Visszatérés Révbérpusztára

A Révbérpusztai buli még része volt a tavaszi terveknek,ám a tavasz és a nyár talákozása idén ugye pünkösdre esett.Így a kirándulásra már a nyár első napján került sor,azaz pünkösd hétfőn.Korábban háromszor én már jártam itt,mindhárom alkalommal Gergővel.Elöször nem lehetett velem örök túratársam a révbérpusztai kiruccanáson,ez nem töltött el jó érzésekkel.Utoljára két éve voltunk itt és akkor igencsak keserű szájízzel távoztunk.Akkor el is határoztam,hogy többé nem jövök ide,többé nem költöm itt a pénzem.Erről amúgy ide kattíntva lehet olvasni.Ám változnak az idők.Gergő elment sajnos,új túratársaimnak azonban tetszett az ötlet,szívesen jöttek el Révbérpusztára.Úgy gondoltam akkor elhozom őket ide.Mónival és Zolival viszonylag későn,csak délelőtt tíz után indultunk Dunaújvárosból.Háromnegyed tizenegykor szálltunk le a buszról Dunaföldváron és elindultunk a Révbérpusztai túrára,azon az útvonalon amelyen Gergővel mentem két éve....

A földvári híd

A szép kis dunaparti városra most nem sok időt vesztegettünk,hiszen kismilliószor jártunk már itt.A környék túráinak azonban igazán kiváló túrakiinduló helye Dunaföldvár,fog még innen túránk indulni!Egyből lementünk a dunai hídhoz amelyen gyalog sétáltunk át,ahogy Gergővel is szoktuk...Móninak nem igazán tetszett,valamiért tériszonyos a nagy dunai hídakon,nem az ő világa,de azért ment előre.Átérve a Földvári-szigeten találtuk magunkat amelyet átszelt az 52-es út is.
A szigetről amúgy úgy tudom igazából csak félsziget.Terveztük korábban Gergővel a sziget bejárását,felfedezését,hát ebből már nem lesz semmi.A sziget erdei,fái szépek voltak ahogy haladtunk az 52-es úttal párhuzamosan futó bicikliúton,mert jelzett út itt amúgy nem vezetett.

A zöld sziget

A bicikliúton volt forgalom,elég sok biciklis tekert erre.Fura mert két éve alig voltak.A sziget másik szélén újra hídon kellett átkelni,de itt már külön vált a főút és a bicikliút hídja.Ugye a bicikliút az egykori vasút nyomvonalát követte.Két híd volt tehát egymás mellett,ezen már Móni sem félt,talán mert rövidke volt.A hídról szép kilátás volt a dunai holtágra.A parton észrevettünk egy kis padot és egy asztalkát,úgy döntöttünk oda lemegyünk kicsit pihenni.Nem mintha olyan nagyon megerőltető túra lett volna,de lementünk.Kicsit kajcsizni is,meg könnyiteni magunkon.

Két híd

Földvári kis Duna

Szép rálátás volt innen a kis dunai holtágra.Sokan pecáztak a környéken.Mi pár perc pihi után mentünk tovább a bicikliúton ami persze sima beton volt.Ez nem nagyon ízlett a lábunknak,de szerencsére már sokat nem kellett menni rajta.Solt előtt tábla jelezte (meglehetősen lekopva már),hogy Révbérpuszta jobbra,még 2km.Innen már földút vitt tovább.Tisztán emlékeztem,hogy itt mentünk Gergővel is két éve.Sima kellemes út volt a pusztán át.Közben egy biciklis ordibált ránk mögöttünk.Elsőre megijedtünk,de kiderült csak az egyik kollegánk tekert épp arra.Mondta siessünk,kikéri nekünk a sört.l Igy hát siettünk.

Közeledik Révbérpuszta

Révbérpusztára érve a szokásos pünkösdi forgatag fogadott,a koronavírussal itt már nem törödött senki.Nem volt azért nagy tömeg,de többen voltak mint két éve.Az idő amúgy teljesen jó volt.Beérve elöször az út mellett sorakozó kirakodó árusokat néztük végig,majd ahogy Gergővel is elmentünk a közeli parasztházhoz.Az út mellett istállók és ólak voltak,a ház udvarán meg egy gémes-kút.Az állatok az ólakban...hát némelyik nekem úgy tűnt mintha meglehtősen sovány lett volna.Vajon etetik őket megfelelően?Kecskéket,szürkemarhákat,malacokat és lovakat láttunk itt mielőtt bementünk volna a parasztházba.

Szomorú állatok!

Gémeskút szépség

A ház mintha dédszüleinkről szóló álmainkból lépett volna ki...pontosan olyan volt amilyennek még nagyanyám elbeszélte nekem milyen körülmények között éltek régen.Elöször is szép volt persze.Másodszor a ma embere már aligha tudta volna itt elképzelni az életét egy ilyenben.Nem volt padló.Föld volt a belső helységekben.Szőnyeg itt-ott azért akadt.Takaros szoba nagy dunyhával,kemencés nappali,szép tányérokkal teli konyha.Ilyen volt belülről a házikó,ahol legutóbb Gergővel jártam,vagyis hát én már háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Gergőkémmel...Még a többiek a házban nézelődtek,engem megrohantak az emlékek...

A parasztház

Zoli és Móni a házban

Kijövet a házból a lovaspálya felé mentünk,ahol a csárda is volt.Most hála a koronavírusnak nem voltak külföldiek itt,csak magyarok.Közben megtalált minket a kollegánk aki eltekert mellettünk idejövet.Mondta üljünk le egyik asztalhoz hozza az italokat.Hozta is.Le a kalappal előtte!Ezeket kényelmesen elfogyasztottuk,majd úgy döntöttünk megebédelünk.Volt néhány kajaosztó hely a tanyán,de mi bementünk a csárdába Zoival,Móni addig vigyázott a cuccra.Jó félórát kellett sorba állni,de várakozásunkat ezúttal siker koronázta.Jó kis csülkös bablevest ebédeltünk.Az ebéd végeztével kezdödőtt is a lovasbemutató,így közelebb mentünk a pályához.

Lovasbemutató

Jó kis müsort adtak a lovasok,báár...mintha nem lett volna olyan jó mint évekkel ezelőtt amikor elöször láttam ezt.Videó van róla majd nézzétek meg a bejegyzés végén,azt eldönti mindenki mennyire volt jó.Végül is tetszett a lovas show.Úgy becsültem jó 2000-2500 ember nézte végig.Mikor vége lett még kicsit bóklásztunk a tanyán,de olyan nagyon sok látnivaló már nem akadt.Volt egy icipici vidám park,ez sem volt azon a szinten mint évekkel korábban...Mivel más már nem maradt eljöttünk,hiszen elsősorban a lovasbemutatóért jöttünk ide.Hogy haza tudjunk  jönni busszal bekellett még túráznunk Soltra.Ahogy két éve is Gergővel...

Csavarogtunk a pusztában

Innen a közeli Soltra már jelzéssel ellátott út vezetett még pedig a magyar zarándokút.A jelzések felfestését inkább hagyjuk...Elöször a pusztán át mentünk majd erdős részen kapaszkodtunk fel valószinűleg a solti szőlőhegyre.Itt csodás pincék sora köszönt szembe.Egyiknél egy idösödő házaspár ült,kedvesen odaszóltak valamit,mi pedig kedvesen válaszoltunk.Lám így is lehet..Egy csap is volt itt,bár szomjasak most nem voltunk,de azért frissitettük a készletet.Mondjuk felesleges volt mert már Solt központjához is közel voltunk.

Szépséges pincék

Miközben oda tartottunk még egy kicsi de szép tavacska szolgált látnivalóul.Sajnos szinte mindenhol horgászok ülték körbe. így nem nagyon fértünk oda,úgy ahogy azt szerettük volna.Nagy hirtelenjében aztán azt sem tudtam hol vagyunk pár másodpercig,de aztán éppen ott volt egy magyar zarándokút jelzés.Besétáltunk a központba,közben ott volt a városkát átszelő csatorna is.Erről újra Gergő jutott eszembe,hisz vele sétáltam annak partjain...A központban a helyi buszállomásnál még beültünk egy sörre,majd megvártunk egy hazafelé menő buszt,azzal eljöttünk.

A tavacska

Így tehát hiába mondtam azt két éve,hogy soha többé nem jövök ide,bizony visszatértem.Már tavaly is visszaakartunk,de pont akkor kapott el a betegség és akkor nem tudtunk eljönni.Szóval igaz a mondás,soha ne mondd,hogy soha.Most sem mondom,mert Móni már most közölte,hogy jöjjünk el jövőre is,így neki valószinúleg tetszett.Talán Zolinak is.Nekem negyedszerre annyira talán már nem,főleg Gergő nélkül nem...de azért jó buli volt na.Maga a túrázás most nem volt sok,talán 9km...

Elöször Révbérpusztán

Túrázásaink történelmében háromszor jártunk Révbérpusztán az alföldi Solthoz közeli kis tanyán.Ezen a helyen a  régi falusi élet elevenedik fel.Régi hagyományokat ápolnak itt és lovas bemutató is szokott lenni.Főleg igaz ez minden év pünkösdkor,de az év többi szakaszában is szoktak itt rendezvények lenni.Ugye egyszer egy pompás biciklitúrát tettünk ide.Kevés bringatúránk volt sikeres a múltban,de ez az volt.Erről ha gondolod erre a helyre kattíntva olvashatsz.Ez egy tényleg jó buli volt akkor.Aztán öt évvel később jöttünk el újra Gergővel,ez tavaly volt.Na és hát ez már nem volt annyira jó buli,persze nem miattunk.Jóval szerényebb rendezés volt és sok udvariatlanságba is botlottunk itt,erről meg ha ide kattíntasz olvashatsz is.Akkor a nem kis csalódás hatására úgy döntöttünk többet nem jövünk el ide,nem költjük itt a pénzünket.Azonban sokminden megváltozott...ugye sajnos Gergő elment...és az új túratársaim még nem jártak itt.Így aztán van egy olyan terv idén pünkösdre,hogy majd elhozom ide őket.Tavaly úgy is siettünk mert meccsre mentünk,így a lovasbemutatóról lemaradtunk.Ők meg még nem láttak ilyesmit.Hát meglátjuk majd,hogy alakul.Szóval háromszor jártunk itt állandó kis túratársammal,a legjobb barátommal édes kicsi fiammal Gergővel.Kettőről van blogbejegyzés,azonban a legelső alkalomról még nincs.Ezt pótolom most.

Lovaskocsikázás Révbérpusztán,a kék pólos Gergő...

Nem sok kép maradt erről a kirándulásról,ami még megvan azokat most beteszem ide(szerencsére azóta rendszerezve,mappázva vannak a képeink).Az időpont emlékezeteim szerint háát én 2006-re emlékeztem,de lehet,hogy 2007 vagy tán 2008, Gergő tán másodikos lehetett.Nem is tudom már.A lényeg,hogy osztálykirándulásra készültek és megkértek néhány szülőt tartson az osztályal,ezzel is könyitve az osztályfönök dolgát,így több figyelem összpontosul a gyerekekre.Na ezen szülők egyike voltam én.Jó ötletnek tűnt ez a kirándulás,hiszen nem volt messze Révbérpuszta így a családoknak nem kellett holibiris összegeket leszurkolni érte.

Egy kék volvo autóbuszt béreltünk,azzal vágtunk neki a nem túl messzi kb.45km-es útnak.A gyerekeknek minden új volt,mi sem voltunk még ekkor annyira benne a túrázás világában (bár már voltak túráink),így roppantul élvezték már az utazást is.

Odefelé Dunaföldváron megálltunk.Egy kis Dunaparti mókázásra játszára,Ekkor még nem tudtuk,de erre a helyre sokat jöttünk aztán a jövőben.Ennek végeztével indultunk tovább Solton át Révbérpusztára.A tanyán nem volt különösebb rendezvény,de rajtunk kivül még két csoportot fogadtak.Leszállva a buszról persze azonnal alaposan körülnéztünk mindenhol.

A szamarazás

Megnéztünk mindent,kovácsmühelyt,régi lakóházakat,az állatokat.Kenyérlángost kaptunk.Én még lenéztem egy jó kis borospincébe,ahol az egyik anyukával lenyomtunk egy pohár bort is.Kirakodóvásárt néztünk,szóval volt minden.Gyerekeink elvoltak.Egy vetélkedőt szerveztünk,ügyességi játékokkal egybekötve.Aztán elvittek minket lovaskocsikázni a pusztába kicsit.Jó kis élmény volt.Visszatérve a tanyára pedig kilehetett próbálni a lovaglást lovakon és egy szamáron is,akit ha jól emlékszem Marcinak hívtak,de ez nem biztos.Nem biztos,hogy jól emlékszem.Az én fiam is kipróbálta Marcit,de nem volt túl sikeres próbálkozás.Persze a betyároknak öltözött helyiek végig ott voltak és vigyáztak a csemetékre.Lényeg,hogy Gergő megijedt és ijedtében csúszott lefelé Marciról,a betyár alig tudta megtartani őt is meg a szamarat is,de végül csak sikerült.Gergő pedig rohant ki a pályáról ijedtében.

A lovasbemutató

Kicsivel későbbre ígérték a lovasbemutatót.Míg erre vártunk a csárdánál,hallottuk mögöttünk,hogy a francia csoportnak felszolgálják az ebédet.Valami csipős gulyás lehetett,mert jót nevettünk ahogy krákogtak meg köhécseltek ott,egyszerre vagy ötven francia.Gergőnek annyira tetszett,hogy még tíz év elmúltával is felemlegette aztán.

Na azt eljött a lovasbemutató ideje.Addig csak tv-ben láttam ilyesmit,így megkell mondjam az öszintét,én személy szerint roppantul élveztem.Talán a gyerekek is.Ennek végeztével még elnyaltunk egy fagyit és indultunk haza.Időben tán délután öt körül haza is értünk rendben.Hát ennyi maradt meg dióhéjban az első révbérpusztai kalandunkról.Mondom utána még kétszer jutottunk el ide Gergővel,az első jó buli volt a második nem annyira.Ha minden jól megy és klappol,akkor pünkösd vasárnap visszatérünk.Sajnos már Gergő nélkül,de az ő nyomában most is...

Csalódás Révbérpusztán

Mivel a Badacsonyi túra elmaradt,nem akartunk egész pünkösdkor otthon ülni.Így Gergő találta ki,hogy menjünk le a közeli Révbérpusztára,de úgy,hogy kicsit túrázunk is.Voltunk itt néhány éve egy bringatúra keretein belül ( itt olvasható ) és kellemes emlékeink voltak.Így hát vasárnap reggel nekivágtunk.Autóval érkeztünk Dunaföldvárra,innen inditottunk ezt a kis túrát amely nagyjából mindössze 5km-es volt.Elöször lementünk a szép és látványos dunaföldvári dunapartra amely épül,szépül,fejlödik.Kellemes környezet parkokkal,teniszpályákkal,fürdökkel,emlékmüvekkel.

A híd a partról

Innen kapaszkodtunk fel aztán a hídra,amely a több mint hetvenéves kora ellenére is remek állapotban van.A hídon megy át az 52-es út,így ez a híd jelenleg a Dunántúl,vagy ha úgy tetszik az Alföld kapuja.Egyszer majd a távoli jövőben ezt a szerepet átvszei a dunaújvárosi híd,de ehhez az kell,hogy az M8-M4-es autópálya elkészüljön.A földvári híd mindkét oldalán jól járható járda is van,mi most a híd északi felén keltünk át.Innen remek a rálátás Dunaföldvárra.A híd tulsó oldalán érünk rá a rácalmási sziget nagyságú földvári szigetre.A szigetet kettészeli az 52-es út amely mellett bicikliút halad,ezen mentünk.A szigeten amúgy nincs semmi,ha csak a gyönyörü erdőséget nem vesszük annak.Egyszer eljövünk ezt is felfedezni.Amúgy jelzés erre nem volt,de végig kivolt táblázva,hogy merre van Révbérpuszta és,hogy mennyire.

Minden ami számít kivan táblázva

A szigeten átérve a kis Duna hídján is átmentünk,majd az Alföldön találtuk magunkat.Továbbra is a bicikliúton haladtunk még vagy egy kilométert amikor is a mi utunk jobbra letért róla.Innen végre földuton haladtunk.Beértünk a pusztára amelyet egy búzaföld uralt,de maga táj azt kell mondjam szép volt.Helyenként virágos volt az út,pipacsok piroslottak.Bár egy fasor mellett haladtunk az út nem tért be hüvös helyekre,haladtunk a napon a melegben.Végül is kellemes volt.Nagyjából a földvári elindulás után egy órával végül is elértük Révbérpusztát.

Virágos az út

Révbérpuszta Solt város külterülete,lényegében egy csikótanya,vagy lovastanya.Van itt néhány érdekesség a néphagyomány jegyében.Na és szoktak itt fogathajtó versenyeket és lovasbemutatókat is rendezni.Utóbbit öt évvel ezelött volt szerencsénk látni és meglehetösen klassz volt!Most ami elöször feltünt,hogy az öt évvel ezelötti tömegnek szinte semmi nyoma nincs.Akkor lehettek itt vagy tízezeren,most jó indulattal ezt a számot maximum kétezerre becsültem.Egy meglehetösen szerényes szinpad volt és árusokból is alig-alig a régi időkhöz képest.Büfé is három-négy lehetett a régebbi tíz-tizenöthöz képest.No sebaj,elindultunk körülnézni.

Itt készül a kenyérlángos

Kemencében sült friss kenyérlángos adta az első látnivalót,itt ettünk öt éve.Majd következett egy skanzen jellegű rendbehozott tanya.Az udvarán ólok,gémeskút...az ólokban állatok:tyúkok,kacsák,disznók,kecskék,marhák.Minden.A tanya központjában pedig egy régi parasztház állt amibe belehett menni,meglehetett nézni hogyan éltek őseink.Nagyon szép volt odabenn minden.Az egykori parasztház közepén volt a konyha,két oldalt meg a szobák amelyek ebben a melegben is kellemes hüvösek voltak.A szobákon picinyke ablakok vigyorogtak ki a világra.Tetszett odabenn minden.

A tanya

Dédszüleink szobája

A ház megtekintése után elmentünk a csikós pályára,ahol éppen valami fogathajtó verseny zajlott.Látványos ez is,de most annyira nem kötött le.Elmúlt 11 óra,kezdtünk megéhezni,elmentünk egy büfét keresni.Közben a szerényes színpadon szép lányok léptek fel,hastáncosok.Leragadtunk itt egy kicsit,szépek voltak a lányok bár kissé fiatalok.Na de elindultunk enni.Örültünk mert a menűben felvolt tűntetve a babgulyás.Na akkor eszünk egy jót gondoltuk,de ekkor jött a feketeleves.Nagyjából 15percig álltunk sorba annak ellenére,hogy elöttünk ketten voltak.Négy hölgy volt a büfés,népviseletes ruhában,kettő öregecske és kettö szép fiatalka.A mozgásuk sajnos elmaradt a minimálisan elvárt színvonaltól,de ez volt a kisebbik baj...Az egyik idősebb hölgy ugyanis meglehetösen undorral nézett ránk,majd közölte,hogy a leves a személyzetnek van fenttartva...Ejha...erre persze otthagytam őket,valamit kiabált utánam,de már azt nem értettem mit.

A csárda terasza

Odaérve a csárdához újabb undoritó dolog fogadott.A borsos árak még hagyján,erre felkészültünk.A teraszra ugyanis nem lehetett kiülni.Mondták az most egy német csoportnak van fenttartva...a magyarok bent helyet foglalhatnak,kiszolgálás a pultnál...Na azt megjöttek német barátaink.Egy meglehetösen szép lány népviseletben ugrálta őket körbe-körbe,mindenkihez odaállt,hogy letudják őket fotózni...Kezdett a hányinger kerülgetni.Kiváncsi lettem volna a kis kurva ha megkérjük velünk vagyis hozzánk is odaállt volna egy közös képre...?Német barátaink aztán helyet foglaltak a teraszon,nekik persze nem kellett a pulthoz menni,a picsájukat is kinyalták fényesre...és ez még mind semmi.Élőzenét is kaptak,cimbalmosok jöttek és kezdtek zenélni míg ők ebédeltek.Mi meg ott maradtunk volna éhen...szerncsére hoztunk magunkkal szenvicseket...Ám ennyi úgy döntöttünk elég volt Révbérpusztából.Kezdtem érteni miért is vannak most kétezren a tíz helyett...

Indulás Soltra már jelzett úton

Volt egy borospince is ahová öt évvel ezelött lelehetett menni,meglehetett kóstolni a borokat.Most persze zárva volt.Vajon hogyan készültek erre a rendezvényre a szervezők,gyakorlatilag program nélkül,szinte normális büfék nélkül,zárt pincékkel,egy semmire sem jó vidám parkkal stb?Azthiszem ez volt az utolsó alakalom,hogy Révbérpusztán jártam,a pénzemet eltudom én máshol is költeni.Kedves olvasó aki ezt olvasod azt ajánlom neked is,ne gyere ide!Vannak ennél jobb helyek,jobb programok pünkösdkor és máskor is,ne költsd el olyan helyen a pénzed ahol furán néznek rád ha rendelsz egy babgulyást...Elindultunk Soltra a magyar zarándokút jelzésen.Ugye jártunk Solton februári túránk során,ám akkor már sötétben érkeztünk nem nagyon lehetett szétnézni.Sokat voltam amúgy a településen,de mindig csak átutazóban.Ideje volt kicsit megismerni.

Hangulatos házak a szőlőhegyen

Valami szőlőhegy félére vezetett fel a hangulatos út,valóban egy magaslaton voltunk ahonnan ki-ki bontakozott néhány remek kilátás a Duna völgye irányába.Hangulatos hétvégi házak sora kísérte itt túránkat,a legszebb a fenti képen látható is.Majd egy kisebb fajta pincefalu jellegű részen is átmentünk,itt is csodák voltak.Beérve Soltra egy hosszú utca vezetett be a központba.Solt aztán kellemes meglepetés volt.Szép kis városka köszönt szembe amely szinte a vízek városa volt,ezt eddig nem is tudtam róla.Tavacskák voltak a városban meg a várost ketté szelö szépséges csatorna a Sákor csatorna.Nagyon-nagyon szép volt ez a környék!

A Sákor csatorna és a főtemplom

A csatornában kacsák úszkáltak,kishídak ívelték át a vízet.Meseszép hely volt.Alighanem ez volt ennek a kirándulásnak a csúcspontja.Felmentünk a hídakra,elmentünk a nagytemplomhoz is,végig mentünk a csatorna partján.Nagyon kellemes volt valóban.Beérve a központba remek kis vendéglátóhelyeket találtunk többet is.Az egyikben megkajáltunk,ha már babgulyás nem jutott...Itt rendesen maradéktalanul kiszolgáltak minket.Ezekután fejeztük ezt a kirándulást hisz este meccs várt ránk odahaza,hazakellett érni addigra.A kétarcú kiránduláson Révbérpuszta hatalmas csalódást okozott,de Solt meg hatalmas kellemes meglepetést!Mindenesetre azt ajánlom Révbérpusztát messze kerüljétek el!