A sorozatom harmadik részében is olyan várral ismerkedünk meg amelyben már jártam,jártunk.Mégpedig nem is olyan régen,hiszen alig több mint egy hete vált valóra egy már régóta húzodó túra amely a Drégely váránál érte el csúcspontját.A vár is környezete nagyon tetszett nekünk,ám a története is hasonlóan érdekes.
A romos Drégely vára
A magyar történelem egyik leghősiesebb várostromának helyszíne, Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsát koronázza, Drégelypalánk felett. 1552-ben, a gazdag felvidéki bányavárosok ellen meginduló hatalmas török sereget négy teljes napig tartóztatta fel Szondy György várkapitány és maroknyi katonája. A rommá lőtt vár ékes mementója a magyar vitézek páratlan hősiességének. A végvári katonák és a janicsárok nyomában ma már lelkes turisták ostromolják a csak gyalogosan elérhető, szép kilátást nyújtó Várhegyen álló, nagy múltú romokat.
A vár keletkezésének pontos dátumát máig vitatják a különböző történészek, ami biztos, hogy a tatárjárás után kezdték el kiépíteni a hegytetőn álló erődítményt. A XIV. század elején már biztosan állt a vár, ekkor, 1311-ben Csák Máté seregei foglalták el, és tíz évig tartottak ki, miután a királyi koronára szállt a tulajdonjog. Zsigmond király ezt a várat is elzálogosította, végül a Tari családtól, a jobbágyság szüntelen panaszai miatt, 1438-ban a király kiváltotta a zálogjogot, és Pálóczy György esztergomi érsek örökös tulajdonába került az erőd.
A Börzsöny ölelésében
Utóda, Széchy Dénes érsek megerősíttette és kibővíttette a várat, melyet az esztergomi érsekek nyári vadászkastélynak is használtak. A vár történelmi jelentősége a török betörések korával kezdődött. A vesztes mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, és állandó helyőrséget tartottak a várban. Drégely vára a gazdag felső-magyarországi bányavárosokat védő végvári láncolat előörse lett. A már akkor felújításra szoruló, folyamatos emberhiánnyal küszködő várat még egy, a lőporraktárba csapódó villámcsapás is sújtotta. Az egyre fokozódó török fenyegetettség idején Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak.
1552. július 6.-án érkezett meg a vár alá Ali budai pasa több mint tízezer főnyi seregével és nyomban körülzárta a várat. A megadásra való felszólítást kapásból elutasította Szondy, válaszul a törökök pár nap alatt, konkrétan rommá lőtték a külső falakat. Július 9.-én a nagyoroszi papot, Mártont küldte a pasa az újabb ultimátummal, Szondy ezúttal sem fogadta el a kapitulációt, viszont két apródját, Libárdyt és Sebestyént két török fogollyal együtt leküldette a pasa táborába, hogy kímélje meg életüket és nevelje őket derék vitézekké cserében a két magas rangú török hadifogoly életéért. Arany János foglalta romantikus dalba a történetet Szondy két apródja c. költeményében.
Lehetne Fellegvár akár,hiszen magasabban is van annál...
A végső ostrom előtt Szondy eltüzelte az értékesebb ingóságokat, majd rövid, de hősies küzdelemben életét nem kímélve állta az óriási túlerőben lévő török csapatok támadását. Az önfeláldozó védelemben az összes várvédő életét vesztette, a pasa, Szondy bátorságát elismerve, díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított.
A rommá lőtt Drégelyvárat a török már nem is használta, lent a faluban épített magának erős palánkvárat, innen a falu neve, Drégelypalánk. A hegytetőn magányosan álló vár romjait már nem állították helyre, kövei nagy részét a lakosság hordta el, más részét az idő vasfoga porlasztotta. A sorsára hagyott várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került, a vár megmentésére, 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány működésének hála az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították
A várudvart részben már magáévá tette a természet
A 444 méter magas hegyen álló Drégely várát csak gyalogosan tudjuk megközelíteni, jól járható, jelzett turistautakon. A vártól délre fekvő pihenőhelynél több turistaút is találkozik, a legkézenfekvőbb megközelítés Drégelypalánk, ill. Nagyoroszi felől kínálkozik.A könnyebbség érdekében én mindenképp ajánlom inkább a Nagyoroszi felöl való megközelítést.Drégelypalánk felöl alapos kapaszkodó vár a vándorra.A vár látogatása ingyenes!Mint írtam mi egyszer jártunk itt,ezen sorok írása előtt nyolc nappal.Kivételes élmény volt a romos vár meglátogatása.Ajánlom mindenkinek!
A Börzsöny bizony nem az a hegység amelyikben sűrűn túrázunk.Éppen ideje volt eljönni már...Eddig mindössze egyetlen egy alkalommal túráztunk a Börzsönyben,mégpedig Gergővel 2016 májusában,a hegység legdélibb pontján mentünk el többek között a Remetebarlanghoz.Ideje volt ebben a hegységben is kitalálni valamit.Ez a túra megvalósítása is már évek óta húzodott.Zolika azt mondta,hogy ezt én még Gergővel terveztem legelőször,megvallom én erre így nem emlékszem,hogy ennek a túrának az ötlete is még akkor vetődött volna fel mikor még Gergő velem volt,de legyen így ahogy Zoli mondja,akkor pedig különösen ideje volt,hogy megvalósuljon.Bár gyönyörű a Balaton és Balaton-felvidék,de az utóbbi két évben feltünően sokat járunk oda,máshova is illett már összehozni valamit.Így kerek öt évvel a gyönyörű somoskői túra után ismét Nógrád megyébe vetett a sors.Már hajnali fél öt felé elkellett indulnunk Zolikával.Vikivel és Tomival a 4-es villamoson találkoztunk a Margit hídnál,jöttek most velünk.A Nyugatiból pedig reggel hét után indult a vonatunk.
Hát ezt a vasút vonalat mindenki próbálja ki,nem mindennapi élmény!
Vácig sima volt minden,emeletes vonattal repesztettünk.Vácon átkellett szállni a Balassagyarmatra induló vonatra,amely egy piroska és egy kékecske volt.Hát ez a vonat és ez a vasútvonal megért egy misét...Bár szép tájakon haladtunk keresztül a vonat úgy zögykölödött,hogy azt még a legvadabb régi filmekben is megirigyelhették volna.Elképesztő minőségű volt a vasúti pálya,az volt a csoda,hogy a vonat a sínen maradt.Hát ilyen még létezik 2022-ben Magyarországon?Nagynehezen értük el Nagyoroszi-Drégelyvár megállóhelyet.Innen indult a túra.Kilenc körül járhatott az idő és már most meleg volt.A vasút melletti parkban még bemajszoltuk a reggelinket,majd indultunk meghódítani a Drégely várát!
Tomival és Vikivel rajtra készen!
A vonatról amúgy láttuk Nógrádon a Nógrádi várat.Meg is van egy jövőbeli túracélpontunk.Meg is beszéltük a többiekkel,hogy majd érkezünk egyszer...Szerencsére a túra a nagy melegben rögtön bevezetett egy hűvős erdőbe.Bár az út kissé dagonyás volt,de szinten haladtunk.Gondoltam előbb-utóbb majd emelkedésbe kezd,hiszen a vár fentvan 444 méteren.A jelzések hát..a közepesnél egy kicsit gyengébben voltak felfestve,de tudtunk haladni.Végül ahogy sejtettem az út meg is kezdte az emelkedést,de a vasúti megálló után kb.két kilométerre!
Zoli az ügyeletes mókamesterünk
Itt-ott voltak útjelző táblák,az út emelkedése viszont egyáltalán nem volt vészes.Mondhatni kellemes emelkedő volt és ez a várig végig így volt.Ilyen könnyen és kellemesen még sehol sem sikerült felkapaszkodni egy több mint 400 méter magas hegyre.Egy ponton már kilátásunk is volt.A turistajelek felfestése pedig fokról fokra javult!Nem igényelt különösebb erőfeszítést Nagyorosziból elérni a várat!A vasúti megállótól nagyjából 4,2 km-re található a Drégely vára.Kényelmes tempóban is másfél óra alatt felértünk.
Megérkezés a várhoz
A vár alatt emlékkövek,pihenők és tájékoztató táblák voltak,na és kellemes hűst adott a fák árnyéka.Felkapaszkodtunk a romjaiban is csodás várba.Elsőnek az alsó udvarból néztünk szét,felmászva az egyik várfalra.Szemben látszódott a vár teljes sziluettje a másik irányban meg fenetikus kilátásunk volt a Börzsöny vonulataira.Kilehetett venni a kilencszáz méter fölé nőtt Csóványost a hegység legmagasabb pontját.Nem nagyon randevúztunk még az életben a Börzsönnyel,főleg ezzel a részével,így áhitattal néztem ezt a csodát.
Vár a várból
Zolikával a várfalon,mögöttünk a Börzsöny
Pár fotót csináltunk aztán felkapaszkodtunk a felső várudvarba.Ez is érdekes volt egy kőkapun át vezetett fel egy meredek lépcsősor,nem volt nehéz a felkapaszkodás inkább élménydúsnak mondanám.Odafentről aztán teljes fantasztikusan szép körpanorámánk volt!De maga a vár és a felső várudvar is nagyon szép volt.A várudvaron fenn a 444 méteres magasságban fák álltak!A várfalakra itt is kimentünk,de volt ahol alattunk több tucatnyi méteres mélység tátongott így legalábbis az én lábam helyenként remegett.A kilátás mindent vitt...Nyugati irányban uralta a látványt maga a Börzsöny.Északra Felvidéket láttuk.Keletre feltűnt a Karancs is,délre,dél-keletre pedig a Cserhát.Egészen elképesztő panorámánk volt!A várudvar egyes részein ugyan nőtt némi gaz,de ez nem rontotta el az élményt.
Kapaszkodás a felső várudvarba
Egy kilátás a sok közül,itt éppen északra.Az ott a távolban:Felvidék!
Megnéztünk amit lehetett,majd a felső és alsó várudvar között volt egy út a várfal mentén azon mentünk a vár északi végéhez,ott pedig lépcső vezetett le.Itt mentünk le.Odalenn még a vár tövében szintén voltak emlék dolgok én éppen egy emlékoszlopot fedeztem fel és itt is voltak padok,asztalkák.Igazán pompás hely a vár egy túrához egy kiránduláshoz.Sokan is mozogtak itt,de ez most nem volt zavaró.Búcsút vettünk a csodás vártól és az innen induló piros L jelzésen megkezdtük az ereszkedést lefelé.
A felső várudvar egy része
Búcsú a vártól
Redkivül meredek volt az út lefelé és csúszos.Nagyon emlékeztetett a Zengő északi oldalában levezető sárga jelzésre.Szerencsére nem ért baj bennünket.A piros L belefutott a piros + jelzésbe.Valamelyest javult a meredekség,de itt feljönni már nem lehet olyan kellemes mint Nagyoroszi felöl.Drégelypalánk felé tartottunk ugye,így ha felakarsz kapaszkodni a Drégely várához én mindenkinek jobban ajánlom azt Nagyoroszi felöl.Sokkal könnyebb!Szerencsére továbbra is hűs erdőben haladtunk.Egy két kilométer múlva értünk le a Sáfer-kúthoz.
A Sáferkút
A Sáfer-kút egy forrás volt.Ráadásul bőven adta a vízet!Előtte egy szép zöld rét volt,jobbra tőle egy nem tudom milyen és mi célt szolgáló építmény,balra meg padok,asztalok,vécék,emlékoszlopok...újabb tuti hely!A hűvösön pihentünk félórát.Zolika elment megcsodálni a pottyantósokat,én meg azt a fura építményt a forrás mellett jobbra.Nem tudtam eltalálni mi ez.Tomi szerint vadkepingezőknek épült,tudtak ott aludni és az eső ellen is védve vannak.Legyen így.A kellemes rét után persze frissitve vízkészleteinket indultunk tovább,kereszteztük a vasútvonalat amin jöttünk és amin majd megyünk.Itt is volt egy megálló:Sáferkút.Tehát vonattal is könnyen elérhető a csodás hely,na meg persze kocsival is,vezetett ide ilyen út is...
A fura építményen Tomi nézelődik
A Sáfer-kúti pihenő
Indulva tovább a hegyek lábánál haladt az út amelyen már autók is jártak.Újra kereszteztük a kacskaringós vasútvonalat,majd a 2-es út viaduktja alatt is áthaladtunk.Itt már nem nagyon védett a hűs erdő,így meglehetősen forróság volt.Végre aztán elértük Drégelypalánkot.Hát nem éppen a legkellemesebb részére vitt be az út...Ugyanis fehér embert nem igazán lehetett látni erre,viszont kisebbségieket bőven...Egy szép park emlékművekkel,kápolnával szolgált látnivalóul,aztán a központba érve már akadtak fehér emberek is.
Mi megyünk Vikivel elöl,Tomi és Zoli az útóvéd a forróságban
Odafenn a 2-es út!
Egy kocsma előtt haladtunk el.Nem hagyhattuk ki.Megérte.Jó hideg sört és egy jó meleg kávéval frissitettük magunkat.Szólnom kell a pultus néniről aki rendkivül kedves volt.Kellemesen el is beszélgettünk vele,csodálkozott,hogy a messzi Dunaújvárosból jöttünk,már elmúlhatott a néni hatvan,de nagyon jó fej volt.Mondta a kocsmának nincs neve,mert mondtam vinném jó hírét a nagy világba.De mivel nem láttunk más kocsmát a faluba így lehet ez az egyetlen.Így hát mindenkinek ajánlom ezt a drégelypalánki kocsmát!
Drégelypalánk legszebb parkja
A kocsmától nem messze meg volt egy étterem.Mivel volt hely,így beültünk megkajálni és egy jót sörözni.Jót ettünk és jót söröztünk.Itt végre volt jó csapolt sör is.Majd három órát voltunk benn a Várkapitány étteremben,mivel volt időnk még a vonatig.Aztán gondoltam egyet a harmadik sörnél,mi lenne ha kinéznénk az Ipoly folyóhoz az országhatárhoz,még belefér az időnkbe.A többiek benne voltak,így kisétáltunk oda.Nem volt messze talán jó 400 méterre.Fenséges szép tájon mentünk ahol szembeköszöntek a felvidéki hegyek.Az Ipoly itt még elég szűk volt és éppen egy híd épült.Most még nem lehetett átmenni,de a parton állva átlátva a túlpartra tudtuk,hogy az ott már Szlovákia.
Szembeköszön Felvidék
Az Ipoly,szemben már Szlovákia
Lassan indulni kellett aztán vissza.Nem volt messze a vasútállomás.A vonat pontosan jött,de Vácig az út a jól ismert zötykölödös volt.Vácig ezt kibírni nem kis teljesitmény.Váctól aztán luxusvonattal mentünk a Nyugatiig.Vikiék pestiek,így a Széll Kálmán térig eljöttek velünk villamossal.Ott vettünk tőlük búcsút.Jók voltak ma is.Kellemes jó túratársak,szeretünk velük túrázni.Mi elsétáltunk a Déli-ig,ahol félórát kellett várni a vonatig.Arra felszálltunk és fél 11-re értünk haza.Újabb remek napot zártunk le.
Buli vége a drégelypalánki állomáson
Életem második börzsönyi túrája jól sikerült.Szép tájakon mentünk egy nem igazán nehéz túrán,sok-sok csodát megnézve és átélve.Ez volt az év tizenkettedik túrája (Zolinak a tizenharmadik),Vikiékkel pedig ez volt a negyedik közös túránk.Most 13 kilométert mentünk,ami összesítésben már 202,3 km. az pedig 16,85 km-es átlagot jelent.Most volt a legmelegebb eddig az idei túrákon,szerecsére a túra nagy része a hűs erdőben vezetett,így ez elviselhető volt.Folytatjuk majd!
