Milyen szép a völgyünk!

 Az egész történet talán ott kezdődik,hogy Gergővel és a régi kutyámmal rendszeresen lejártunk a közeli völgybe a Kádár-völgybe.Kellemes zöld környezet,rétekkel,kisebb erdővel,jól járható utakkal.Ideális hely kutyát sétáltatni.Nap mint nap lejöttünk ide,telente meg az itteni domboldalon szánkóztunk sokat.Ám az idill koránt sem volt akkora mint ami kiérezhető a fenti sorokból.A völgy rendkivül szemetes volt mindig is.Hiába a kellemes környezet,ha az ide lejárók ezt rendszeresen leszarták.Hajléktalanok,itt bulizó fiatalok,de sok kutyasétáltató is itt hagyta a szemetét.Készült is bejegyzésem itt és filmem is "Hányinger völgy" címmel.Most nem linkelem be,utána lehet keresni a blogban.A szemét csak gyűlt és gyúlt és nem is volt olyan kellemes ide lejárni...Gergő halálakor mégis lehozott ide valami,talán a sok itt megélt emlék,de a völgy ekkor sem volt tisztább mint máskor.Az új kutyámmal is bepróbálkoztam itt,sajnos már Gergő nélkül.Nem változtak a dolgok.Egyre szemetesebb és szemetesebb lett a völgy amit egy napon aztán megelégeltem és többé nem jöttünk ide.Inkább az ellenkező irányba található,de szintén közeli erdőbe mentünk le a kutyámmal.Ott egy fokkal jobb volt a helyzet.

A völgy a város szívében a házak alatt

Évek teltek el.A múlt szombati árvízi túráról hazafelé jövet a völgyön keresztül jöttünk.Itt ültünk le egy asztalnál és itt forgattuk le a film zárójelenetét.Ezzel voltam elfoglalva,de valahol félszemmel és féltudattal azt kezdte felfogni az agyam,hogy milyen kellemes most itt.De nem foglalkoztam vele különösebben.De éreztem a "jót" így úgy döntöttem másnap lehozom ide a kutyát,rég voltunk már és az erdő is kissé unalmasnak tűnt már...Így is lett másnap vasárnap délelőtt le is jöttünk és egyszerűen egy valóságos kis csodavilágban találtam magam!Teljesen ledöbbentem,de pozítiv értelemben.A Hányinger völgy ragyogott a tisztaságtól és ami szembetűnt,hogy a fák megnőttek és tették hangulatosan ligetessé a völgyet.Rendkivül kellemes volt most itt sétálni!

Kellemes és tiszta!

A kutya is élvezte

A kutya is nagyon élvezte az ismeretlen ismerős helyszínt.Sokkal jobban mint az erdőt szokta.Hál isten nem volt lenn senki így szabadon futkározhatott és sétálgathatott,na meg játszadozgathatott is.Nagyon kellemes volt lent lenni,akárhova mentem tisztaság volt.Soha korábban nem éreztem itt ilyen kellemes légkört.Nagyon szép volt a völgy! A végén található erdőbe nem mentünk be,mert a kutya odáig nem akart eljönni.A tisztaság és a fák megnővése különösen kellemessé tette a völgyet.Örültem,hogy végre tiszta.Lőttem pár fotót is,aztán azon elmélkedtem,hogy meddig marad így vajon?Mert az emberek holt ziher,hogy nem változtak meg és valószínűleg továbbra is elfogják dobni,vagy itt fogják hagyni a szemetjüket.

Ligetes hangulatos a völgy

Most jól érezheti itt magát az ember!

Fel is tettem a képeket egy helyi csoportba (nem szokásom amúgy),szinte egy nap alatt kapott közel 400 lájkot.A hozzászólásokban meg megtudtam,hogy a Jót szívből újvárosi társulat és a Decatlon dolgózói diákokkal karöltve takarították ki a völgyet.De aztán sokan szintén azt találgatták,hogy meddig maradhat így.Valamint írták,hogy többször is kifogják takarítani a völgyet.Hát ez nagyjából a lényeg.Valóban csak az a kérdés,hogy a sok agyoniskolázott meddig képes nem szemetelni...Két nap múlva aztán újra lejöttem (tegnap azaz kedden),már látható volt néhány szemét,de még elenyésző mértékben,csak hát sok kicsi sokra megy ugye...

Amúgy ez itt a város hivatalos kutyafuttató helye is

Amit tehát hiányoltam éveken keresztül az,hogy végre foglalkoznak a völggyel.Most többször lefogok már jönni én is,figyelem mennyire szemetesedik el,ha komolyra fordul azonnal jelezni fogom abban a helyi csoportban.Nem szabad,hogy ez a kellemes hely újra hányinger völgyé váljon!

Szégyelljétek magatokat emberek!

 Mindig is dühített az ilyesmi...Már hónapok óta ott van ez a förmedvény és nem,hogy csökkene a mennyisége,hanem gyarapszik,egyre csak gyarapszik.Próbáltam türelmes lenni és nem írni erről a dologról,de ez már sok...A rét amit én elneveztem anno Gergő rétjének,túlsó vége beletorkollik a helyi garázssorba.Magyarul az erdő déli végén egy garázssor van egy szervíz út megy ugye előtte.Ezzel így nem is lenne semmi probléma....de már felfigyeltem korábban arra,hogy ahogy a garázssor tovább is tart,ott a domboldalban hemzseg az oda kidobott szemét,amely már több tonnára is tehető.Igyekeztem ezzel nem foglalkozni,főleg annak tudatában,hogy tavaly tavasszal kitakarították az erdőt.Persze ezt az ottani garázstulajdonosok leszarták...

Mit is lehet erre mondani?

Ahogy teltek a hónapok az erdő egyes részein újra egyre több lett a szemét.Na persze a szarházi fiatalok akik rendkivül nagyarcúak,de egy esetleges katonai konfliktusnál ők lennének legjobban beszarva,rendre itt dobják el az energia italos dobozukat,na de ez még hagyján...a rét végén egy nap ahogy a kutyámmal sétáltam arra (rendszeresen ide jövünk le) láttam,hogy a rét végén valami kupac van.Elmentünk oda megnézni mi is az.Hát egy szeméthegy kezdett alakulni és valahányszor lejöttem azt láttam,hogy ez a szeméthegy egyre nagyobb és több területet foglal el...Na mondom biztos itt létesül majd az új szeméttelep...de persze nem.A szemét csak nőt és egyre jobban nőt....

Szégyen!

Zsákok,oké.De rengeteg autógumi,porszivó,székek,mikró,hütő...stb.Vajon mi késztet rá embereket,hogy ide dobálják ki a szarjukat,egy amúgy szép erdő szélére?Ja ez kivül esik már a város zajától és itt alig-alig tűnik fel bárkinek is...legfeljebb az ilyen természet szerető fasznak mint én...Mitől ilyen igénytelen már az emberiség?Jólvan az úgy,nem az én portámat piszkitja...Próbáltam nyugodt maradni és nem nyomdafestéket nem türő szavakat írni a blogomba,de leszarom.Ez az én blogom és azt írok benne amit akarok és ahogy akarok.Szóval a jó büdös telibebaszott mocskos kurva anyját mindenkinek aki ide hordta a szemetjét!Száradjon le a keze mindnek és soha többé ne legyen ennél nagyobb öröme az életben az összes fasszopónak!Álljunk már meg köcsögök!Hát mindent lehet már,tényleg mindet?Csak azt sajnálom,hogy a köcsög apátok belelökött a kurva anyátokba és az meg a világra szart titetek aljas büdös férgeket!

Még a kutya sem érti mi ez..bezzegh ha oda szarik a fűre is nem veszem fel az baj,szemetelni nem baj!

Gondolkodtam rajta,hogy megfogok egy-egy szemetet onnan és végigrakom a garazsak elé,hagy örüljenek.Nem kis meló lenne,vagy két kilométer hosszú a garázssor!De megérdemelnék.Az a baj ehhez az egészhez én magam kevés vagyok és inkább engem fognak szidni amiért kikeltem magamból,nem azokat akik ide szemeteltek.Mert sajnos itt tart az emberiség!Gondolom hasonló nem csak az én városomba a mi erdőkben van,százával lehetne felhozni példákat.Itt az utcánkban is a sétányon a kutya nem mehet a fűre,de az autó parkolhat ott... a buzigyerekek meg rendszeresen ott hagyják a padon a különféle italos dobozokat mert annyi vér már nincs a gyökér fejükben,hogy elvigyék az ötven méterre lévő szemetesbe...Hát itt tartunk 2024 nyarának a küszöbén.Kurvára megérett az ez az emberiség már a pusztulásra!Kurvára!

Videót is csináltam,de olyan fokon ki kelltem magamból,hogy azt inkább nem teszem közzé..

Elöször a Gödöllői-dombságban

Hát ez is egy régi terv volt...Gergővel már évekkel ezelőtt agyalgattunk rajta,hogy egyszer majd eljövünk erre is bóklászni.Aztán láttunk egy filmet a mogyoródi Szent László káplna-kilátóról,amely katasztrófális képet mutatott az építményről és ez aztán elvette a kedvünket.A Gödöllői-dombsági túra terve pedig idővel elfelejtödőtt.Így aztán nem is vált valóra soha és Gergővel sajnos már nem is válhatott.Én azonban tovább viszem az örökségét és elővettem a mélyből a rég elhalt terveket.Már a tél elején elhatároztam,hogy eljövök majd ide.Nem érdekelt milyen állapotban lesz a kilátó,volt már olyan értelemben,hogy nem ettől tettem függővé a túrát.Így hát február kellős közepén egy vasárnap reggelen Zoli barátommal keltünk útra a Pest megyei Mogyoródra.Zoli ezúttal kellően felkészülten érkezett a túrára.Az utunk sima volt és fél tíz felé meg is érkeztünk a mogyoródi hév állomásra.Innen indult a túra.

Mogyoród az első métereken

Tudtuk itt van pár méternyire a magyar forma1-es pálya is a Hungaroring.Gergővel anno ezt szerettük volna megnézni a kilátóból.Most megpróbálkoztam hát vele.Terveink szerint felmegyünk a kilátóhoz,majd a dombság egy részét bejárva elmegyünk egészen Gödöllőre.Nagyjából 12-14 km-nek ítéltük a túrát egy nem igazán vészes terepen.Noha útközben itt-ott ködös volt a táj,Mogyoródon már csodás idő fogadott.Egy helyi térképet böngészve egy helybéli lépett mellénk,kérdezte mit keresünk,hova megyünk.Mondtam a kilátóba szeretnénk felmenni,de nagyjából tudom merre kell menni.Erre ő eligazitott teljesen más irányba,valamint előadta,hogy a kilátó cefet állapotban van és le is van zárva.Mindez nem szegte kedvünket,elindultunk az eredetileg is tervezett irányba.Nem igazán volt gondunk annak ellenére,hogy a területről nem rendelkeztünk térképpel.Én mindent elözetesen megnéztem a neten a fontos dolgokat pedig le is írtam.Ha megfelelően lesznek felfestve a jelzések nem lesznek gondjaink.

A panzió mögött a domb ami várt ránk

A Somlyó(?) -hegy

Hamar kiértünk az amúgy hatalmas faluból.Rögtön szembe köszönt a Somlyó-hegy (ha jól tudom ez a neve),ami nem tűnt egetverően magasnak,nagyjából azonos a Velencei-hegységi Meleg-hegy magasságával.Kiérve a településről visszanézve csodás kilátásunk volt rá.Választhattunk aztán vagy a zöld3,vagy a zöld+ jelzésen megyünk-e fel.Az utóbbit választottam.Annyiból jó választás volt,hogy felfelé menet végig csodás kilátás volt elsősorban észak és kelet felé.Annyiból viszont rossz,hogy az út nagyon sáros volt.Persze a zöld3 is az lehetett.Mentünk hát fel kissé csúszkálva,de sikeresen.Hamar felértünk a kilátóhoz.

A Szent László kápolna/kilátó állapota kritikus...

Már első látásra feltűnt,hogy a kilátó nincs bizony jó állapotban.Nagyon nincs.Közelebb menve ez az érzés csak fokozodott.Aztán nem kis döbbenettel vettem tudomásul,hogy a még húszéves sincs kilátó a lehető legkatasztrófálisabb állapotban van,amit valaha is láttam.Hát ez meg,hogy lehet?Hogy lehet,hogy egy 18 éves kilátó ilyen állapotban legyen?Teljesen ledöbbentő volt!A kapu ahogy a falubéli fószer is mondta levolt zárva egy rácsos ajtóval.Ám az oldalfalon benézve felfedeztem egy ablakot amelyen belehetett mászni.Így hát ismét nem sikerült kifogni rajtunk.Bemásztunk a kilátóba.Az alsó rész állapota is katasztrófális volt.Egy újabb rácsos kapu rejtetette a kápolna részt amelyben egy nagy Szent László szobor vigyorgott ránk.Csodálkozott biztos,hogy "ni-ni látogatók"...ám itt beljebb menni nem lehetett.Egy rossz állapotú fa csigalépcső vezetett fel a kápolna kapu mellett.Elindultunk hát felfelé.

Szent László szobra

A kilátó a felső szinten....

Két szint volt fentebb mindkettő állapota kritikus.Életemben nem láttam még ilyen állapotú kilátót,pedig jártam már párban életem során...Az első emeletről a másodikra már nem csigalépcső vezetett hanem egy létra.Még erről a szintről próbáltuk megcsodálni a kilátást ám a környező fák eltakarták azt.Mindenképp felkellett kapaszkodnunk a fenti szintre.Így megmászva a létrát felmentünk.Itt sem voltak a jobbak az állapotok.Sőt nagyon kellett vigyázni hova lépünk,mert a szint itt-ott bevolt szakadva....Mondhatni ocsmány állapotok uralkodtak,de itt legalább már megcsodálhattuk a kilátást.Bár ovatósan mert nem tudhattuk a kiugró erkélyek,nem-e szakadnak le,ha rálépünk...

Kilátás

Innen már valóban látszodott a Hungaroring.Ezt szerettük volna megnézni akkor rég Gergővel..Ám sokminden azért nem látszodott belőle.A környező táj szép volt.Ám a kilátó valóban óriási csalódás volt...Úgy döntöttünk lemegyünk,a kilátó alatt láttunk asztalkát,padokat.Jó hely lesz megreggelizni.Meg is kajáltunk ám a közvetlen környék a kilátóhoz hasonlóan lehangoló volt.Elképszető mennyiségű szemét volt a környező fák között.Nem is értettem...Mi van itt,mi folyik itt?Miért szarnak bele ennyire a mogyoródiak a kilátóba és környékébe?Hát nincs a helyi politikai erőknek annyi esze,hogy egy közmunkás csapattal legalább megtisztitsa a területet?Teljesen ledöbbentő volt és érthetetlen.

A kilátónál,de a hely koránt sem olyan idilli

Nem is időztünk tovább itt.Szép hely lehetne nagyon,de az,hogy ennyire beleszarnak az itteniek,egyszerűen lehangoló volt.Ballagtunk lefelé immár a zöld3 jelzésen,ám az út egy keresztezéshez ért és semmi sem jelezte melyik a mi utunk.Józan paraszti ésszel az amelyik folytatódott egyenesen.Ám nem az volt,így kezdtünk elkeveredni.Ám valami láthatatlan erő -újra- valamiért erre vezetett minket.Aztán már kiderült miért is...nem soká egy olyan ponthoz értünk ahonnan kitünő rálátásunk volt a közeli Hungaroringre.Sokkal-sokkal jobb mint a fenti kilátóból.Bízom és hiszem,hogy újra Gergő vezérelt erre minket odaátról,mert tudta mi az amit igazán látni akarok...

Minden eddiginél jobb rálátás a Hungaroringre

A Hungaroring felett

Kicsit elkeveredtünk,de így már megérte.Csöppet sem aggódtunk azon,hogy eltévedtünk,aztán meg egy idő után már tudtam hol vagyunk.Annyi történt csupán,hogy kicsit kerültünk eredeti tervünkhöz képest.De így volt jó!Nem soká visszaértünk a zöld3 jelzésre.Az út mentén elképesztő mennyiségű szemét volt...itt a Hungaroring közelében...Büszke lehet magára az ország.mert gondolom sokan erről közelitik meg a versenypályát és hát mit látnak?Szemét,szemét hátán...Hiába volt kinn több helyen is a tábla,hogy kamerával figyelt terület,szemetet lerakni tilos....több kömbméter szemét volt szerte-széjjel.Szégyen!Mi pedig a zöld3-ön visszaértünk a falu határához ahol ráálltunk a zöld+ jelzésre.Ám azon sem volt minden fenékig tejfel.

Pedig a táj szép...

A zöld+ helyenként bevitt a szántóföldre,helyenként ki onnan,majd újra be.Sártengereken át ballagtunk a jelzések erősen kifogásolható állapotban voltak felfestve.Szenvedtünk ezen a szakaszon,míg elértük a hév vasútvonalát.Alatta egy alagúton mentünk át és innen a jelzésekkel már nem volt gondunk,viszont az út jó egy-másfél kilométeren át nagyon sáros volt,ráadásul enyhe felfelé menetben.Nem volt egyszerű erre haladni,de legalább szemét ezen a részen nem volt.

Alagút...

...majd sár...

Nem soká elértünk egy turistaút csomóponthoz.Szerencsére itt már nem volt sár.Öt út találkozott itt.Pihentünk és megettük a maradék kajánkat.Nem volt itt senki.De csak egy darabig,mert aztán meglehetősen nagy túrázó forgalom volt erre.Jöttek-mentek a túrázók.Érdekes volt,hogy a mi utunk amelyről jöttünk az senkit nem érdekelt.Talán tudták,hogy arra a legnehezebbek a viszonyok.Mi ráálltunk a Mária zarándokútra.Ezzel nem volt gond.A jelzések kifogástalanok voltak,a terep nem sáros és jól járható.Az út nagyjából párhuzamosan haladt a 3-as főúttal.Hol annak közelében,hol beljebb hatolva az erdőben.Sajnos itt is elképesztő mennyiségű szemét köszönt szembe...szinte végig az út mentén és beljebb az erdőben is.Ez ismét nem vetett jó fényt erre a dombságra.

Az erdő szép....

Az út aztán nagyjából egyenesen haladt.Az erdő a fák szépek voltak.A sok szemét nem.Mi pedig fáradtabbak voltunk a szokásosnál.Lehet a sáros út merített ki,nem tudom...Kisebb emelkedők megmászása is kimerített minket,sokszor megálltunk kicsit szusszantani.Azért megfelelő tempóban haladtunk előre Gödöllő felé.Fenyves erdő is feltűnt,újra kereszteztük a hév vonalát majd egy országutat is,amely már nem a hármas út volt.De főleg az utak közelében volt elképesztő mennyiségű szemét...Én nem is tudom hol élünk már,hogy ennyire szarunk bele a környezetünkbe...Viszont az is igaz,hogy túrázásaim történetében sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen fokú és mennyiségű szemetes helyeket...

Nem lehet panaszunk a tájra,nem is ezzel volt problémánk...

Az M3-as felett értünk be Gödöllőre,de annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy elvesztettük a Mária zarándokút jelzését...Nem volt mit tenni mentünk az utcákon be a településre.Így is ráleltünk az eredetileg is tervezett Erzsébet parkra.
A jelzés annak másik oldalán az erdőben ment.A park szép volt,ingókővekhez hasonló kövekkel és emlékművekkel,padokkal,sétányokkal.Itt is pihentünk egy nagyot mielőtt behatoltunk volna az erdőbe.Persze sorra megnéztük az emlékműveket is.

A pozsonyi csata emlékműve az Erzsébet parkban

Az erdő is az Erzsébet park része volt,sok szép sétánnyal és itt is voltak érdekességek.A legklasszabb egy szabálytalan kő építmény volt amelyet Erzsébet királynő emlékére emeltek.Arébb pedig ott volt őfelsége szobra is.Egy gyertyányos sor tette mégszebbé az egészet.Sokan sétáltak erre,örvedetes volt,hogy itt nem volt szemét.Ezen a részen vitt keresztül a Mária zarándokút és innen kilépve átmenve a 3-as főúton,annak túloldalán rögtön betért egy másik gyönyörüséges parkba a Kastély parkba.Gödöllő mondhatni a lehető legszebben fogadott tehát.

Erzsébet királyné emlékére

A kastély park

Óriási park volt ez is és elképesztően gyönyörű.Nagyon sokan sétáltak itt.Csodás sétányok vezettek a parkban amelynek központjában egy Mária Terézia szobor volt.Amott pedig feltűnt Gödöllő fő nevezetessége a Grassalkovich-kastély gyönyörüséges épülete.Közelebb is mentünk hozzá,de mivel sárosak voltunk az út porától,pontosabban sárjától nem mentünk be,így nem volt illő.Kimentünk a parkból,hogy kivülről is megcsodáljuk a kastélyt,de előtte még egy trianoni emlékműbe botlottunk.

Zolika a kastélynál

A trianoni emlékmű

Az utcán haladva Gödöllő szép városnak tűnt.Még sosem jártam itt,csak átutaztam vonattal rajta.Jó volt ezúttal itt megállni.Az út mellett hév járt ki a településről.Odaérve a kastély fő homlokzatához láttuk,hogy az még annál is szebb mint ahogy a parkból láttuk.Szép zene szürödött ki,de sehogyan sem illett a képbe a kastély előtti "COOL" felírat.Újabb orbitális ökörségnek tartottam ezt is,de nem az én dolgom megítélni mi,merre,hogyan...Fotózgattunk itt is párat mielőtt tovább indultunk volna.

Jómagam a kastélynál.

Újabb parkba értünk,úgy tűnt Gödöllő a parkok városa.Ez persze így nagyon tetszett.Ez volt az Alsópark.Ez sem volt kevésbé szép mint az elöző kettő,itt is sok érdekesség volt.Ideérve azonban már meglehetősen elfáradtunk nem sok kedvünk volt a park érdekességeit szemügyre venni.Mentünk csak a parkot átszelő Mária zarándokúton.Az pedig a helyi vasútállomásra vezetett amely mellett ott volt a hév állomás is.Egy boltba még bementünk italokat meg csámcsogni valókat a hazaútra.Más aztán nem maradt beszállni a hévbe.A túra itt ért véget.

Az Alsóparkban a kastély névadójának szobra

Sima volt az út haza,nem siettünk.Hát a Gödöllői-dombságról a benyomásaim vegyesek.A tájjal semmi gond nem volt,az szép volt,hozta azt ami elvárható tőle.Ám sehol máshol,egyetlen tájegységen sem láttam még ennyi szemetet....ez az ittenieket minősitheti...Az pedig,hogy az ország egyik legfrenktáltabb helyén álló kilátó ilyen állapotban van arra szavak sincsenek...A jelzések felfestése is vegyes képet mutatott.Sok helyen kifogásolható volt,máshol viszont remek.Így hát ilyen élményekkel távoztunk az első Gödöllői-dombság béli túránkról.Végül is ez sem volt rossz buli.

Mégegyszer ugyanarra

Pontosan egy évvel ezelőtt volt az utolsó sétánk.Vagyis hát,hogy igazán pontos legyek akkor a december 9. a jó.Akkor vasárnap volt,most is az van,igaz csak nyolcadika.Úgy gondoltam kell a lelkemnek,hogy ismét végig menjek az utolsó séta útvonalán.Az első hetekben,hónapokban rendszeresen végig mentem ezen az uton.Aztán május óta már nem.Most,hogy az évfordulója van,újra neki veselkedtem és azthiszem majd minden évfordulókor ezt teszem majd.
Ennyivel tartozom elveszett kisfiamnak...

A mi erdőnknél,innen indult tavaly is a séta

Változatos idő volt ma.Egy éve meglehetősen egyhangú volt az időjárás.Némileg borús volt,de nem volt hideg.Ma jó idővel nyitottunk,kellemes napsütéssel,szintén nem volt hideg.Amikor elindultam a sétára még sütött a nap,azt ahogy haladtam előre egyre inkább kezdett leereszkedni a köd.Ez a felső Dunaparton csúcsosodott ki.Aztán visszaérve a városba kezdett felszállni,és újra kisütni a nap.Azt mire az utcánkba értem ismét leereszkedett a köd.Hideg amúgy most sem volt.Emlékszem egy éve a sok szemét miatt voltunk kiakadva Gergővel,ám akkor csupán egy részen volt csak szemét,most viszont mindenhol...már itt a mi erdőnkben is.Gergő biztos kiakadt volna...

Tavaly ugyanekkor salakozták újra a sétányokat

Ahogy elindultam kérdeztem az ég felé fordulva:Gergő itt vagy?Ekkor kellemes simogatás félét éreztem a hátamon...tehát ott volt velem!Mentem előre,igazából semmi érdemleges nem történt,emlékeztem,itt-ott könny szökött a szememben,olyankor újra jött a simogató érzés...Ez már csak azoknak lehet érdekes,akik nem hisznek a túlvilágba,szerencsére nekem már inkább kellemes volt,hiszen ma már biztosra tudom,hogy van "odaát",ahogy azt már többször is írtam.A másik két erdőben amelyen keresztül mentem ha lehet a tavalyinál is több volt a szemét.Erre nem tudok már mit mondani,meg most nem is ez a téma.Sok túránk vezetett amúgy erre.A Csövek-völgye túrák mindig itt vezettek keresztül,de a dunavecsei,apostagi túrák is erre jöttek mindig.

Visszanézve a mi erdőnk keleti szélére

Misztikus hangulat ereszkedett az erdőkre a leszálló ködben.Titkon reménykedtem hátha látható lesz valahol Gergő lelke... de csak egy varjú követett egy jó darabon,meglehetősen rikácsolva.Vajon köze lehetett mindehhez?Mentem csak előre szomorúan,ezernyi emlék jött elő.Az jutott eszembe amikor erre mentünk kivétel nélkül mindig boldogok voltunk.Mindig örültünk az életnek,egyszerűen csak mindig minden jó volt... Most nincs így.Most minden rossz.Mindent odaadnék ha Gergő velem lehetne fizikai valójában,ha minden olyan lehetne mint régen...

A másik erdőben,igyekeztem úgy fotózni,hogy ne látszódjon a sok szemét

Az erdőkből kiérve a stadionnál lyukadtam ki.Tavaly ugye bementünk a készülő arénába.Most nem lehet bemenni,viszont teljesen kész a stadion.Tudom Gergő örülne neki,hiszen imádta ezt a helyet még félkészen is.Nem volt könnyű ez az év,nélküle jönni a meccsekre is,na meg a túrákra is ugye...Kicsi fáradtságot éreztem már,hisz ma már sétáltam egy óriásit,a helyi vásárba mentem ki,ami felért egy kisebb túrával.Éreztem fáj már a lábam.Egy évvel ezelőtt nem fájt.A stadion már készen pedig ott nevetett rajtam,mint aki aztmondaná: mi van öreg,Gergő nélkül már be sem tudsz jönni? Hát nem,sajna nem.Max csak akkor mikor meccs van.Mit volt mit tenni mentem tovább.

Az aréna azóta immár készen

Tavaly a stadion után a Lidl-be mentünk be.Egy kiló virslit vettünk.Amit aztán Gergő távozását követően nem tudtam megenni,megbüdösödött így kidobtam... Most kihagytam a Lidl-t.Emlékszem hónapokba telt az is,hogy betudtam menni újra... A Dunasoron menve a köd nem tudta eldönteni most mit is akar,leereszkedni,vagy felszállni.Olyan köztes állapotban volt.Tavaly nem volt ilyen gondunk.Mindegy volt végül is,mentem tovább.

A Dunasoron

A Dunaparton a köd ellenére meglehetősen sokan sétálgattak.Érdekes volt,hogy nem volt hideg.Mondjuk azért olyan nagy köd sem.Igaz a Duna fő ágát nem lehetett látni,de a Szalki-sziget déli részét még igen.Arra már nem emlékeztem tavaly ugyanekkor mennyien voltak itt.Sétálva tovább feltűnt a kilátó.Ezt tavaly még csak vártuk,úgy gondoltuk a büdös életben sem fog elkészülni soha,hiszen a tervezett átadás 2018 májusában lehetett volna.Azóta nem igen kezdödtek meg a munkálatok kilátó ügyben.Aztán...Gergő távozása után tíz nappal álltak neki...Ma már készen volt ez is.

A Felső Dunaparton

A kilátónál

A kilátón éppen cigánygyerekek ricsajoztak,megvártam mig elmennek aztán mentem csak ki rá.Sok látnivaló most nem akadt.A szemközti Alföld most ködben úszott.Gergő várta ennek is az elkészültét nagyon,de nem érhette meg az átadását.Persze azért tud róla.Odaátról is látni ám.Kimentem,de odakintről nem volt egyetlen emlékünk sem,ugye nem is lehetett.Így aztán indultam vissza a város felé úgy ahogy tavaly is csináltuk.

A városba visszaérvén

A városba érve újra napsütés fogadott.Keresztül vezetett a séta az adventi vásáron,na ez érdekelt a legkevésbé.Alaposan elfáradtam,mivel tavaly úgyis eddig tartott a séta érdemi része,gondoltam innen elmegyek busszal haza,hisz fájdogált a lábam.Tegnap este tettem le a melót amit holnap reggel újra kezdhetek.Nem volt már kedvem gyalogolni.Ám a busz az orrom elött elment.Így mégis gyalog jöttem hazáig ahogy azt tavaly is tettük.Hát ez volt az emlékezős sétám az első évfordulón.Év közben ezt már így nem igazán fogom megcsinálni,majd csak minden évfordulókor.De bejegyzés már nem lesz róla,minek ugyanazt leírni minden évben...Ha már a túra oldalról nézzük a dolgokat akkor a mai két nagy sétámmal azhiszem a 15km megvan.Végül is méltó emlékezés Gergőre...

A témához kapcsolódó írásaim:

- az eredeti bejegyzés ami az akkori sétánk után készült ide kattíntva olvasható.

Az utolsó séta bejegyzése pedig ezen a helyen található meg.

Ez a helyzet a völgyben

Ugye minden évben legalább egy bejegyzést szentelek a helyi völgynek amely itt van a szomszédban és Kádár-völgy névre hallgat.Elég beírni a blog keresőjébe,hogy Kádár-völgy kiadja ezeket a bejegyzéseket (ha esetleg kiváncsi lennél rá).Mindig is szerettem volna úgy írni a völgyről,hogy az inspirálja,lehozza ide az embereket.Hiszen ahhoz képest,hogy a város szívében van,igenis szép természeti környezet ez itten.Ám sehogy sem sikerült,hiszen minden évben volt valami zavaró tényező.Ez pedig nem volt más,mint a völgyet elboritó szemét...Lementem most is,hogy az az évi egy bejegyzés meglegyen a völgyről és hát,hogy szeműgyre vegyem van-e valami változás.Több-e vagy kevesebb-e a szemét az átlagosnál,merthogy van azt szinte biztosra vettem...

Lefelé a völgybe a télen szánkópályának használt helyen

Sokminden változott a tavalyi bejegyzésem óta...ugye a legfontosabb és egyben legszomorúbb,hogy Gergő most nem lehetett itt velem (de talán mégis itt volt...),na és az,hogy a kutyusom is alaposan megöregedett.Olyannyira,hogy nem könnyű már neki a menés.Na de nem ülhet,meg fekhet egész nap a lakásban,mert úgy végleg eltunyul és hát mindig is szerette a völgyet.Ha lassan is,de lebattyogtunk ide.A természet tavaszi ébredést jelző friss zöldje üde hatással volt rám.Az első métereken pedig úgy tűnt a völgyben minden rendben,szemét egy száll se...

Már nem is olyan idilli a kép

Persze csak az első métereken.Leérve a völgybe mát ott volt az első kisebb fajta kupac...hát ezúttal sem tudok úgy írni a völgyről,hogy annak hatására esetleg lejöjjön ide pár ember.Na jó,hát bandukoltam tovább a völgyben extra lassú tempoban,hiszen a kutyus alig-alig tudott már jönni.A különféle bajaira a völgyben megszoruló meleg sem volt éppen jó hatással.De azért mentünk a szép zöld fűvön.Nem kellett messze menni,hogy újabb szemetekre akadjunk.A közeli asztalka körül voltak eldobálva a szarságok.

Itt jártak a köcsögök

Illetve csak valaha volt asztalka..hiszen az asztalnak szolgáló fának sehol sem volt nyoma,legföképp ott nem ahol lennie kellett volna,a lábakon...Hát ez sem magától került le onnan,de úgy tünt valaki haza is vitte tűzelőnek...Körös-körül persze szemét hegyek vigyorogtak ránk.Vajon miért nem ér el a keze,de legfőképp az esze néhány embernek nevezett köcsögnek,hogy elvigye a szemetjét a legközelebbi szeméttárolóba?Ilyenkor nálam már felszokott menni a pumpa,hiszen semmi sem tud úgy felbosszantani mint a szemetelés a természetben.

Pedig a környezet nem rossz

Tovább sétálgattunk a nem túl hosszú völgyben,egy kicsit javult ugyan a helyzet,ám örömöm nem tartott sokáig,hiszen nem volt messze a következő szemétkupac.Egy kis fa emlékmű mellé volt odatéve.Gondolták itt biztos jó helye lesz,levan a gond róla...biztos kilométerek százaira lehetett a legközelebbi kuka...szánalmas népek...

Mentem tovább,azaz csak mentem volna...a kutyus elfáradt.Leült a hűsben úgy döntött neki itt most ennyi elég volt.Leültem kicsit mellé a jó levegőben.A friss áprilisi szél simogatta arcom.Reménykedtem benne,hogy ez nem is a szél,hanem Gergő...

Hogy törne le a keze,aki ezt így itt hagyta...

Még csak a vögy közepén voltunk.Esély sem volt az északi végen található erdőt körbejárni úgy mint rég..A kutyus nem bírt tovább jönni.Igy kicsit még pihentettem majd visszafordultunk.Az eddigieknél is lassabban haladtunk.Sajnos ő is megöregedett.Teljesen kezdtek eltűnni a régi szép idők amikor Gergővel meg vele itt futkároztunk sétálgattunk nyakra-főre.Persze a szívemben ezek sohasem fognak eltűnni...Indultunk hát vissza,hazafelé.Ezt láttuk:

Szép környezet a völgyben

A szánkópálya dombján csak nagyon nehezen tudott feljönni a kutya.Fent aztán lassan banduklva mentünk hazafelé.Útközben még egy tojásokkal teli fára bukkantunk.Ez jó ötlet volt.Ha ilyesmire képes az ember,akkor a szemetjét nem eldobni miért nem?Jó kérdés...

Hát ennyit tudtam most bejárni a völgyből,az egésznek tán 40-45%-át.A kutya nagyon elfáradt hazaérve le is pihent.

A völgyben szomorúan állapitottam meg,nem változott semmi.

A tojásfa

Visszatérés a Zichy kápolnához

Lényegébe az első tavaszi túránkra került sor a nőnap utáni hétvégén,amire az immár szokásos csapattal vágtunk neki: Zolival és Mónival na és persze Gergővel a szívünkben.Gergő aki spirituális uton kért meg arra,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam továbbra is,ő ott lesz velem mindig...Ezzel a tudattal vágtam neki.Célunk már egy jól ismert helyszín volt: a lórévi Zichy kápolna.Természetesen ez csak számomra volt ismerös,hisz sem Zoli,sem Móni nem járt még itt.Reméltem így újat tudok nekik mutatni.Terv szerint Adonynál átkelve a komppal,megyünk majd el a kápolnáig.Onnan benézünk Lórévre,majd visszatérve a dunai gátra,azon megyünk el Makádig.Ott visszafordulunk Lórév felé és a kompnál kötünk majd ki.Tehát egy körtúra nézett ki,ami becslésem alapján 13-14km-es lesz.

Két és fél év után újra a Zichy kápolnánál

Szerencsénk volt,autóval kivittek minket az Adony-Lórévi kompig.Jobb is mert eredetileg az öböl felöl jöttünk volna Adonyból,de ennek alá szaladtunk volna,hisz a magas vízállás miatt nem tudtunk volna pár helyen átjönni.Igy azonban minden sklappolt.A rév átkelés látványos és sima volt ahogy mindig is,mikor erre jártunk Gergővel is.Átérve a lórévi oldalra,felhős,de nem hideg idő fogadott.Elő-elő bukkant azért a nap is.A kápolna közel van a révállomáshoz,így szinte rögtön ott találtuk magunkat.Fájó volt számomra,hogy a kápolna elötti egykori focipályát mára már szétbarmolták,a kapukat is elvitték és már csak egy legelőhöz hasonlitott az egész.A többieknek tetszett a kápolna,de elájulva azért nem voltak tőle.Bezzegh Gergőnek annak idején tetszett...

Engem mindig rabul ejt a kis kápolna

Előadtam a többieknek a kápolna nem mindennapi történetét majd mentünk tovább fel a töltésre és a gát mögött elterülő Lórévre.Beérve a településre az rendkivül rendezettnek tűnt,szemét sem volt sehol.Igaz kocsma se...Hamar átértünk a többségében szerb kisebbség álltal lakott településen,amelynek déli részén akadt némi látnivaló.Egy kegyhely féle valami és egy szerb ortodox templom,amit részben eltakart egy parasztház.Ettől függetlenül szép volt,de ez volt minden ami Lóréven érdekes lehetett.Kimentünk a falu dél-nyugati sarkán vissza a gátra és elindultunk dél felé Makád irányába.Erre mentünk Gergővel is a tassi zsilip túrán 17 november elsején anno...

,Magunk mögött hagyjuk Lórévet

Hosszú egyenes,de mégis szép útszakasz követezett.A mezőkön körös-körül őzek tucatjai szaladgáltak,arébb egy tanyánál gyöngytyúkok kevertek az úton,de jöttünkre odébb is álltak.Az ártéri erdők kopaszon is szépek voltak,az út pedig igazán kellemes,na és jelzetlen.Erre nincsenek turistajelzések,de ha ügyes az ember eltévedni itt nem lehet.A kopasz erdők zöldre váltottak közben,na nem a levelek kezdtek már előjönni,de valami örökzöld fák voltak ott,amik leginkább fűzfára hasonlítottak.Olyan 3,5km-t mehettünk a gáton dél felé,mig le nem tértünk róla.

Lelket nyugtató útszakasz..

Letérve az útról az elöször keleti irányt vett.Az erdőben találtuk magunkat,egy fenomenálisan szép hóvirág tenger kellös közepén!Ameddig a szem ellátott mindenhol hóvirágok voltak...lenyügöző volt a látvány!Volt köztünk valami kék virág is,nem ibolya,tán valami mákvirág lehetett,de nem tudom pontosan,mert annyira nem vágom a témát.Lényeg,hogy a hely bliriáns szépségű volt az ezernyi hóvirággal.Ugyan a virágzás mintha a végső stádiumban kezdett lenni,de igy is szép volt nagyon.

A hóvirágtenger egy része

Egy elhagyatott ház volt az erdőben ami ha ápolták volna meglehetősen szép lehetett volna...Zolival eltudtunk volna képzelni ide egy turista vagy horgász szállót...de az elhagyatott házzal nem törödött senki...Az út kiért a szép erdőből és visszafordult északnak.Itt voltunk már Makád valagában.Bementünk délről ahogy egykor Gergővel is.Makád hasonlóan Lórévhez,a nyugis arcát mutatta.Itt már kisütött alaposan a napocska is.Beértünk arra a szabadidő redezvényeknek adó helyre ahol annak idején Gergővel is pihentünk.Ám most a szomszédos tavacskához is lementünk.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

A kajaszünet végén

A szünet végeztével bementünk Makád központjába,ahol az emlékmű levolt takarva.Gondolom védve a téli fagyoktól.A templom szomszédságában találtunk egy vegyesboltot,itt kicsit felpakoltunk,vettünk gyümölcsöt,csokit és sört is.Makádról pedig annak északi részén távoztunk.Gergőt itt éreztem úgy,hogy valóban velünk van,hisz elöször a túrán jött az a kellemes bizsergés a hátamon.Azt mondta nekünk a médium a múltkor,hogy ilyenkor valóban velünk van és így tud jelezni...mintha simogatna-ölelne.Reménykedek benne,hogy ez igy is van...Annak idején mi amúgy Gergővel a tassi zsilip felé mentünk,azaz keleti irányba hagytuk el a települést.Arra most nem mentünk,visszafelé tartottunk Lórévre északi irányban.

Makád központjában

Egy nádas melett vezetett az utunk,immár nyugat - észak-nyugat felé.Vadászlesek sora köszöntek szembe,amire rendre felmásztunk.A kilátások nem voltak rosszak a Csepel-sziget mezőire illetve a kulcsi szélmalomra.Odalenn az út melett mókusok hancuroztak,a távolban pedig őzek szaladgáltak.Mondhatni pazar volt az út.Ráaádsul az utolsó vadászlesnél fácánok játszottak a nádasban.Tehát volt itt kérem szépen minden.Láttuk szinte a Csepel-sziget teljes állat arzenálját.Az út pedig egy ponton véglegesen észak felé fordult.

Vadászlesen

Aztán persze eltünt a szántóföldeken.Igy azokon kellett keresztül mennünk.A távolban ott vigyorgott szemben velünk Lórév,így eltévedni nem lehetett.Rendre őzek keresztezték túránkat.Az egyik alkalommal megszámoltuk 22(!) őzike futott el mellettünk.Igy aztán látványos volt a túrának ez a szakasza is.Közeledve Lórévhez,egyre inkább eltünt a reggeli tiszteletem a település iránt,ugyanis a település összes szemete a környékbeli földeken a fák között volt elszorva,kidobva...ezért nem volt tehát szemét az utcákon...Sebaj,gondoltuk majd iszunk egy jót egy lórévi kocsmában...

Lórév

Visszaérve Lórévre,kocsmát most sem találtunk.Igy szomjunkat ezen a településen bizony nem tudtuk oltani.Egy vegyesboltot láttunk csak,ami már délben bezárt.Most a másik utcán mentünk mind reggel és dél-északi irányba mentünk át a településen.Kiérve pedig visszamentünk a gátra és újra dél felé fordultunk.A kápolna ott vigyorgott ránk kétszáz méterre tölünk.Arra vitt tovább az utunk,vissza a révállomásra.

Búcsú Lórévtől

Megnéztem mégegyszer a kápolnát,habár nincs messze Dunaújvárostól,csak a jó ég tudja,hogy mikor jövök ide újra...Gergő nélkül nem olyan egyszerű ez sem.Kiértünk a komphoz ahol még volt félóránk annak indulásáig.Meglehetösen nagy szél kerekedett itt,elöször a nap folyamán fáztunk is egy kicsit.Nagy nehezen aztán elérkezett az indulás ideje.Búcsút vettünk a Csepel-szigettől.

Pihen a komp kikötötték...Indulásra várva

Sima volt a visszaút is.Hamar átértünk Adonyba,ahol nyoma sem volt a túloldali nagy szélnek.Sőt!Szinte szélcsend volt...érdekesnek találtam ezt is,hiszen nagyjából 350 méterre lehettünk az elöbbi helytől.Nem volt más már hátra visszasétáltunk Adony központjába,ahol megvártunk egy hazafelé induló buszt.Jött is,így lett teljes a körtúra.Remek nap volt,egy kellemes túrával,bízva akkor abban,hogy Gergő is valóban velem volt...