Újra Kőhegy,újra Sorrento!

Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.

A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...

Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!

Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre

Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!

A gyönyörű kápolna  Kőhegyen

Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy

Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.

A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...

Alattunk maga Budaörs

Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.

Felfelé szép tájakon keresztül

Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...

A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!

A Sorrento sziklák egy része

Immár harmadik alkalommal itt!

A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...

Ingerszegény részek

Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.

Valahol az erdőben

A Csacsi rétnél

Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.

A három katona sírja

A Normafánál most nem volt jó lenni

A Vagon étterem

Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.

Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.

Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!

Visszatérés a Holdvilág-árokba

 Szinte napra pontosan kerek öt éve,hogy a Holdvilág-árokba jártunk még Gergővel.Már akkor megfogott a hely nagyszerűsége és szépsége.Biztos voltam benne,hogy egy nap majd visszatérünk.Eljött ez a nap,de sajnos már Gergő nélkül.Vele a szívemben és Zolikával karöltve vágtunk neki az útnak ugyanazzal a hajnali vonattal mint Gergővel is egykor.Nem akartunk időt vesztegetni,így Pesten is a gyorsabb megoldást választottuk.Metróval mentünk át a Battyányi téri hévhez.Azzal pedig kizúgtunk Pomázra.Pomázról pedig ki Kiskovácsiba busszal.A busz tipikus turázójárat.Ezzel mennek ki a túrázók a Pilis vagy a Visegrádi-hegység csodáihoz.Ez meg is látszodótt,hiszen annyian voltak,mire mindenkit felszedett a busz,csak negyedóra késéssel tudott elindulni.Mindegy.A lényeg,hogy kilenc előtt megérkeztünk Kiskovácsiba.

Ködben úszik a Nagy-Kevély csúcsa Kiskovácsiból nézve

Kiskovácsi a Pilist és a Viisegrádi-hegységet elválasztó számomra legendás országút mentén fekszik.Pomáznak egy külső településrésze,ahol kétszázan élnek,fő nevezetessége a kórház.Itt szálltunk le a buszról és remek rálátásunk volt a félig ködben úszó Pilisre,magára a Nagy-Kevélyre.Útnak indulva azonnal rossz fele mentünk,de hamar korrigáltuk a hibát és már hatoltunk is be a Visegrádi-hegységbe.Visegrádi hegység...az egyik nagy kedvencem,sőt úgy gondolom a Mecsek után a második kedvencem,hiszen gyönyörű és annyi minden érdekesség van itt.De...nem voltam itt már négy éve!Az utolsó túránk ide vezetett Gergővel,a szomszédos Salabasina-árokba...és azóta nem voltam itt...Hát éppen ideje volt,hogy a Visegrádi-hegység visszakerüljön túrázásaim látószögébe.Nem is bántuk meg,hiszen már a túra tizedik méterén csodák fogadtak!

Így is lehet...

Rohadtul kivántunk már egy kávét,de erre útközben nem akartunk időt fecsérelni,hiszen a korai sötétedés és a hosszú táv miatt így is boritékolható volt,hogy a túra már sötétben ér majd véget.Ahogy elindultunk az egyik kert végében valaki egy asztalt tett ki.Rajta kávé,tea.Poharak mellette,cukor...és becsületkassza.Az Isten áldja meg érte!Hát így is lehet...örülök,hogy vannak ilyen emberek is!Olcsó volt minden,láthatóan nem a meggazdagodás volt a célja annak aki kitette és a becsületünkre bízta,hogy kifizessük-e,sőt még egy jókívánságot is kiírt a táblára!Le a kalappal!Így megittuk itt a hőn áhított kávét amit természetesen kifizettünk,két darab 200-ast dobtam a perselybe.Nem tudok mást mondani,mint azt,hogy nagyon szépen köszönjük!

Érdekes dőlésszögben a fák...

Itt kajálunk!

Amikor itt jártunk öt évvel ezelőtt szinte senki nem volt erre.Most azonban elég sok túrázó vette célba ugyanezt az útvonalat.Mindegy mentünk be a szurdokba.Ugye az volt a terv,hogy a túra elején nézzük meg a Holdvilág-árkot,majd onnan felkapaszkodunk a Bölcső-hegyre,onnan pedig le a Lajosforráshoz.A forrástól pedig eltúrázunk a Vasas-szakadékhoz.Ezután megmásszuk a Kőhegyet,onnan pedig leereszkedünk Pomázra.Ez testvérek között is 22 km-t jelentett.Még az elején voltunk.Ahogy öt éve is,most is méterről méterre lett egyre szebb és szebb és izgalmasabb a Holdvilág-árok.Érdekesek voltak a hegyoldalban álló fák dölésszögei...nem is értettük miért nem dőlnek el a fák.Az itt-ott beragyogó napsugár csak fokozta a völgy élvezet érzését.Ahogy öt éve egy erdei pihenőnél most is megálltunk.Itt reggeliztünk.Folyton folyvást jöttek közbe a túrázók.Akik ketten-hárman voltak azokkal nem volt gond,de akik többen azok olykor zavaró hangzavart produkáltak itt az erdő mélyén...

Forrás is akad!

Egy forrásnál lecseréltük az otthonról hozott vízet,majd hatoltunk be immár a szurdok látványosabb részeire.Magas sziklafalak bontakoztak ki két oldalt,alul a talajnál pedig köves,sziklás lett az út.Aztán elértük a szurdok fő falát úgymond,a hosszú fehér sziklafalat,majd az árok leglátványosabb részét.Itt voltak a leglátványosabbak a falak,itt volt a meteorlétra az időszakos vízesés és a barlangok a sziklafalban.Csak kapkodtuk a fejünket a sok látnivalótól.Sajna itt sem voltunk egyedül.Körülnéztünk,fotózgattunk és ugye videóztam is.Majd behatoltunk az Y barlangba.Ez sajna Gergővel akkor kimaradt.Most viszont hoztam lámpát,így nem mondtam le a barlangról.

Megérkezés a legizgalmasabb részekhez

A legfőbb rész

A barlangban

A barlangnak két ága volt,jobbra és balra egy-egy.Ezért is hívták Y barlangnak.Belépve a lámpa fényében megnéztem mindkét ágat.A jobboldali minössze kb.öt méter hosszú volt,a baloldali pedig nagyjából tíz méter.Ennyi volt mindössze a barlang,de így is szép volt.Felemelő érzés volt bent tartózkodniKözben odakinn szépen lassan óriási lett a tömeg.Legnagyobb örömünkre egy igen tekintélyes létszámú túracsoport érkezett meg.De úgy elvoltunk velük,néhányunkkal szóba is elegyedtünk.Aztán a létránál sorba is kellett állni.Úgy tűnt a létrát az évek alatt kicserélték,mintha egy vadonatúj létra lett volna itt.Nem is csúszott annyira mint a régi.Így előttem és utánam a farhát kommandóval végül is simán felmásztam,de így esélytelen volt filmet forgatni mászás közben.Zoli pedig már ellőttem felment..

Zoli az árok fő részén

A létra felső részénél

Odafenn ott volt az a kishíd amely mögött folytatódott az árok felső szakasza.De mielőtt belevágtunk volna követtük az eddigi is vezető piros+ jelzést,amely odafenn enyhe visszafelé irányt vett.Tehát magyarul a Holdvilág-árok felső részét ki tudja miért elkerüli!Pár méter után elértük a nagy sziklafalat,ahogy egykor Gergővel is.Ez egy lezárt terület.Papíron.Mert ahogy öt éve most is levolt amortizálva a kerítés,így könnyen belehetett menni.Semmi sem változott azóta,de nem baj.A sziklafal most is szép volt,egyes feltételezések szerint itt lehet Árpád sírja.De régészeti munkálatokat nem láttunk Árpád sírját pedig a mai napig nem találják.

A nagy sziklafal

Ezt követően visszatértünk a piros+ jelzésre amely szintén visszatért az eredeti irányához,de mint mondtam a Holdvilág-árok felső részét kikerülte.A farhát kommandó arra is tartott,mi viszont visszamentünk a szurdok felső részéhez.Így legalább itt egyedül voltunk.A jelzés amúgy a szurdok végén visszatért ide,tehát értelmetlennek tűnt,hogy kihagyja az egyik legszebb részt...Mindegy mi erre mentünk és a Holdvilág-árok ezen szakasza nagyon hasonlított a Salabasina-árokra.Ez a rész olyan kétszáz méter hosszú volt az alacsony sziklafalak közt vezető víz vályta úton.Szép volt,ahogy öt éve!

A híd és a szurdok felső része

Salabasina-árok filling...

A szurdok végén pedig ott volt újra a piros+ jelzésű út.Itt kezdte meg az emelkedést a Bölcső-hegy felé.A túra jellege megváltozott.A sziklás szurdokos rész után kiértünk az aranyló erdőbe!Ez volt az az aranyló erdő amely elhúzodott nyugat felé egészen Pilisszentkeresztig,amelyet annyira szerettünk Gergővel is.Ez volt a mi utolsó erdőnk...Most azonban azt láttuk,hogy az erdőt alaposan megritkitották.Az emberi pusztítás elérte ezt a részt is.A természet igyekezett orvosolni a dolgokat,kisebb-nagyobb sikerrel.Így is szép volt ahogy haladtunk a Nagy-Csikóvár nevezetű hegy árnyékában.Egy vadászles kedvéért tettünk egy minimális kitérőt,ahova felmászva néztük meg a kilátást.Erős párában úszott a világ,de persze szép volt!

Nem sok maradt az aranyló erdőből...

Fel a vadászlesre!

A kilátás

Visszatérve a piros+ -ra,nem soká becsatlakozott a zöld3 jelzés is.Ezen mentünk tovább mert ez vitt fel a Bölcső-hegyre.Egy darabig együtt ment a piros+ -al,majd levált róla.Követtük.Idáig jó kis kaptató volt felfelé az út,egy paraszthajszálnyit szelidült talán és már nem volt messze a Bölcső-hegy.Az utolsó pár méteren ugyan meredekre váltott,de ez már nem volt vészes.Megérkezvén a Bölcső-hegy csúcsára megdöntöttük az idei magassági csúcsunkat.Azt ugye a bakonyi Zörgő-hegy tartotta eddig a 494 méterével,itt viszont már 587 méteren voltunk.A csúcson pedig egy új kilátó állt.Ez mikor Gergővel jártam itt,még nem volt itt.Tavaly adták át.Sokan voltak fenn és sorba kellett állni a kilátóért!

Fel a Bölcső-hegyre!

A kilátó

A faszerkezetű szűk kilátó nem igazán nyerte el a tetszésünket.Voltak fenn és a kilátó kapacitása mindössze öt fő volt!Sorba kellett állnunk!Végül is feljutottunk.Elképesztően szűk volt maga a kilátószint,alig lehetett elférni.Hiába volt 360 fokos körpanorámánk,nem tudtam a jobb helyekhez odaférni... Így maga kilátó az egyik leggyengébb ilyen építmény volt túrázásaim történetében!Majd a kilátós sorozatomban egyszer részletesen foglalkozom vele,most legyen elég annyi,maga az építmény nem ér annyit,hogy az ember felkeresse!Azonban a kilátás onnan az igen!Jól lehetett látni a napos,de meglehetősen párás időben is a Visegrádi hegység háromnegyedét!Valamint a Pilis magasabb csúcsait és a környék települései közül is párat.Tiszta időben ez még élvezetesebb.lehet.Szóval a rút kilátó mégis szép élményt tud nyújtani.

A kilátás egy szelete

Nem sok időt tudtunk fentlenni,hiszen mint mondtam a kilátó kapacitása öt fő!Persze akartak feljönni mások is,így teret adtunk nekik.Mi meg lementünk.Valahogy egészen más volt a Bölcső-hegy mint mikor Gergővel voltam itt...Indultunk tovább a zöld3 jelzésen,amely innen már lefelé vezetett.A lefelé út kicsit itt-ott csúszos volt,más érdekesség nem történt.Pár túrázó jött felfelé szembe.Nagyjából húsz perc járás után leértünk a Lajosforráshoz,ahol mint rég most is sorban álltak az emberek nagy flakonokkal a friss vízért...Itt mivel voltak padok leültünk és elfogyasztottuk az ebédünket.Majd Zolika odaférközött a forráshoz és megtöltötte a kulacsainkat friss vízzel.Eddig a pontig ugyanazt az útvonalat követtük mint öt éve Gergővel is.Innen azonban már másfelé mentünk.

Zoli vízet vesz a Lajosforrásból

Az egykori itteni turistaszálló mellett haladtunk el,amely fénykorában fantasztikus építmény lehetett és csodás élet folyhatott itt.Ma már csak egy romhalmaz volt az egész.Nagyon sajnálatos... Ezután tértünk rá a sárga jelzésre amely egy romos lépcsőn vezetett le egy gyönyörű zöld rétre a Lajosforrás alá.Hogy a csudába nem vettük ezt észre akkor rég Gergővel?Értetlenül álltam régi faszságunk előtt,de nem volt idő ezen agyalgatni mert nem álltunk itt meg,hanem mentünk tovább.A sárga út betért egy erdőbe és itt szinten haladt pár kilométert.Nem ez volt az út leglátványosabb szakasza,viszont a legkönnyebb.

A zöld rét

Mindig a sárga úton!

Egy ponton aztán útkereszteződéshez értünk és innen már a sárga T jelzés kellett nekünk.Ez vitt a Vasas-szakadékhoz,amely közelebb volt mint gondoltam.Míg odaértünk az útról helyenként remek kilátásaink voltak a Visegrádi-hegységre.Hamar odaértünk a szakadékhoz ahol sajnos nem kis tömeg volt.Ez még hagyján,de a sok hülye a szakadék belső részén állt neki italozgatni,elzárva ezzel az utat a többi túrázó előtt.Megfordult a fejembe,hogy egyesével dobálom ki őket onnan,de jobb a békesség alapon megvártuk amíg hajlandóak voltak kifáradni.Ezután tudtunk bemenni a fantasztikus Vasas-szakadékba.Az egész jó ötven méter hosszú volt két hatalmas sziklafal közötti szűk járattal a végén egy húsz méter mélységben lévő barlanggal.Megint feltettem magamnak a kérdést.Annak idején miért nem erre jöttünk Gergővel is?Persze az az út is szép volt amerre vele mentünk és úgy voltunk vele,lesz még időnk erre jönni.Sajnos nem volt...

Kilátás a sárga T-ről!

A Vasas-szakadék egy része

Meg is vagyunk lepődve rendesen...

Majd alkalom adtán részletesen kitérek a Vasas-szakadékra is amely azért nem a Vasas focicsapatáról kapta a nevét!Szép volt és esélyes,hogy jövünk mi még erre.A szakadék után folytattuk a túrát a sárga T-n,amely újra szép részeken és szinten haladt csodás őszi erdőben.Csodálatos volt az itteni erdő a sárga köntösében!Majd ereszkedni kezdett az út,de tudtuk vár ránk még a Kőhegy.Itt is voltak amúgy kilátásaink itt-ott,aztán egy ponton elértük a zöld jelzést.Ez több mindent is jelentett.Egyrészt ez már elvisz minket egészen Pomázig,másrészt innen újra felfelé kellett menni méghozzá a Kőhegyre.Hosszú unalmas egyhangú,ingerszegény emelkedő következett,több mint egy kilométeres.És bár nem volt halálosan meredek,hosszúsága miatt azért megfingatott minket rendesen.De végül felértünk!

Őszi erdő

Odafenn 366 méteren még egy darabig az erdős részen ment az út,majd kiértünk egy újabb szép töld rétre ahol a Kőhegy menedékház állt és amelynek aljában egy büfé volt!Körös-körül padok asztalok és jó sok túrázó.Ám volt szabad pad és asztal.Hát akkor újra kifigyelt egy kávé és akkor már lenyomtunk fejenkét két-két palacsintát is.Fenséges volt egy fenséges helyen...Elmúlt már három óra,egy óra múlva sötétedett,de még nagyon sokan voltunk itt.Vajon hányan érjük el a célt még világosban?Negyedórát bohóckodtunk itt,aztán indultunk nem nagyon akartunk mi sem sötétben az erdőbe ragadni.Bár volt nálunk lámpa.Azonban indulás után is akadt még látnivaló.

A Kőhegyi büfé

A hegy másik oldalán kilátópontokra akadtunk nem semmi kilátásokkal.Az elsőnél egy siklórepülő is szolgált látnivalóval,de a kilátás is csodás volt 360 méterről.Innen is látszódott a Visegrádi-hegység egy része,egy kicsit a Pilis is,alattunk Pomáz távolabb Budapest és sok egyéb település is.Klassz hely volt.Nézelődtünk volna még de vészesen közeledett a sötétedés.November van fél ötkor már sötét van.Aztán alig mentünk pár métert ott volt a Petőfi pihenő ahonnan szintén remek volt a kilátás.Nem tehettük meg,hogy nem állunk meg...

Kilátás mindenhol

A Petőfi pihenő

Kicsit nézelődtünk itt is,de indulni kellett.Innen már lefelé vezetett az út néhol kicsit meredeken és köves útakon ahol sötétben könnyen megbotolhattunk volna.De még nem volt sötét!Végre lassan leértünk szelidült a leejtésszög is.Ám annyira beszélgettünk,hogy nem vettük észre,hogy valahol elvesztettük a zöld jelzést.Mentünk mert az út bevitt Pomázra mégha az nem is a zöld jelzés volt.Pomázon már besötétedett,így magából az erdőből kiértünk sötétedés előtt még.Pomázon aztán szembesültünk vele,hogy elvesztettük a zöld jelzést.Kicsit kavartunk mire újra ráleltünk,aztán nem sokkal később újra elvesztetük.Az erdőben nem,de itt Pomázon szenvedtünk rendesen!Végül nagy nehezen leértünk a hév állomásra,nem kis küzdés után..Itt végződött a túra.

Pomázon már sötétben

Hévvel visszamentünk Budapestre,majd a Battyányiról metróval a Délibe.Ott simán elértük a hétórási hazafelé induló vonatot amellyel fél kilencre itthon is voltunk.

Nagyon jó buli volt ez a túra is.Telis tele fantasztikus látnivalókkal!Szuper utakkal,gyönyörű tájakkal.Ez volt az év húszonegyedik túrája!Most mentünk 25 kilométert mindennel együtt.Ez pedig azt jelenti,hogy 327,3 km-nél tartunk ami 15,58-as átlagot jelent.

Túra a Csiki-hegyekben - Sorrento és egyéb csodák

Végre egy igazi téli túra!

Adva hozzá szinte minden.Legfőképp hó!

Időpont 2017 január 14. A meterológia egész héten találgatta milyen idő lesz szombaton,szinte mindent mondtak,de pontos prognózist ezúttal sem tudtak mondani.Teljesen más idő is lett mint amit mondtak.(nem elöször szívattak meg,szerencsére most pozitívan sült el a dolog).Szóval a reggeli órákban érkeztünk meg a csodás Budaörsre.Míg Budapesten érezhető volt némi élénk szél,itt most szélcsend volt.Valahol látszodott az égen a napkorong,de még azért felhős volt az ég.

Terv szerint most egy körtúrát szándékoztunk tenni.Budaörsről a Városházától indulva kapaszkodunk fel a hegyekbe ahol majd elérjük a fantasztikus Sorrento sziklákat,majd Budakeszi árnyékában haladva felmegyünk Csillebércre és ott fordulunk vissza Budaörs irányába egy másik turistaúton.Budaörsre érve pedig megmásszuk az Odvas és a Kőhegyet.

Elindultunk hát.

Kifele Budaörsről

Nem indult jól a túra.Budaörsön a jelzések.hogy finoman fejezzem ki magam: katasztrófálisan vannak felfestve.Dühitő volt,hiszen egyre több hely,falu és város egyre jobban fejleszti ezeket a dolgokat,addig itt a budaörsiek úgy tűnt beleszarnak.Több helyen is könnyü volt eltévedni hála a jelzések elégtelen felfestésének és az útba igazitó táblák hiányának.Hála rutinunknak mi azért álltuk a sarat,de mondjuk egy nem a túrázás világában élő személy itt alighanem feladta volna..Szóval nem volt egyszerű a kijutás Budaörsről,de aztán az erdőben kinn már megfelelőek voltak a jelzések.

A téli erdő varázslatos volt...

Erdei út,végre hóval

Hamarosan elértük a Budai-hegység fő útját a sárga jelzést.Kitünően járható volt a hó ellenére is.Ez a jelzés halad arra tovább a Virág-völgyben majd a Hárs-hegyen a Hármashatárhegy felé.Ja és a Csiki.hegyek.Aki esetleg nem tudná,annak írom:a Csiki-hegyek a Budai-hegység része,annak dél-nyugati részén d-ny - é-k irányba húzodó vonulata.A hegység alighanem legszebb és legkevésbé látogatott része!Ami nem baj,mert így még érintetlen és tiszta!Nincs szemét eldobva meg ilyesmi...A szép erdei út egy fenyves erdőhöz ért.Itt már ezerrel sütött a nap és érezni lehetett az élénk szelet.A fenyvesek közt zúgó szél hangja lenyügöző volt...

Innen pár méterre elértük Sorrento szikláit.

Sorrento sziklái

Sziklacsoport a Csiki-hegyekben

Sorrento szikláit a Csiki-hegyekben találjuk a sárga jelzés mentén.Alig látogatják... ez egy sziklacsoport a hegyoldalban a fenyves erdő közepén.Az olaszországi Sorrento tengerpart szikláiról kapták a nevüket,ki tudja miért,de szerintem jó elnevezés.Rendkivül látványos hely az út mellett a másik oldalon a szakadék!Több méter magas sziklák egy csoportban,egy-kettő pedig külön kicsivel arébb.Elcsodálkoztunk itt ezen a szépségeken majd az egyik szikla tövében a széltől védve megkajáltunk.Aztán indultunk tovább a sárgán.Kellemes szakasza következett a túrának,az út a hegy széléről enyhén haladt lefelé,közben a Budakeszi hétvégi telkek mellett az erdőben ment.Nem soká elértünk egy kereszteződést a sárga balra fordult.Búcsút vettünk tőle mi pedig egyenesen a sárga+ -on mentünk mostmár felfelé Csillebércre.

Csillebérc nem kicsi csalódást okozott,legalábbis az a része amelyet érintett a sárga+ jelzés.Nem volt itt igazán semmi ami úgy érdekes lehetett volna,így hamarosan le is tértünk a piros jelzésre ez kivezetett innen és már visszafele mentünk Budaörsre.Rendkivül szép szakasza volt a túrának,a téli erdő erre a legszebbik arcát mutatta.

Jó ilyen helyen túrázni

Téli erdő a piros jelzésen

Itt útközben sok-sok érdekesség is volt: piktortégla üregek,valami kilátóhoz hasonlítható hangár vagy fogalmunk sincs róla mi,vadászlesek és jó kilátások dél-kelet felé.Aztán ereszkedtünk Budaörsre a város határához érve a jelzések ismét elérték a katasztrófális szintet.Ám a csodáknak nem volt vége.A piros jelzés itt egy völgy félében haladt és balra fent a Sorrento sziklákhoz hasonló képződmények sora állt.Plussz még komoly kőfalak is.Na és a kilátás sem volt semmi.Látni lehetett innen a Kőhegyet és persze a mellettünk lévő Odvast is.

Sorrento tesók

Csodás sziklák Budaörs északi határánál

Nincs tudomásunk róla,hogy lenne valami nevük

Kőfal

Beértünk a városba,de volt még két úticélunk.Az Odvas-hegy a 315 méteres magassága ellenére igen komolynak tűnt.Ezen a hegyen nincsenek erdők,nincsenek fák,csupa meredek sziklás a hegyoldal.Kicsit félve de úgy határoztunk felmegyünk rá.A hegy nyugati oldalán találtunk olyan helyet ahol talán könnyebb volt a feljutás.Elöttünk ment egy család éppen,de hamar feladták.Mi nem fogjuk feladni!Aztán végül is rosszabbra számítottam,de nem volt olyan egetrengetően nehéz a feljutás,de a szél ahogy mentünk felfelé egyre erősebb lett.Ám az út felfelé lenyügöző volt...

Úton felfelé az Odvas-hegyre

A kilátás pedig nem kevésbé.A kopár Odvas hegyről káprázatos körpanoráma jutalmazza azt aki megmássza.Felérve a csúcsra mi is ámultan néztünk körbe.Sajna nagyon-nagy volt a szél odafenn,de ez nem tudta elvenni a kedvünket.Szinte diadal érzetünk támadt,olyan volt mintha a Himaláját másztuk volna meg.A feljutás ide nem könnyü,de csináljátok meg ha erre jártok.Megéri!A nagy szél miatt csak olyan negyedórát töltöttünk fent aztán elindultunl lefelé a hegy másik,azaz keleti oldalán.Hát a lefelé menet cseppet sem könnyebb mint a feljutás.Ám ez olyan hely ami vegyiti a kalandot a gyönyörrel.Csodás környezetben,erős meredek hegyoldalon sziklák között vezetett lefelé a  nem létező út.

Az Odvas-hegy csúcsa

Itt kell lemenni

Lefelé menet

Nem volt egyszerű a lejutás,de hatalmas élmény volt!A meredek hegyoldal a sziklákkal a pompás kilátással...varázslatos kalandot jelentett.Leérve már a városban átsétáltunk a Kőhegyre.Jóval egyszerübb volt mint az Odvas-hegy.Persze ezt is meglehet mászni kalandosan ha úgy akarja az ember.Mi már ekkorra fáradtak voltunk így a hagyományos útvonal mellett döntöttünk.Egy jól járható lépcsősor vezet fel a hegyre.A hegyen pedig sok-sok csoda van!A kis kápolna amelyről már írtam korábban,erről itt olvashattok.A kápolna mellett van itt valami barlangban lévő kiállítás,nagy kökereszt egy nagy sziklán na és pompás kilátás körpanorámával.Varázslatos hely ez is!Ide könnyü feljönni igy ajánlom mindenkinek!Az Odvas-hegy kivette az erőnket így itt annyira már nem időztünk sokat,meg már itt ugye jártunk korábban is.Elindultunk vissza a starthelyre amely ezúttal a végállomás is volt.

Brutálisan szép és kalandos túrával nyitottuk tehát a 2017-es évet.Számos látnivaló és érdekesség kisérte túránkat a csodás téli erdőben.A kezdeti nehézségek ellenére szuper volt a túra.Nagyjából 18km-et tehettünk meg.Nem volt nehéz terep,egyetlen nehézséget az Odvas-hegy jelentette.Azon viszont alaposan ki is fáradtunk,de megérte.Hát reméljük idén sok-sok hasonló csoda vár még ránk.

Úgy látom több képet nem enged feltölteni ez a blog,így a térkép most elmarad.

(a videó második részének végére azért betudtam tenni)