Hát itt a vége a nyárnak is,amit én speciel egy cseppet sem bánok.Az idei nyáron olyan fokra emelkedett a nyár utálatom,hogy azt már elmondani sem tudom... Egyrészt ez a túrázásoknak leg nem kedvezőbb évszak.Másrészt a 35-40 fokos kánikula számomra már elviselhetetlen kategória,na és voltak más egyéb más bajaim is az elmúlt hetekben.Egy teljesen jó ősz és tél,valamint egy fantasztikus tavasz után tudtam,hogy a nyártól sok csodát nem várhatunk,de az,hogy ennyire fos lesz arra nem számítottam.Megvoltak persze a magunk kis tervei a nyárra,de ezeknek a töredéke jött össze.Nézzük át részletesen mi történt ezen a semmire se jó nyáron.
 |
| Shíva menedéke ezúttal csalódást okozott |
A nyár első buliján Shíva menedékébe tértünk vissza.A menedék névadó kutyájának a születésnapi bulijára.A rendezvény aztán hatalmas csalódást okozott.Inkább a marketing irányába ment el a dolog,mint az,hogy valóban a kutyákkal foglalkoztak volna.Az iszonyatos melegben az volt a leggázabb,hogy nem volt egy csap sem a területen,vízet ha akart az ember úgy kellett venni...Móni és Zolika volt velem,harmadszor voltunk Shíva menedékében,de ez volt az első alkalom,hogy nem éreztük jól magunkat.Ezt a bulit követte az osztályozó ami viszont hatalmas élmény volt!
 |
| Szombathelyen |
Ugye megnyertük a megyei bajnokságot tavasszal.Ám a feljutásért az NB III.-ba osztályozó mérkőzést kellett játszanunk oda-visszavágós alapon.A sorsoláson a szombathelyi ISA Haladás csapatát kaptuk,az első meccs nálunk volt,a visszavágó Szombathelyen.Már a hazai meccs is jó volt,Pécsről is érkeztek barátok nekünk szurkolni.Már-már lemondtunk a sikerről mert rosszul alakult a mérkőzés,de aztán sikerült fordítani és megnyerni azt.A visszavágó Szombathelyen volt amire elmentünk Zolikával.Hatalmas élmény volt annak a napnak minden perce és joggal pályázik az év legjobb napja címre.Már az első perctől kalandos volt minden,A bedöglő vonat,aztán egy ismeretlennel való hosszú beszélgetés a Savaria IC-n. Az,hogy eljutottunk az életben először végre Szombathelyre a séta a városban és a meccs amit ott is megnyertünk,na meg az ünneplés a játékosokkal a meccs után. Életreszóló élmény volt.De a haza út is.Tudtuk csak másnap reggelre érünk haza.Így aztán félig Győrben,félig a budapesti Margit-szigeten éjszakáztunk,de minden olyan klassz volt.Ez volt a nyár legjobb bulija.
 |
| Csodálatos volt Győr az éjszakában... |
Továbbra is a meccstúrák határozták meg a nyarat,de volt két olyan túránk ami hagyományos bakancslistás túrának minősül.Még júniusban folytattuk a Balatoni kéket,a hatodik szakasszal.Hál isten nem volt elviselhetetlen meleg aznap.Szép tájakon mentünk és olyan nagyon el sem fáradtam.Aztán júliusban beütött a karch...vagy mi.Mindig is a július volt a leggyengébb hónapunk,egy-egy kivétellel,de az idei júius minősíthetetlenül szar volt.Először is nem voltunk sehol,de nem is volt hozzá semmi kedvem.Sajnos Móni gyógykezelése súlyos anyagi vonzalmakkal járt,így a pénzem végére értem a nyár közepére.Ezzel pedig nem,hogy túrákra nem telt,de a saját magam lábfájásának kezelésére sem.Beállt majd három hét szünet és ezalatt a lábam olyan fokon kezdett el fájni,hogy komolyan azt gondoltam nem lesz más,mint az,hogy lekell vágni...A kedvem is ezmiatt a béka segge alatt volt és az égvilágon kivül semmi kedvem sem volt még egy apró kimozdulásra sem.Augusztusban tudtam magamra is költeni,de ekkor már olyan fokon fájt a lábam,hogy a javulás még most is egy lassú folyamat...
 |
| A legszebb rész a balaton kék hatodik szakaszán |
Augusztusban azért már kezdett hiányozni a kimozdulás.Legalább az új fociszezon elindult így a meccsekre azért még ki tudtam menni.Aztán mondtam Zolikának megpróbálkozom egy túrával,de olyant keressünk ami nem nehéz,lehetőleg hegy nélküli.Így aztán Zolika agyából pattant ki a Balaton kör,hogy szakaszosan járjuk körbe a Balatont.Ez kánikulában is teljesíthető túra és nincs benne felfelé menet.Na meg bármikor ki lehet szállni belőle.Így aztán egy Siófok - Zamárdi túrával fogtam újra bele a túrázásokba.Bírtam jól,de a hazaérkezés másnapján kezdett újra iszonyatosan fájni a lábam.Ez újfent rendkivül elkeserített.De aztán mégis belefogtunk egy újabb túrába,ez már egy meccstúrával egybekötött túra volt.
 |
| A siófoki moló,csodás emlékek fúznek ide a múltból |
Dombóváron játszott a csapat bajnoki mérkőzést már az új szezonban.Ha Dombóvár akkor gondoltam járjuk alaposabban be a Konda-völgyet,mert eddig csak az elején voltunk.Ez könnyű terep,felfelé menetek nélkül.Zolika benne volt.Remek túra volt ez is,majd elmentünk a város másik részén található Szigeterdőbe is.Majd onnan mentünk ki a meccsre.Jó kis nap volt ez is,de hazaérve ugyanazt tapasztaltam,hogy túra után bizony fáj a lábam...Ekkorra viszont már sikerült beszereznem minden olyan gyógy dolgot ami talán segíthet.Szenvedek még most is vele,mégha néha azt érzem,hogy van némi javulás.
 |
| A Konda-völgy eddig számunkra ismeretlen része |
Még egy meccstúra volt hátra.Budapest volt a cél,Óbuda.Itt most nem túráztunk külön.Aquincum mellett volt a pálya ahol játszottunk.Hosszú idő után kaptunk ki,de ha már ott voltunk az ókori romok mellett,kicsit bekukucskáltunk oda is.Szép és érdekes helynek tűnt és talán majd egyszer eljövünk jobban bejárni azt.Ezzel a bulival végződött a nyár.Zoli még erőltette,hogy menjünk el a Thury várba Várpalotára,de újra úrrá lett rajtam a semmihez sincs kedv érzése,így ez most kimaradt.
 |
| Aquincum |
Ez volt a nyár.Gyakorlatilag a terveinkből semmi sem valósult meg,egyedül az a balatoni kék túra.Ilyen fos nyárra nem emlékszem az életemből,nem is az,hogy alig-alig voltunk valahol,hanem,hogy ennyire nem volt életkedvem,ilyent még nem tapasztaltam.A június még úgy ahogy jó volt.A július meg egyszerűen katasztrófa.Augusztusban akadt némi javulás.Erről a nyárról így többet nem nagyon tudok mit mondani.Szívből örülök,hogy vége.Remélem a nagy melegeknek is.Az,hogy hogyan alakulhat az ősz,majd a következő bejegyzésemből derül ki,amelyben az őszi tervekről lesz szó.
A nyáron mindössze három film készült.Ezeknek nem szentlelek most külön bejegyzést,hanem beillesztem őket ide:
