A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romok. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 14., szerda

Kedvenc váraink (15.) - Zengővár

A sorozat mostani részében szintén egy olyan várról lesz szó amiből alig-alig maradt valami.Amikor a Zengő csúcsán járunk alighanem mindenki elsősorban a kilátóval és a kilátással van elfoglalva.Pedig van itt más is.A kilátótól néhány méterre megpillanthatjuk mindazt ami a Zengővárból megmaradt.

A Zengővár romjai a Zengőn

A Mecsek legmagasabb csúcsán (682 m), a Zengőn, egy ismeretlen vár csekély romjai láthatók a kilátótól pár méterre. A Zengő középkori neve Mons Ferreus (Vashegy) volt.

Oklevelekben nem szerepel, építtetője, tulajdonosai ismeretlenek. A környékbeliek Miklós-várként is emlegetik. A helyi legenda szerint Mikós vitéz a szomszédos Márévár urának a feleségét elszerette, sőt lányuk is született. A hosszú távollét után hazatérő Máré vitéz mérgében mindkét várat szétágyúzta.

Hosszúhetény neve először a többszörösen átírt és kiegészített 1015-ös pécsváradi apátságot megalapító oklevélben szerepel. Később "Heten" alakban tűnik fel egy 1289-es oklevélben, amikor is Harsány várához tartozott. Ekkor a pécsváradi konvent nemes jobbágyai lakták.

A vár legelső felmérését 1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György végezték el:
"a hegycsúcs kissé hosszúkás platóját teljesen magába foglalja. Köröskörül igen meredek hegyoldal övezi, egyedül déli irányban csatlakozik hozzá egy valamivel alacsonyabb magaslat, amitől széles, természetes, bemélyedő hegynyereg választja el. Ez azonban már nem tartozik a várhoz. A vár területe, a hegy alakjának megfelelően, hosszúkás. Déli oldala egyenes, hosszanti oldalai kissé ívelők, északi végén elkülönülő kiugráson egy falmaradvány van. A szélét jelentő, egyenesen levágott pereme jól követhető, itt falnak, sáncnak nincs nyoma.

Manapság nehéz elképzelni ide egy várat

A felszínen csak az északi végében látható habarcsos rakott kőfal (torony?) maradványa. A fal erősen leromlott, sem külső, sem belső falsíkja nem állapítható meg ásatás nélkül. Ezért a belső átmérőjére is csak becsült adatunk van, ami 6,5–7 m között lehet. A falcsonk jelenlegi szélessége 80–150 cm között, magassága 70–130 cm között váltakozik, de az északi részen a mai felszínig lepusztult. A falcsonk mindkét oldalán habarcsos kődarabok hevernek. E patkó alakú fal D-i szakaszán 5 méteres szakaszon teljesen hiányzik a fal minden nyoma a felszínen. Két vége azonban nem befejezett, hanem ugyancsak lepusztult, eredetileg feltehetően zárt, kör alakú építmény volt.

A vár többi részén nem található falmaradvány a felszínen. Itt-ott kövek, téglák is hevernek, de a mérés idején ott járt helybeli turisták elmondása szerint régebben katonai épület is állt a hegycsúcson. Jelenleg egy magas, henger alakú, betonból készült földmérési torony áll a csúcson, benne középen a HP-kő. A vár területének hossza 75, szélessége 45 m. A perem alatt átlag 3 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, külső szélén sánccal. A sáncon sok kő hever, nyilván az árokból kitermelt földdel együtt került oda, habarcsos kő nincs közöttük.
A vár belső területén sok cserép található, de ezek között jellegzetes, korhoz köthető darabokat nem találtunk. Piros, jól kiégetett darabok. Árpád-kori nem volt közöttük, jellegük alapján késő középkoriak.
A belső terület jól áttekinthető, füves, csak a keleti oldala sűrű bokros. A sánc is jól járható, de a keleti oldalon a sűrű aljnövényzet akadályozza a járást. A falrom patkó alakja esetleg felveti azt a gondolatot, hogy talán bástya (ágyúállás?) volt. Ez azonban nem valószínű, mert ilyen védműre a déli oldalon lehetett volna szükség, ahonnan a várba bejutni és a várat támadni a legkönnyebb volt. A falrom alatti hegyoldal minden irányban igen meredek"

Romok a csúcson

1998-ban Miklós Zsuzsa kutatta a várat. Az ő megfigyelései szerint a vár teljes területe (az árokkal, sánccal együtt) 105 × 70 m (7350 m2 – 0,73 ha). A védett terület 75 × 44 m-es (3300 m2 – 0,33 ha). A felszínen csupán az ÉK-i sarokban láthatók épületnyomok, az egykori torony maradványai. Érdekes módon a torony nem a legmagasabb ponton, és nem is a leginkább támadható D-i oldalon épült, hanem a természettől jobban védett É-i oldalon.

A torony alaprajza szabályos kör. Külső átmérője 12 méter, falvastagsága 2,5 méter. A vizsgálat szerint vagy nem épült fel teljesen, vagy nem használták. Maga a vár is lakatlan lehetett, mert nagyon kevés 13. századi cseréptöredék került elő és az élet más nyomait (állatcsontok, szemét) sem találták meg.

A körítő árkot a sziklába vájták, a belső oldalán falmaradványt, vagy kőfalra utaló nyomokat nem találtak.

A kutatást Miklós Zsuzsa így foglalta össze: "... megállapítható, hogy a Zengő tetején egy árokkal, sánccal övezett, kő tornyos, 13. századi erősség állt... Figyelembe véve azt, hogy Zengővár utaktól, településektől távol, nagy relatív magasságban és a pécsváradi apátság birtokán helyezkedik el, az a legvalószínűbb, hogy mentsvárnak épült."

Ilyen lehetett

A Zengővárhoz illetve a Zengő csúcsához Pécsváradról és Hosszúhetényből is vezet fel jelzett turistaút,sőt a Mecsek felöl ide vezet a sárga sáv jelzés is.

Jómagam többször is jártam már itt.Első alkalommal Sándorral,Lajos haveromal és Peti nevú gyerekkel 1989-ben.Aztán többször is megfordultam erre,az ifjú kori haverokkal,Mónival,Gergővel,Zolikával,Manóval,Tizedessel,szóval jópárszor voltam itt.Többnyire engem is inkább a kilátó érdekelt,de ha eljutok még ide nagyobb figyelmet szentelek majd a várnak is.Mivel kedvelem ezt a helyet,bízom benne,hogy eljutok még ide...


Felhasznált források:várlexikon.hu,Miklós Zsuzsa: Pécsvárad - Zengővár (Castrum Bene); Miklós Zsuzsa: A Zengővár helye a hazai várépítészetben (Castrum, 13. (2011)); Gáti Csilla: A légi LIDAR használata a földvárak kutatásában (VKT évkönyv 2016.); Terei György - Fodor Zsolt: Kisméretű Árpád-kori erősségek rekonstrukciója, lárványrajza (VKT évkönyv 2018);

2022. október 20., csütörtök

Kedvenc váraink (7.) - Réka vár

 E sorok írásakor még nincs egy hete,hogy a mecseki Réka várban jártunk.Pontosabban annak hűlt helyén,ugyanis a várból nem sok minden maradt.Az egykor hatalmas vár a rekonstrukciós képekés videók alapján gyönyörű lehetett.Éppen ezért is érthetetlen,hogy csupán pár kő maradt belőle.A hely mégis romantikus és szép.Felkeresése ajánlott!

Alig maradt valami a hatalmas várból...

Maradványai körülbelül 200 méter hosszan és 36 méter szélesen terülnek el. A várudvart terméskőből rakott, 3 méter vastag 415 méter hosszú fal övezte. A feltárás során egy kör alapú torony, valószínűleg az őrség épületének maradványai kerültek elő. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 méter széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. A külső vár oldalán egy többszintes toronyépület állt. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, vagy a későbbi IX. századi frank építkezés emléke. A vár tulajdonosaira egy 1235-ből származó birtokadományozó oklevél utal, mely Bertalan pécsi püspök birtokszerzeményeit rögzíti. Az oklevélben Máza község határleírásánál szerepel két ízben is Nádasd falu, a nádasdi britek földje "cum terra britanorum de Nadasth" elnevezéssel.

A vár és Skócia Szent Margit emlékére...

. Abbot angol történész leírása szerint 1022-ben Szent István korában két angol herceg jött Magyarországra. Az egyik herceghez, Edwardhoz adta feleségül Szent István egyik leányát. Az ebből a házasságból született gyermeket Skóciai Szent Margitként tisztelik, aki feltehetően a nádasdi várban született.

Valószínűleg földvár volt Margit idején és a fennmaradt romok a XIII. századból származnak. A vár első okleveles említése 1309-ből maradt fenn. A nép Rékavárnak nevezi. A vár pusztulásának okai ismeretlenek, a mohácsi csata után már nem említik. A vár maradványait a környékbeli lakosok hordták szét lakóházaik és malmaik építéséhez.

Pár kő jelzi az egykori várfalat
A vár Nádasd felé eső része töltötte be a külsővár, míg az Óbánya felé eső része a belsővár szerepét. Az igen szerény "palota" egy földszintes fazsindelytetővel fedett épület volt. A várudvar közepe táját keresztező építménysor északnyugati részén egy feltehetően többszintes, 8x4,5 méteres toronyépület állt. Hasonló funkciót tölthetett be a belső vár délnyugati végén álló kerek toronyépület. Feltételezhető, hogy a tornyokhoz egy-egy felvonóhíd vezetett az alatta mélyedő sáncok felett.

A Réka vár a dinnyési várparkban
Hogy mégis milyen lehetett ez a vár,amelyet a leírások alapján és a helyszínen nem biztos,hogy eltudsz képzelni,abban a rekonstrukciós rajzokon,képeken és videókon kivül a Dinnyési várparkban lelhetsz segítségre.Ugyanis a mini várparkban kivan állítva az egykori Réka vár is,többé kevésbé úgy ahogy a valóságban is kinézett!

A várnál mi eddig egyetlen egyszer jártunk éppen az elmúlt napokban 2022 október 15.-én.Zolikával jöttel el ide.Mindanám,hogy a várat megfelelő állapotban találtuk,de mivel ugye nem sok dolog maradt,így nem mondom.Viszont megismétlem,hogy a hely szép.A romantikus erdőben a vár maradványai valahogy megindító hangulatot árasztanak.Na és hozzáteszem rendkivül jól járható turistaút vezet ide,megfelelő jelzésekkel ellátva!

2020. június 7., vasárnap

Sapka baki és vízelési gondok a Tettyei túrán

Nos hát összekötöttük a kellemest a hasznossal.Mivel lekellett mennem Pécsre a focicsoportunk játékának főnyereményéért,így gondoltam kirándulunk is egyet rég nem,vagy még egyáltalán nem látott helyekre.Én éjszakás műszakot követőn jöttem,Zoli pedig egy nap szabi után...Megvártuk az első buszt ami Pécsre megy tőlünk,ez jött is Budapestről,majd indult is tovább Pécsre.Volt már gondom az életben hosszú buszos utazásokon,így nem gondoltam egyszerű menetre a majd három órás úton...de belevágtunk,mivel a vonatközlekedést az illetékeseknek sikerült katasztrófális szintre süllyeszteni 2020-ra...

Pécs főtere
Az út most sem volt sima,a felénél már feszengtünk a buszon annyira kellett vízelnünk.Szerencsére Szekszárdon álltunk 13 percet,így ezt a problémánkat sikerült orvosolni.Innen az út Pécsig már kellemes volt.Szekszárdtól a 6-os úton amúgy nagyon szép tájakon át vezet az út Pécsre.Ezt most is csodáltam az ablakból.Fél tíz előtt érkeztünk meg a pécsi buszpályaudvarra.Ott már vártak minket a főnyereménnyel a labdával.Ezt természetesen nem mi nyertük meg.Ellenkezőleg,mi szerveztük a játékot és ez volt az egyik főnyeremény ami egy aláírt labda volt a Pécsi MFC focicsapatától.Szépen megköszöntük,váltottunk pár szót és indulhatott is a várostúra a Mecsek lábánál.

A főnyeremény
A Széchenyi-tér volt az első látnivaló ami elénk került.Itt ismét eszembe jutott az én örök túratársam:Gergő...hiszen vele jártam itt utoljára....ez újra szívbe markolt.Na,de mentünk tovább.Közben kezdett erősen fülledt idő lenni.Nem volt (még) ugyan nagy meleg,de a fülledtség kezdett nagyon zavaró lenni,ami azt eredményezte,hogy pár méter séta után szakadt már rólunk a víz.A tervünk az volt,hogy a Barbakán a pécsi várat és bástyát megnézzük,majd kimegyünk Tettyére az ottani romokhoz.Úgy terveztük előtte még felmegyünk a Havi-hegyre a szép kápolnát megnézni.Haladtunk a Barbakán felé,olyan érdekességek kerültek elénk mint a híres pécsi lakatfal vagy a négytornyú székesegyház.

A székesegyház
Ide már közel volt a pécsi vár érdekesebb részei.Pár méter séta után ott is voltunk.Valami kis parkba értünk a várfal alá,itt remek sétány vitt tovább.Sajnos azonban újra ránkjött a vízelhetnénk,pedig még nem is ittunk...Szégyenszemre nem volt más választásunk mint az egyik bokornál könnyiteni magunkon.Nem volt ez persze itt ez illő,de nem volt más választásunk.Egy szobor a füvőn röhögött is rajtunk egyet,mondtuk,hogy sorry.Néhány méterrel arébb ott volt a híres bástya a Barbakán.Alulról csodáltuk meg elöször.

A bástyához érve
Az út aztán kivitt egy szép terecskére ahonnan már teljes pompájában megcsodálthattuk a híres bástyát.Azthiszem ha jól emlékszem itt is Gergővel voltam utoljára... a régi szép időkben.Na de nem csak a régi idők voltak szépek,hanem a téren átmenő lányok is.Ezeket is megcsodálva mentünk a vár vagy ha úgy jobban tetszik a bástya kapujához amelyre egy híd vezetett be.Persze kattogtak a fényképezök,akadt erre bizony fényképezni való dolog bőven.

A bástya teljes pompájában
Én már jártam a bástyában sokszor,de most sokadszorra is tetszett ahogy beléptünk mondhatni a szentélybe.Egy csiga lépcső vezetett fel,ami inkább félcsiga volt csak,magas lépcsőfokokkal.Persze mielőtt felmentünk volna,lentről is fotózgattunk.Aztán felmentünk.Nagyon jó állapotú gyilokjáró vezetett körbe a bástyán amelyről a réseken remek kilátás volt mindenfelé.Örömünket tetézte,hogy egyenlőre egyedül voltunk (később jöttek ugyan) fenn a bástyán.Megpihenve itt fenn,csodálva a dolgokat a fülledtség okozta izzadás is lement rólunk.

Be a szentélybe

Ezt látni lentről

Ezt pedig fentről
Vagy félórát elbohóckodtunk ezen a csodás helyen majd indultunk tovább a közvetlen környék érdekességeit megnézve.Majd újra a székesegyháznál kötöttünk ki,de mentünk tovább a várban vagy várnegyedben,nem tudom minek hívják itt ezt a helyiek.Hamarosan odaértünk az alagúthoz amelyen csak gépkocsik mehettek át,de sebaj,mellette lépcső vezetett fel amely már a Mária zarándokút jelzéssel volt ellátva.Már nem csak fülledtség volt,de a nap is sütött,ez ellen védve baseball sapka volt rajtunk,amitől persze mégjobban izzadtunk.Nagyon kellemetlen páratartalmú idő volt.Átmenve az alagút előtt az úton,egy trianoni emlékmű köszönt szembe,ugye ez most éppen nagyon aktuális volt,Így én oda mentem,pontosabban kicsit felmentem a dombon megnézni.Zolika addig lenn várt.

A Trianoni emlékmű
Nagyon szép részen vezetett az út tovább,egy szerelmespár nyalta-falta egymást.A lányka csinosnak tűnt.Úgy döntöttünk most kissé izzadtan meghagyjuk a srácnak,nem megyünk oda zavarni őket.Balra leágazás volt közben,mondhatni inkább felágazás.Egy csodás lépcső vezett fel,odafenn azonban egy szép kapu vigyorgott ránk.Tutira vetetm,hogy zárva van...Zolika újból lent maradt én felmentem megnézni,főleg azt,hogy mi van a kapun túl.Jól sejtettem valóban zárva volt,a kapun túl meg a helyi kálvária volt.Végképp nem értettem miért van zárva...hiszen ezek az ország minden pontján elérhetőek a turisták számára,elkerítve meg szinte sehol nincs.Itt Pécsen miért?

Lépcső fel

Az édenkert
Mentünk tovább,a kellemetlen melegben kezdtünk szomjazni.Úgy voltunk vele az utunkba kerülő első vályúhoz majd betérünk.Közben átmentünk az út túloldalára a több száz méteren futó várfalhoz.Itt is löttünk pár képet.Feltünt szembe a Havi-hegy.Nem lesz egyszerű megmászni gondoltam.Betértünk egy utcában miközben a jelzés elveszett,mint mostanában oly sokszor....sajnos nincs velünk Gergő aki ezekre mindig figyelt.Szerencsére az utca a Tettye utca volt.Tudtam ez pont kivezet Tettyére.Igy a Havi-hegyre majd utána megyünk akkor fel,nem előtte.Talán onnan nem lesz oly meredek.

A barlang zárva...
A Tettye utcában találtunk egy vályút.Mivel nem tűnt olcsó helynek,így csak egy kávét ittunk és egy jégkrémet fogyasztottunk el.Újra lement rólunk az izzadság.Ezután már közel volt Tettye érdemi része.Oda mentünk,itt is a szép nők voltak az első látnivalók.Aztán a mésztufa barlanghoz értünk ami hála a koronavírusnak még zárva volt...Hát ide akkor nem megyünk be,talán majd egy más alkalommal.A barlang után feljebb feltűntek a tettyei romok.Ezért(is) jöttünk,ezt megnézni,mivel még én sem jártam itt soha.

Megérkezés a romokhoz
Nekem bejöttek a romok,nagyon tetszettek,de azthiszem Zolikának is.Ha jól tudom itt ez egy középkori palota volt hajdanán,mostanság pedig szabadtéri redezvényeket is tartanak itt.Belül újabb szép lány ült,bőrszoknyában...úgy tűnt az anyjával és nagyon kínai forma volt,de egyben nagyon szép is.Közben körbejártuk a romokat minden oldalról,minden irányból.Majd egy oda nem illő rozsdás építményre lettünk figyelmesek.ez nem volt más,mint egy kilátó!Na nem volt magas,de persze nem hagyhttam ki!

Jómagam a kilátóban

A Tettyei romok
Mondhatni annak ellenére,hogy nem volt magas,a kilátás jó volt.A romok előtti parkra a Havi-hegyre a romokra és a szemközti Balázs-hegyre lehetett rá illetve kilátni.Zolika is feljött és csodáltuk a kilátást,na meg mást is,hiszen időközben a bőrszoknyás kinai szépség is feljött...Úgy gondoltam érdemes volt eljönni ide.Lemenve még utoljára körbejártuk a romokat,majd elkezdtünk agyalni rajta,hogy ideje lenne enni.Nem hoztunk kaját hiszen tudtuk városba leszünk,majd beülünk valahova gondoltuk.Szerencsére a közvetlen környéken volt miből válogatni.

Tettye nagyon szép!
Az egyik vendéglátóhelyre beültünk ami hűs fák árnyékában volt.Részben jó kilátással erre-arra.Itt végre sörhöz jutottunk.Ezt nyomtuk le elsőként.Majd ahogy szoktuk az ilyen helyeken,egy babgulyást rendeltünk.Tudtam itt Baranyában a legízletesebbek.Most sem csalódtunk,noha azért nem volt az a legfinomabb.Erre még rárendeltünk egy rétest fejenként majd egy limonádé koktéllal verettük a végén.Ez nekem annyira nem ízlett.Jó egy órát üldögéltünk a kellemes hüvősön,mire rávettük magunkat,hogy folytassuk.

Mint egy életmentő mütét - sör
Következett tehát a Havi-hegy és a kápolna.Innen Tettyéről menve valóban nem volt meredek a felfelé vezető út.Jó döntés volt tehát felcserélni a Havi-hegyet és Tettyét.Lassan mentünk felfelé,hogy ne izzadjunk annyira.Talán itt nem is kapott el olyan nagyon.Felérve a Havi-hegyre remek kiépített sétány fogadott,pazar kilátásokkal.Igazán kellemes volt itt menni.Ide is eljutottam tehát,már nagyon rég óta szerettem volna,persze igazán Gergővel lett volna jó...Csodáltuk a kilátást,míg nem értünk oda a kápolnához.Míg lenn a vendéglőben vízeltünk,de kezdett úja ránk jönni a sok folyadéktól...de itt képtelenség lett volna kinyitni a csapokat olyan sokan voltak a környéken.

Kilátás a Havi-hegyről
A kápolna nagyon szép volt.Ezt is csak képeken,videókon láttam eddig.Ráadásul az ajtaja nyitva volt.Természetesen ezt nem hagyhattam ki.A kapuban ott volt egy felírat,hogy szájmaszk kötelező,de mivel nem volt senki odabenn,ezt most kihagytam.Nem hiszek a maszk erejében,egyre több az olyan hang,hogy nem véd meg semmitől,ráadásul a kilélegzéstől akár rosszul is lehetünk...na de ez nem ide tartózik.Szóval maszk nélkül belopóztam,pár másodperc erejéig csupán,egy-két képet lőni.

A Havi-hegyi kápolna kivülről...

...és belülről
Miután megcsodáltuk a kápolnát egy csapot találtunk,itt frissitettük a vízkészleteinket.A labdán és a vízen kivül nem is volt más a hátizsákomban.Ám egyre jobban kellett vízelnünk...itt nem lehetett.Elindultunk lefelé és újra hálát adtam az égieknek,mert ha itt jövünk fel az igazán necces lett volna.Pokoli meredek út vitt fel/le.Lefelé sem volt egyszerű,hát még fel....főleg ebben a fülledtségben.Hamar leértünk lényegébe,itt aztán találtunk már helyet ahol lehetett újra könnyíteni magunkon.

Lérve a Havi-hegyről
Szűk utcákon át besétáltunk a belvárosba.Tettye egyáltalán nem volt különösebb messze a belvárostól.Annak idején volt,hogy azért nem jöttünk el ide Gergővel mert úgy ítéltük meg kicsit messze van.Ez egyáltalán nem fedi a valóságot.Teljesen elérhető távolságban volt.A belváros utcáin sétálva már elviselhetetlenl fülledt meleg kezdett lenni.Az egykori helyi villamos mellett egy templom tövében egy kellemes hüvösön egy kifejezetten kényelmes padra leültünk és egy órát pihentünk.Rengeteg jó nő ment el mellettünk...

A pécsi villamos
Egy óra múltával úgy döntöttünk megyünk tovább.Vagy egy kilométerre eljöttünk már a padtól amikor Zolikának feltűnt,hogy nincs meg a sapkája.Nincs a fején...na puff neki!Mehettünk vissza a padhoz,szerencsére ott vigyorgott a padon a villamos mellett.Senki nem vitte el!A sapka baki után immár ellenkező irányba mentünk.Zolikának most az jutott eszébe,hogy tízezrese van,azt a buszon nem biztos,hogy feltudják váltani.Így beültünk egy helyre ahol elfogyasztottunk egy menüt és itt újra tudtunk vízelni is a wc-n.Közben agyalgattunk mivel menjünk haza.A buszhoz nem igazán volt kedvünk,Megnéztem telón a neten a vonatokat,nem nagyon volt kecsegtető a helyzet.Maradtunk a buszos verziónál.

Az utolsó pécsi kép
A buszállomáson még vízeltünk egy utolsót,majd indultunk haza.A buszon úgy gondoltuk Szekszárdon majd újra könnyitünk magunkon.Ám Szekszárdon a pilóta nem mondta,hogy állunk 10 percet az ajtókat meg becsukta.Így nem tudtunk vízelni.Kezdett meleg lenni a helyzet ahogy közeledtünk Pakshoz.Végül úgy döntöttem a paksi állomáson majd szólok a sofőrnek,hogy hagy szaladjunk már el pisilni,hiszen immár erősen vert minket a víz,kellemetlen volt.Ezért nem szeretem a buszos utazásokat.Paksra érve jeleztem a pilótának a dolgot,mondta menjünk nyugodtan úgy is áll hét percet.Sikerült elvégezni a dolgunkat,innen aztán már kellemes volt az út további szakasza.Hát ez volt Pécs újra.Sokadszorra járok egyik kedvenc városomban,ami most sem okozott csalódást a fülledt idő és a sok kellemetlenség ellenére sem!


2018. február 9., péntek

Elkotort kolostor

Sokat változott a dunai táj a dunaújvárosi löszfalak tövében. A folyó hol közelebb, hol távolabb kanyargott a Mezőföld meredek leszakadásától. Néha szigeteket épített, aztán ha úgy hozta kedve elmosta őket. Így járt a Szalki-sziget, vagy annak ismeretlen nevű elődje is, melyen egy több szempontból is rejtélyes monostor állt. Míg a Duna szabályozása nyomtalanul el nem tüntette. Létezése és eltűnése számos érdekes hidrológiai problémát is felvet, ezekre keressük a választ. 

E blog bejegyzés a Dunai szigetek blogban olvasottak alapján készült!

Szalki-sziget Dunaújvárosban,sok rejtély van itt...
Annak ellenére, hogy Pentele monostora országosan kevésbé ismert, feldolgozottságát tekintve már korántsem ilyen rossz a helyzet. Gergely Ákos - Rejtélyes Pentele c. írásában gyakorlatilag már meg is írta helyettem ezt a bejegyzést. :) Minden dunai szigetek és történelem iránt érdeklődő ember számára erősen ajánlott olvasmány.

Ha egy hajóutazást tehetnénk a 7-800 évvel ezelőtti folyón rá sem ismernénk a megszokott gyors folyású Dunára. Akkoriban még jóval lassabban folyt, jóval sekélyebb volt, több szigetet ölelt körül és igencsak széles volt. Szigeteinek egy részén, a magas ártéri szinten elődeink monostorokat építettek. Pl. a Helembai érseki nyaralót, a szigetmonostori romok , a Szent Margit szigetén állt létesítményeket, vagy az ercsi Szent Miklós monostormaradványait az Újfalusi-szigeten. Folyásirányban következzék a pentelei monostor, amit a régiségbúvárok már teljesen hiába keresnének...

Hült helye az egykori monostornak
Szerencsére régi térképek még őrzik Szt. Panteleon monostorának emlékét. Közülük kettőt mellékelek, egyet 1528-ból, egy másikat pedig 1567-ből. Hogy egészen pontosan hol volt az a pillanat, amikor a térképészek még a meglévő monostort ábrázolták, vagy a már elpusztult romokat másolták egymásról nem tudni. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk Lázár deák idejében még állhatott, de legkésőbb 1541-ben  végleg összedőlt és elnéptelenedett. Pontos helyét meg lehet határozni a régi térképek alapján, de szerencsére a robbantás és a kotrás előtt is dokumentálták romjait 1901-ben és 1903-ban. Valahol a Ráckevei-Duna torkolata alatt lehetett Pentele monostorának szigete, átellenben a nevét tőle eredeztető Pentele faluval. Valószínűleg a folyó kellős közepén lehetett, de az sem elképzelhetetlen, hogy közelebb volt a Duna-Tisza közéhez. Mindenesetre ha a dunántúli parthoz lett volna közelebb talán nem kellett volna a romokat a hajózás érdekében elkotorni. Lázár deák térképe ne tévesszen meg minket Pentele monostora a településtől északkeletre állt, azaz folyásirányban fölfelé és nem lefelé. Akkoriban még két sziget volt Pentelénél, az északabbin állt a monostor, míg a délin oklevelek tanulsága szerint halásztanyák sorakoztak. A két sziget alacsony vízállásnál eggyé vált. 

Lázár deák térképe 1528-ból

Térkép 1567-ből
Pentele monostorát 1238-ban említik először az oklevelek, ekkor még Andornok monostor néven. Ekkoriban a település és a monostor is az Andornok-nemzetség birtokában volt. Szent Panteleon neve miatt feltételezték, hogy bizánci eredetű szerzetesrend lakta, de ennek ellent mond, hogy bazilita szerzetesi monostort csak a király alapíthatott, de az 1054-es egyházszakadás után a nyugati egyház oldalán maradt királyaink alatt ez nem valószínű, hogy előfordulhatott. Nagyobb annak a valószínűsége, hogy nemzetségi monostor állt a Duna közepén, melynek alapítói a bencések lehettek. A Pentele név a tatárjárás után fordul elő először, talán azért mert az általános pusztulásban az Andornok nemzetség nyom nélkül eltűnik. De vajon ki, vagy mi lehetett az a Butibulas, mely Lázár deák térképén szerepel? Mindenképpen érdemes elolvasni a mellékelt tanulmányt, abból kiderül! 

A Monostor feltételezett helye
Mivel ez a tanulmány eléggé részletesen taglalja a monostor történetét mi fókuszálhatunk annak hidrológiai vonatkozásaira. Az 1903-as szabályozás idején részletesen dokumentálták a mederben talált romokat. Sőt személyes beszámolókból még a gőzös és a műveleteket irányító királyi mérnök neve is fennmaradt.
"Nagyapám (Kálmán György mesélte, hogy kormányosa volt három evezőssel a munkálatokat irányító "Forgó Ignác királyi mérnök" úrnak. A kijelölt helyeken a Dunába 10 méterenként pilotokat (oszlopokat) vertek, ezekre keresztben eresztették rá a Gajári gőzhajó által hozott fauszályok kővel megrakva. A követ talicskával hordták ki az uszályból. Előfordult, hogy a Bay részen egy uszály felborult, ami aztán ott is maradt a kővel együtt. A Duna szabályozásával a hajóforgalmat a túloldalra terelték. Még Forgó mérnök úr vezette a munkálatokat a pentelei monostor romjainak eltakarításában, mivel a jégzajlás idején a torlaszok veszélyessé váltak." - Kovács György:Elveszett paradicsom - a Rácalmási-Nagysziget (részlet)
Szinte mindegyik forrás megemlíti azt, hogy amikor a romokat előbb felrobbantották, majd egy kotróhajó kiemelte a köveit a rom már régóta víz alatt volt. Hogyan lehetséges ez?

Amennyiben feltételezzük, hogy eleink nem voltak annyira ostobák, hogy a folyóba építkezzenek két dolog lehetséges. Vagy az egykori sziget süllyedt meg annyira, hogy elöntötte a folyó, vagy a Duna vízszintje emelkedett meg ennyire.

Komoly érvek szólnak a süllyedési elmélet ellen. Szabó Nándor mérnök 1903-as jelentése szerint:

„1903-ban a kolostor romjainak kotrása alkalmával számtalan régi római téglát és a kolostor idejéből eredő szent szobrot találtunk, melyek közül a szebbek a Nemzeti Múzeumban vannak. A rom eltávolítása után hozzáfogtunk a párhuzamművek építéséhez és a zátonyok kikotrásához, itt is sok leletre bukkantunk: számtalan, Traján korabeli bronzpénzre, igen sok keresztes hadjáratbeli kardra, sisakra és nyeregszerszámra, sőt nyolc óriási mamutfogat is felszínre hoztunk.” 
Visy Zsolt régész szerint a római Intercisa első erődje nem a mai helyén állt, hanem egy dunai szigeten. Ez a Flavius-korabeli tábor költözött fel később a löszplatóra. Nem véletlen tehát, hogy a Mezőföld kőben szegény vidékén - mint oly sok helyen a már tárgyalt kolostoroknál - a római romokat kőbányaként használták eleink. Sőt, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedni, a római tábor helyén alapították apátságukat a bencések. Sem a rómaiakról sem a bencésekről nem feltételezhetjük, hogy meggondolatlanul az ártéren építkeztek volna, hiszen mindkét társaság az örökkévalóságnak építette épületeiket.

Így hát marad a második elmélet, miszerint mind a római, mind pedig a középkor óta emelkedett a Duna vízszintje. Ezért fordulhatott elő, hogy 1903-ban a meder közepén álló tekintélyes (140 x 160 méter) méretű romokat felrobbantották és a zátonnyá alakult szigetet elkotorták.
Mostanában sok szó esik a hordalékhiány miatt bekövetkező drasztikus vízszínesésről. Ennek ellenére még mindig nem érte el a vízszint a klimaoptium (X-XII. század) korának vízszintjét. Az emelkedés oka pedig a kis-jégkorszak idején beköszöntő nedvesebb és hidegebb éghajlat volt. Ha esetleg a medermélyülés tovább folytatódna, talán még kerülhetnek elő faragott kövek és egyéb emlékek Pentele monostorából. Érdemes tehát kisvíz esetén nyitott szemmel járkálni a dunaújvárosi Duna-parton!

Eltűnve...

1983-ban kisvíz idején régészek lepték el a dunaújvárosi kavicspadokat, és faragott köveket gyűjtöttek. A komolyabb régészeti feltárást az emelkedő vízszint akadályozta meg. A Nemzeti Múzeumba szállított leletek és másodlagosan felhasznált római kövek a világháború sodrában elkeveredtek, az 1903-as folyószabályozási jegyzetek pedig eltűntek a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából.  

A Duna által elárasztott Pentele monostora így tűnt el nyomtalanul a föld színéről.