A sorozat következő kilátója ahogy a neve is jelzi pihenő.Ám kilátónak épült és mindkét funkcióját kitünően ellátja.Pihenő,de mégis inkább kilátó.Vagy akár pihenős-kilátó.A Mecsek egyik legszebb helyén a hegység egyik legszebb építményével találozhatunk.A több mint százéves építmény ráadásul nem akármilyen kilátással ajándékozza meg a vándort!Nézzük meg közelebbről!
Gyönyörű éptímény!
Impozáns helyre, a hegyperemre épült kilátóból gyönyörködhetünk az alattunk elnyújtózó Pécs és a Keleti-Mecsek látványában 404 méteres magasságból.Igazából nem tudom honnan vettük mi a filmünkben elhangzott 392 méteres magasságot,de 404-ről írnak mindenhol.
A Bertalan-szikla formája bizonyos szögből nézve megtévesztésig hasonlít egy székre, így régebben Bányaszékként is emlegették a helyiek. Tetején már 1894-ben állt egy menedékház, amit Zellerin Mátyás épített, de az 1909-es tomboló vihar szinte a földdel tette egyenlővé. Két évvel később Hamerli József helyreállította a romokat: terméskőből rakatott szilárd alapot (ez időtállóvá tette az épületet), a régi forma megőrzésével pedig kilátóvá formálta a fatetős építményt - amit elkészülte után az édesanyja tiszteletére Flóra-pihenőnek keresztelt.
Bár fa áll mellette,nem akadályozza semmi a kilátást!
A következő felújításra majdnem száz év múlva került sor. 1984-ben még hiányoztak a fából készült részek, de 2007-re már az eredeti állapotot állították vissza azzal az apró különbséggel, hogy a lépcső fakorlátjai hiányoznak. A 404 méter magasan a Mecsek oldalába ékelődő épületből csodaszép panorámát kapunk a hegylábra és az alattunk elterülő Pécsre.
A kilátóhoz az egykori vidámpark kerítése mellett sétálhatunk fel. A Vaszari Gyuláról elnevezett ösvény mellett rönkpadokat, asztalokat és egy esőbeállót is találunk a jellegzetes illatú fenyvesben. A környéken járva érdemes a kisvasúttal végigcsattogni az erdőben kanyargó síneken, és a túlsó végállomáson felfedezni az állatkertet. Nagyobb sétával a Misinán álló TV-toronyba is felkapaszkodhatunk egy újabb mecseki panorámáért a S▲ majd a sárga jelzésen.
Kivehető az építény formája
A kilátó/pihenő nagyjából kör alalú,északi oldalán vezet fel a lépcső.A kilátószint nem lehet magasabban négy méternél.Odafenn a kőből épült derékérő fal szolgál korlátként.Fából készült tetőszerkezet véd minket a csapadéktól,aljában pados ülökék vannak.
Kilátásunk elsősorban észak-keleti irányban van,kiegészülve némi keleti és északi íránnyal.Nagyon jól láthatjuk a Mecsek hegység javarészét,főleg a Közép és Kelet-Mecseket.A távolban könnyen észrevehetjük a hegység legmagasabb csúcsát a Zengőt.Feltünik a Hármashegy a Köves-tető és még a Dobogó tömbje is.Jól kivehetőek a hegység középső részének szelídebb hegyei.Alattunk a Karolina külfejtés látható illetve Pécs keleti része.Délre nem látunk ki,nyugatra nézve pedig ha a fák engedik látható a Misinai Tv-torony.Egészen kivételes szemetgyönyörködtető amit ez a kilátó nyújt!
A lépcső és a kilátószint
Kilátás
A kilátóban vagy ha úgy jobban tetszik a pihenőnél én eddig kétszer jártam.Fájó,hogy Gergővel nem jutottam el ide,pedig voltak alkalmak amikor igen közel voltunk hozzá.Érdekes,hogy annak idején Sándorral sem voltunk itt,sőt ő még említést sem tett róla soha,a létezéséről is,talán 2010 környékén hallottam először.Szóval kétszer voltam itt,az első alkalom 2022 áprilisában volt amikor Zolikával,Vikivel és Tomival jutottunk el ide.A második alkalom 2024 decemberében valósult meg szintén Zolikával és Manóval és a Tizedes barátaimmal karöltve.
Utolsó ittjártamkor
A kilátót mindkét alkalommal megfelelő állapotban találtuk.Szerencsére rongálásnak illetve időjárás okozta károknak nyomát nem véltünk felfedezni.Egyetlen ami nem tetszett,hogy sajnos itt is vésnek a fába a sok jóképességű tudatlan ember,ezzel nem kis károkat okozva a fa állagának.Erről már többször írtam,de sajnos korunk embere nem tudja felfogni,hogy ezzel árt az egész szerkezetnek.
A Flóra pihenőhöz legkönnyebben a Dömörkaputól juthatunk el a sárga háromszög jelzésen.Nincs messze,talán kétszáz méterre.
Amennyiben mostanában rakoncátlankodó egészségem engedi,szinte biztosra vehető,hogy jövünk még ide a jövőben!
Ez a filmünk már szinte inne indul a Flóra pihenőből!
Emlékezetem szerint 2013 nyarán jártuk végig a Misina-Tubes gerincen a kilátókat Gergővel és Mónival.Az akkori túra remekül sikerült,ám megfelelő minőségű felszerelések nélkül az akkori túráról film nem készülhetett és kép is kevés született,ezek közül pedig sok hibás jött össze.Jó ha húsz használható kép maradt fenn az akkori túráról.Aki ismer tudja,hogy egy-egy túráról a legrosszabb esetben is készül 60-70 kép,de vannak olyan túráim a történelemben amelyről 280 kép is készült.Ezeket is megfelelő tárhelyen szépen bealbumozva gyüjtőgetem.Ennek eredménye az eddig készült közel negyven ezer kép! Illetlenség ezzel a túrával szemben az akkor készült mindössze húsz darab használható kép. 2013 nyara óta készülök az ismétlésre a túra újbóli végigjárásra.Szinte minden évben benne volt a bakancslistába,de valamiért az istennek sem akart összejönni egy újbóli itteni túra.Sajnos a dolog Gergőt is túlélte...Idén is benne volt a bakancslistában és úgy tűnt ismét halasztódik,de aztán a 2024-es év zárásaként mégis összejött!
Dömörkapu
Manó barátomék vetették fel az ötletet még ősszel,hogy mivel régen túráztunk már együtt négyen az idei évzáró legyen újra egy közös túra.Már csak az volt a kérdés hova.Ekkor előjöttem ezzel az ötlettel amik ők szívesen fogadtak.Így elhárult minden akadály a 2013-as túra megismétlésétől.Ám ember tervez,isten végez.Teljesen száz százalékban nem ugyanazt az útvonalat sikerült megvalósítani,de közel azt,persze ezt a fene bánta.Annyi változás volt,hogy akkor nem mentünk le a Flóra pihenőhöz (ma már tudom hatalmas hiba volt),most viszont ezt is bevettük a túrába,hiszen a Flóra pihenő,bár pihenő,de mégis kilátónak tekinthető.Akkor a sípályán mentünk fel aztán a tv-toronyhoz,most viszont úgy terveztük,hogy a sárga jelzésen fogunk felmenni.A túra végére pedig beterveztük,hogy elmegyünk a mecsekszentkúti haranglábhoz is,majd úgy le a Kis-Mély-völgyön.Ám ez nem jött össze,de erről majd később.
Másodszorra itt: a Flóra pihenőnél
A kilátás a Flóra pihenőből,jól látszik a Zengő
Kellemes vonatozás után valamivel kilenc után értünk le Pécsre.Négyen voltunk:jómagam,Zolika,a Tizedes és a Manó barátaim.Ahogy Dunaújvárosban,úgy Pécsen is kritikán alulivá vált a helyi tömegközlekedés,hála ennek a tejjel-mézzel folyó csodálatos Orbánisztánnak!Nem ment fel busz a délelőtti órákba a Mecsek egyik legjobb túrakiindulópontjára a Dömörkapuhoz!Úgy érzem ez szégyen és nem kicsi!Mit volt mit tenni,taxival mentünk fel potom 4300 forintért,de persze négyen összedobtuk rá a pénzt.A városban még nem,de a hegyre kiérve láttuk,hogy ez bizony havas túra lesz!Régen volt már havas túránk.Én nem örültem neki,mert az erre való bakancsom tönkrement és még nem tellett újra,így Gergő egy régi bakancsában jöttem ami nem kifejezetten erre a célra lett kitalálva.Már itt sejtettem,hogy lesznek gondjaim...Végül felértünk a Dömörkapuhoz ott megittuk az áldomást a Tizedes álltal hozott forralt bor közel felét.Indulhattunk a közeli Flóra pihenőhöz ami egy kicsi kitérő volt az útunkba,hiszen pont ellenkező irányba tartott a túra,de nem hagyhattuk ki ezt az igen közeli csodálatos helyet.Nem is bántuk meg!
Egy kedves barátunk kedvelt kéztartását próbáltuk utánozni Zolival,kevés sikerrel...
A 200 méteres út a Flóra pihenőig rendkivül jeges volt..Ezt az előbb említett okok miatt a legjobban én szívtam meg.Tizedesnek volt a legjobb cipője,Zolikáé sem volt rossz.Manó már szenvedgetett én meg aztán főleg.Viszont a jeges úton nem esett el senki!Hatalmas ködöt jósolt ezekre a napokra a meterológia,ehhez képest hétágra sütött nap,de közel fagypont körül járt a hömérséklet.A pihenő rendben volt és mivel én ezt kilátónak tekintem,hamarosan bekerül majd a kilátós sorozatomba is,akkor írok róla részletesen is.Rendkivüli kilátás fogadott innen a Mecsekre,csodálatosan szép hely volt!A pihenő/kilátóba is felmentünk és kicsit arébb is megnéztük milyen a környék.Teljesen rendben volt minden és gyönyörű volt ez a hely.Egészen biztosan jövök még ide!Most miután kigyönyörködtük magunkat indultunk vissza a Dömörkapuhoz ahonnan a sárgán kezdtük meg az emelkedést a Misinára.
A szép emlékű Ptacek pihenő a Dömörkapunál
Hangulatos havas erdő a Misina oldalában
A sárga nem veszélyesen vezetett fel a Misinára.Ám havas túra ide,havas túra oda az út itt is jeges volt a lefagyott hótól és erősen csúszott.Ezt pedig ismét én szívtam meg a legjobban,bár itt már Manó is erősen szenvedett.Zolika és a Tizedes szinte szárnyalt felfelé.Ennyit tesz egy megfelelő túrabakancs...hát ez nem volt nekem most.Így erősen lassítottam a társaságot.Furcsa volt most a leggyengébb láncszemnek lenni,hiszen nem én szoktam,de úgylátszik ahogy öregszem ezzel fokozatosan számolni kell.Elég szenvedősen de sikeresen és ismét esés nélkül felértünk a jó egy kilométerre lévő Misinára,ahonnan a Tv-torony vigyorgott ránk.Mi visszavigyorogtunk és úgy döntöttünk bemegyünk,hiszen ez is egy kilátó.Túránk egyik fontos eleme.
Út a Misinára
Vigyorog a torony!
Megérkeztünk!
Kemény 1590-be került a belépő koponyánként és csak lifttel lehetett felmenni.A liftben egy kedves úriember aki kezelte a liftet míg felértünk a 25.-re kiselőadást tartott a toronyról.Ez így volt első alkalomkor is amikor nagyon régen itt voltam.Az étterem szintjéig vitt fel a lift,onnan egy emeletet gyalog kellett megtenni.Ismerös volt,voltam már legalább három,de lehet négy vagy öt alkalommal is.Pontosan már nem emlékszem,mindenesetre akkor 2013-ban is feljöttünk.Az étterem még zárva volt,11-kor nyitott,de drága volt és a szép kártyát nem fogadták el sehol sem a toronyban.Öreg hiba,szerintem a hülységük miatt jelentős bevételtől esnek el így...Na mindegy,kimentünk a 80 méteres magasságban lévő kilátószintre,amihez persze hozzájött még a Misina 535 méteres magassága.Újabb csodákat láttunk....
A kilátószint
Kilátás a szomszédos Tubesre,oda tartunk!
A kilátószint magasabban van mint a kékestetői tornyon,viszont maga a torony alacsonyabban van értelemszerűen.Így is fenetikus az élmény innen!Teljes körpanoráma fogadja az ide érkezőket.Tiszta időben látszik a teljes Mecsek.Ellátni a Dunáig a Badacsonyig és a Dráváig is.Most ugyan napos volt az idő,de nem volt teljesen tiszta,főleg dél felé nem.De délre meg látni lehetett a Baranya megye déli része felett lebegő ködpárnát ami éppen Pécsnél oszladózott fel.Ez sem semmi látvány volt.Északra teljesen jó volt a kilátás.Jó 15 percet gyönyörködtünk és úgy jöttünk le.Ha Zolikával ketten vagyunk,valószínű egy órát is ellettünk volna fenn.Hát remélhetőleg jövünk majd még.Lementünk és indultunk tovább.Sokan mozogtak a Misina környékén.
Búcsú a toronytól,szerintem még találkozunk!
Menetel a csapat tovább
Az út itt legalább már szinten ment vagy enyhén ahogy mi nevezzük sunyin emelkedett,de ugyanúgy jeges és csúszos volt mint eddig.Így a haladás a vártnál lassúbb volt.Kereszteztük a Rotary körsétányt,majd idővel erről is írok a blogban.Remélhetőleg egyszer eltudunk jönni azt is körbejárni.Továbbmenve hamar elértük a Kis-Tubest.Itt van az az erkélyszerű kis kilátó amiről már szintén volt bőven szó a blogban.tt is jártunk akkor 2013-ban és éppen itt lett a képek java része valahogy elbaszva.Jöhetett a pótlás.Sajna,hogy Gergő nélkül már...pedig akkor vele voltunk itt.Sokan voltak itt is,egy társaság főzött a kilátó mellett,plusz a kilátóban is levolt fagyva minden,nagyon csúszott.Oda kellett figyelni! Innen csak déli irányba láttunk ki,arra meg ugye párában,ködben úszott a világ,de azért így is jó volt!
A Rotary körsétány,jövünk majd!
A Kis-Tubes
Manó fotóz a Kis-Tubesi kilátóban
Egy ilyen kép nem sikerült 2013-ban,most igen...
Továbbmenve is sunyin emelkedett az út és továbbra is heves-jeges volt.Szerencsére nem volt messze a Mecsek második legmagasabb csúcsa a Tubes.Itt állt a János kilátó.Mondanom sem kell,hogy akkor 2013-ban ezt is érintettük.Az egyik legjobb kilátó túrázásaim történetében,szerepel már a kilátós sorozatomban ha részletesen is érdekel keress rá.Érdekes a fagyos körülmények ellenére ez a kilátó nem csúszott.Itt is voltak de már nem olyan sokan.Persze felmentünk.Kilátásilag szinte ugyanazt nyújtja mint a Tv-torony és ez ingyenes...kellemes időben kifejezetten kellemes itt tartozkódni,persze azért most sem volt rossz.Láttunk innen is mindent amit a tv-toronyból,jó talán a Karolina külfejtést nem.
Tubes
Innen 2013-ban ha jól emlékszem a piros3 jelzésen ereszkedtünk le a Lapishoz.Az egy igen kemény útvonal volt amit most a jegesedésben nem akartam bevállalni.Maradtunk a sárgán az is odavitt a Lapishoz csak jóval szelidebb módon.Persze itt is csúszott nem is kicsit.Itt is szenvedtem lefelé,de újra esés nélkül sikerült lejutni!A Lapisnál sajnos nagyon sok autó parkolt,így az emlékműről lehetetlenség volt jó képet csinálni.De egyet azért csináltam.Búcsút vettünk az amúgy kitünő sárgától.Innen a zöld3 jelzésen mentünk tovább amit kicsit nehezen találtunk meg,de meglett!Jó ötszáz méterre volt a Sós-hegyi kilátó.Ez az 500 méter volt a legjobban járható szakasz ezen a túrán...
A Lapisnál
A Sós-hegyi kilátó
Ez a kilátó is ismerösként köszönt vissza.Úgy emlékeztem nem ilyen magas,de feltehetőleg én emlékeztem rosszul,vagy a fene tudja.Itt két részre osztodtunk.Manó és a Tizedes felmentek,mi addig lenn voltunk.Mivel volt fenn hó egy kemény hogolyócsata vette kezdetét.Aztán cseréltünk mi mentünk fel,de a csata folytatódott.Egy kicsit azért a kilátóra is tudtam figyelni.Jól nézett ki és jó állapotban volt.Csöpögött ugyan lefelé az olvadó hó,de amúgy rendben volt.Mivel alacsonyabb magasságon voltunk mint az eddigi kilátók kilátásilag gyengébb volt tőlük,persze azért ettől még ez is felejthetetlen volt.Lejövet kezdetét vette a túra legkeményebb szakasza.
Csapat a csata után
Bénázás a jeges terepen (Zolika képe)
Elképesztően jeges,ráadásul lefelé vivő szakasz következett.Én alig-alig tudtam haladni a rossz bakancsban.Azt már korábban eldöntöttük,hogy a mecsekszentkúti haranglábra nem lesz idő.Hiába a rövidke túra,ilyen jégben a normál tempó felével tudtunk csak haladni.Itt menve pedig egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy a Kis-Mély-völgy is kimarad.Így a Remeteréten fejezzük be a túrát.Ám odáig még lekellett jutni.Most is a Tizedes volt a legügyesebb,persze neki volt a legjobb bakancsa.Nagy nehezen leértem és most is esés nélkül!Lehet béna voltam ezen a napon,de az,hogy ilyen szar bakancsban ilyen útviszonyok közepette nem estem el,az nem kis teljesítmény volt!Leérve a Remeterétre az is ismerösként köszönt vissza.
Remeterét,itt végződik a 2024-es évad
A réten nagyon sokan szánkóztak.Mi elmentünk a közeli buszmegállóig és itt fejeztük be a nem túl hosszú,de a jég miatti igen nehéz túrát.Nem mentünk sokat,a többiekkel egyeztetve kiegyeztünk 10 km-ben,bár érzésem szerint nem volt annyi.Mindegy legyen.Megvártuk a buszt és azzal bementünk Pécsre.Ott volt már egy törzshelyünk,ott akartunk kajálni,de minő meglepő vasárnap délután zárva volt..így bementünk a plázába jobb híján és ott kajáltunk.Kicsit kinéztek minket a túra gúnyánk végett,de a kutyát sem érdekelte.Innen kimentünk a vonathoz.Kétszeri átszállással,jó meleg vonatokkal jöttünk haza.Fél kilencre értünk haza.A jég és a nehézségek ellenére jó buli volt és igen látványos és mostmár erről a túráról is van több mint száz képem!
Ez volt az év 23-ik túrája.A mostani 10km-el 343-nál fejezzük be.Ez pedig 14,91 km-es átlagot eredményez.Ezzel zárul tehát az év.Összefoglaló pedig holnap az esztendő utolsó bejegyzésében.
Szinte már hagyomány volt nálunk,hogy április utolsó napjaiban a Mecsek felé vettük az irányt.Sok csodát lehet ilyenkor (is) látni a hegységben,de elsősorban a medvehagyma és a bazsarózsa virágzása szoktatott rá minket erre.Kevés szebb látvány lehet ezeknél a természetben.Így hát mi mentünk hűségesen minden áprilisban.Még Gergő elvesztését követő évben is lementünk a Mecsekben,pontosan Gergő egyik utolsó álmát megvalósítani és megkeresni a bazsarózsákat (erről ide kattíntva olvashatsz).Aztán a 2020-21-es évben betört a mesterségesen megalkotott covid és gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást tömegközlekedéssel,így ezekben az években elmaradt a szokásos áprilisi mecseki túra.Most 2022-ben viszont minden megadatott,hogy újra felelevenítsük ezt a régi jó szokásunkat.Most a hegység közepét vettük célkeresztbe a Mecsek legszebb völgyeit,ahol várható volt,hogy újra medvehagymák millióira bukkanunk majd.Nem mellékesen olyan útvonal került kiválasztásra amelyen Gergővel már jártam.Így hát 99%-ban olyan túrán voltam,amin szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.
A Flóra pihenő
Ismét Zoli,Viki és Tomi tartott velem a túrára.Vikiékkel szokás szerint a vonaton találkoztunk,most Rétszilason és úgy tepertünk le a Mecsekbe,ezúttal Pécsre.Dombóvártól vonatpotló busszal mentünk Pécsig amely keresztül ment a Mecseken a 66-os úton.Szavakkal nehezen leírható szépségű tájakon...Túratársaim ebből semmit nem láttak,hiszen mindhárman bealudtak.Én viszont élveztem ezt az utazást,elképesztően szép volt innen a Mecsek.Mindenkinek ajánlom amúgy a 66-os út Sásd - Pécs közötti szakaszát.Rendkivül szép tájakon vezet át.Kilencre értünk Pécsre,a túra kiindulópontra mivel elég messze volt,taxival mentünk fel.Kellemesen el is beszélgettünk a taxissal a Dömörkapuig.Innen indult a túra.Ugye indult már innen túra a múltban,amikor még Gergő is velem volt.Fájóként hatott a gondolat,hogy most nincs itt...
Kilátás a Flóra pihenőtől,alattunk a Karolina külfejtés,a távolban a Zengő
Mielőtt a túrába belekezdtünk volna,javasoltam a többieknek,hogy menjünk el a közeli Flóra pihenőhöz mert megfogja érni.Így is lett elsétáltunk odáig.Ezen a túrán ez volt az egyetlen szakasz amelyen nem jártam Gergővel.Jó kétszáz méterre volt a pihenő,amely inkább volt kilátó mint pihenő.A beton építményből csodás kilátásunk nyílt a Zengő felé.Ez volt az a pont amikor túratársaim nem bánták meg ezt a rövidke kitérőt.Ha már pihenő volt,hát meg is reggeliztünk itt a kilátást csodálva.Majd ezután visszatértünk a Dömörkapuhoz ér rátértünk azokra az utakra amelyeken Gergővel is jártunk egykor.
Elindulva a piroson
Szóval a terv az volt,hogy a Kisrét és a Kantavár érintésével leereszkedünk majd a Melegmányi-völgybe,onnan a Petnyák-völgyön át a Nagy-Mély-völgybe vesszük az irányt,megnézve vízeséseket és a Kölyukat,túra végén pedig a Mánfai templomot.Mánfáról pedig majd busszal megyünk vissza Pécsre ahonnan haza tudunk majd jönni.Elindulva a piros jelzésen a Mecsek szokás szerint gyönyörű arcát mutatta felénk.Az idő rendkivül jó volt,az út mentén pedig táblák voltak amelyek a közvetlen környezetről adtak felvilágosítást.Elértük a pécsi sípályát közben amely kedves emlékeket villantott fel.Voltunk itt egyszer-kétszer Gergővel,a blogban vannak róla bejegyzések,ezeket most nem linkelem ide.Csináltunk most is itt fotókat ahogyan régen is.
A sípályánál a TV-torony alatt
Még volt a pályának egy másik ága,onnan viszont ellenkezőleg a Mecsek felé nyílt jó kilátás.Avatott szem rögtön meglátta innen is a Zengőt.Ezt letudva hamarosan a Kisrétre értünk.Meglepetésként ért,hogy alig volt itt valaki.Azért volt ez meglepetés mert valahányszor itt jártunk a múltban a réten mindig tömeg volt.Így most üditő volt a nyugalom.Meg is pihentünk itt ebben a csodálatosan szép zöld környezetben.Gyönyörű volt ez a rét.Ilyen helyen egész nap elüldögélne az ember élvezve a természet szépségét.Már itt feltüntek a medvehagymák amelyek aztán túránk 80%-án végig is kisértek minket!
A Kisrét egy szelete
Pihi a Kisréten
Tovább indulva egy kis emekedő következett,csupa-csupa ismerös helyek köszöntek szembe.Még a piroson haladtunk és egyre több és több lett körülöttünk a medvehagyma.Viszont némi késésben volt a természet mert még nem mindenhol volt virágzás,főleg csak inkább a naposabb oldalakon.Persze így is szép volt,a levegő pedig csodásan tiszta és friss volt.A piros L jelzénél tértünk le a Kantavár irányába.Közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá.A vár előtt volt egy kellemetlenebb emelkedő,de hamar leküzdöttük és már ott is voltunk a Kantavárnál amelynek meseszép legendája van ( itt megtalálod ).Ám a várból nem sok minden maradt meg.Harmadszor voltam itt,először Gergő nélkül.
A Kantavár romjain
Innen visszamentünk a piros jelzésre a vártól lefelé az a kis kellemetlen emelkedőn ereszkedni kellemetlenebb volt mint felmenni.Ha nehezen is,de leküzdöttük.A pirosra érve nem kellett sokat menni,hogy elérjük a Kantavári-forrást.Itt volt ugye az a kedves remete amikor Gergővel utoljára itt jártunk.Most egy nő volt a kislányával csak.Remélem Remete barátom azóta nem az örök vadászmezőkön remeteskedik...Természetesen ittunk a forrás friss vízéből.Nagyon régen ittam már mecseki forrásvízet éppen itt volt az ideje.Nem tudom miért érzem mostanában kicsit édesnek a forrásvízeket,itt is ,múltkor a Balatonnál is...régebben nem ilyennek éreztem ezeket,de persze így is jó volt.
A Kantavári-forrásnál
Még itt is ettünk kicsit majd mentünk tovább a piroson.Sunyi emelkedésbe kezdett az út,nem volt vészes.Rengeteg volt körülöttünk a medvehagyma továbbra is,a zöld erdő a sok medvehagymával és a friss levegővel lenyügöző volt!Elértük a Rábay fát ahol turistautak találkoztak.Öt irányba ment innen az út,búcsút vettünk a Nagy-Mély-völgy felé vezető pirostól,de nem véglegesen,arébb még találkozunk majd!Ráálltunk a piros+ jelzésre,ez vitt a Melegmányi-völgybe,de még addig egy csöppet emelkedett az út.Egy erdei pihenőhöz értünk,ha már így esett itt is megpihentünk pár percre.Innentől kezdve viszont ereszkedésbe kezdett az út és ha lehet még az eddigieknél is több volt a medvehagyma!
Medvehagymák milliói
Ereszkedés a Melegmányiba
Ereszkedés közben én mentem elől,megcsúsztam és elestem.Évek óta nem estem túrákon,most meg egy héten belül másodszor...mi a jó fene van?Na nem volt nagy esés,messze nem akkora mint a múlt heti,csak röhögtem jókat és kértem a többieket,hogy fotózzanak.Lassan aztán elértük a Melegmányi-völgyet.Az első ami szembe köszönt az Anyák-kútja volt.Még eszembe,de inkább szívemben volt az a kép ahogy Gergő a forrás tetején guggol.Így cselekedtem most én is... és olyan kép is volt,hogy ketten Gergővel guggolunk odafenn...ez viszont most lehetetlenség volt...hacsak nem Gergő lelke láthatóvá nem vált volna emberi szem számára is,mert biztos vagyok benne,hogy ott volt velem.
Az Anyák-kútján
Tovább ereszkedve elértük a Melegmányi mésztufa lépcsős vízesését ahonnan szintén vannak emlékek.A vízesés hiába a mögöttünk lévő esős napok,éppen csak csordogált,így nem volt egy emlékezetes látvány.Még nem sikerült úgy itt járni,hogy bőven ontsa a vízt...Lentről sem volt szeb látvány,már vízügyileg,mert amúgy nem volt egy utolsó élmény azért így sem.Itt már többen is mozogtak,de senki sem volt zavaró.Letudva a vízesést mentünk tovább.hamarosan elértük a zöld jelzést amely már a Petnyák-völgybe vezetett be.
A Melegmányi vízesés nem sokat mutatott magából,de mi legalább szépek voltunk!
Búcsút vettünk a piros+ -tól és a Melegmányi-völgytől,mondjuk az egész területet Melegmánynak hívták.A zöldön haladtunk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgyet összekötő Petnyák-völgyben.Az 1,3km hosszú völgyben nagyjából félúton volt a másik vízesés az Ágnes.Itt is jártunk már,innen is vannak emlékek.Odaérve láttunk,hogy jobban folyt itt a víz mint a Melegmányinál.Lementünk hát a közkedvelt vízeséshez.Túratársaim most jártak itt először,úgy láttam hatalmas élményt jelentett nekik.
Az Ágnes-vízesés
Fiúkkal a vízesésnél
Ezt letudva tovább mentünk a zöldön a völgyben.Itt sem volt kevesebb a medvehagyma mint eddig.Érdekes volt,hogy az északi oldalon amelyet ért a nap virágoztak,míg a hűvős délin nem.Hamarosan elértük a Nagy-Mély-völgyet.Hát itt is jártam már Gergővel,ezért is írtam most szó szerint a nyomában jártam.Csodálatos szépség,nyugalom és béke köszöntött ránk ebben a fantasztikus völgyben.Érezni lehetett a csendet,majd elértük a szépen rendbehozott híres fahídat amely nem a patakot keresztezte,hanem vele párhuzamosan ment a meder felett!
A Nagy-Mély-völgy hídja
Nagyjából száz méter hosszú volt a híd.Utána a völgyben lévő vízmű területe mellett mentünk.Nem volt zavaró a környezetre a vízmű.Majd elértük a Kőlyukat a Nagy-Mély-völgy fő látnivalóját.Sajna,hogy ez a híres barlang levan zárva,benne is üzemel ez a vízmű amelyről úgy tudom,hogy Komló és a környék vízellátását biztosítja.Közelebb mentünk hozzá,megcsodáltuk,de bemenni nem lehetett.Úgyanígy jártunk Gergővel is öt éve.
A Kőlyuk
Tomi felmászott a rácshoz is.
A Kőlyuk után már a völgy kivezető szakasza következett.Ritkultak a medvehagymák a hagyma szagok,míg teljesen meg is szűntek.A völgy maradék részén már nem történt sokminden.Egy tó,pontosabban kettő volt völgy végén,elkerítve...magánterület.Így bár szép volt,képet nem érdemel.A völgy a 66-os útba torkolott,itt jöttünk el a vonatpotló busszal.A völgy végében a 66-os mentén volt a Kőlyuki betérő nevezetű étterem.Mivel belefért az időnkbe úgy döntöttünk ide akkor betérünk egy jó ebédre.Ám kellemetlen meglepetés fogadott.Az étterembe a mai napon csak foglalással fogadnak vendégeket.Mondjuk ha egy teraszt is létrehoztak volna (lehet volt hátul,de nem láttuk) talán elfértek volna a völgyből érkező vándorok.Így azonban egy ami biztos:soha az életben nem fogjuk itt költeni a pénzünket.Ennyit erről.
A völgy végén
Ez fogad az étteremnél...
Nem volt más a 66-os mentén elsétáltunk a Mánfai templomig,mivel az a Melegmányi felöl jövő turistaút mentén volt kis sétát igényelt a dolog.Hamar ráleltünk.Ugyanaz volt a szitu mint a többi látványosságnál: itt is Gergővel voltam utoljára.Szép volt és pihentünk kicsit a templom előtt.Majd úgy döntöttünk akkor bebusszozunk Pécsre és majd ott keresünk egy helyet ahol megkajálhatunk.Így a templom megcsodálása után besétáltunk szintén a 66-os mentén a közeli Mánfára.A kocsma ahol régen ittunk zárva volt.Mánfán úgy tűnt nem akarták,hogy pénzt költsünk.Így is jó...elmentünk a közeli buszmegállóig,ahol nem soká jött a busz amivel visszamentünk Pécsre.
A Mánfai templomnál
Pécsen pedig kerestünk egy közeli éttermet ahol finom kaját ettünk és még finomabb kávét ittunk.Majd mivel még volt idő besétáltunk a belvárosba kicsit.Itt egy elsőosztályú és olcsó vécénél elvégeztük a dolgunkat,majd kicsit sétálva még beültünk egy sörre.A sör is szuper volt!Innen mentünk ki a vasútállomásra,ahonnan vonatpotlóval mentünk Dombóvárig,majd onnan vonattal haza.A hazaút érdekessége volt,hogy kifogtunk két mókustojást akiknek épp akkor jutott eszébe hányni...Na de simán hazaértünk fél 11-re.
A kajánk
Sörözös túrazáró
Ez volt idén a nyolcadik túránk (+ van még két meccstúránk).Most 16km-t mentünk.így összesen tartunk 142,3km-nél ami 17,78-as átlagot jelent.A túra nagyon szép és kellemes volt,nem volt különösebben nehéz.A Mecsek hozta a szokásos kiváló színvonalát.Negatívum a mánfai étterem volt,viszont meglepetésként ért,hogy Pécsen meg minden tök olcsó volt!Jó buli volt!
