Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.
A református templom Csóron
A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.
Fel a hegyre
Itt állna a Torii...
Mögöttem Csór és a Sárrét
Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.
Zolika megpihen a reggeli után...
A kopár és fenyves hegyoldal
A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.
Alattunk a Szenes-horog és a láthatár
Szenes-horog a dolomitkövekkel
Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.
A szűk völgyben
Kapaszkodunk a gerincre
Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.
A gerincről a horog déli betőrése
Szent kép a völgyben
Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog
Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.
A prérin,mögötünk a Baglyas
Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.
Feltűnik a Száraz-horog
Lenn a völgyben
Távozóban
Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.
Lefelé Csórra
A katolikus templom Csóron
Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.
Ebéd
Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.
Zajlik a meccs
Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.
Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!
Pár évvel ezelőtt sokat erőlködtünk Németkér elérésével.A Dunaföldvárról induló túrák rendre nem sikerültek.Vagy mi voltunk lúzerek,vagy a jelzések nem voltak jók,vagy az utak nyomvonala tűnt el egyszerűen.Nem sikerült elérni Németkért sosem.Aztán tavaly egy Alapról induló túrán már minden rendben volt és simán elértük a Tolna megyei települést.Így aztán most ismerösként köszönt már szembe amikor Zolikával leszálltunk a buszról a falu központjában szombat délelőtt kilenckor.Innen indult a Mezőföld déli részére vezető túránk.Németkér kiváló túrakiindulópont a Mezőföldre vezető túrákhoz,hiszen a településről minden irányba indulnak ki jelzett turistautak!Mi most dél felé vettük az irányt (majd keletnek) a piros + jelzésen.Túránk először a történelemben egy disznóólból indult!A templom mögött fedeztük fel,miközben megfelelő helyet kerestünk a filmünk nyitó jelenetének leforgatásához.
Először indult túra egy disznóólból
Miután ezen túllibbentünk indulhatott a túra.Annak ellenére,hogy az idióta meterológusok ismét mindenféle szar időt jósoltak be erre a napra,kiváló időnk volt.Már-már ideális.Hamar kiértünk a településről déli irányban.Rögtön egy fán futkosó két mókusra lettünk figyelmesek a falu melletti erdőben.Majd egyből benéztük az utunkat is.Ugyanis az kelet felé leágazott,de mi vígan mentünk tovább délnek.Szerencsére hamar észbe kaptunk.Ráálltunk a piros + jelzésre ami kb.elégésesen volt felfestve.Az erdő szép volt és hatalmas.Jól járható.Eleinte a falu mellett haladtunk majd fokozatosan mentünk beljebb és beljebb az erdőben.Hol dél,hol kelet felé.
Az első métereken
Az erdő fokozatosan lett egyre szebb.Sok volt a fenyő,majd a fenyőerdő.És aztán ez végig jellemző is volt erre a túrára.Sok helyen megálltunk megcsodálni a természetet amely így január végén is kitett magáért.Jó pár kilométer után ritkulni kezdett az erdő,majd egy hatalmas rétre értünk ki amely olyan volt mint...a szavanna!Ez volt a Látó-hegy.Olyan volt mint a kiskunsági sivatag,a homokbuckáknál.Itt is buckák sokasága volt,homokos is volt,csak ezeken megnőtt valamilyen növényzet.Mellesleg nagyon szép hely volt!Hogy miért nevezték hegynek azt nem tudom.Jó ez volt a környék legmagasabb pontja a maga 172 méterével,de ez testvérek között is messze van a hegyektől.Na mindegy.Itt kajáltunk.Szuper idő volt továbbra is,szél sem volt,holott a barom időjósok még nagy szélre is figyelmeztettek...
Alakul...
A Látó-hegy
A Látó-hegy területre nem volt kicsi,kellett némi idő még átmentünk rajta.A végénél futott bele a piros+ a piros jelzésbe.Így aztán búcsút is vettünk tőle,ráálltunk a pirosra.A piroson hosszú egyenesek sora vezetett kilométereken keresztül,de amúgy nagyon szép volt!Majd újabb fenyves részekre akadtunk.Ez is kilométereken át tartott.Ez itt az a szakasz volt amelyen...Gergővel jöttünk volna szemből ha valóra vált volna a sokat tervezett Paks-Vajta túra.Ám az sohasem vált valóra....és nem is jött szemből senki.Mi mentünk a meseszép fenyvesek árnyékában egy teljenes szuper túraidőben!
Hosszú egyenesek
Fenyvesek ölelésében
Sokára értünk be Cseresznyésre.Egy egy apró kis falu itt a maga kilencven lakójával.A településen keresztül vezet a piros jelzés,ez maga a falucska egyetlen utcája.Zsák falu,ahonnan mi beértünk ide az igazából a falu vége.A falu elején volt egy Erdei iskola amelynek udvarán egy kilátó ált!Szabad volt be az út,ám a kilátónál állt két autó,az éptmény meg egy rekeszajtóval lezárva.Könnyen felmehettünk volna,de gondoltunk biztos ami biztos megkérdeztük az ittenieket felmehetünk-e?Nos a válasz az volt,hogy nem.Igen...ez tény és való alighanem az erdei iskola tulajdona volt...de...egy csöppnyi kis emberséggel...lehetett volna azt is mondani,hogy menjetek fel nyugodtan srácok.Mi baj történhetett volna?Tíz percet ha fent töltünk,valószínű kárt ennyi idő alatt se tettünk volna...Hát ez van.Vajon miért is csodálkozom ezen ebben a velejéig elkorcsosult aljas mocskos világban....?
Itt is jártam
A kilátó amit sajnáltak tőlünk,hogy tíz percre felmehessünk...
Nos hát ennek tükrében maga Cseresznyés egy árva szót sem érdemel a továbbiakban.Maradjunk annyiban nem ez a világ legszebb helye.Kiérve a faluból,minden eddiginél csodásabb fenyőerdőbe értünk.Meseszép volt!Az utak a jelzések is kifogástalanok voltak erre.Kis idő múlva egy erdei pihenőre bukkantunk.Kicsit tán rozoga volt már,de megfelelt a célnak,hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat is.Csodaszép helyen voltunk,a távolban látni lehetett,ahogy ívben kanyaródik az erdő előtte a turistaúttal.Kellemes környezetben kajáltunk tehát,kicsit pihentünk is.Tovább indulva először jöttek szemből a túra folyamán.Egy csaj két kutyával,illendően köszönt is.
Csodás fenyőerdő
Erdei pihenő
Az út tovább
Erdők váltakoztak a továbbiakban,hol fenyves,hol más.Az út talaja viszont mélyebb lett,de nem volt sár,nem volt dagonya.Egy-két kilométer múlva értünk ki egy újabb szavannás részre.Hasonlított a Látó-hegyhez.Ez volt a Paks melletti Ürge mező,tele jelzett és jelzetlen utakkal.Erre egyre többen mozogtak,lehet ez a paksiak kedvenc kiránduló helye?Leginkább motocross pályához hasonlított az egész.Most először kezdett elbújni a nap és kicsit hüvősebb lenni,de már fél három felé jártunk.Végül is ez a mező érdekes volt,kicsit látványos is,de ennyi.
Az Ürge mező egy szelete
Ezután kereszteztük az M6-os felülről és ez már Paks közelségét jelezte.Ott is volt aztán pár méter múlva a város,egy ligetbe értünk ahol kutyaoktatás zajlott,majd egy mesterséges tavacska került elénk,amelyet egy szép híd szelt ketté.Majd oda értünk a helyi strandhoz.Dobbant a szívem,hiszen itt jártam Gergővel három és fél éve az atombiztos meccstúrán...Ezt követően meg már a város utcáin mentünk.Erősen kezdett fájni mindkettönk lába.Láttuk távolban a helyi stadiont amely éppen világított.Zajlott a Paks - ZTE bajnoki.Leértünk a belvárosba,úgy döntöttünk zárásként keresünk egy éttermet és megkajálunk.
A tavacska a híddal
A buszállomáson volt egy jó étterem,ahol ittunk két pohár bort és ettünk egy jó brassóit,ja és lenyomtunk egy-egy kávét is.A buszig még aztán volt idő,lementünk a közeli Dunához.Ott sétálgattunk,közben már ránk sötétedett és kezdett hideg is lenni.Aztán fél hatkor indult a buszunk és kényelmesen és gyorsan hazaértünk.Újabb remek túrával lettünk gazdagabbak,újabb eddig még sosem látott tájakat ismertünk meg.Semmivel sem volt rosszabb vagy csúnyább ez a túra mint egy hegyvidéki.Összesen 19,3 km-t trappoltunk és kilencven százalékban remek időnk is volt!
A paksi Dunánál
Ez volt az idei harmadik túránk.Megtettünk eddig összesen 61,3km-t ebben az évben,ami 20,433-as átlagot jelent!
Egy régi túra jutott eszembe amelyről még nem írtam.Abban az évben a mostani időkhöz hasonlóan alaposan benne voltunk a túrázásokban egy régi cimborámmal és ez már a második alkalom volt,hogy a Vértes felé vettük az irányt (majd az elsöről is írok).Már reggel 8-ra megérkeztünk a Fejér megyei Mórra.Ez a túra még jóval a híres itteni bankrablás elött volt így persze semmi veszélyérzetünk nem volt.Busszal érkeztünk és a jelzett turistaút már a busz pályaudvarnál várt ránk.Persze így a városból olyan sokat nem láttunk,de most nem is ez volt a cél.A piros és a zöld jelzés haladt együtt,ezen mentünk.Az út hamar elindult felfele irányba,de túl vészes azért nem volt.
Mór városa 1989-ben
Egy kő mező félére értünk,ezek voltak a hegyoldalban.Nem igazán értek hozzá,de födolomit és mészkő vegyesen lehetett.Innen ha jól emlékszem már volt valami kilátásunk az alattunk elterülő városra.Mentünk is tovább a zöld jelzés már elhagyott minket és a piroson sem túl sokáig mentünk,de egy kellemes vértesi erdőn vezetett az út.Itt a kövekben és a faágakban néha meg-meg botlottam.Aztán a kék+ -ra tértünk rá,ez már hosszabb szakaszon vezetett minket a Vértes dél-nyugati részén.
Köves Vértes
Vértesre jellemző köves táj
Egy gyerektábor mellett haladtunk el,majd kicsit ingerszegény erdőkön és fenyves erdökön keresztül haladtunk.Nagyon kellemes volt viszont a levegő,szinte kristálytiszta lehetett...A kék+ -ról aztán rátértünk az országos kékre.1989-et írtunk,nem oly rég jártak erre Rockenbauerék a híres Másfélmillió lépés forgatása közben.Az út ezen szakaszára aztán nem nagyon emlékszem,fenyvesek vannak emlékeimben,valószinű fenyves erdők során át haladhattunk.Majd a Horog-völgy erdőgazdasági útját kellett kereszteznünk.Erre sem emlékszem,csak a térképet lesem éppen.Csak erre mehettünk.
A Vértes mélyén
Az viszont megvan,hogy ezután felkapaszkodtunk egy fenséges fensíkra.Egyszer csak nagy és egyre erösödő dobogást hallottunk.Persze vadak serege húzott el tőlünk pár méterre...már akkor is bénák voltunk (ahogy a jövőben majd rendszeresen) mire előbányásztuk nagy igyekezetünkben az akkor még szmena típusú fényképezőnket már messze jártak...A kék út aztán zöldre váltott,ez az a zöld volt amely Móron egy darabig együtt ment a pirossal.A fensík a Horog-völgy felett gyönyörü volt.Elértük a Géza pihenőt,itt egy nagyobb szünetet illetve pihenőt tartottunk.
Géza pihenő
Nem tudom azóta milyen itt a táj,akkor 89-ben alig volt fa,ritkásan szétszórva voltak fák így szinte végig érezni és látni lehetett,hogy a fensíkon haladunk,alattunk pedig a völgy.Élvezetes szakasz volt.Mi pedig elkezdtünk énekelni!Annyira belemerültünk,hogy a fensík végénél már Csákberénybe ereszkedés közben egyszerűen eltévedtünk!A jelzések erre ekkor nem voltak maradéktalanul felfestve és útak meg erre-arra is mentek.Valószinű mi értelemszerűen az egyenes útat követhettük,de a jelzés meg letérhetett az egyik leágazó útra.Egy ideig eltartott mire észbe kaptunk.
Eltévedtünk
Mikor ez megtörtént visszamentünk addig a pontig ahol a jelzést láttuk.Odafigyelve haladtunk tovább és valóban,az egyik leágazó úton halad a jelzés amit mi a nagy éneklés közepette nem vettünk észre.Innen aztán már gyerekjáték volt Csákberénybe leérni.Nem nagyon van meg emlékeimben a falu.Arra azért emlékszem,hogy tetszett és persze a híres metrókocsi akkor még gondolatban sem volt...amit aztán évtizedek múlva a falu határában helyeztek el.Valami templom és kocsma persze rémlik...de az már nincs meg,hogy ittunk-e ebben a kocsmában vagy pedig buszra szálltunk és jöttünk vissza.
Csákberény
Mivel akkor kiszámoltuk,20km-et túráztunk,egy nem igazán vészes terepen.
Ezután aztán 28 évnek kellett eltelnie mire visszatértem a Vértesbe amely a legutolsó itt jártamkor kellemes meglepetést okozott.Így nagyon valószinű,hogy vissza-vissza fogunk jönni a következő években a 2018-as Bakancslistánkba is bevesszük és talán erre a túrára is visszatérek még,mert az megvan az emlékeimben,hogy ez a fensík nagyon szép volt.
