Balaton kör - I.szakasz

 Egy-két bejegyzéssel ezelőtt jeleztem,hogy akkor megkezdjük a végül is Balaton körre keresztelt túránkat a Balaton körül.Hogy ez miből áll pontosan és mi az elképzelés benne van abban a bejegyzésben,de megkönnyitem azok számára akiket érdekel és nem tudják hirtelen hova rakni a dolgot,belinkelem ide azt a bejegyzést: ide kattíntva elolvasható.Itt most nem térek rá ki külön részletesen.Lényeg,hogy Siófokról indulva Keszthely felé haladva körbejárjuk a Balatont gyalog!De...ez a túra csak kánikulai időszakra lett kitalálva,évi 2-3 alkalommal ha eljövünk rá és szakaszosan csináljuk meg.Ennek eredménye pedig az lesz,hogy évek múlva érünk csak körbe,ez persze minket cseppet sem érdekel.Az sem érdekelne ha évszázadok múlva érnénk körbe,lényeg az,hogy a legmelegebb napokra is kitaláltunk valamit,mert ilyenkor bizony nem esik jól maga a túrázás.Itt meg bármikor megszakitható a túra,bárhol tudunk inni vagy éppen enni.Nem visszük túlzásba hiszen a meleg az itt is meleg.Felesleges 20-30 kilométereket menni,bőven csak annyit amennyi éppen jólesik.

Jókai park Siófok

A nyár egyik legmelegebb napján vonattal érkeztünk a túra kiinduló és majdani vég pontjához Siófokra szokás szerint Zolikával.Az utazás viszonylag kényelmes volt és gyors.Már reggel nyolckor Siófokon voltunk.Leszállás után nem mentünk most várost nézni,hanem átmentünk a sínek felett a Jókai parkba.Innen inditottuk hívatalos a Balatoni kört.De mielőtt belevágtunk volna kimentünk a mólóra az angyalszoborhoz,amely immár hagyomány valahányszor erre járunk.Nekem ez egy szép emlékű hely,hiszen egy régi nagy szerelmemmel sokat kijöttünk ide...Miután kigyönyörködtük itt magunkat indulhatott a túra.Végig a siófoki kikötő mentén mentünk,majd a Sió hídon keltünk át a túloldalra.Télen voltunk utoljára itt,akkor alig volt víz a Sióban.Most bőséges volt a vízmennyiség a csatornában.

A siófoki móló

A Sió és a híd felette,azon mentünk át

Ugye úgy terveztük meg a túrát,hogy ahol lehet ott kimegyünk a partra közvetlen a Balaton mellé,ahol meg nem lehet,ott a lehető legközelebb megyünk hozzá.El is indultunk a part felé,de a Hotel yacht-nál nem lehetett kimenni a partra,így rögtön az utcákra kényszerültünk.Ám nem tartott sokáig az utcai szakasz,mert pár száz méter múlva már lehetőség adodott kimenni a vízhez.Így is tettünk.A siófoki ezüstpartnál kötöttünk ki.Így délelőtt még alig volt erre élet,békés nyugodt arcát mutatta a hely.Mi meg lájtosan haladtunk előre.Még ekkor nem tudtuk meddig megyünk.Az biztos volt,hogy Zamárdiig elmegyünk,de az erőtől és a melegtől tettük függővé,hogy megyünk-e majd tovább Szántódig vagy Balatonföldvárig.Ekkor még úgy kellemesnek tűnt a meleg is.Na persze alig voltunk kilenc óra magasságában...

Ezüstpart

Szépen araszolgatva haladtunk az ezüstparton,nem tudtam pontosan hol,de gondoltam lassan a Balatonszéplaki részhez értünk.Szállodák sora volt erre is.Reménykedtem benne,hogy megtalálom azt a szállodát vagy meglátom ahol évmiliókkal ezelőtt a szüleimmel nyaraltam.Egyszer mintha azt is láttam volna,de nem voltam biztos benne,mert az a nyaralás nyolc éves koromban volt és eltelt pár évtized azóta,de mivel nem akadt aztán az úton több hasonló szálló,feltehetőleg az volt amit annak véltem.Szerencsére jó pár kilométer hosszan tudtunk haladni az Ezüstparton majd Balatonszéplakon át ám egyszer véget ért az idill.De még itt Zolika útnak eresztett pár papírhajót ha már egyszer kinevezték papírhajó kapitánynak.Na persze váltakozó sikerrel.A hajók nem a Balaton belseje felé vették az irányt hanem ki a parthoz....

Zoli papírhajó projektje

Na,de aztán véget ért a kellemes szakasz.A parton nem lehetett továbbmenni,akadályokat jelentettek a magánházak álltal kisajátitott részek....Így beszorultunk a parhoz legközelebbi utcákra.Ezeken aztán semmiféle látnivaló nem akadt.Hosszú ingerszegény szakasz volt ez és meglehetősen unalmas.Ráadásul kezdett nagyon-nagyon meleg lenni.Úgy tűnt a melegben való túrázás a víz mellett sem jó ötlet.A hosszú utca végén aztán legnagyobb örömünkre ott volt egy étterem.Ideje volt megkajálni.Kellemesen megoldották a klimatizálást így aztán jó egy órát bentültünk a kellemes étteremben.Sört ittunk meg kávét és lenyomtunk egy babgulyást is.

Itt ért véget a kellemes szakasz

Kajaszünet

Ám az étterem után még mindig az utcákon kellett haladni,de már nem olyan hosszan.Végül kiértünk egy parányi strandra.Itt a hűvösön pihentünk mert már iszonyatos meleg lett.Én is bementem kicsit a vízbe,aztán miután felfrissültünk indultunk tovább.Már közel volt a nagy strand,Zamárdi strandja.Itt viszont közel negyvenezer ember tolongott,strandolgatott...hatalmas volt a tömeg és zavaró.Nem lehetett egy kajálós helyhez sem oda férni,mert mindenhol hatalmas sorok voltak.Elértük a Balaton szívét ahol egy hűs padra letudtunk ülni.Itt jártunk három éve szeptemberben,akkor alig voltak itt.Most rengetegen.Élveztük azért a kilátást Tihany irányába.Úgy döntöttünk nem megyünk tovább,ebben a melegben elég ennyi.

Én is bemerészkedtem,mondjuk neki vetközni nem ártott volna...

Balaton szíve

Végül egy helyre betudtunk ülni némi séta után a tömegben.De itt meg durva árak voltak,így itt enni nem ettünk csak ittunk.Egy órát itt is elhesszeltünk.Még kimentünk utána sétálgatni,de sem a meleg,sem a tömeg miatt ez már nem volt élvezhető.Így elindultunk a vasútállomásra.Útközben még egy-egy szobor akadt érdekességként,de más nem.Aztán megvettük a jegyeket,de...nem kaptunk már helyjegyet arra a vonatra amellyel menni akartunk,de közölték késik a mostani vonat aminek már itt kellene lennie,arra még van helyjegy.Így megvettük arra és hála a késésnek el is értük.Volt csatlakozásunk Fehérváron és Pusztaszabolcson is,így már este fél kilencre haza is értünk.

Zamárdi a Balaton szíve!

Összeségében nem volt egy nagy szám ez a túra.De júliusi semmi után már kellett valami,na és kiváncsi voltam a kemény lábfájásom után mire vagyok képes.A lábammal hál isten nem is volt semmi probléma,sem az erőlétemmel.A nagy meleg viszont zavaró volt így az jó ötlet volt,hogy most nem a hegyekbe mentünk,de nem tudom az jó ötlet volt-e,hogy egyáltalán belevágtunk bármiféle túrába.Mindegy ezt pont erre találtuk ki,egy 6-7 fokkal hűvösebben ez ideális túra lehetett volna.

Ez volt az év tizenkettedik túrája.Alaposan levagyunk maradva...Most 11 kilométert mentünk.Összesítve ez 163 kilométer idén.Ez pedig 13,53 kilométeres átlag túránként.

Várjuk,hogy véget érjen a meleg nyár,mert addig csak vegetálunk,de egy-két túrára talán azért majd sor kerül.Viszont a Balaton kört csak jövőre folytatjuk tovább!

A túráról film készül,ez a hét valamelyik napján lesz majd kész.Most nem kapkodom vele,mert más dolgom is akad.Várhatóan péntek-szombat felé lehet kész az alkotás!

Tíz éves mérföldkő

 Volt már erről szó ebben a blogban bőven,de mivel ma van a tizedik évfordulója illő megemlékeznem róla.Ugyanis ettől a túrától számoltuk a bakancslistánkat.Voltak persze túráink előtte is bőven,de nem foglalkoztam úgy vele mint azóta.Ez volt az a buli,amelytől kezdve igazán komolyan vettem az egészet.Pontosan megtervezve alakultak innentől fogva a túráink,minden részlet gondosan kidolgozva és egyre jobban és több mennyiségben dokumentálva.Még boldog voltunk.Álmomban sem fordult meg olyan gondolat,hogy alig három és fél év múlva Gergő elmegy...Bár éjszakás műszak után,de boldogan indultunk útnak Vácra 2015 augusztus 8-án a reggeli,délelőtti órákban...

Gergő a Nyugatiban,várjuk a csatlakozást

Nincs már meg minden részlet az emlékezetemben arról a napról,de ami megvan azt most felidézem.Vácon játszotta következő mérkőzését az akkor NB I.-ből kiesett csapatunk.Mi persze kitartottunk az NB II.-ben is a csapat mellett (mint később az NB III.-ban is).Úgy döntöttünk elkisérjük Vácra a csapatot,mivel alapból kiváncsiak voltunk a városra is,mert még soha nem jártunk itt.Délután volt a meccs de mi reggel elindultunk,így kényelmesen oda érhettünk.Éjszakás műszakot tudtam le,de nem érdekelt.Az volt a lényeg,hogy jól érezzük magunkat.Majd a vonaton pihenek úgy döntöttem.Így is lett.Felérve a Délibe még bőven volt időnk,Vác meg már nem volt messze.Úgy döntöttünk Gergővel gyalog megyünk át a Nyugatiba.Ez volt az első alkalom,hogy gyalog mentünk így át,de utána mindig így csináltuk akárhányszor így volt csatlakozásunk.Ez is ekkor alakult tehát ki.Átérve nem kellett sokat várni és mehettünk is tovább Vácra.

Vác szebb volt mint gondoltuk,a képek az akkori technikánk szinvonalát tükrözik...

Nagyon hamar odaértünk,talán dél esetleg egy óra lehetett.Böven volt még időnk az ötkor kezdödő mérkőzésig.Indulhatott az ismerjük meg Vácot túránk.Közbe itt-ott ettünk ittunk és a nagy kánikulában gyakorlatilag bejártuk Vác java részét.Egyszerűen nem tudom azt az életérzést elmondani,mennyire jó volt,hogy milyen remekül elvoltunk Gergővel.Vác kellemes meglepetés volt,hatalmas meleg volt,de tíz évvel fiatalabb voltam és remekül bírtam.A meccsig csavarogtuk a szép városban.A stadionhoz meg időben érkeztünk.Gergő is bírta és jól érezte magát.A stadionban meg a vendégszektorba mentünk ahová megérkeztek a mi ultráink is.Kezdődhetett a meccs.

Ekkor voltam először a Diadalívnél

A meccs jó volt és izgalmas.Vert helyzetből álltunk fel azaz 0-1-es állásról nyertünk 2-1-re és végigszurkoltuk a meccset az ultrákkal.Így kellemes élményekkel távoztunk a stadionból.Könnyen megtaláltuk a vasúti megállót Vác alsót vagy nem tudom mi volt már a neve,mert meccs előtt ezt is feltérképeztük Gergővel.Hazafelé a Népligetnél meg megnéztük az akkor frissen épült Grupama arénát,na persze csak kivülről.Busszal jöttünk haza amelyen kellemesen járt a levegő és pihenhettem én is.Valamikor este 11 tájban értünk haza kellemes emlékekkel.Akkor még nem tudtam,hogy ez a túra ez a meccstúra lesz a mérföldkő.De annyira jól éreztük magunkat,hogy ezt követően határoztuk el,hogy nem csak úgy hébe-hóba járkálunk el túrázni hanem tervszerűen gondosan megtervezve.

A székesegyház

Eltelt tíz év és annyi minden történt...Megtörtént a lehető legrosszabb és ezt aztán semmiféle jó sem tudta kompenzálni...de soha nem adtam fel,ahogy most sem.Most amikor megszenvedtem a nyarat is alaposan.Megfogadtam a 10-ik jubileumi évben visszatérek ide,ez megtörtént,de sajna Mónival jöttem.Nem a személyével volt bajom,dehogy is,csak betegsége lévén nem tudott sokat sétálni velem Vácon.Részben ugyan elmentünk arra amerre Gergővel is tíz éve és sokkal jobb időnk is volt,de Móni két és félóra elteltével nem nagyon bírta tovább.Na,de így rendeltetett.Legalább sikerült visszatérni.

A váci meccstúra emléke végigkiséri az életem.Mérföldkő volt és egy csodás nap.

Gergő bohóckodik

A meccs

Körös körül,a Balaton körül

 Bár még mindig rendkivüli lábfájással küszködöm,de egy árnyalatnyit javult a helyzet.Így hétvégén vagy utána valamelyik nap,megpróbálkozom egy új túrával,aminek már nagyon ideje.A nyár eddig nem sikerült jól.Bár a szombathelyi meccstúra szenzációs volt és a balatoni kék hatodik szakasza sem volt rossz.A júliust viszont lehúzhatjuk a vécén,mert nem,hogy nem sikerült jól,hanem egyáltalán nem sikerült.De az év is így kezdődött a januárral és utána egy kellemesebb időszak köszöntött ránk.Reméljük így lesz ez most is.Nagy fába vágjuk a fejszénket.Mivel a balatoni kékből már nem sok van,egy újabb amolyan "kötött" túrába vágjuk a fejszénket.Neki indulunk a Balatont megkerülni,méghozzá gyalog!

Siófokról indulunk

Ennek a túrának volt egy elődje évekkel ezelőtt,mégpedig a Balaton party túra amelyen Siófoktól trappoltunk el egészen Balatonakarattyáig.Most,hogy kipattant az agyunkból az ötlet,szintén Siófok lesz a kezdőállomás most is,ám a másik irányba indulunk el.Azaz Zamárdi,Balatonföldvár,Fonyód irányába.Mindig csak annyit fogunk menni,amennyihez éppen kedvünk van.Körbefogjuk járni a Balaton a végállomás majd egyszer Siófok lesz.Nem turistajelek,hanem a Balaton fog vezetni végig.Lehetőség szerint ahol csak lehet kimegyünk majd a partra,ha meg nem lehet akkor a lehető legközelebb fogunk menni hozzá.Nem lesznek kötöttségek.Éppen azért találtuk ki ezt a túrát,hogy bármikor szinte bárhol megszakítható.Ahol éppen úgy látjuk jónak és szinte mindenhol betudunk ülni egy-egy italra,vagy enni.

Ahol lehet a parton,ahol nem ott a legközelebb hozzá fogunk menni

Viszont ezt a túrát csak nyárra a kánikulai napokra találtuk ki.Azokra a napokra amikor nem esik jól túrázni az erdőkben,hegyekben.Éppen ezért elfog tartani egy ideig míg körbeérünk.Akár tíz évig is,vagy még tovább és még az is meglehet,hogy a végét én már nem érem meg.Hiszen ezt a túrát csak a nyári hónapokban csináljuk,így évi maximum három,legeslegjobb esetben négy túra kerülhet sorra.A teljes táv pedig több mint 200 kilométer.Lehet majd egy-egy alkalommal csak tíz kilométert teszünk meg,de lehet lesz olyan is,hogy 20-25-öt.Na persze sok függ a fájós lábamtól is,hogy tartós lesz-e a problémám vagy csak átmeneti...

Lesznek csodák!

Ez a terv tehát megszületett.A nyári kánikula miatt elmaradó túrák helyettesítésére találtuk tehát ki és akkor a következő túránkon elstartol ez a buli.Én úgy tervezem a fájós lábammal most csak Zamárdiig megyünk,ha mégis bírnám akkor pedig Szántódig vagy Balatonföldvárig.Még nem tudom mi legyen a túra neve,de majd ez is eldől.

Akkor tehát startolunk és akkor itt van az előd filmje a Balaton party túráé:

Lábfájós nyár

 Talán észrevehető,hogy leálltunk a túrázásokkal.Már részben írtam erről júliusban is,de akkor még úgy tűnt küszöbön a folytatás.Talán most sincs egészen messze és távol áll a panaszkodás tőlem,de volt már aki kérdezte,hogy mi van,nem túráztok már?

A nyár ahogy kinőttem a gyerekkorból a legutáltabb évszakká vált számomra.Sosem díjaztam a nagy meleget és nem is éreztem magam ilyenkor igazán jól.Nem beszélve a sok rovarról ami ilyenkor még kellemetlenebbé tette az életet.Tény,hogy ilyenkor van a legtovább világos,lehet messzebb menni és nagyobb túrákat csinálni.Azonban észrevettem azt is,ahogy öregedtem,hogy egyre nehezebben bírom a melegben megtett túrákat.Na persze azért igyekszem még bírni.Idén nyáron pedig már azon kaptam magam,hogy semmi kedvem nekiindulni egy újabb túrára.Én akiknek ez volt az élete...

Persze ehhez hozzájött még egy újabb szűkebb anyagi időszak és hozzájött egy minden eddigénél nagyobb lábfájásos időszak.Sajna a krémem és a gyógyszerem július közepén elfogyott.Újra az újak beszerzésére meg éppen nem tellett...Olyan drága és olyan sok fizetni való akadt,plussz Móni gyógyszerei is kellett költeni,hogy ezt csak úgy tudtam megoldani,hogy magamat háttérbe szorítottam.Nem,nem akarok hősnek feltűnni,inkább saját hülyeségem áldozata lettem,de mivel így nem jutott keret a lábam gyógykezelésére,erős visszaesés lett tapasztalható.Ez most főleg ezen a hétvégén érte el csúcspontját.Olyan fájdalom ért el,hogy nemhogy túrázásról,de menésről is szinte csak álmodoztam...

Elővettem a tartalékaim tartalékát és ha a krémet nem is,de a gyógyszert megvettem tegnap,mert félő volt,hogy hétfőn már dolgozni sem tudok menni.Talán a további romlás megállt,de javulás még nem tapasztalható.Így aztán nem tudom mikor tudok újra útra kelni.Elméletileg a jövő hétvégére már be van tervezve egy túra.Most még nem tudom képes leszek-e rá...

Oázis Magyarországon

A földgázkitermelés veszélyeire is emlékeztető, gázkitörés következtében keletkezett nagyhegyesi Kráter-tó és az azt körülölelő több méter magas, beerdősült földgát oázis az Alföld mezőgazdasági táblái között.

Nagyhegyes határában a végtelennek tűnő mezőgazdasági területek monotóniáját beerdősült földgáttal körülölelt, mesterséges eredetű krátertó töri meg. A tó és az azt keretező erdő kedvelt kirándulóhely: a parton és az erdőben sétányok, pihenőhelyek és a Kráter-tó keletkezésének történetét bemutató ipari emlékhely is található. Engedéllyel horgászni is lehet a tóban. 

A nagyhegyesi krátertó

A hajdúszoboszlói gázmező feltárása során a mai Kráter-tó helyén egy fúrótorony állt szolgálatba, melyen 1961. augusztus 23-án gázkitörés történt. A felszínre törő nagynyomású gáz begyulladt, és több napon keresztül lángolt. A lángok 100 méter magasba csaptak fel, éjszakára is bevilágítva a teljes környéket. A kitörés helyén kráter keletkezett, a fúrótorony körüli talaj fellazulása után az építmény is a képződő kráterbe dőlt. A mintegy 150-200 méter átmérőjú kráterből kirepülő törmelékből alakult ki a környező, 5-10 m magas földgát. A gázkitörést végül augusztus 26-án a kráterben keletkező iszapzagy fojtotta el. Ezt követően a mélyedésben egyre több víz jelent meg, melynek mennyiségét később mesterségesen is tovább növelték, hogy megakadályozzák a további gázszivárgást.

Kellemes környezet!

Látkép a tavacskára

A mintegy 5 m mély tóban fürödni nem lehet, ám a döntően nyárfákból álló erdő a legtikkasztóbb nyári melegben is kellemes klímát biztosít egy frissítő sétához, piknikezéshez vagy horgászathoz. A tavat néhány perc alatt körbe lehet sétálni, annak partján több stég, tűzrakó hely és pad is várja a kirándulókat. A földgát mellett kialakított ipari emlékhelyen egy kicsinyített fúrótornyot, egy szerelvényt és egy emléktáblát is láthatunk, valamint elolvashatjuk az 1961-es katasztrófa eseményeinek láncolatát.

Mindennel felszerelve

A hely nonstop nyitvatart,látogatása meg ingyenes.

Annak,hogy jövünk-e ide valaha is,kicsi az esélye.Messze van tőlünk,már ha 287 km messzinek mondható.Persze előfodulhat,sosem tudni.Nem vezetnek ide jelzett turistaútak,de jelzetlenek igen.A hely Debrecentől nyugatra kb.15km-re,Nagyhegyestől 5km-re keletre található.Jelzetlen utakon összelehet hozni egy Nagyhegyes-Debrecen túrát (vagy ellenkező irányba).Jó lenne egyszer az ország ezen részén is túrázni,mert erre még nem volt túra.Noha valahol tervben van a karcagi zádorhídhoz is egy túra.Az is ezen a vidéken van.Hát egyszer talán....

Csorda-kút (Orfű)

Aki követ és aki nem az is tudhatja a Mecsek a források hazája.Nagy esélye van.ha elidulsz ezen a vidéken túrázni belebotlasz legalább egybe.Sajnos azt tapasztalom,hogy az utóbbi időkben több forrás állapota és állaga is egyre romlik.Talán ebben közrejátszik az is,hogy egyrészt ugye nem nagyon jut ilyesmire pénz a mai Magyarországon,másrészt Baumann József a források itteni karbantartója tavaly elhunyt.Reméljük a legtöbb forrás azért átvészeli ezt a necces időszakot és előbb-utóbb jön egy új Baumann aki majd odafigyel rájuk...Most amikor nem nagyon van téma a blogban előveszek egy újabb mecseki forrást.Bár erről nagyon kevés dolog tudható.

Csorda-kút

Orfű belterületén még az Orfűi-tó előtt a tóval szemközti oldalon a házaknál találjuk meg a forrást.

Egy kőfalból, vascsövön át érkezik a víz, egy mesterségesen kialakított kis tóba, majd egy csatornán át távozik.
A tó építésekor már üzemelő forrás volt, jelentős 7-50 liter/perces vízhozammal.

2005-ben az Orfűi Önkormányzat felújította a forrást, és kitisztította az előtte lévő kis tavat.

1970-ben foglalt és kiépített de név nélküli forrásként említik, - nem volt névtáblája -, ekkor Orfűi csorgó (közkút) néven hivatkoztak rá.

Ez minden ami tudható ami az internet világában felfedezhető az amúgy szép forrásról.

Szerintem jól néz ki

Ennél a forrásnál,de még Orfűn sem jártunk soha.Így most ötvenen túl már nem mondom azt,hogy komoly esély van rá,hogy eljövünk még ide valaha,de nagyon remélem,hogy alakulnak még úgy a dolgok,hogy egyszer eljöhetünk ide.A forrás maga nekem tetszik és Orfűn és környékén is lenne mit megnézni...

felhasznált forrás: Mecseki források jegyzéke

Jópofa

Kezdődő szezon - Bizakodva

 Ott hagytuk abba,hogy megnyertük az osztályozót és feljutottunk a harmad osztályba.Egy felejthetetlen szezon tudhatunk magunk mögött még akkor is,ha ez csak a megyei volt.Rengeteg felejthetetlen meccs és izgalom,rengeteg meccstúra és a csúcs a szombathelyi osztályozó.Megannyi élményt hoztunk magunkkal,de máris itt van a folytatás!Nem is emlékszem mikor volt ennyire rövid a nyári szünet.Persze nekünk a két osztályozó mérkőzés tette azzá,hiszen akkor kellett ezeket megvívni amikor a többi csapat már a szabadságát töltötte.Így a mi csapatunk később tudta megkezdeni a megérdemelt pihenőjét és ezáltal a felkészülést is az új szezonra.Öt hét állt rendelkezésre és ezen a hétvégén,azaz 2025 július 27-én már indul is az új szezon.Indul az NB III.-as bajnokság!

Még az ünneplés percei Szombathelyen

A holtidényben sikerült alaposan megerősiteni a csapatot,hiszen (eddig) hét új játékosunk érkezett és csak hárman távoztak.Várhatóak még további bejelentések érkezőkről.A felkészülés mellett persze sor került felkészülési mérkőzésekre is.Hármat játszottunk idegenben,kettőt itthon.Az első meccsen a sok új játékos miatt még érezhető volt az összeszokottság hiánya,így ki is kaptunk a velünk hasonló osztályozón feljutó Szegedtől.Ennek a mérkőzésnek volt aztán a visszavágója hazai környezetben Pálhalmán,itt már mi győztünk.Egy döntetlen következett egy erősebbnek vélt harmadosztályú csapattal idegenben,majd fölényesen vertük a megyei bajnokságban szereplő Kalocsát idegenben.Végül idehaza a mienkhez hasonló erősségű Dorogot vertük szintén Pálhalmán egy izgalmas jó meccsen.A felkészülési mérkőzésekre tehát különösebb panaszunk nem lehet.A csapat is összeérni látszik.

Pálhalmán az egyik felkészülési mérkőzésen

A sorsolásunk nem mondható nehéznek,egy verhető csapattal kezdünk hazai pályán a harmadosztályban.Majd jön egy paksi mérkőzés,ott lehet kihúzzuk a gyufát,majd újabb három olyan meccs jön amik könnyebbnek mondható.Utána játszunk sorban a két legerősebb csapattal,egyikkel idegenben a másikkal itthon.Utána vegyes a kép,könnyebb és nehezebb mérközések jönnek sorban.November végén ér majd véget az őszi idény.

Jó lesz ez!

Mi úgy érezzük a csapatunk kellően megerősödött és bizakodva várhatjuk az új szezont.Újonc csapatnál mint mi elsődleges cél a bentmaradás lehet.Az itteniek akikkel eddig beszéltem jóval derűlátóbbak.Szinte mindenki biztosra veszi,hogy nem esünk ki.A bártabbak az első ötbe várják a csapatot,de a többiek is az első tízbe.Jómagam a 8.-12.hely közé vizionálom a gárdát.Meglátjuk.Amit nem értünk a nem olyan rég még csődközeli klubbnál,honnan lett hirtelen pénz?És ha lett meddig lesz elég?Hiszen a vártnál sokkal jobban igazoltunk,lesznek majd villanyfényes meccseink amik majd rendesen megterhelik a villanyszámlát.Emlékezzünk csak,nem is olyan rég az áramot is kikellett kapcsolni a stadionban mert nem tudtuk fizetni..Szóval nem tudjuk mi ez a pálfordulás,de örülünk neki és azt kívánjuk tartson is ki.

Mindörökké!

Ami a meccstúrákat illeti.Igyekszünk most is minél több helyre elmenni,de sok persze az akadály.Legfőbb akadály az anyagiak.Immár nem csak a megyén belül játszunk,de az is igaz sosem megyünk három megyénél többet.Így az útiköltség napi megyejeggyel maximum háromezer forint lehet.Plusz egy meccsbelépő,ami átlagosan ezer forint,meg valami ital.Tehát a legdrágább hely is kijöhet ötezer forintból,ami nem is olyan vészes.Másik hátrány,hogy a meccsek 99%-a vasárnap lesz.Ez annak fényében,hogy másnap reggel munka van,elég neccesé tehet egy-egy meccstúrát.Persze lehetnek olyanok amikor kivesszük a másnapi hétfőt.Szerdán is lesznek meccsek ha nem is sok.Ha ezeken a napokon idegenben játszunk,úgy elég esélytelennek tűnik egy-egy meccstúra.Na,de majd meglátjuk.

Mi és az ellenfeleink

Akkor hát induljon a mandula.Reméljük,hogy sok-sok élmény és izgalom vár ezúttal is ránk.Reméljük,hogy sikerül kivivni a bentmaradást.Reméljük nem fogy el a pénz és járhatunk nyugodtan meccsere.Már nagyon várjuk!

Magdika...

 Magdikát soha nem ismertem.Személyesen soha nem találkoztunk.Képekről láttam csak őt.Anyámat jutatta mindig eszembe,olyasmi forma volt.Az egyik legnagyobb rajongóm volt.Persze a rajongó nem jó szó,hiszen nem alkottam én semmi olyasmit amiért bárki is rajonghatna értem.A túrázós videók előtt is volt egy videós csatornám a legnagyobb videómegosztón,amolyan mai fejjel már teljesen értékelhetetlen minőségű és tán tartalmú videókat szerkezgettem amikor éppen úgy unatkozós időszakom volt.Talán még ma is megvan ez a videócsatorna a you tuben.Néha ugyan erősen agyalgatok a törlésén,de aztán úgy vagyok vele maradjon az utókornak is valami.Amúgy szinte nem is nézi senki azokat az alkotásnak nehezen nevezhető akármiket...Elég az hozzá,hogy nem is tudom mennyi,talán 60 videó készülhetett,lehet kicsit több vagy kevesebb nem tudom.Na ezeket szerette Magdika és a kész videók nagy részéhez mindig oda is kommentelt valami kedveset.Ez persze mindig is jól esett.Várjatok keresek is egy onnani videót ide,ami ha esetleg valaha törlöm a csatornát,innen elfog tűnni.Na nézzünk egyet:

Szóval ilyen típusú videók kerültek gyártásra és ez is egy éppen olyan amelyhez Magdika oda írt valamit.Aztán ugye miután Gergő elment,felhagytam ennek a csatornának a további művelésével,talán már előtte sem ment annyira a dolog.Készült ugyan egy-egy videó az évek alatt ide,de már úgy nem érdekelt a dolog.Egy-egy visszatérésnek tünő videónál is kedvesen fogadott Magdika.Hiányolta azon fajta régi videókat amelyek tetszettek neki és azt gondolhatta,hogy újra kezdem és újra felélesztem a csatornámat.De nem így történt.Egy szép napont aztán bejelöltem Magdikát ismerösnek a közösségi oldalon,amit elfogadott.Onnantól kezdve ha nem is olyan sűrűn,de egy-egy megosztásomat belájkolta,elsősorban a Gergőre való emlékezős dolgokat.Fel sem tűnt,hogy egy ideje se híre se hamva...

A minap jelezte a facebook,hogy Magdikának születésnapja van.Gondoltam felköszöntöm meg váltok vele pár szót.Ilyenkor mindig beszoktam menni az adott ismerös oldalára megnézni mi a szitu.Ekkor szembesültem vele (ami már másnál is előfordult),hogy Magdika már nem él...Ahogy kivettem tavaly azaz 2024 szeptember 15 tájékán hunyt el...valami olyasmi dologban (ezt most nem részletezem,noha az oldalán ott van miért),amiben ha lett volna a rendelőben vagy orvosnál valami olyasmi gép ami épppen nem volt,akkor nem halt volna meg...Persze ledöbbentem.Nem tudom mennyi idős lehetett Magdika,talán hetven körül,ez természetesen még nem ok rá,hogy meghaljon...

Jártam már így pár ismerösömnél,hogy utólag értesültem a haláláról amikor pl.éppen felszerettem volna köszönteni.Itt jön ki az,hogy lehet,hogy van több száz ismerösünk a közösségi hálón,de az esetek többségében már elnézést,de szarunk rá,hogy mi lehet vele.Megoszt ezt-azt,nyugtázzuk,hogy oké jól van,megvan még az illető,aztán lehet fel sem tűnik,hogy egy ideje már eltűnt...Persze képtelenség több száz embert figyelgetni,több száznak oda-oda írni egy hogy vagyot,egy mi van veledet...de mégis ilyenkor elkap némi lelkifurdalás engem is.Főleg így,hogy valóban talán a legnagyobb rajongómat vesztettem el.Hiába is készülnének tehát már a régi videócsatornámra videók,senki sem írna oda semmit,talán nagyon már meg sem néznék...

Remélem azóta Magdika békére lelt és boldogságra.Talán látja,hogy róla írok és megemlékezem.Hát ilyenkor már nem nagyon tudok mit kívánni.A nyugodj békében az hülyeség,hiszen már rég tudom,hogy a halállal a lét nem ér véget.Így hát sok boldogságot odaát Magdika,köszönöm a sok kedvességet amit kaptam.Remélem ezt odaát megtudom majd személyesen is tenni...

Kedvtelenül...

Hát nem tudom mi van,de némi túraszünet állt be a fantasztikus első félévet követően.Persze mindig is a július volt a leggyengébb hónapunk.Sajna ahogy öregszem azt vettem észre,hogy melegben nem megy a túrázás.Hamar kidölök,keveset bírok és abszolút nincs is kedvem hozzá.Persze akadnak kivételek,de valahogy számomra a nyár nem gyere be... Na meg az utóbbi egy évben nem nagyon tapasztalható,némi anyagi nehézségek is beálltak újra.Na,de mindenki nyugodjon le... a túránik nem halnak el.Most némi szünet állt csak be.Valószinűleg augusztusban azért újra beindulunk (vagy még e hónap végén) már csak azért is,mert eddig a nyáron nem sok mindent tudunk felmutatni...

Ugyanez a helyzet most a blogírással is.Jelenleg nem sok kedvet érzek hozzá,de valószinű,ez is csak átmeneti állapot.Fogjuk úgy fel,hogy szabadságot vettem ki.Hamarosan újra beindul majd a dolog!

Ez a kép volt éppen kéznél.A gyugyi kilátó

Égi túrákon

 Eljött újra az a nap,amit soha egyik évben sem hagyok ki.Nem telhet el úgy év,hogy az évnek ezen napján ne emlékeznék meg Gergőről,örök túratársamról,a legjobb barátomról,egyetlen fiamról.Hiszen ma van a születésnapja és ma lenne 26 éves.Még mindig előtte lenne az egész élet... Lassan hét év telik el a távozása óta.Valamennyire rendbe szedtem már magam,de persze ez a seb,ez a fájdalom sosem tud elmúlni...

Mindent megírtam már róla,a kapcsolatunkról,a túráinkról a születéséről,az elvesztéséről.Most a halála utáni kapcsolatunkról írok,bár erről is volt már szó bőven.Úgy érzem a halálával a mi kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen.Persze ahhoz,hogy ezt bárki is megértse kell némi spirituális beállítottság,kell kicsit hinni abban,hogy létezik az odaát,egy szebb és jobb világ.Hinni abban,hogy tanulni vagyunk itt és,hogy a lelkünk pont a fájdalmakkal fejlődik a legjobban.Hinni azt,hogy mindezt egy jóval szélesebb látószögből nézve mi magunk vállaltuk be és hinni azt,hogy minden visszaáramlik hozzánk,amit egyszer mi magunk bocsátottunk ki magunkból.A karma törvénye.

Patakátkelés a Réka-völgyben

Amikor Gergő eltávozott,szinte rögtön éreztem azt,hogy valamit feltétlenül az értésemre akart adni.És ez nem az volt,hogy bocs apu,így alakult,mennem kellett.Hanem az,hogy ne adjam abba a túrázásokat.Hiszen mikor meghalt az első gondolataim azok voltak,hogy nélküle nem túrázom többé.Tudta,hogy ő a leghűbb társam ebben és tudta,hogy nélküle csak egy törött szárnyú madár vagyok maximum.Éppen ezért akarta az értésemre adni,hogy csináljam tovább,mert ez az életem és ez az egyik dolog amiért én leszülettem.Volt a halála után egy-egy túra,ezek főleg emléktúrák voltak,de valóban úgy voltam vele,hogy nélküle ennek semmi értelme és nem csinálom tovább.Úgy is tűnhetett egy pár hétre,hogy leálltam a túrázásokkal.

Imádtunk a kalandokat 

Valami láthatatlan erő irányított abban,hogy Gergővel ne veszítsük el legalább a minimális kapcsolatot még úgy is,hogy ő már odaát van én meg itt ragadtam.Fokozatosan alakultak úgy a dolgok mindenféle ráhatás nélkül,hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen.Az egyszerű halandó azt mondaná a véletlenek összejátéka lehetett.De a spiritualitás mondja éppen azt,hogy véletlenek nem léteznek és ha valahol már túl soknak tűnik a véletlen az éppen azt jelenti,hogy nem lehet véletlen.Visszagondolva igen....amikor a munkahelyen a kamionos mindenféle előzmény nélkül közölte,hogy egy médiumnál volt mert túl sok ismerösen halt meg azon a télen és mondta,hogy Gergő lelke is ott volt a szeánszon...na egy egyszerű földi aggyal ezt hova tegyük?Meg már Gergő halála másnapján amikor egy gyerekkori barátnőm írt rám akivel több mint húsz éve nem beszéltem,hogy érzékeli Gergőt és azt,hogy az valamit feltétlenül közölni akar még velem...

Az,hogy aztán a médiumhoz jómagam is eljutok.Vagy az,hogy éppen csak a szemem nem böki ki egy írás ami arról szól,hogy hogyan tudom felvenni a kapcsolatot eltávozott szeretemmel mindenféle médium meg halottlátó stb. nélkül.Vagy amikor előkerül a volt exem aki szintén érzékeli Gergőt és különös dolgokat mesél.A pillangók amik folyton a nyomomban vannak...és még megannyi véletlennek tűnő különös dolog.

Olyan helyeken is megtaláltuk a szépséget és a kalandokat amit mások le se szarnának....

Persze rájöttem magamtól is,hogy Gergő (talán némi szellemi segítő vagy őrangyal segítségével) irányítja úgy a dolgokat,hogy minden történjen úgy ahogy a maga útján.A kapcsolatfelvétel meg is történt és minimális "beszélgetések" zajlanak is közöttünk hosszú hónapokon át.Ez pedig kitud mozdítani  a mély depiből amit Gergő halála okozott.A túrák is beindulnak nagy üzemben idővel,az égiek mellém irányítják Zolikát,aki kicsit nehéz eset,de hű túratársammá válik az évek alatt,persze Gergőt nem tudja pótolni.Tudom és érzem,hogy Gergő irányít valahonnan a mindenségből.Csupa olyan túra köszön szembe ahol szó szerint Gergő nyomában járok vagy olyan amit vele terveztem,hogy megcsináljuk és úgy mintha ezeket nem is én tervezném hanem valóban mintha odaátról irányítanának...

A legikonikusabb kép Gergőről,hét éve ez a blog fő képe is

Aztán a hosszú hónapok "beszélgetései" lassan alábbhagynak.Később értem meg azt is ez is miért van.Gergő (és az égiek) alighanem úgy ítélik meg,hogy rendbejöttem.Megállok most már az odaáti támogatás nélkül és tudom élni úgy az életem,hogy már "nem fogják úgy a kezem" mint eddig.Persze azért nem tűnik el a dolog,de amig korábban heti szinten többször is felvesszük egymással a kapcsolatot,ez ma már negyedéves ciklusokra csökken.De értem már mint írtam,hogy mi miért van és történik úgy ahogy.Tudom és érzem,hogy Gergő ma is itt van persze nem a szó legszorosabb értelmében.Talán valami őrangyal szerepében van körülöttem.Jönnek azért sugallatok ma is és bármikor szólhatok hozzá most is.

Biztos vannak azok közül aki ezt olvassák akik úgy gondolják ez egy őrült egy csávó lehet.Ez engem cseppet sem érdekel,mindenki azt gondol amit akar.Na és biztos van olyan aki azonosulni tud velem.Mondom az egészhez nem árt némi spirituális ismeret és hit.És az is aki örültnek tart majd akkor megért mindent amikor azt a személyt veszíti el akit a legjobban szeretett aki a legközelebb állt hozzá...

Az égi túrák és a földi túrák valójában ugyanazok...

Lehetne még írni a dolgokat,de ez Gergő születésnapja és nem kell,hogy ennél jobban belemenjünk a spirituális dolgokba.Gergő ma lenne 26,hiszem azt,hogy odaát megvár,hiszem azt,hogy újra leszületünk és újra túrázhatunk is,de odaát az égi túrákon is csinálhatjuk ezt amit legjobban szerettünk. 

Odaát nem tartják számon a földi születésnapokat,hiszen a lélek több életet is él és ott ilyen formában az idő sem létezik mint itt.Viszont itt én még számontartom ezt így hát boldog születésnapot fiam bárhol is légy.

Sosem jársz egyedül az úton,ahogy én sem.

Mert összetartozunk és nem választhat el minket egy olyan ostoba dolog mint a halál...

Rute története

 Talán nem éppen ebbe a túrablogba való ez a mostani bejegyzés,de egyfelől ez még mindig az én blogom és az kerül bele amit én akarok,másrészt meg ez olyan esemény volt ami engem is mélyen megrendített.

Talán köztudott,hogy a Liverpool futballcsapatának egyik sztárja Diogo Jota alig pár napja július 3-án szenvedett halálos balesetet Észak-Spanyolországban egy autópályán.Miközben testvérével éppen Liverpoolba tartottak szabadságról visszatérvén.Azért autóval mert Jota orvosai valami betegség miatt nem javasolták most Jotának a repülőutat... A testvérpár haláláról sok infó kijött már,hogy melyik igaz,melyik nem mindenkinek a képzelőerejére bízom.Sokáig arról szóltak a hírek,hogy előzés közben durr defektet kaptak és a szalagkorlátot átszakítva lángra kapott az autó amelyben Jota és testvére is megégett.Egy másik hír már arról számol be,hogy egy állat tévedt eléjük az autópályán és elrántva a kormányt szakították át a szalagkorlátot és égtek benn az autóban.Az eset nem csak a sportvilágot sokkolta,hanem minden jó érzésű embert a világon.És nem elsősorban Jota végett,hanem Rute miatt...

A tragédia,ennyi maradt az autóból...

A Liverpool mérkőzéseit figyelemmel kísérem ugyan és sokszor láttam Jotát játszani,de nem tartozott a kedvenceim közé,az egyik játékos volt a sok közül.Rute létezéséről pedig a tragédiáig nem is tudtam.Talán ennyiből már összerakható az a kép,hogy Rute az Jota felesége volt.A targédia előtt tíz nappal volt az esküvőjük és Rute úgy élte meg azt a napot mint élete legszebb napját.Ez így természetes.A mosolygós gyönyörű nő látványa azonnal magával ragadott.Az pedig,hogy ekkor már három gyereket neveltek arról tett tanúbizonyságot,hogy őszintén szerethették egymást.Rute-nak tíz nap jutott a boldogságból,persze nyilván boldog volt előtte is,de akkor úgy írom le,hogy tíz nap jutott a házas életből.Elképzelni is nehéz,hogy mit élhetett át amikor elvesztette a férjét és ott maradt három gyermekkel...Öszinte nagyon-nagyon mély sajnálat lett rajtam úrrá.Megsírattam az őszintének tünő csodaszép Rute-t.

A gyönyörű Rute,élete legboldogabb napján

Diogo és Rute 2012-ben találkoztak a gimnáziumban Portóban 15 évesen.Ami tinédzser barátságként kezdődött,lassan életre szóló partnerség lett.A korai időktől kezdve Diogo futballemelkedéséig Rute mindig mellette volt.Minden lépésen keresztül Portótól Pa cos de Ferreiráig,Wolverhamptonig,majd Liverpoolig.Ahogy karrierje szárnyalott a nő továbbra is csendes támogatása maradt előléptetéseken,sérüléseken,győzelmeken át és az elit futball nyomásában.

2017-ben költöztek együtt Angliába.Diogo gyakran beszélt arról,milyen fontos Rute a támogatása,a szeretete.Jobban szerették a magánéletet a reflektorfénynél,csak apró villanásokat osztottak meg az életükből.

Az esküvő

Tizenhárom év alatt gyönyörű családot építettek.Két fiú,Dinis és Duarte,valamint egy kislány aki 2024 novemberében született.A barátok úgy jellemezték őket,mint nyugodt,öszinte egymás iránt elkötelezett pár akik nem a hírnevet kergetig,csak egymás barátságát,társaságát.

2025 június 22-én Diogo és Rute végre összeházasdotak Portóban.Úgy nevezték "egy nap,amit sohasem felejtünk el" Csak órákkal a baleset előtt tette közzé Rute az esküvő videóját amely mosolygós,táncos,szeretettel teli volt.

Ezek az emlékek még értékesebbnek tűnnek.

A tragédia után pedig ezt posztolta Rute a közösségi oldalán:

"A szívem összetört.A férjem,a legjobb barátom,a mindenem...eltűnt.Még mindig nem tudom elhinni.A fájdalom elviselhetetlen.Az élet soha nem lesz ugyanaz nélküled szerelmem.Még mindig nem hiszem el."

Nem csak focista és a párja volt.Lelki társak voltak,akik együtt nőttek fel,mindenben támogatták egymást és a kameráktól távol építettek egy igazi életet.

Rute és családja

Rute magára maradt a három gyermekkel,akiknek már soha nem lesz részük apjuk szeretetében.Tudom elcsépelt unalmas duma,hogy odaátról szereti majd őket.Ez nem ugyanaz!Rute boldogsága pedig odalett.Álltalában jó ember ismerő vagyok,az esetek többségében letudom írni milyen ember az akire ránézek.Rute-ról az jut eszembe,hogy őszeinte,odaadó és hűséges volt akinek a szíve tele volt szeretettel.Éppen ezért rázott meg ez a tragédia és mérhetetlenül sajnálom és együtt érzek ezzel a feltehetően kedves lánnyal.

Nyilván Jota gondoskodott róla,hogy anyagiakban ne szenvedjenek hiányt akkor sem ha ő már nem lesz,de biztos vagyok benne Rute a hajléktalansággal is kiegyezne ha visszakaphatná Diogot.Vajon mivel érdemelte ki ő ezt a mérhetetlen csapást?Miért kap ekkora pofont a sorstól az őszinte szeretet?Miféle idióta isten uralkodhat a világ felett aki örömét leli az ilyesmiben?

Az emlékezés virágai az Anfield stadionnál

Spirituálisan nézve amelyet most valahogy nagyon nem ide valónak érzek,de mégis leírom.Lehet,hogy Rute egy karmát tudott le most ezzel?Valami régi rosszat váltott ki ezzel?Az is lehet,hogy ő maga vállalta ezt be leszületése előtt?(mert be kellett vállalnia?) Ezt csak a jó ég tudja.

Akárhogy is.Mérhetetlenül és kimondhatatlanul sajnálom ezt a lányt.Persze Gergő halála óta én is érzékenyebb vagyok,de akkor is.Bárcsak tudnék neki segíteni valamiben...persze ilyesmire nyilván nincs szüksége,mert legalább maradtak mellette családtagok,barátok.

Neki álltam észrevétlenül követni a közösségi oldalakon,mert érdekel hogyan alakul majd a sorsa.Mikor tud majd ebből a tragédiából kimászni,rátalál-e még valaha is a boldogság?Nyilván nem sok dolog kerül majd ki a nagyközönség elé,de ha pár apró részletet megtudok már az is jó.

Mondanám Rute-nak amit spirituálisan tanultam,hogy igazából senkit sem veszítünk el.Hogy elválásunk csak átmeneti és egy jobb helyen majd újra együtt lehetünk azzal akit igazán szerettünk.

Nagyon,nagyon remélem,hogy túl tud lépni majd ezen a fájdalmon és várják még szép napok ebben az életben.

Légy boldog drága Rute!

Légy boldog Rute!

Ikonikus helyek (7.) - Mezőfalvi szőlőhegy

Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.Hogy a Mezőfalvi szőlőhegy ide illik-e nem tudom.Az biztos,hogy egy ikonikus hely az életemben,de túrázni első alkalommal mindössze nyolc évvel ezelőtt jártam erre.Viszont ha azt vesszük gyerekkoromba végig bringa túráztam az egész környéket.Sok dolog fűz ide és valóban az életem egyik fontos része a hely.

Egy szőlőhegyi buszmegálló

A Mezőfalvi Szőlőhegyet Mezőfalva és Nagyvenyim között találjuk meg.Nagyvenyimtől nyugatra nagyjából 4 kilométerre,Mezőfalvától keletre kb.2,5 kilométerre fekszik.Talán öt-hat utcából álló településrész,igaz ez a pár utca jó nagy területen helyezkedik el.Itt hétvégi telkek,présházak ,szőlősök garmadáját találjuk meg.Amikor,vagy úgy mondom az én időben bolt nem volt itt.Azóta állitólag már volt,de ezt nem tudom biztosra.Kocsma sem volt,aztán az is lett,de aztán megint nincs.Midenféle dologért bekellett járni a faluba Mezőfalvára.A wikipédia szerint közel 150-en élnek itt a mai napig.Feltehetőleg az én gyerekkoromban ez a szám jóval nagyobb lehetett.Az utcák köves vagy föld utak.Én pedig itt töltöttem a fél gyerekkoromat és katona is itt voltam a kb.4kilométerre található laktanyában...

A volt szeszfőzde

A történet ott kezdődik,hogy a szüleim egy telket vettek itt abban az évben amikor én megszülettem.Később erre a telekre házat is húztak fel a fater pedig pompás kertet alakitott itt ki ebből a telekből (erről már volt szó ebben a blogban).Ide jártunk ki rendszeresen és a nyarakat pedig itt töltöttük,innen jártak be a városba a szüleim dolgozni,én meg a nyári szünetekben bebicikliztem az egész környéket tíz kilométeres körzetben.Akkoriban nem kellett félni senkitől és semmitől,hogy bárki is bántana.Más világ volt.Mi elvoltunk a kerttel és éltünk mint hal a vízben az ízlésesen berendezett kis házikóban azokon a boldog nyarakon.

Többek között erre is bicikliztem

A kerttől akkor kellett megválni amikor apám meghalt,engem pedig bevittek katonának.Anyám próbálta egyedül győzni a kertet,a testvéreim csak titkán tudtak neki segíteni,mivel ők ekkor már családosok voltak.Anyámba akkor tört meg valami amikor egy hatalmas jégesővel tarkitott vihar tönkretette az egész termést....Hatalmas pofonként élte ezt meg a sorstól,hogy oda veszett a kertbe ölt munkája.Megcsömörlött (ma már én ezt teljesen megértem és átérzem) és úgy döntött eladja a kertet.Ez hamar sikerült is.Húsz év után lett oda mindaz amiből gyönyörű felbecsülhetetlen értékű (nem anyagilag) telket varázsoltunk.Én még katona voltam,eltávkor,kimaradáskor keresztül vezetett az utam a szőlőhegyi utcákon.Aztán miután leszereltem nem jártam jó sokáig arra...

Annál a keresztnél amelyre gyerekként sokat felmásztam.Akkor még nem akadályozták a fák a kilátást...

Talán 20 év telhetett el amikor egyszer arra bicikliztünk Gergővel...a volt kertünknél sovány disznó vágtában tekertünk el,nem volt idő nagyon megfigyelni.Az a hír járta,hogy sok nem idén barnult lett ide kitelepitve a faluból és ekkor ez így is tűnt.Nem álltunk meg.Közben a haverom akiknek szintén itt volt telkünk,mesélte,hogy egyre inkább leépíti a kertet az aki megvette tőlünk.A fákat kivágta a szőlőket megszüntette és a mellette lévő földdel ami az övé volt eggyé varázsolta a területet,amelyen vagy kukoricát vagy lucernát termesztett... Mi pedig 2017-ben jöttünk erre újra akkor már túrázni.

Ennyi maradt szüleim fő művéből...

Jelzést kapott az egyik út amelyen rengeteget bicajoztam gyerekként.Itt jött így létre a Nagyvenyim-Mezőfalva-Nagykarácsony zöld jelzésű turistaút.Amelyen mint kiderült igen kellemes túrázni.Gergővel egy augusztusi napon "avattuk fel".Ekkor is tartottunk a nem idén barnultaktól,de ekkor már ilyent nem tapasztaltunk.Abba az utcába ahol a kertünk volt,ugyan nem mentünk be,a jelzés nem arra vitt.De így is jó volt szőlőhegyre visszatérni.Aztán Gergővel már többé nem jöhettünk erre.Zolikával 22-ben ismételtem meg ugyanezt a túrát amit Gergővel megcsináltunk.Mindkét túrán egy kis kápolna szolgált érdekességül ami az út mentén volt a szőlőhegyen.Ez gyerekkoromba még nem volt itt,pontosabban volt itt valami kis emelvény rajta egy szűzmária szoborral.Immár szép kis kápolnát alakitottak itt ki.

A gyerekkor utcája..

A kis szőlőhegyi kápolna

Szinte napra pontosan e sorok írásakor,hogy két éve túráztunk erre újra.Ekkor már úgy döntöttem,hogy megnézem a régi kertet és a laktanyát is ahol katona voltam.Így a jelzett utat csak alig-alig érintettük.Eljöttem,megnéztem és mindkettő nem kis csalódást okozott a lelkemnek.A volt kertünknél szembeköszönt a pusztulás az elhanyagoltság,hogy oda lett minden szépség amit a szüleim létrehoztak....rendkivül fájó volt a látvány...A laktanyába meg egyszerűen nem lehetett belátni.Hiába volt mellette egy elkerülö,kiváló minőségű út a növényzet a fák annyira benőtték a területet,hogy magát a laktanyát egyáltalán nem lehetett látni.Gondolom ez sem azért mert annyira ápolva lenne a terület...Így aztán ez a túra bár nem volt rossz,a feltépett lelki sebek miatt elég fájdalmasra sikerült.

A Pálinka sor vége,az a bal oldali út a jelzett turistaút ami aztán jobbra el is megy

Azóta,tehát két éve nem jártam itt.Bármi is volt,bármilyen fájdalmas is volt egy-egy dolgot látni,viszontlátni azért mindig is jó érzéssel tölt el az "itt lenni",hiszen a szőlőhegy fontos része az életemnek.Így ha az egyre romló egészségem még kitart holtbiztos,hogy jövök még erre,hiszen szeretem ezt a környéket ahol a kis kápolnán és a kibelezett szeszfőzdén kivül nem nagyon akad látnivaló.Így vagy úgy,ez is beleillik az ikonikus helyek sorába,ezért is írtam róla.Mindig mikor erre járok,az jut eszembe,hogy milyen jó lenne most hirtelen visszamenni az időben és azokkal az emberekkel itt lenni,akik akkoriban éltek erre.Többek között a szüleimmel...

A két évvel ezelőtti itteni túra filmje: