Talán már mindenki hallotta mi történt a Budakalászon megépített apró kis csodával amit Manófalvának kereszteltek el.A kedves kis építményt barbárok szétbarmolták és tönkretteték.Az elképesztő dolog úgy érzem hű tükörképe a jelenlegi Magyarországnak.A véleményem erről teljes mértékbe egyezik Agárdi Zsóka írónő véleményével,ezért bemásolom ide amit ő írt erről az egészről,mert én úgy sem tudok ilyen értelmezhetően fogalmazni.
Manófalva
Nem tudok elmenni Manófalva mellett szó nélkül.
Ugyan én élőben nem láttam az alkotást, de amikor először találkoztam vele az interneten, annyira megmosolyogtatott a látványa, és annyira kedvesnek találtam, alig hittem el, hogy van még olyan ember, akiből ilyen szépség tud kijönni a kreativitás által.
Örültem neki és tetszett.
Szerintem ezzel sokan voltak még így, akik a Duna partján megcsodálhatták.
És mi történik? Valaki szétveri. Iszonyat pusztítást végezve. Kánya Tamásnak, az alkotónak pedig az első reakciója az volt, hogy ő bizony nem építi újjá soha többé.
És tudjátok mit? Megértem. Én is ezt reagálnám. Mert amikor valaki ilyet tesz, az ember reményvesztett lesz. Nem éri meg, hiszen nincs megbecsülve.
Még ilyen elkeseredett, megtört, elbutult népet, mint a magyar, még nem láttam.
Ezért a mondatomért sokan fognak megkövezni, de nem érdekel.
A magyar ember olyan megkeseredett, hogy mindennek, ami jó, nekimegy és szétszed az interneten, és mostmár látszik, hogy a valóságban is.
Ha valaki pozitív, rittig oda kell írnia valami negatív dolgot, nehogy az illető bárminek is tudjon örülni az életben.
Ha sikere van valakinek, akkor az biztos nem az ő érdeme, és egyébként is, mi az, hogy ő sikeres.
Ha boldog valaki, akkor ne legyen boldog, mert ha a kommentelőnek nehéz, akkor neked is legyen az.
Az alkotó,nem tervezi újjáépíteni
Most komolyan, ki a fenének fájt egy ilyen alkotás az erdőben? Ki a franc gondol egyet, és dúlja szét valakinek a művét, ami ilyen szép, ennyire senkinek sem ártó, ennyi időbe és energiába került, amivel az alkotó magának és másoknak is örömet okozott?
Mi lehet az emberek lelkében jelenleg?
Mert én sötétséget látok, és csak ritkán pislákol a fény.
Ebben az országban nagyon, de valahogy az egész világon is.
Néha azon gondolkodok, hogy felhagyok az írással, mert ahogy egyre nő az oldal olvasottsága, azzal együtt egyre több olyan komment is érkezik, amit egyszerűen nem tudok hova tenni.
És nem azzal van a baj, ha valaki nem ért egyet a gondolataimmal, hanem hogy anélkül, hogy értelmezné, odahány valamit a kommentszekcióba, aztán még másokat is elkezd pocskondiázni, trágár, oda nem illő módon. Az intelligencia hiánya, a tájékozatlanság szüli ezeket a kanapéhuszárok által írt sorokat.
És ezek az emberek szavazhatnak...
Aztán mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy van tiltás gomb, az utóbbi időben nagyon sok embert kitiltottam az oldalról, mert semmi keresnivalója itt olyan embernek, aki nem tudja kulturáltan megfogalmazni az egyet nem értését.
Rombolás
Manófalva esetében is azt érzem, hogy a magyaroknak nem jó semmi.
A magyarok jó nagy része imád mártír lenni és mártír maradni. Ellenáll a fejlődésnek, ellenáll a változásnak, ellenáll a bármilyen nemű lelki vagy kognitív felemelkedésnek, és a elfelejtette értékelni azt, ami jó.
A magyaroknak meg kell változtatni a felfogását, a rezgését, mert teljesen be vannak fordulva, és ne adjuk ezt tovább szerintem a jövőnek.
A magyaroknak meg kell tanulniuk hálásnak lenni, és egymást újra értékelni, meg kell tanulniuk magukat és az élet szépségeit szeretni, és másoknak is adni, nem pedig elvenni.
Tamás, ha véletlenül elolvasod ezt a posztot, tudd, hogy szerintem nagyon sokan értékelték a művedet, közelről vagy távolról.
A lelked egy darabját alkottad meg, és ez mindig is egy csodaszép dolog volt, és az is lesz az arra alkalmas szemeknek, és ha most szét is rombolta valaki, az is csak azt mutatja, hogy mindig lesz sötétség, ami ellen érdemes harcolni ebben a világban.
November három és ha november három,akkor az utolsó túra évfordulója van ma.Hét éve 2018 november 3-án volt az utolsó közös túránk Gergővel.Nincs már olyan amit ne írtam volna meg erről,ha érdekel nézz vissza az elmúlt évek november harmadikai bejegyzéseihez.Túránk a magyar Rém-szakadéknak nevezett Salabasina-árokba vitt.Paráztunk is tőle,de felesleges volt,mert a magyar Rém-szakadék adta túrázásilag életünk legnagyobb élményét.Világosan él ma is bennem annak a túrának,annak a napnak minden perce,minden métere...
A varázs nem múlt el.Ma is itt van a szívemben.Talán ez volt az élet legjobb napja...
Most csak pár kép mesélt,de már elmeséltem mindent.Nézd vissza,ha érdekel.
Amikor emlékszel rám, az azt jelenti, hogy magaddal vittél valamit abból, aki vagyok, hogy hagytam egy nyomot abból, aki én vagyok, azon, aki te vagy. Azt jelenti, hogy vissza tudsz idézni az emlékezetedbe, még akkor is, ha végtelen évek és mérföldek választanak el minket. Azt jelenti, hogy ha újra találkozunk, meg fogsz ismerni. Azt jelenti, hogy még halálom után is látni fogod az arcom, hallani a hangom, és beszélhetsz hozzám a szívedben.
Amíg emlékszel rám, soha nem veszek el teljesen.
Gergő sírján a mécsesek és a virágok
Mindenszentek,halottak napjai vannak és hát bőven van kikre emlékeznem ezekben az órákban (is).Sőt az igazság az,hogy minden vérszerinti hozzátartozómat elvesztettem már,így ezek a napok odabasznak a lelkemnek rendesen...De nem tehetem meg,hogy szó vagy bejegyzés nélkül megyek el ez mellett.Ma rátok emlékezem és egyre közeledik az idő,hogy újra veletek lehetek majd...