Mivé lettél Hóvirág?

 Még tart a betegségem okozta túrastop,de remélhetőleg már csak pár napig.Addig is keresgélem miről lehetne írni,mivel gyarapodjon a blog.Van amikor a (nem létező) véletlen vezet rá erre-arra.Mivel megtanultuk,hogy véletlenek nincsenek,így úgy veszem,hogy valami láthatatlan erő azt akarja,hogy erről írjak.A minap jártam arra,mivel a házi orvosomhoz erre vezet az út és ugye szegény doki létezni sem tud nélkülem,így kénytelen,kelletlen mostanába meglátogatom párszor.Ezen a környéken nőttem fel,a Hóvirág nevezetű presszóhoz vagy presszóba szinte napi szinten jártunk.Vagy fagyizni,vagy beülni egy italra vagy egy krémesre.Itt volt anno a világ legjobb krémese még a nyolcvanas években.Meg aztán rendre kellemes élő zene is volt itten,egy öregedő fószer nyomta szintin a sarokban majdnem minden este.Sokszor beültünk hallgatni.Tényleg nem tudom mi lett az öreggel,elképzelhető már nem is él...

Nem nagyon találni a Hóvirágról képeket a neten,ezt találtam csak...

Jártam ugyan arra azért az elmúlt évek során,de valahogy figyelemre sem méltattam a Hóvirágot.Ott volt,megvolt,de nem szenteltem rá különösebb figyelmet sosem.Aztán most ahogy mentem a dokihoz,kicsit hamarabb értem oda a kelleténél.Gondoltam jobb kinn ülni egy padon és várakozni (időpontra mentem),mint bent a levegőztetlen teremben.Ott üldögélve döbbentem rá,hogy a Hóvirág melletti padon ülök...Ami feltünt,hogy a ház sarkán fenn  már nem volt ott a hóvirág embléma.Pedig az mindig ott volt akkoriban.A bejárat fölé meg nem az volt kiírva,hogy "Eszpresszó",hanem az,hogy "Sörbár". Hát mit mondjak nem esett jól a felismerés...Hova tűnt a régi kedves presszó?Mi lett belőle,kocsma?

A Hóvirág napjainkban

Az ajtó nyitva volt,de míg ott üldögéltem jó 20 percig senki nem jött se ki,se be.Engem meg nem vitt rá a lélek,hogy benézzek,kicsit másfelé is mentem utána.Amennyire emlékszem,bár a túlsó felére most nem mentem el,a régi presszót megfelezték és a másik felében egy zöldséges nyílt.Hát így múlik el a világ dicsősége... A régi kedves presszó eltűnt,helyét felváltotta egy zöldséges és egy kocsma.Pedig hát vannak innen emlékeim bőven... Itt tartottuk pl. a bevonuló bulimat a haverokkal,amikor az egyik haver lehányta a vécésnénit.Onnantól szünt meg és lett ingyenes a wc a presszóban.... na és azok a krémesek...becsukom szemem és még mindig feltudom idézni az ízüket...Amikor belültünk a haverral és fejenként 100 forintból 10-10 krémest benyaltunk...szinte nem tudtunk kijönni..Na és a gyermekkorom fagyizásai,amikor a tesóm (aki már elhunyt) rendszeresen elhozott ide fagyizni...Jó idők voltak.

Régen kis teraszt hoztak itt létre nyaranta,ma semmi élet erre...

Nem nagy dolog ez az egész,mégis kissé szíven ütött.Mert ez a presszó is az életem része volt,egy olyan korból amikor még minden jó volt,amikor még élt mindenki aki számított és akit szerettem...Ez is megszűnt mint annyi minden az életben.Persze ennek az emléke is megmarad és elkisér útjaimon...