Kezdődő szezon - Bizakodva

 Ott hagytuk abba,hogy megnyertük az osztályozót és feljutottunk a harmad osztályba.Egy felejthetetlen szezon tudhatunk magunk mögött még akkor is,ha ez csak a megyei volt.Rengeteg felejthetetlen meccs és izgalom,rengeteg meccstúra és a csúcs a szombathelyi osztályozó.Megannyi élményt hoztunk magunkkal,de máris itt van a folytatás!Nem is emlékszem mikor volt ennyire rövid a nyári szünet.Persze nekünk a két osztályozó mérkőzés tette azzá,hiszen akkor kellett ezeket megvívni amikor a többi csapat már a szabadságát töltötte.Így a mi csapatunk később tudta megkezdeni a megérdemelt pihenőjét és ezáltal a felkészülést is az új szezonra.Öt hét állt rendelkezésre és ezen a hétvégén,azaz 2025 július 27-én már indul is az új szezon.Indul az NB III.-as bajnokság!

Még az ünneplés percei Szombathelyen

A holtidényben sikerült alaposan megerősiteni a csapatot,hiszen (eddig) hét új játékosunk érkezett és csak hárman távoztak.Várhatóak még további bejelentések érkezőkről.A felkészülés mellett persze sor került felkészülési mérkőzésekre is.Hármat játszottunk idegenben,kettőt itthon.Az első meccsen a sok új játékos miatt még érezhető volt az összeszokottság hiánya,így ki is kaptunk a velünk hasonló osztályozón feljutó Szegedtől.Ennek a mérkőzésnek volt aztán a visszavágója hazai környezetben Pálhalmán,itt már mi győztünk.Egy döntetlen következett egy erősebbnek vélt harmadosztályú csapattal idegenben,majd fölényesen vertük a megyei bajnokságban szereplő Kalocsát idegenben.Végül idehaza a mienkhez hasonló erősségű Dorogot vertük szintén Pálhalmán egy izgalmas jó meccsen.A felkészülési mérkőzésekre tehát különösebb panaszunk nem lehet.A csapat is összeérni látszik.

Pálhalmán az egyik felkészülési mérkőzésen

A sorsolásunk nem mondható nehéznek,egy verhető csapattal kezdünk hazai pályán a harmadosztályban.Majd jön egy paksi mérkőzés,ott lehet kihúzzuk a gyufát,majd újabb három olyan meccs jön amik könnyebbnek mondható.Utána játszunk sorban a két legerősebb csapattal,egyikkel idegenben a másikkal itthon.Utána vegyes a kép,könnyebb és nehezebb mérközések jönnek sorban.November végén ér majd véget az őszi idény.

Jó lesz ez!

Mi úgy érezzük a csapatunk kellően megerősödött és bizakodva várhatjuk az új szezont.Újonc csapatnál mint mi elsődleges cél a bentmaradás lehet.Az itteniek akikkel eddig beszéltem jóval derűlátóbbak.Szinte mindenki biztosra veszi,hogy nem esünk ki.A bártabbak az első ötbe várják a csapatot,de a többiek is az első tízbe.Jómagam a 8.-12.hely közé vizionálom a gárdát.Meglátjuk.Amit nem értünk a nem olyan rég még csődközeli klubbnál,honnan lett hirtelen pénz?És ha lett meddig lesz elég?Hiszen a vártnál sokkal jobban igazoltunk,lesznek majd villanyfényes meccseink amik majd rendesen megterhelik a villanyszámlát.Emlékezzünk csak,nem is olyan rég az áramot is kikellett kapcsolni a stadionban mert nem tudtuk fizetni..Szóval nem tudjuk mi ez a pálfordulás,de örülünk neki és azt kívánjuk tartson is ki.

Mindörökké!

Ami a meccstúrákat illeti.Igyekszünk most is minél több helyre elmenni,de sok persze az akadály.Legfőbb akadály az anyagiak.Immár nem csak a megyén belül játszunk,de az is igaz sosem megyünk három megyénél többet.Így az útiköltség napi megyejeggyel maximum háromezer forint lehet.Plusz egy meccsbelépő,ami átlagosan ezer forint,meg valami ital.Tehát a legdrágább hely is kijöhet ötezer forintból,ami nem is olyan vészes.Másik hátrány,hogy a meccsek 99%-a vasárnap lesz.Ez annak fényében,hogy másnap reggel munka van,elég neccesé tehet egy-egy meccstúrát.Persze lehetnek olyanok amikor kivesszük a másnapi hétfőt.Szerdán is lesznek meccsek ha nem is sok.Ha ezeken a napokon idegenben játszunk,úgy elég esélytelennek tűnik egy-egy meccstúra.Na,de majd meglátjuk.

Mi és az ellenfeleink

Akkor hát induljon a mandula.Reméljük,hogy sok-sok élmény és izgalom vár ezúttal is ránk.Reméljük,hogy sikerül kivivni a bentmaradást.Reméljük nem fogy el a pénz és járhatunk nyugodtan meccsere.Már nagyon várjuk!

Magdika...

 Magdikát soha nem ismertem.Személyesen soha nem találkoztunk.Képekről láttam csak őt.Anyámat jutatta mindig eszembe,olyasmi forma volt.Az egyik legnagyobb rajongóm volt.Persze a rajongó nem jó szó,hiszen nem alkottam én semmi olyasmit amiért bárki is rajonghatna értem.A túrázós videók előtt is volt egy videós csatornám a legnagyobb videómegosztón,amolyan mai fejjel már teljesen értékelhetetlen minőségű és tán tartalmú videókat szerkezgettem amikor éppen úgy unatkozós időszakom volt.Talán még ma is megvan ez a videócsatorna a you tuben.Néha ugyan erősen agyalgatok a törlésén,de aztán úgy vagyok vele maradjon az utókornak is valami.Amúgy szinte nem is nézi senki azokat az alkotásnak nehezen nevezhető akármiket...Elég az hozzá,hogy nem is tudom mennyi,talán 60 videó készülhetett,lehet kicsit több vagy kevesebb nem tudom.Na ezeket szerette Magdika és a kész videók nagy részéhez mindig oda is kommentelt valami kedveset.Ez persze mindig is jól esett.Várjatok keresek is egy onnani videót ide,ami ha esetleg valaha törlöm a csatornát,innen elfog tűnni.Na nézzünk egyet:

Szóval ilyen típusú videók kerültek gyártásra és ez is egy éppen olyan amelyhez Magdika oda írt valamit.Aztán ugye miután Gergő elment,felhagytam ennek a csatornának a további művelésével,talán már előtte sem ment annyira a dolog.Készült ugyan egy-egy videó az évek alatt ide,de már úgy nem érdekelt a dolog.Egy-egy visszatérésnek tünő videónál is kedvesen fogadott Magdika.Hiányolta azon fajta régi videókat amelyek tetszettek neki és azt gondolhatta,hogy újra kezdem és újra felélesztem a csatornámat.De nem így történt.Egy szép napont aztán bejelöltem Magdikát ismerösnek a közösségi oldalon,amit elfogadott.Onnantól kezdve ha nem is olyan sűrűn,de egy-egy megosztásomat belájkolta,elsősorban a Gergőre való emlékezős dolgokat.Fel sem tűnt,hogy egy ideje se híre se hamva...

A minap jelezte a facebook,hogy Magdikának születésnapja van.Gondoltam felköszöntöm meg váltok vele pár szót.Ilyenkor mindig beszoktam menni az adott ismerös oldalára megnézni mi a szitu.Ekkor szembesültem vele (ami már másnál is előfordult),hogy Magdika már nem él...Ahogy kivettem tavaly azaz 2024 szeptember 15 tájékán hunyt el...valami olyasmi dologban (ezt most nem részletezem,noha az oldalán ott van miért),amiben ha lett volna a rendelőben vagy orvosnál valami olyasmi gép ami épppen nem volt,akkor nem halt volna meg...Persze ledöbbentem.Nem tudom mennyi idős lehetett Magdika,talán hetven körül,ez természetesen még nem ok rá,hogy meghaljon...

Jártam már így pár ismerösömnél,hogy utólag értesültem a haláláról amikor pl.éppen felszerettem volna köszönteni.Itt jön ki az,hogy lehet,hogy van több száz ismerösünk a közösségi hálón,de az esetek többségében már elnézést,de szarunk rá,hogy mi lehet vele.Megoszt ezt-azt,nyugtázzuk,hogy oké jól van,megvan még az illető,aztán lehet fel sem tűnik,hogy egy ideje már eltűnt...Persze képtelenség több száz embert figyelgetni,több száznak oda-oda írni egy hogy vagyot,egy mi van veledet...de mégis ilyenkor elkap némi lelkifurdalás engem is.Főleg így,hogy valóban talán a legnagyobb rajongómat vesztettem el.Hiába is készülnének tehát már a régi videócsatornámra videók,senki sem írna oda semmit,talán nagyon már meg sem néznék...

Remélem azóta Magdika békére lelt és boldogságra.Talán látja,hogy róla írok és megemlékezem.Hát ilyenkor már nem nagyon tudok mit kívánni.A nyugodj békében az hülyeség,hiszen már rég tudom,hogy a halállal a lét nem ér véget.Így hát sok boldogságot odaát Magdika,köszönöm a sok kedvességet amit kaptam.Remélem ezt odaát megtudom majd személyesen is tenni...

Kedvtelenül...

Hát nem tudom mi van,de némi túraszünet állt be a fantasztikus első félévet követően.Persze mindig is a július volt a leggyengébb hónapunk.Sajna ahogy öregszem azt vettem észre,hogy melegben nem megy a túrázás.Hamar kidölök,keveset bírok és abszolút nincs is kedvem hozzá.Persze akadnak kivételek,de valahogy számomra a nyár nem gyere be... Na meg az utóbbi egy évben nem nagyon tapasztalható,némi anyagi nehézségek is beálltak újra.Na,de mindenki nyugodjon le... a túránik nem halnak el.Most némi szünet állt csak be.Valószinűleg augusztusban azért újra beindulunk (vagy még e hónap végén) már csak azért is,mert eddig a nyáron nem sok mindent tudunk felmutatni...

Ugyanez a helyzet most a blogírással is.Jelenleg nem sok kedvet érzek hozzá,de valószinű,ez is csak átmeneti állapot.Fogjuk úgy fel,hogy szabadságot vettem ki.Hamarosan újra beindul majd a dolog!

Ez a kép volt éppen kéznél.A gyugyi kilátó

Égi túrákon

 Eljött újra az a nap,amit soha egyik évben sem hagyok ki.Nem telhet el úgy év,hogy az évnek ezen napján ne emlékeznék meg Gergőről,örök túratársamról,a legjobb barátomról,egyetlen fiamról.Hiszen ma van a születésnapja és ma lenne 26 éves.Még mindig előtte lenne az egész élet... Lassan hét év telik el a távozása óta.Valamennyire rendbe szedtem már magam,de persze ez a seb,ez a fájdalom sosem tud elmúlni...

Mindent megírtam már róla,a kapcsolatunkról,a túráinkról a születéséről,az elvesztéséről.Most a halála utáni kapcsolatunkról írok,bár erről is volt már szó bőven.Úgy érzem a halálával a mi kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen.Persze ahhoz,hogy ezt bárki is megértse kell némi spirituális beállítottság,kell kicsit hinni abban,hogy létezik az odaát,egy szebb és jobb világ.Hinni abban,hogy tanulni vagyunk itt és,hogy a lelkünk pont a fájdalmakkal fejlődik a legjobban.Hinni azt,hogy mindezt egy jóval szélesebb látószögből nézve mi magunk vállaltuk be és hinni azt,hogy minden visszaáramlik hozzánk,amit egyszer mi magunk bocsátottunk ki magunkból.A karma törvénye.

Patakátkelés a Réka-völgyben

Amikor Gergő eltávozott,szinte rögtön éreztem azt,hogy valamit feltétlenül az értésemre akart adni.És ez nem az volt,hogy bocs apu,így alakult,mennem kellett.Hanem az,hogy ne adjam abba a túrázásokat.Hiszen mikor meghalt az első gondolataim azok voltak,hogy nélküle nem túrázom többé.Tudta,hogy ő a leghűbb társam ebben és tudta,hogy nélküle csak egy törött szárnyú madár vagyok maximum.Éppen ezért akarta az értésemre adni,hogy csináljam tovább,mert ez az életem és ez az egyik dolog amiért én leszülettem.Volt a halála után egy-egy túra,ezek főleg emléktúrák voltak,de valóban úgy voltam vele,hogy nélküle ennek semmi értelme és nem csinálom tovább.Úgy is tűnhetett egy pár hétre,hogy leálltam a túrázásokkal.

Imádtunk a kalandokat 

Valami láthatatlan erő irányított abban,hogy Gergővel ne veszítsük el legalább a minimális kapcsolatot még úgy is,hogy ő már odaát van én meg itt ragadtam.Fokozatosan alakultak úgy a dolgok mindenféle ráhatás nélkül,hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen.Az egyszerű halandó azt mondaná a véletlenek összejátéka lehetett.De a spiritualitás mondja éppen azt,hogy véletlenek nem léteznek és ha valahol már túl soknak tűnik a véletlen az éppen azt jelenti,hogy nem lehet véletlen.Visszagondolva igen....amikor a munkahelyen a kamionos mindenféle előzmény nélkül közölte,hogy egy médiumnál volt mert túl sok ismerösen halt meg azon a télen és mondta,hogy Gergő lelke is ott volt a szeánszon...na egy egyszerű földi aggyal ezt hova tegyük?Meg már Gergő halála másnapján amikor egy gyerekkori barátnőm írt rám akivel több mint húsz éve nem beszéltem,hogy érzékeli Gergőt és azt,hogy az valamit feltétlenül közölni akar még velem...

Az,hogy aztán a médiumhoz jómagam is eljutok.Vagy az,hogy éppen csak a szemem nem böki ki egy írás ami arról szól,hogy hogyan tudom felvenni a kapcsolatot eltávozott szeretemmel mindenféle médium meg halottlátó stb. nélkül.Vagy amikor előkerül a volt exem aki szintén érzékeli Gergőt és különös dolgokat mesél.A pillangók amik folyton a nyomomban vannak...és még megannyi véletlennek tűnő különös dolog.

Olyan helyeken is megtaláltuk a szépséget és a kalandokat amit mások le se szarnának....

Persze rájöttem magamtól is,hogy Gergő (talán némi szellemi segítő vagy őrangyal segítségével) irányítja úgy a dolgokat,hogy minden történjen úgy ahogy a maga útján.A kapcsolatfelvétel meg is történt és minimális "beszélgetések" zajlanak is közöttünk hosszú hónapokon át.Ez pedig kitud mozdítani  a mély depiből amit Gergő halála okozott.A túrák is beindulnak nagy üzemben idővel,az égiek mellém irányítják Zolikát,aki kicsit nehéz eset,de hű túratársammá válik az évek alatt,persze Gergőt nem tudja pótolni.Tudom és érzem,hogy Gergő irányít valahonnan a mindenségből.Csupa olyan túra köszön szembe ahol szó szerint Gergő nyomában járok vagy olyan amit vele terveztem,hogy megcsináljuk és úgy mintha ezeket nem is én tervezném hanem valóban mintha odaátról irányítanának...

A legikonikusabb kép Gergőről,hét éve ez a blog fő képe is

Aztán a hosszú hónapok "beszélgetései" lassan alábbhagynak.Később értem meg azt is ez is miért van.Gergő (és az égiek) alighanem úgy ítélik meg,hogy rendbejöttem.Megállok most már az odaáti támogatás nélkül és tudom élni úgy az életem,hogy már "nem fogják úgy a kezem" mint eddig.Persze azért nem tűnik el a dolog,de amig korábban heti szinten többször is felvesszük egymással a kapcsolatot,ez ma már negyedéves ciklusokra csökken.De értem már mint írtam,hogy mi miért van és történik úgy ahogy.Tudom és érzem,hogy Gergő ma is itt van persze nem a szó legszorosabb értelmében.Talán valami őrangyal szerepében van körülöttem.Jönnek azért sugallatok ma is és bármikor szólhatok hozzá most is.

Biztos vannak azok közül aki ezt olvassák akik úgy gondolják ez egy őrült egy csávó lehet.Ez engem cseppet sem érdekel,mindenki azt gondol amit akar.Na és biztos van olyan aki azonosulni tud velem.Mondom az egészhez nem árt némi spirituális ismeret és hit.És az is aki örültnek tart majd akkor megért mindent amikor azt a személyt veszíti el akit a legjobban szeretett aki a legközelebb állt hozzá...

Az égi túrák és a földi túrák valójában ugyanazok...

Lehetne még írni a dolgokat,de ez Gergő születésnapja és nem kell,hogy ennél jobban belemenjünk a spirituális dolgokba.Gergő ma lenne 26,hiszem azt,hogy odaát megvár,hiszem azt,hogy újra leszületünk és újra túrázhatunk is,de odaát az égi túrákon is csinálhatjuk ezt amit legjobban szerettünk. 

Odaát nem tartják számon a földi születésnapokat,hiszen a lélek több életet is él és ott ilyen formában az idő sem létezik mint itt.Viszont itt én még számontartom ezt így hát boldog születésnapot fiam bárhol is légy.

Sosem jársz egyedül az úton,ahogy én sem.

Mert összetartozunk és nem választhat el minket egy olyan ostoba dolog mint a halál...

Rute története

 Talán nem éppen ebbe a túrablogba való ez a mostani bejegyzés,de egyfelől ez még mindig az én blogom és az kerül bele amit én akarok,másrészt meg ez olyan esemény volt ami engem is mélyen megrendített.

Talán köztudott,hogy a Liverpool futballcsapatának egyik sztárja Diogo Jota alig pár napja július 3-án szenvedett halálos balesetet Észak-Spanyolországban egy autópályán.Miközben testvérével éppen Liverpoolba tartottak szabadságról visszatérvén.Azért autóval mert Jota orvosai valami betegség miatt nem javasolták most Jotának a repülőutat... A testvérpár haláláról sok infó kijött már,hogy melyik igaz,melyik nem mindenkinek a képzelőerejére bízom.Sokáig arról szóltak a hírek,hogy előzés közben durr defektet kaptak és a szalagkorlátot átszakítva lángra kapott az autó amelyben Jota és testvére is megégett.Egy másik hír már arról számol be,hogy egy állat tévedt eléjük az autópályán és elrántva a kormányt szakították át a szalagkorlátot és égtek benn az autóban.Az eset nem csak a sportvilágot sokkolta,hanem minden jó érzésű embert a világon.És nem elsősorban Jota végett,hanem Rute miatt...

A tragédia,ennyi maradt az autóból...

A Liverpool mérkőzéseit figyelemmel kísérem ugyan és sokszor láttam Jotát játszani,de nem tartozott a kedvenceim közé,az egyik játékos volt a sok közül.Rute létezéséről pedig a tragédiáig nem is tudtam.Talán ennyiből már összerakható az a kép,hogy Rute az Jota felesége volt.A targédia előtt tíz nappal volt az esküvőjük és Rute úgy élte meg azt a napot mint élete legszebb napját.Ez így természetes.A mosolygós gyönyörű nő látványa azonnal magával ragadott.Az pedig,hogy ekkor már három gyereket neveltek arról tett tanúbizonyságot,hogy őszintén szerethették egymást.Rute-nak tíz nap jutott a boldogságból,persze nyilván boldog volt előtte is,de akkor úgy írom le,hogy tíz nap jutott a házas életből.Elképzelni is nehéz,hogy mit élhetett át amikor elvesztette a férjét és ott maradt három gyermekkel...Öszinte nagyon-nagyon mély sajnálat lett rajtam úrrá.Megsírattam az őszintének tünő csodaszép Rute-t.

A gyönyörű Rute,élete legboldogabb napján

Diogo és Rute 2012-ben találkoztak a gimnáziumban Portóban 15 évesen.Ami tinédzser barátságként kezdődött,lassan életre szóló partnerség lett.A korai időktől kezdve Diogo futballemelkedéséig Rute mindig mellette volt.Minden lépésen keresztül Portótól Pa cos de Ferreiráig,Wolverhamptonig,majd Liverpoolig.Ahogy karrierje szárnyalott a nő továbbra is csendes támogatása maradt előléptetéseken,sérüléseken,győzelmeken át és az elit futball nyomásában.

2017-ben költöztek együtt Angliába.Diogo gyakran beszélt arról,milyen fontos Rute a támogatása,a szeretete.Jobban szerették a magánéletet a reflektorfénynél,csak apró villanásokat osztottak meg az életükből.

Az esküvő

Tizenhárom év alatt gyönyörű családot építettek.Két fiú,Dinis és Duarte,valamint egy kislány aki 2024 novemberében született.A barátok úgy jellemezték őket,mint nyugodt,öszinte egymás iránt elkötelezett pár akik nem a hírnevet kergetig,csak egymás barátságát,társaságát.

2025 június 22-én Diogo és Rute végre összeházasdotak Portóban.Úgy nevezték "egy nap,amit sohasem felejtünk el" Csak órákkal a baleset előtt tette közzé Rute az esküvő videóját amely mosolygós,táncos,szeretettel teli volt.

Ezek az emlékek még értékesebbnek tűnnek.

A tragédia után pedig ezt posztolta Rute a közösségi oldalán:

"A szívem összetört.A férjem,a legjobb barátom,a mindenem...eltűnt.Még mindig nem tudom elhinni.A fájdalom elviselhetetlen.Az élet soha nem lesz ugyanaz nélküled szerelmem.Még mindig nem hiszem el."

Nem csak focista és a párja volt.Lelki társak voltak,akik együtt nőttek fel,mindenben támogatták egymást és a kameráktól távol építettek egy igazi életet.

Rute és családja

Rute magára maradt a három gyermekkel,akiknek már soha nem lesz részük apjuk szeretetében.Tudom elcsépelt unalmas duma,hogy odaátról szereti majd őket.Ez nem ugyanaz!Rute boldogsága pedig odalett.Álltalában jó ember ismerő vagyok,az esetek többségében letudom írni milyen ember az akire ránézek.Rute-ról az jut eszembe,hogy őszeinte,odaadó és hűséges volt akinek a szíve tele volt szeretettel.Éppen ezért rázott meg ez a tragédia és mérhetetlenül sajnálom és együtt érzek ezzel a feltehetően kedves lánnyal.

Nyilván Jota gondoskodott róla,hogy anyagiakban ne szenvedjenek hiányt akkor sem ha ő már nem lesz,de biztos vagyok benne Rute a hajléktalansággal is kiegyezne ha visszakaphatná Diogot.Vajon mivel érdemelte ki ő ezt a mérhetetlen csapást?Miért kap ekkora pofont a sorstól az őszinte szeretet?Miféle idióta isten uralkodhat a világ felett aki örömét leli az ilyesmiben?

Az emlékezés virágai az Anfield stadionnál

Spirituálisan nézve amelyet most valahogy nagyon nem ide valónak érzek,de mégis leírom.Lehet,hogy Rute egy karmát tudott le most ezzel?Valami régi rosszat váltott ki ezzel?Az is lehet,hogy ő maga vállalta ezt be leszületése előtt?(mert be kellett vállalnia?) Ezt csak a jó ég tudja.

Akárhogy is.Mérhetetlenül és kimondhatatlanul sajnálom ezt a lányt.Persze Gergő halála óta én is érzékenyebb vagyok,de akkor is.Bárcsak tudnék neki segíteni valamiben...persze ilyesmire nyilván nincs szüksége,mert legalább maradtak mellette családtagok,barátok.

Neki álltam észrevétlenül követni a közösségi oldalakon,mert érdekel hogyan alakul majd a sorsa.Mikor tud majd ebből a tragédiából kimászni,rátalál-e még valaha is a boldogság?Nyilván nem sok dolog kerül majd ki a nagyközönség elé,de ha pár apró részletet megtudok már az is jó.

Mondanám Rute-nak amit spirituálisan tanultam,hogy igazából senkit sem veszítünk el.Hogy elválásunk csak átmeneti és egy jobb helyen majd újra együtt lehetünk azzal akit igazán szerettünk.

Nagyon,nagyon remélem,hogy túl tud lépni majd ezen a fájdalmon és várják még szép napok ebben az életben.

Légy boldog drága Rute!

Légy boldog Rute!

Ikonikus helyek (7.) - Mezőfalvi szőlőhegy

Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.Hogy a Mezőfalvi szőlőhegy ide illik-e nem tudom.Az biztos,hogy egy ikonikus hely az életemben,de túrázni első alkalommal mindössze nyolc évvel ezelőtt jártam erre.Viszont ha azt vesszük gyerekkoromba végig bringa túráztam az egész környéket.Sok dolog fűz ide és valóban az életem egyik fontos része a hely.

Egy szőlőhegyi buszmegálló

A Mezőfalvi Szőlőhegyet Mezőfalva és Nagyvenyim között találjuk meg.Nagyvenyimtől nyugatra nagyjából 4 kilométerre,Mezőfalvától keletre kb.2,5 kilométerre fekszik.Talán öt-hat utcából álló településrész,igaz ez a pár utca jó nagy területen helyezkedik el.Itt hétvégi telkek,présházak ,szőlősök garmadáját találjuk meg.Amikor,vagy úgy mondom az én időben bolt nem volt itt.Azóta állitólag már volt,de ezt nem tudom biztosra.Kocsma sem volt,aztán az is lett,de aztán megint nincs.Midenféle dologért bekellett járni a faluba Mezőfalvára.A wikipédia szerint közel 150-en élnek itt a mai napig.Feltehetőleg az én gyerekkoromban ez a szám jóval nagyobb lehetett.Az utcák köves vagy föld utak.Én pedig itt töltöttem a fél gyerekkoromat és katona is itt voltam a kb.4kilométerre található laktanyában...

A volt szeszfőzde

A történet ott kezdődik,hogy a szüleim egy telket vettek itt abban az évben amikor én megszülettem.Később erre a telekre házat is húztak fel a fater pedig pompás kertet alakitott itt ki ebből a telekből (erről már volt szó ebben a blogban).Ide jártunk ki rendszeresen és a nyarakat pedig itt töltöttük,innen jártak be a városba a szüleim dolgozni,én meg a nyári szünetekben bebicikliztem az egész környéket tíz kilométeres körzetben.Akkoriban nem kellett félni senkitől és semmitől,hogy bárki is bántana.Más világ volt.Mi elvoltunk a kerttel és éltünk mint hal a vízben az ízlésesen berendezett kis házikóban azokon a boldog nyarakon.

Többek között erre is bicikliztem

A kerttől akkor kellett megválni amikor apám meghalt,engem pedig bevittek katonának.Anyám próbálta egyedül győzni a kertet,a testvéreim csak titkán tudtak neki segíteni,mivel ők ekkor már családosok voltak.Anyámba akkor tört meg valami amikor egy hatalmas jégesővel tarkitott vihar tönkretette az egész termést....Hatalmas pofonként élte ezt meg a sorstól,hogy oda veszett a kertbe ölt munkája.Megcsömörlött (ma már én ezt teljesen megértem és átérzem) és úgy döntött eladja a kertet.Ez hamar sikerült is.Húsz év után lett oda mindaz amiből gyönyörű felbecsülhetetlen értékű (nem anyagilag) telket varázsoltunk.Én még katona voltam,eltávkor,kimaradáskor keresztül vezetett az utam a szőlőhegyi utcákon.Aztán miután leszereltem nem jártam jó sokáig arra...

Annál a keresztnél amelyre gyerekként sokat felmásztam.Akkor még nem akadályozták a fák a kilátást...

Talán 20 év telhetett el amikor egyszer arra bicikliztünk Gergővel...a volt kertünknél sovány disznó vágtában tekertünk el,nem volt idő nagyon megfigyelni.Az a hír járta,hogy sok nem idén barnult lett ide kitelepitve a faluból és ekkor ez így is tűnt.Nem álltunk meg.Közben a haverom akiknek szintén itt volt telkünk,mesélte,hogy egyre inkább leépíti a kertet az aki megvette tőlünk.A fákat kivágta a szőlőket megszüntette és a mellette lévő földdel ami az övé volt eggyé varázsolta a területet,amelyen vagy kukoricát vagy lucernát termesztett... Mi pedig 2017-ben jöttünk erre újra akkor már túrázni.

Ennyi maradt szüleim fő művéből...

Jelzést kapott az egyik út amelyen rengeteget bicajoztam gyerekként.Itt jött így létre a Nagyvenyim-Mezőfalva-Nagykarácsony zöld jelzésű turistaút.Amelyen mint kiderült igen kellemes túrázni.Gergővel egy augusztusi napon "avattuk fel".Ekkor is tartottunk a nem idén barnultaktól,de ekkor már ilyent nem tapasztaltunk.Abba az utcába ahol a kertünk volt,ugyan nem mentünk be,a jelzés nem arra vitt.De így is jó volt szőlőhegyre visszatérni.Aztán Gergővel már többé nem jöhettünk erre.Zolikával 22-ben ismételtem meg ugyanezt a túrát amit Gergővel megcsináltunk.Mindkét túrán egy kis kápolna szolgált érdekességül ami az út mentén volt a szőlőhegyen.Ez gyerekkoromba még nem volt itt,pontosabban volt itt valami kis emelvény rajta egy szűzmária szoborral.Immár szép kis kápolnát alakitottak itt ki.

A gyerekkor utcája..

A kis szőlőhegyi kápolna

Szinte napra pontosan e sorok írásakor,hogy két éve túráztunk erre újra.Ekkor már úgy döntöttem,hogy megnézem a régi kertet és a laktanyát is ahol katona voltam.Így a jelzett utat csak alig-alig érintettük.Eljöttem,megnéztem és mindkettő nem kis csalódást okozott a lelkemnek.A volt kertünknél szembeköszönt a pusztulás az elhanyagoltság,hogy oda lett minden szépség amit a szüleim létrehoztak....rendkivül fájó volt a látvány...A laktanyába meg egyszerűen nem lehetett belátni.Hiába volt mellette egy elkerülö,kiváló minőségű út a növényzet a fák annyira benőtték a területet,hogy magát a laktanyát egyáltalán nem lehetett látni.Gondolom ez sem azért mert annyira ápolva lenne a terület...Így aztán ez a túra bár nem volt rossz,a feltépett lelki sebek miatt elég fájdalmasra sikerült.

A Pálinka sor vége,az a bal oldali út a jelzett turistaút ami aztán jobbra el is megy

Azóta,tehát két éve nem jártam itt.Bármi is volt,bármilyen fájdalmas is volt egy-egy dolgot látni,viszontlátni azért mindig is jó érzéssel tölt el az "itt lenni",hiszen a szőlőhegy fontos része az életemnek.Így ha az egyre romló egészségem még kitart holtbiztos,hogy jövök még erre,hiszen szeretem ezt a környéket ahol a kis kápolnán és a kibelezett szeszfőzdén kivül nem nagyon akad látnivaló.Így vagy úgy,ez is beleillik az ikonikus helyek sorába,ezért is írtam róla.Mindig mikor erre járok,az jut eszembe,hogy milyen jó lenne most hirtelen visszamenni az időben és azokkal az emberekkel itt lenni,akik akkoriban éltek erre.Többek között a szüleimmel...

A két évvel ezelőtti itteni túra filmje:

Kedvenc kilátóink (58.) - Lila-hegyi kilátó

A 2018-ban átadott Nyúli, Lila-hegyi kilátó páratlan panorámát nyújt a méltatlanul ismeretlen Sokoróra, sőt, tiszta időben a Gerecsétől egészen az Alpokaljáig pásztázhatjuk a tájat. A felújított geodéziai torony szépen rendezett környéke ideális megállója a környéken tett gyalog- és kerékpártúráknak, rövid családi kirándulásnak pedig remek célpont. 

A kilátó első látásra

A Sokorói-, vagy más néven Pannonhalmi-dombság három dombsorból áll: Pannonhalma, Ravazd-Csanaki vonulat, Szemere. Ezek közül a középső a leghosszabb, a legszélesebb, és a közeli Szent Pál-hegy 316 magas csúcsával egyben a legmagasabb is. A 313 méter magas Lila-hegy tehát dobogós, bár erről a kilátónál is olvasható helyi legenda szerint a helyiek is tehetnek, akik egy furcsa, a szomszéd faluval történt versengés eredményeképpen hordták ide át a földet a magasabbnak hitt szomszédos hegyről, az URH antennákkal tűzdelt Hegyesmagasról (a Csatai-völgy teljes mondája a kilátó melletti információs táblán olvasható - már csak ezért a különös történetért is érdemes felkapaszkodni ide).

Geódéziai mérőtorony,külső faborítással

A hegy tetején 1977 óta egy vasbeton geodéziai torony állt, amelyre erősen ráfért a felújítás, mígnem 2018-ban a fenntartó Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. a torony átalakítása mellett döntött annak érdekében, hogy az az eredeti funkció megtartása mellett kilátóként is működhessen: hasonlóan az ország több pontján is látható megoldáshoz, a betontorony külső faburkolatot kapott. A 14 méter magasságban lévő kilátószintről jól átlátjuk az ismeretlen sokorói tájat, benne Pannonhalmával és a Sokoró középső vonulatának alattunk hullámzó, zárt, meglehetősen nagy erdőtömbjével. De látszik természetesen a közeli Győr és a Kisalföld, sőt, távolabb tekintve, tiszta időben kivehető a Bakony vonulata, a Vértes, a Gerecse és a Soproni-hegység is.

A kilátó napelemes kivilágítást kapott, ami sötétedéskor kapcsol be, mi több, a torony belsejében a környékre jellemző állat- és növényfajokat mutat be pár művészi graffiti. A kilátó közelében padokat és ismeretterjesztő táblákat is találunk.

A lépcsőház

A torony felénél kishídon a tornyon át jutunk a másik oldalra

A szerkezet

A mérőtorony köré épített kilátó szinte teljes egészében faszerkezetű.Csigalépcsőn juthatunk fel a kilátószintre.A lépcsőfokok megfelelő szélességűek és nem meredekek.A torony felénél a tornyon át egy kis lábrácsos hídon juthatunk át a másik oldalra és ott folytathatjuk a kapaszkodást a kilátószintre.Roppant ötletes és jópofa! A kilátószint tágas és teljes körpanoráma fogadja a vándort.A korlátoknál tábla jelzi,hogy merre mit látunk.Bár a leírások a Gerecsétől az Alpokig terjedő területet írják,hogy azt látni.Mi elláttunk egészen a Börzsönyig is kelet felé.Viszont nyugatra az Alpokat nem láttuk.Északra Győrt tisztán látni és távcsővel felfedeztük a távolban Pozsonyt is! Délre pedig szabadszemmel is kivehető a Somlyó.Természetesen jól látszik maga a Sokorói-dombság szinte teljes egésze és jól kivehető a közeli Pannonhalmi apátság is.A kilátószinten nincs tető így esőben bizony elázhatunk odafönn.

Kilátószint

Kilátószint

Kilátás Győrre

A kilátóba mi egy alkalommal jártunk,mégpedig 2025 május 2-án.Az építményt ekkor teljesen rendben találtuk.Ami biztos,hogy ez a kilátó hatalmas élményben részesíti az idelátogató vándorokat.Látogatása ingyenes.Bár fellehet jönni autóval is,majdnem teljesen,mégis erősen ajánlott a gyalogos megközelítés.Nagyszerű jelzett turistaútak vezetnek ide,rengeteg sok látnivalóval.Mindenkinek ajánlom a kilátó felkeresését,nem fog csalódni!

Filmünkben 16'42-nél érünk a kilátóhoz

Ragyogó! - Féléves összefoglaló

Nem igazán lesz már esemény ebben a félévben,így eljött az ideje egy összefoglalónak 2025 első félévéről.Miközben egyre durvul a világ,háborúk és félelemkeltések sorát özönli a média,miközben a magyar politikát is hajszál választja el egy nagyobb balhétól,mi mindezekkel nem törödve éljük életünket.Mi mást is tehetnénk?Gergő elvesztését követően ezekben találtam még valami értelmet,így üzzük,hajtsuk ahogy csak tudjuk.Az idei év első félévére nincs jobb szó,mint az,hogy ragyogó volt!Még úgy is,hogy januárban nem tudtunk túrázni,a június meg mintha gyengébb lett volna az azt megelőző négy hónapnál.Sok szép helyre eljutottunk és soha nem tapasztalt mennyiségű meccstúrákban is részünk volt!

A gánti vörös mezők

Januárban Móni kórházi ápolásra szorult,így ebben a hónapban sehogyan sem tudtunk elmenni túrázni,mivel a kutyámat nem tudtam kire hagyni.Csak februárban indult be az év.A február viszont pazar túrákat hozott.Régóta tervezett helyekre sikerült eljutni.Olyan túrák valósultak meg,mint a gánti bauxitbányához való eljutás,a Szent György-hegy felfedezése.Eljutottunk az elfeledett síugrósánchoz is a Mátrába télvíz idején!Megvolt az immár hagyományos Dunán innen Dunán túl teljesítménytúra is.Ráadásként elnéztünk Siófokra megnézni a jeges Balatont.Ám igen kellemes időt fogtunk ki.Így vagy úgy egy szuper februárt zártunk,reménykedtünk egy hasonlóan jó tavaszban!

A Szent György-hegyi bazaltorgonák

Az elfeledett síugrósánc

A tavasz hasonlóan jól alakult.Bejöttek a meccstúrák,amelyek aztán szinte ha nem is mindennapossá,de majd minden hetessé váltak.Volt olyan meccstúra is amelyet sikerült ötvözni hagyományos túrával is.A bakancslistás túrákon eljutottunk olyan helyekre mint a régóta vágyott Zsidó-pokol a Mecsekben,vagy a Zádorvár,a Csóri horgok,Pannonhalma,vagy a Rotary körsétány szintén a Mecsekben.Sikerült visszatérni a Cuha szurdokba is,valamint a Cseszneki várhoz.A meccstúrák is ragyogóan alakultak.Azmellett,hogy minden mérkőzésen győztünk,a meccstúrák álltal eljutottunk olyan helyekre is,mint a martonvásári kastélypark,vagy épp a csóri horgok és a bodajki kálvária is.Jókat ettünk Mezőfalván,Adonyban,Székesfehérváron,de Csóron vagy Pécsen is.Visszajutottunk Shíva menedékébe is és Vácra.Remek tavasz volt.Gergő elvesztése óta a legjobb...

A Zsidó-pokolban

Haverokkal a Cuha szurdokban

Két balatoni kéktúra is belefért ebbe a félévbe,így már csak két szakasz maradt hátra az egészből.A nyár egy gigantikus meccstúrával indult.Csapatunknak a bajnoki cím megnyerése után osztályozót kellett játszania a feljebb jutásért.Így Szombathelyre kellett elmennünk,hogy lássuk ennek a fontos párharcnak a visszavágóját.Az első meccset mi nyertük és hál isten a visszavágót is.Így fantasztikus 24 órás buli kerekedett ebből a meccstúrából.Nappal Szombathelyen éjjel pedig Győrben és Budapesten hoztuk a formánkat...A félévbe aztán az előbb is emlitett egyik balatoni kék fért még bele.

Bodajk kora este

Ez most természetesen csak egy dióhéjba szedett összefoglaló,mindegyik buliról részletes bejegyzés van a blogban!De nézzük a számokat:

Ha mindent ide számolunk akkor eddig ebben a félévben

21 bulink volt (ebbe benne vannak a bakancslistás,a meccs és a városnéző túrák is)

Mind a 21 alkalommal csak én voltam ott értelemszerűen.

20 alkalommal volt velem Zolika.

Móni háromszor tartott velünk.

Míg Laci és csapata egy alkalommal.

A bakancslistás túrákat illetően 152 kilométernél tartunk idén ez jóval gyengébb mint az egy évvel ezelőtti,de persze az élményeket nem kilométerben mérjük!

A leghosszabb túra a februári Dunán innen Dunán túl volt a maga közel 22 kilométerével.

A lerövidebb túra a Rotary körsétányos túra volt az alig több mint 10 kilométerével.

Idén olyan új helyeket ismertünk meg mint: a Gánti bauxitmezők,a Szent György-hegy a Mátra bérc,a Zsidó pokol,a Zádorvár,a Csóri horgok,Martonvásár,A Sokorói-dombság,vagy Szombathely.Valóban kivételesen pazar félév volt! Bár ilyen lenne a folytatás is!

Váci esernyők

Kedvenc kilátóink eddig

Szépen teljesít a Kedvenc kilátóink c. sorozatom,hiszen már 57 részt élt meg,57 kilátó került bemutatásra,ezek mindegyike olyan amelynél legalább egy alkalommal jártam.A sorozat 2020 februárjában indult el.Most összefoglalom,pontosabban csak leírom ide,hogy mely kilátók szerepeltek eddig a sorozatban.Ezt csupán azért,hogy tudjam és szem előtt legyen,hogy mely kilátókról írtam eddig,mégpedig azért,hogy nehogy valamelyik újra sorra kerüljön.

Nagy kilátó fan vagyok,szeretek kilátókba kirándulni.Egyre több és több hír érkezik,új kilátókról valamint felújításra szoruló illetve lebontásra ítélt kilátókról.Ezeket igyekszem nyomon követni,feltéve ha olyan kilátóról van szó amelyik benne volt már túrázásaink történetében.

Akkor az eddigiek.A legrégebbivel kezdve:

A legújabb szerzemény,még nincs benne a sorozatban

János-hegyi Erzsébet kilátó

Julianus kilátó

Pécsi Tv-torony

Ranzinger kilátó

Boldog Özséb kilátó

Karancs kilátó

Cigány-hegyi kilátó

Kaán Károly kilátó

Gizella királyné kilátó

Zengő kilátó

Prédikálószéki kilátó

Sarvajc kilátó

Sipos-hegyi kilátó

Körtvélyesi kilátó

Guckler Károly kilátó

Makovecz kilátó

Grábóci Mária kilátó

Óvári messzelátó

Gömbkilátó

Ámos-hegyi kilátó

Sasfészek kilátó

Károlyi kilátó

Piramita kilátó

Türr István kilátó

Bence-hegyi kilátó

Kistubesi kilátó

Soós-hegyi kilátó

Berzsenyi kilátó

Nagyvázsonyi Katonai kilátó

Révfülöpi kilátó

Zsongorkő

Királyréti Várhegyi kilátó

Óbányai belátó

Mayer Antal kilátó

Bölcső-hegyi kilátó

Kisfaludy kilátó

Bati kereszt kilátó

Szőlő kilátó

Festetics kilátó

Sötét-völgyi kilátó

Kozmáry kilátó

Sástói kilátó

Kékestetői Tv-torony

Jókai kilátó

Sós-hegyi kilátó

Szent László kilátó és kápolna

Refromátorok terei Kertvárosi kilátó

Maderspach kilátó

Megyer-hegyi kilátó

Macacia kilátó

Csákány-hegyi kilátó

Flóra pihenő

Hanák Kolos kilátó

Muzsla kilátó

Boldog Mór kilátó

Sóstói kilátó

Ennyi kilátó volt tehát eddig ebben a sorozatban.Magam is meglepődtem,hogy olyan kaliberű kilátók kimaradtak eddig mint az Őrtorony Tihanyban,vagy a Merzse mocsári kilátó,a Csere-hegyi vagy az Alsóörsi kilátó is.De ott van még a nagy Tubesi kilátó is vagy a mecseknádasdi Vár-hegyi kilátó.Ezek persze sorra fognak kerülni.

Hogy hagyhattam ki az ország legjobb kilátóját eddig,a tihanyi Őrtornyot?

Könnyű terep a balatoni kék hatodik szakaszán

 Tovább dübörög a balatoni kék.Április elején fejeztük be az ötödik szakaszt a Zádorvárnál.Most a nyár pedig a hatodik szakasszal indult.Mivel a balatoni kék itt nem érint településeket,választanunk kellett hol szállunk be.Ugye a kiszállás a Zádorvárnál volt,de ott is lekellett menni a közeli faluba Pécselyre.Most vagy innen indulhattunk volna,ha a másik közeli településről Barnagról.Mi ez utóbbit választottuk.Így még  felfelé menet sem volt.Na,de sorjában.Zolikával vágtunk neki a sok meccstúrát hozott tavaszt követően a nyár első bakancslistás túrájába is.Barnagot választottuk kiindulási pontnak.Ide meglehetősen későn értünk.Hiába indultunk otthonról fél hatkor,csak háromnegyed hatkor értünk a parányi településre amely a Veszprémi fensík és a Balaton-felvidék határán található.

Barnag az apró kis gyöngyszem

A balatoni kék innen 2,4 km-re volt.Tehát oda kimenni is egy kisebb fajta túra volt.A falura nem sok időt szenteltünk,indultunk is.Szerencsére egy jól járható,könnyű terepű út vitt el a balatoni kékig.Simán kiértünk.Útközben kellemes fenyves adott hűs árnyékot.Ezen a napon még nem volt kánikula,de közel álltunk hozzá.Elérve a kéket a terep továbbra sem volt nehéz.Időnként kifejezetten hűs erdőkön át haladtunk,máskor meg meleg rétek mentén.Gyakorlatilag ez aztán állandosult az egész túra folyamán.

Elérjük a kéket

Kertek alá,pontosabban fölé értünk közben.Tábla hírdetett egy menedékhelyet ahol lehet enni és inni.Ezt meg is találtuk,de nem volt nyitva.Szerencsékre a tulaj éppen ott volt és mondta ha iszunk egy fröccsöt akkor beülhetünk.Naná,hogy elfogadtuk az ajánálatot.Egy hűs teraszon volt a vendéglő ahonnan alighanem minden idők legszebb balatoni kilátása tárult a szemünk elé.Főleg a Tihanyi-félszigetre láttunk ki,de sokminden más is látszodott!Szavakkal el nem mondható milyen kiváló bort kaptunk...és a kedves házigazda még meginvitált minket egy helyben sütött kenyérre (ingyen).Fenséges volt a kenyér is.A gazda meg nagyon kedves.Egy ötven körüli fószer akivel nagyon kellemesen el is beszélgettünk.Isteni hely volt!Legszívesebben maradtunk volna még borozgatni,de menni kellett tovább.Mindenesetre elmondható,hogy jól indult a balatoni kék hatodik szakasza.

Isteni hely!

Továbbra is hűs erdők és meleg rétek váltogatták egymást,mígnem elértük a Halom-hegyet,amelyet már a távolból is láttunk.Itt meggyűlt a bajunk a jelzésekel és az út nyomvonalával mert nem volt egészen egyértelmű.Végül üggyel-bajjal ráleltünk a Halom-hegyre felvivő tanösvényre a kék T jelzésre.Ezen nem jelentett különösebb problémát megmászni a 399 méter magas hegyet.Szerencsére felfelé az út is hűvösben haladt.Felérve egy réten találtuk magunkat központban a Kossuth kilátóval.Ami elsőre feltűnt az a hely elhanyagoltsága volt...Térdig ért már a fű a tájékoztató táblákat benőtte a növényzet,ahol meg nem ott lekoptak.Szabadtéri színpad is volt itt!De ez is az elhanyagoltság állapotát mutatta.Pedig amúgy szép hely volt.Közben szállingóztak fel a túrázók.Úgy döntöttünk megkajálunk,hátha addigra kiritkulnak és majd úgy megyünk fel a kilátóba.

Elérve a tanösvényhez

A Halom-hegyen a kilátóval

Így is lett.Mire végeztünk a kajával a terep is megtisztult.Szabadon mehettünk fel a kilátóba!A teljes egészében fából készült kilátó - amelyre majd kitérünk részletesen is a kedvenc kilátóink sorozatomban -elsőre jónak tűnt.Hajazott némileg a Balaton legjobb kilátójára a tihanyi Őrtoronyra.Ám felérve kellemetlen meglepetés fogadott.Hiába voltak tágasak a kilátószintek és volt teljes körpanorámánk.A kilátó olyan fokon imbolygott és hintázott/kilengett,hogy komolyan beszarás körüli állapotba kerültünk.Attól féltünk ledőlünk kilátóstul együtt.Én nem szoktam félni kilátókban,hiszen eleve kilátó fan vagyok,de itt féltem,megmondom őszintén.Próbáltuk azért élvezni a kilátást mert azért az ott volt a szeren!

Kicsit fosva a kilátóban

Kilátás a Kab-hegyre

Kilátás a Hegyestűre és a Badacsonyra

Próbáltuk élvezni a kilátást megfeledkezve a kilátó mozgásáról.Érdekes mert hazatérve Manó barátomnak elmeséltem ezt,ő azt mondta amikor itt járt jó másfél éve akkor semmiféle imbolygást nem tapasztalt... Szóval láttunk mindent,a Hegyestűt,a Szent György-hegyet,a Gulácsot a Badacsonyt,a Kab-hegyet,a Balaton északi öblét és egy csomó olyan hegyet amelyiket még nem ismertem.Kilátásilag az egyik legjobb kilátó volt amelyben valaha is jártam,de szerkezetileg meg ezekszerint a legrosszabb.Jó félórát így is fent időztünk,aztán mentünk tovább.A tanösvény másik részén ereszkedtünk vissza a kék jelzésre.Jó volt a Halom-hegy,de ott volt bennem némi tüske is.Egy részt az ibolygó kilátó végett,másrészt azért,hogy ez a szép hely miért ennyire elhanyagolt?

Zolika ereszkedik a tanösvényen

Lentről a Halom.hegy

Mentünk a kéken tovább.Lentről is megcsodáltuk a közeli Halom-hegyet,majd az út beért a telkek és a pincék közé.Egy országutat keresztezve értünk be újra egy hűvösebb erdőbe,majd újra telkek,újra rétek...így váltogatták egymást az út szakaszai.Kezdett erősen meleg lenni,de még mindig azon határvonal innenső oldalán voltunk amely még a hőség elviselhető szintjét jelentette.Szép rálátásaink voltak a következő szakaszra ahol hegyek köszöntek szembe...Nem sok jót ígért a hetedik szakasz első része az biztos...Egy farmot került meg közben a kék szintén egy erdőben.Ez az erdő már nem volt olyan hűs mint az előzőek.Majd betonra váltott az út és kezdte meg jó másfélkilométeres ereszkedését a völgyben található Szentantalfáig.Ennek a szakasznak a végállomásáig.

Ennek a szakasznak a végállomása

Voltak szép részei a falunak

Szentantalfa csalódást okozott.Bár szépnek szép volt és a pecsételő helyet is könnyen megtaláltuk.Az egyetlen vendéglátóhely amire ráleltünk esküvő miatt zárva volt és semmi mást nem találtunk nyitva.Így az áhított hideg ital elmaradt..Szerencsére egy csapot találtunk azért,de igazán hideg vízet nem adott.Úgy láttuk a térképen van még egy kocsmaszerűség a faluban,de odáig már nem volt idő elmenni,de ez majd a következő szakaszon kiderül,hiszen az innen fog indulni.Még egy kicsit járkáltunk a környező utcákon,de aztán jött a busz.Háromszori átszállással jutottunk haza több mint öt órás utazás után!

A Balatoni kék hatodik szakasza volt eddig a legkönnyebb szakasz.Alig-alig kellett felfelé menni,a Halom.hegy megmászása pedig semmiféle nehézséget nem jelentett.A táj sok helyen látványosan szép volt bár a végállomás kicsit csalódást okozott.Az a hely ahol boroztunk az mindent vitt,nálam eddig az az év helye!

Ez volt az év tizenegyedik túrája amelyen 15 kilométert mentünk.Ez összesítve idén már 152 kilométert jelent.Így az átlagunk túránként 13,81 kilométer.Ez ebben a korban már bőven az ideális!A Balatoni kékből még két szakasz van hátra.A következőt őszre tervezzük,az utolsót viszont csak jövő tavasz felé amikor már újra éled az élet a Balaton körül!