát...Így most még fél kilencre simán problémamentesen haza értünk.
 |
| A hatlyukú csoda,ami lehet,hogy nem is híd |
Végül is nem volt rossz buli ez az apró kirándulás.Persze kikapni sosem jó,de ez előfordul.Szurkolunk tovább.Most biztos lesz három hét túra szünetünk,hiszen Móninak kórházba kell mennie,nekem meg így nincs kire hagynom a kutyámat.Remélem a három hét alatt valamennyire javul majd a lábam,most rendeltem egy talán az eddigieknél jobb krémet rá.Három hét (vagyis most még négy) múlva Balatonlellén játszunk bajnoki mérkőzést,arra elakarunk menni,ha úgy áll a dolog akkor azt úgy megcsinálni,hogy egy túrával kombináljuk ahogy múlt héten Dombóváron is tettük.De ez még a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése